Nem túlzás azt állítanom, hogy lételemem a filmzene. Bár ezt gondolom már leszűrtétek az évek során a számtalan filmzenei cikkemből. Igyekszem minél jobban megismertetni és másokkal is megszerettetnia filmzenéket. Szerencsém volt már több filmzenei koncerten részt venni, közülük több alkalommal napjaink egyik legnagyobb filmzeneszerzőjének repertoárjából is játszottak zeneműveket, ám saját koncertjén még nem voltam. Ez idáig… Ő pedig nem más, mint HANS ZIMMER.
A német zeneszerző (Ramin Djawadi-hoz, egykori tanítványához hasonlóan, akinek pl. a Trónok Harca zenéjét köszönhetjük) immár hosszú évek óta járja koncertturnéival a világot, s mára olyan nagyüzemben osztja meg rajongóival a (film)zenék iránt érzett szeretetét, hogy az utóbbi években már két különálló turnéja is fut szimultán:
- A The World of Hans Zimmer névre hallgató koncertturné töretlen sikernek örvend szerte a világon, annak ellenére is, hogy Hans Zimmer és zenekarának húzónevei nem részese a show-nak. A koncertsorozat évről-évre megújul, idén is egy kis áthangszerelésen esett át, innen is kapta új nevét: The World of Hans Zimmer – A New Dimension.
- A másik pedig természetesen a Hans Zimmer Live, mely 2022-ben Budapestre is ellátogatott. Hans jelenleg az Egyesült Államokban turnézik Live-showjával, ám nagy szerencsénkre jövőre európai turnéba vágja fejszéjét, így aki korábban lemaradt volna a világhírű komponista fellépéséről, annak jó hírem van, ugyanis Mr. Zimmer 2025. november 12-én újra a húrok közé csap Budapesten, egy megújult repertoárral – Hans Zimmer Live – The Next Level címen. Ezt a koncertet minden rajongónak látnia kell!
Kapcsolódó tartalmak:
- Hans Zimmer: Hollywood Rebel (2022) – dokumentumfilm beszámoló
- Hans Zimmer Világa: koncertvideó (2018)
- Tina Guo: Hans Zimmer gyönyörű csellistája
- Hans Zimmer: Aurora – Filmzene a Denveri tragédia emlékére
- Napjaink legjobb filmzeneszerzői: Hans Zimmer
- Mintha te is ott lennél: a legjobb filmzene koncertvideók
Ξ
Szeretek élménybeszámolókat írni. Írtam már koncertekről, de filmes stúdióról is (Harry Potter Studio Tour London), mert ilyenkor igyekszem olyan szempontokat is megosztani Veletek az adott eseményekkel kapcsolatban, melyek a későbbiekben számotokra is hasznosak lehetnek. Ebben a cikkben nem csak magáról a koncertről olvashattok majd, de találhattok benne további érdekes és hasznos infókat a parkolást, a büfét és a souvenir-eket és természetesen az utazást illetően is. Természetesen videóztam a koncert alatt, de inkább olyan videókat osztok meg a beszámoló során, melyek hivatalosak vagy kifejezetten jó minőségűek.
Remélem hasznosnak találjátok majd a cikket, jól jöhet esetleg majd pár hasznos tipp a jövő évi Hans Zimmer Live koncert kapcsán, mely szintén az MVM Dome-ban lesz megtartva!
¤
- The World of Hans Zimmer – A New Dimension
- Helyszín: MVM Dome (Budapest)
- Időpont: 2024. november 7. (20:00)
- Hivatalos honlap: The World of Hans Zimmer
Parkolás és érkezés
Mivel tudtuk, hogy a koncert 20:00-kor kezdődik, ezért kb. 19:00 óra körül meg is érkeztünk az MVM Dome stadionhoz. Jól is tettük, hogy időben érkeztünk. Eleinte (naivan) meg is örültünk, hogy rendes, kivilágított, őrzött parkolókat biztosítanak szép számmal a vendégek részére, aztán jött a meglepetés, mikor közölték az őrök, hogy „nem, nem, csak bérleteseknek!” Ergo: fordulj vissza – ahogy tudsz, miközben mögötted áll a sor két sávban – de gyorsan, aztán keress magadnak helyet, ahol tudsz. Erre gyorsan rá is kérdeztünk és azt a választ kaptuk, hogy „valahol a híd után”, így el is indultunk a híd felé. Megnyugvással töltött el a tudat, hogy látva a számtalan forgolódni kényszerülő autót, nem mi voltunk az egyedüliek, akik reménykedtek egy nyugodt, kényelmes parkolásban. Mondanom sem kell, jócskán menni kellett, hogy találjunk egy kivilágítatlan út mentén parkolóhelyet (mindkét oldalt hosszú sorokban autók szegélyezték az utat).
Praktikus úgy megállni, hogy a koncert végeztét követően ne a stadion felé induljon el az ember, mert hosszú-hosszú sorban álltak a járművek, s jóformán moccanni sem lehetett, míg a másik irányban sokkal jobban haladt a sor. Érdemes minél beljebb állni, a mi autónkat például meghúzták, mondanom sem kell, nuku cetli…
Egyébként praktikus volna a jegyértékesítő oldalon felhívni a figyelmet a parkolási lehetőségekre, ezzel megkönnyíteni a nem pestiek (vagy akár a pestiek) készülődését – ha már egyszer a közeli szállásokat felhozza, ezt is érdemes lenne feltüntetni információként.
No, de vissza az érkezéshez: a jegyen feltüntetik a szektort, s ezt már a stadion előtt sétálva érdemes előkeresni, hogy gördülékenyebben menjen a beengedés. Meglepődtem, hogy csupán lecsippantották a jegyet és nem nézték át senki táskáját (legalábbis ott, ahol minket engedtek be és akiket én láttam). A hallba belépve egy ott dolgozó kedves fiatal hölgy elmagyarázta, hogy hol fogunk ülni és megkérdezte, tud-e még valamiben segíteni. Bár nekünk egyértelmű volt az ülőhelyek kiosztása, gyanítom, sokak számára hasznos lett volna, ha igénybe veszik a hölgy segítségét, de erre még hamarosan visszatérek.
Souvenir-ek, büfé és az a fránya etikett
A földszinten lehetőség nyílt souvenireket vásárolni (elvileg az 1. emeleten is, de ezt nem tudták megerősíteni). Hát mondhatom, igen borsos áron voltak elérhetők a relikviák, de úgy voltunk vele, hogy nem sűrűn jut el az ember egy ilyen alkalomra és ha már ott jártunk, hát megajándékoztuk magunkat egy-egy kisebb emlékkel. Ezen a linken megtekinthetők a souvenirek, árakkal együtt. Nálunk annyi volt a különbség, hogy pulóvert nem lehetett kapni, s egyelőre az új albumot (a The World of Hans Zimmer II. különféle platformjain) sem, viszont a The World of Hans Zimmer I. albumot igen.
Egészen egyszerű oka volt annak, hogy mi nem vásároltunk a büfében – és most nem csak a brutális árakra gondolok, hanem, hogy –, meg sem fordult a fejünkben a lehetőség, hogy egy adag nachos vagy egy vödörnyi pattogatott kukorica társaságában üljünk be a koncertre. Hiába látjuk azt a Maestro-ról a koncertek és interjúk során, hogy hiper-laza, attól még (hogy ő maga nincs jelen) jobb helyen illik megtisztelni a művészeket azzal, hogy nem csámcsogom végig a 2-3 órás műsort. (A mellettem ülő apuka például nemes egyszerűséggel a földre dobta a chips-es zacskóját, amit a koncert második felében végig csörgetett mellettem, majd, amikor a felállt a koncert végén és a felhajoló szék alatt láthatóvá vált a hulladéka, nemes egyszerűséggel úgy tett, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy odahányta szemetét a földre.)
Tudom jól, hogy sokak számára mérhetetlenül zavaró volt a következő dolog: úgy kell elképzelni a szituációt, hogy mi már kb. negyed 8-kor szépen bent csücsültünk a helyünkön – hol máshol, mint a Hátsó Sor Közepén 🙂 –, miközben a Thin Red Line c. soundtrack-ből adtak kis hangulatébresztőt. Végre elérkezik a 20:00 óra… Még mindig azt látni, hogy kb. a stadion negyede üres és még özönlenek az emberek. Mi a fene…? Oké, tényleg nagyon figyelmes a zenekartól, hogy megvárják azt a rakás embert, aki nem tud időben odaérni egy koncertre. Kb. 10 percet várhattak a kezdéssel, mire végre felcsendült a Man of Steel c. film zenéje, s ezzel remekül meg is adták az este hangulatát. Majd azon vettük észre magunkat, hogy már 3-4 szám is lement, de még mindig csak jönnek és jönnek az emberek és ha nem látom, nem hiszem el, hogy a vak sötétben, telefonnal világítva azon beszélgetnek koncert közben(!) a sorok között, hogy melyik is az ő szektoruk ⁄ soruk ⁄ székük. Mondjuk, én nem tartanám elvetemült ötletnek, hogy a koncert alatt korlátozzák a netet a stadion területén (valamelyest), mert rettentő zavaró, amikor valaki végig streameli az egész műsort és a koncertre fókuszáló szomszédait zavarja ezzel, vagy ami rosszabb, simán csak netezik… Azon már sem lepődtem, hogy sokan mackónaciban meg pulcsiban jöttek – tisztelet a többségnek, akik megtisztelték a koncertet öltözetükkel és kulturált viselkedésükkel. Ennél nagyobb megrökönyödésben már csak akkor volt részünk, mikor 2-3 dallal a vége előtt (!) elkezdtek elszállingózni a nézőtérről… Értem én, hogy megy a busz, meg áll majd a sor a ruhatárnál és a parkolók is zsúfolásig tele lesznek, de akkor is!
Koncertélmény
A koncert nagyszerű élmény volt! Évek óta figyelemmel követem a koncertturnéról feltöltött videókat, s őszintén mondhatom, hogy jó volt élőben is viszontlátni azt a – már remekül összecsiszolódott –zenekart, melyet a különféle közösségi médiás platformokon követek. Matt Dunkley karmester korábban együtt dolgozott már a német zeneszerzővel (pl. James Bon: Nincs idő meghalni), s tudom, hogy bár egy előre megkoreografált műsort láthattunk, de számomra az összes zenész, énekes és a karmester (lista itt) is a végletekig lelkesnek tűnt, pedig nem a turnésorozat elején jártunk. Félretéve a turné (nyilvánvalóan jövedelmező) anyagi vonzatát, minden alkalommal látni rajtuk a lelkesedést, a zene iránti szívükből fakadó szeretetüket, valamint, hogy megbecsülik kiváltságos helyzetüket, amiért Hans Zimmer zenéit játszhatják országról, országra.
Bár Hans Zimmer jelenlétét a turné nélkülözi, ugyanakkor mégsem teljesen kellett nélkülöznünk a zeneszerzőt a bő két órás zenei anyag közepette. A koncert alatt több ízben is pár perces monológokkal, vagy a karmesterrel folytatott beszélgetésekkel tették személyesebbé az élményt. Ezekben a videókban Hans az aktuálisan játszott darabok történeti hátteréről mesélt, sőt, olykor egy-egy vendéget is meghívott, hogy közös projektjeikről osszák meg élményeiket – ennek köszönhetően láthattuk többek között Jerry Bruckeimer-t, Guy Ritchie-t, valamint Patty Jenkins és Gal Gadot-t is, bár a két hölgy bejátszása eleve egy, a Wonder Woman-hez (kulisszatitkok) készült videoklipből történt.
A hangosítás terén olykor úgy éreztem, hogy lehetett volna feljebb is tekerni a hangerőt, egy alkalommal pedig az egyik hegedűs hölgy hangosítása recsegett be valószínűleg, ami azért elég zavaró volt. Még egy apró észrevétel: talán még jobban fokozná a vizuális élményt, ha a plafonról belógatott kivetítőn is figyelemmel lehetne volna követni a koncertet, bár ez legyen a legnagyobb gond.
A repertoárt lejjebb megtekinthetitek, s be is linkelek mindegyikhez egy-egy jó minőségű felvételt, bevallom őszintén, én nem akartam ezzel foglalatoskodni a koncert alatt, inkább élvezni akartam azt. A libabőr állandó kísérőnk volt az egész koncert alatt, mely újfent csak a koncert remek hangulatát reprezentálta számunkra.
Egyetlenegy dal esetében éreztem úgy, hogy nem igazán illett a sorba, s látva a közönség reakcióit, talán nem is voltam egyedül ezzel a véleményemmel. Ez a dal a Mother Africa (The Power of One) c. track volt, melyet az közvetlenül az Oroszlánkirály zenéje előtt hallhattunk, egy videóban Hans arról mesélt ezzel a dallal kapcsolatban, hogy hosszú évtizedekkel korábban írta (több másikkal egyetemben) Lebo M és több afrikai menekülttársa számára – akik egyébként az Oroszlánkirály zenéjében közreműködtek –, hogy ezzel segítse boldogulásukat. Ez valóban nemes gesztus volt a részéről, de számomra valahogy nem passzolt az est ún. menüjébe.
Láthatóan nagy figyelmet fordítottak arra, hogy úgy válogassák össze show dalait, hogy a lehető leg változatosabb legyen, s lehetőleg mindenből legyen egy kicsi: ha érzelmes, akkor ott a The Holiday (kulisszatitkok), ha kalandos, akkor a Sherlock Holmes (kulisszatitkok), ha hitben megérintettségre vágyik valaki, arra kiváló az Egyiptom hercege (kulisszatitkok) zenéje, ha pedig szuperhősös, magasztos zene kell, arra nyitánynak kiváló Az acélember (kritika).
A zenék többsége alatt vizuális fényjáték, valamint az aktuális dalokhoz kapcsolódó filmek jelenetei voltak láthatók a megosztott színpadi kivetítőn (az egyedüli track, melyhez nem volt bejátszás, a Christopher Nolan-féle The Dark Knight-trilógia zenéje volt). Örültem, hogy nem ragaszkodtak a pár turnéval ezelőtt játszott rockosított hangszereléshez, és azt is érékeltem, hogy elengedték a folyamatosan villódzó fényeket is, ellenben belevették a filmekből kivágott részleteket. Bár minden egyes felkonferálást és dalt követően hatalmas tapsvihar töltötte be az MVM Dome-ot, talán a legnagyobb üdvrivalgást a Gladiátor, a Batman, az Interstellar (interjú Hans Zimmerrel) és a visszataps-darabnak mondható A Karib-tenger kalózai darabok kapták a közönségtől.
Külön öröm volt számomra, hogy olyan zenéket is választottak a műsorhoz, melyeket más koncerteken eddig nem, vagy szinte alig hallhatott a közönség. Ilyen volt például, az egyik személyes kedvencem a jó öreg Hans-tól, A Szikla, valamint az Egyiptom hercege, utóbbi számomra igazán megható volt.
Ez is érdekelhet:
Természetesen azt szerettem volna, ha sosem ér véget az este, s jó lett volna még-még-még tovább hallgatni ezeket a fantasztikus filmzenéket. A Dune: Part II. koncerten elhangzott részlete (A Time of Quiet Between the Storms) például, az egyik nagy kedvencem Zimmer utóbbi munkái közül, s mindamellett, hogy bízom benne, hogy a jövő évi Live-koncerten is hallhatom majd Pedro Eustache előadásában, s remélem, hogy majd a Paul’ Dream c. darabot, a Top Gun: Maverick, és az Angyalok és Démonok (kulisszatitkok) zenéi is terítékre kerülnek majd.
A koncert végén (természetesen a ráadás-dal még visszavolt), egy másik nagy kedvencem is lehetőséget kapott, méghozzá oly módon, hogy a videóbejátszásban Hans Zimmer ült zongora mögé és a zenekarral szimultán játszva adták elő az Eredet ‘Time’ c. zenéjét. Mondanom sem kell, hatalmas ovációval fogadta a közönség.
⊗
Ha engem kérdeztek, őszintén mondhatom, hogy minden felsorolt negatívum ellenére felejthetetlen élmény volt a koncert. (És itt fontos kihangsúlyozni, hogy a negatívumok nem a zene és a zenészek, sokkal inkább a körülmények miatt voltak zavarók.) Egy filmzenerajongó számára kihagyhatatlan alkalom egy ilyen este, amit már hosszú hetek óta tűkön ülve vártam. Ha módotokban áll és még nem volt lehetőségetek megtekinteni a The World of Hans Zimmer koncertet, ne habozzatok! Meglátjátok, felejthetetlen élményben lesz részetek.
És, ha már a felejthetetlen élmények gyűjtögetésénél tartunk, hadd hívjam fel ismét a figyelmeteket a nagyszerű hírre, hogy Hans Zimmer jövőre személyesen is ellátogat kis hazánkba a Hans Zimmer Live koncertturné berkein belül, melyre a fenti linken keresztül tudtok jegyet váltani. Alig várom, hogy hallhassam (többek között) A Dűne, az Angyalok és Démonok, a Hannibal, vagy A Csodálatos Pókember 2., és megannyi más felejthetetlen szerzeményét. Találkozzunk ott! Köszönöm, hogy elolvastad ezt a szösszenetnyi élménybeszámolót. …Most pedig jöjjenek a zenék, jó szórakozást!
A műsor:
Prince of Egypt
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel Facebookon, mert általad még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, filmzenék és kritikák!
via: imdb, The World of Hans Zimmer.
