Nem szégyellem bevallani, hogy felnőtt létemre is tűkön ülve vártam a Csibefutam: A csirkefalatok hajnala című filmet, sokat reméltem tőle. A filmmel egyidejűleg megérkezett a Netflix kínálatára A Korona utolsó 6 epizódja is, melyről ma hajnalban már el is készítettem egy friss bejegyzést, de ez még nem minden! Ezek mellett készül egy harmadik cikk is, reményeim szerint holnap már olvashatjátok is a Hollywoodi kulisszatitkok: így készült a Csibefutam névre hallgató cikkemet.
Egy valamiben szinte biztos voltam – vagy legalábbis, ujjaimat a hátam mögött x-be téve reménykedtem –, hogy a Csibefutam folytatása nem okoz majd csalódást (A Korona utóbbi két évadával ellentétben). Hogy sikerült-e megtartani a szintet, vagy netán meg is ugrani áterpülni felette, az rövidesen kiderül.
Kapcsolódó cikkek:
- Shaun, a bárány – a mozifilm (kritika)
- A komolyzenék szerepe a rajzfilmekben
- A rajzfilmek evolúciója: Hófehérkétől a Jégvarázsig
- A kis kedvencek titkos élete (kritika)
- Minyonok (kritika)
- Agymanók (kritika)
Épp ott vesszük fel a történet fonalát, ahol az első rész véget ért. Rocky és Rozsda vezetésével a pipik eljutottak a a nyugalom szigetére, ahol végre békében, kedvükre kapirgálhatnak. 23 év telt el azóta, hogy bemutatták az első részt. Látva az elmúlt évtizedek mozis franchise-jait, jogosan vetődött fel a rajongókban a kérdés: készül-e majd valaha folytatás? De minden folytatás esetében adott a kérdés:
Van-e létjogosultsága a folytatásnak?
Nos, véleményem szerint a Csibefutam akkor is tökéletes lezárást kapott volna, ha nem készül hozzá folytatás. Már többször volt téma az oldalon Hollywood hanyatlása, s nem győzöm számolni, hányszor szidtam a forgatókönyvírókat és távoztam elégedetlenül a moziból, vagy álltam fel csalódottan a tv elől az utóbbi években.
Nézve a filmet, egyre csak vártam és vártam, hogy beszippantson, magával rántson az a hangulat, mely megunhatatlanná tette a 2000-es alkotást. De nem jött. Lehet, hogy azért, mert az első részt még x évesen láttam, ezt meg felnőtt fejjel. Az emlékezetes poénoknak és jópofa szójátékoknak is híján van a produkció – legalábbis, az első részhez képest mindenképp. Emlékszem, hogy a pipi-gyűlés alatti jelenet volt az első olyan pár perc, mely az elő rész hangulatát idézte és gyors egymásutánban jöttek a vicces momentumok. Sokkal több ilyenre lett volna szükség. Az mondjuk kifejezetten nem tetszett, hogy Csipa karakteréből egy buta tyúkot csináltak (bár anno sem ő volt a legélesebb kés a fiókban), s aki ezúttal jóval bolondosabb, mint amikor legutóbb láttuk, de ez most valahogy nem működött olyan jól.
„Megszöksz, vagy megsülsz?”
A történetről picikét pipikét…
Rozsda és Rocky elindulnak a szülővé válás rögös útján, mikor világra jön első csibéjük, Molly, aki pik-pak felcseperedik, s innentől csak még jobban aggódhatnak a csőrösök kis csemetéjükért – aki természetesen szüleire ütött életrevalóságát illetően. Molly kalandos úton rábukkan az erődítményre hasonlító grandiózus csirkefarmra, ahol a kezdeti ámulatot követően megilletődve konstatálja, hogy az ott élő csirkék viselkedése leginkább egy zombijárványra hasonlít, s a nyakukon lévő chip-nek köszönhetően irányítani lehet őket. Ez már messze nem a tanyasi gazdaság, itt már nagyüzemben nyomják a rejtélyes illetékesek, akik gyanútlan csirkék tucatjait küldik a halálba… Itt érdemes megjegyezni, hogy az ún. kiválasztási folyamat erősen emlékeztetett A Sziget c. filmre; míg a kontrollált környezet és a térelválasztó vászon kapcsán eszünkbe juthat Jim Carrey filmklasszikusa, a The Truman Show is! Sőt… erős párhuzam vonható a filmbéli gyár és a KFC között – erre a legjobb szemléltető példa a dobozos csirkefalatkák voltak, melyről kapásból a Kentucky Fried Chicken-vállalat jutott eszembe. Eközben szülőpárosunk mentőakciót szervez, ami itt-ott kicsit nyögvenyelősen megy hőseinknek (ami számomra itt-ott kissé zavaró is volt).
Ekkortájt „jön rá” a néző (persze, aki látta az első részt, sejthette, hogy ki áll az egész mögött), hogy Tepsiné ezúttal sem bízza a véletlenre a csirkék aprólékos feldolgozását, s bosszút forral. Apropó, a gonosz néni nem rejti véka alá, hogy pusztán anyagi érdekek miatt házasodott újból, ami csak még jobban megerősíti bennünk iránta érzett (jogos) ellenszenvünket. Rögtön be is mutatnak egy friss, gőzölgő ‘KFC’ terméket, mely egy pár pillanattal korábban még vidáman kapirgáló pipiből készült. A film egy későbbi pontján volt egy jelenet, melyben Tepsiné beleesik a darálóba, s egy pillanat erejéig jómagam is megrökönyödtem azon a tényen, hogy ezt így, ahogy van, bevállalták és benne hagyták a filmben! Aztán pár képkockával később a rettegett, bundázott Tepsinyanya újfent a pipik nyomában nyargalt…
Értékelem, hogy a Netflix készített egy kb. negyed órás kis werkfilmet a film munkálatairól, melyben szerepeltek páran a 2000-es rész gárdájából is, pl. Nick Park társ-rendező. Igaz, ami igaz, lehetett volna jóval informatívabb is a kis doku, mert engem személy szerint érdekeltek volna az olyan apró kulisszatitkok, mint hogy hányan dolgoztak a filmen, meddig tartottak pontosan a munkálatok, bepillantást nyerhettünk volna a szinkronizálási folyamatokba, s az egyes fázisokat is jobban részletezhették volna (ugyanis ezek csak érintőlegesen kerültek bemutatásra). Szerencsére jutott egy kis idő a filmzenére is, így Harry Gregson-Williams zeneszerző is nosztalgiázhatott, s hallhattuk a filmek főtémáját egy 60-70 fős zenekar kíséretében. Itt meg is tekinthetitek az egész így készült-videót:
A Fun-Land Farms épülete engem mindvégig a klasszikus James Bond-filmek főgonoszainak búvóhelyére emlékeztetett, sőt, a létesítmény folyosói és kapui, de még a munkások öltözete is helyenként a Star Wars birodalmi épületeire és ruházatára hajaztak. Tepsigazda ezúttal nem tért vissza (ennek okára még visszatérek), ugyanakkor Dr. Fry karaktere egy idegesítő kis gazfickó, s jócskán felejthetővé válik Tepsiné mellett. Értékelem Dr. Fry beszédes névválasztást, mely a magyar változatban viszont nem jött át. Ha már szóba jött a 007-es ügynök, akkor megemlíteném azt is, hogy több popkultúrális utalás is van a filmben, csak szemfülesnek kell lenni, és jöhet is a rácsodálkozás (többek között, pl. a Jurassic Park-os kerítés; vagy amit Csali mond: „Ez egy lehetetlen küldetés!” – mely egyszerre utal a Mission Impossible-filmekre, valamint az említett filmek bizonyos jeleneti is megelevenednek a Csibefutam 2-ben; de Tepsiné bundázott jelmeze is szörnyfilmek válogatott ellenségeit juttathatja eszünkbe).
Essen néhány szó a szinkronról is: Mel Gibsont nem hívták vissza Rocky szerepébe szinkronizálni, helyette Zachary Levi (Shazam!) ugrott be, akiről a rajongók többsége meg van győződve, hogy talán nem ő volt a legbölcsebb választás. De volt még egy jelentős változtatás a főszereplőket illetően, ugyanis Thandie Newton (West World) átvette Rozsda szerepét Julia Sawalha-tól; az újonc Molly orgánumát pedig az a Bella Ramsay kölcsönözte, akit többnyire a Trónok Harca és a The Last of Us c. sorozatokból ismerhetünk. Miranda Richardson (Az Álmosvölgy legendája) visszatért Tepsiné szerepében, ugyanakkor Tepsigazda karakterét teljes egészében kihagyták a filmből, mivel a figura eredeti szinkronhangja, Tony Haygarth 2007-ben sajnos elhunyt, így helyét az új szupergonosz, Dr. Fry vette át.
És, ha már a filmzenét is megemlítettem, tényleg minden tisztelem Harry Gregson-Williams munkásságáé, ám érezhetően jobb zenei aláfestése volt az első résznek. Talán pont John Powell hiánya okozhatta a hiányérzetet bennem, aki az előző részben társzeneszerző volt, de ezúttal nem tért vissza. Azért, van néhány jó muzsika a filmben, a főtéma mindenképpen emlékezetes marad:
Ami a magyar szinkront illeti, bár Mel Gibson nem tért vissza, Rocky magyarul mégis újfent Dörner György hangján szólal meg, Rozsdát újra Román Judit, míg Tepsiné hangját az utánozhatatlan Menszátor Magdolna szólaltatta meg. Számos tyúk orgánuma ismerős lehet a korábbi filmből, pl.: Husi újra (Imelda Staunton) Halász Aranka, de azért történt több jelentős változás is. Apropó, Csóró és Csali annak idején is Bochkor Gábor és Boros Lajos híres duója volt, s szerencsére ezúttal sem változott a helyzet. Dörner György hangján érezni lehetett, hogy eltelt az a 23 év, de mégis, örültem, hogy újra hallhattuk. Mivel Taréj magyarhangja, Dobránszky Zoltán már sajnos korábban elhunyt, így helyét Fodor Tamás vette át, aki gyakran kölcsönzi Sir David Attenborough hangját.
S, hogy van-e üzenete a filmnek?
Természetesen! Több is van, bár az kétséges, hogy napjaink fogyasztói társadalmára mekkora hatással lehet ezek többsége. De még mielőtt rátérnék erre, azért fontosnak tartom megjegyezni, hogy (talán) az egész kalamajka nem indult volna el, ha a két szülő veszi a fáradságot és nem elégszenek meg annyival, hogy a veszélyes helyzetben csupán annyit mondanak lányuknak, hogy azért nem mehet ide, vagy oda: „mert csak!„
…Mivel a történet szerint Molly püspökfalatján már nem lifeg ott a tojáshéj, így Rocky-éknak sem lett volna szabad ennyivel elintézni a dolgot, mert hát, mint jól ismerjük a közhelyet: minél jobban tiltasz valamit, annál jobban fogja érdekelni a gyereket. No, de nem is lett volna cselekmény, ha minderre nem kerül sor. Viszont mégis fontosnak tartottam erre kitérni, mert szerintem fontos a szülő – gyermek közti megfelelő kommunikáció.
A film kiáll az állatkínzással-, ill. a gyorséttermi ételekkel szemben, ám egyszersmind kiáll a vegán étrend mellett. Részemről mégis hiányoltam a génkezelt csirkék körüli hosszúra visszanyúló problémát, na, az nagy ziccer volt – sajnos nem is éltek a lehetőséggel. Élénken emlékszem a műsorra, melyben Jamie Oliverék bemutatták, hogy mi folyik a csirkefarmokon… Emlékezzünk, hogy bő 10-15 évvel korábban a világhírű brit sztárséf, Jamie Oliver próbálta megreformálni az angol iskolai étkeztetést. Ennek érdekében számos kutatást végeztek, igyekeztek pártfogókat találni, s mindezt töméntelen mennyiségű belefektetett munkával fejelték meg. Évekkel később Jamie szomorúan konstatálta, hogy az angol szülők és gyerekek köszönik szépen, de inkább nem kérnek az egészséges ételekből – jó lesz nekik a steak, a hambi és a pizza.
∴
Annyit mindenesetre leszögezhetünk, hogy többet vártam a Csibefutam 2-től, s legfőképpen azt a hangulatot hiányoltam, mely akkor kerít hatalmába, mikor az első részt nézem. Ugyanakkor le a kalappal a stop-motion technológia részletessége előtt. Jót tesz a filmgyártásnak, ha nem pusztán CGI-orgiákat és zöld háttér előtt pantomimező színészeket láthatunk a vásznon. Bár kicsit csalódtam a filmben, de talán, ha újból megnézem majd, már kicsit jobban fog tetszeni. De addig, még párszor megnézem az első részt. 🙂
Továbbra is tartom a véleményemet, miszerint ebben az AI-al átszőtt (filmes) világban is szükség van az olyan igényesen kidolgozott, aprólékos műgonddal kezelt és egyedi alkotásokra, mint a Wallace és Gromit, a Shaun, a bárány és a Csibefutam! Talán csak én vagyok túlságosan szőrös tollasszívű, így remélem, hogy Nektek jóval pozitívabb élményt tartogat a film. A gyerkőcöknek mindenesetre kihagyhatatlan szórakozást nyújthat, jó szórakozást kívánok. „Ku-ku-rikúúú!”
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
via: imdb.
