Hát, ez is elérkezett. Véget ért A Korona című sorozat. 6 évad, 60 epizód, 3 Erzsébetet alakító zseniális színésznő. Az utóbbi 14 rész kapcsán sokat ekéztem a szériát (bár nem alaptalanul, teszem hozzá), s tudva azt, hogy garantáltan nem jutunk el a történet végéig – jelesül Erzsébet haláláig, vagy esetleg Károly herceg megkoronázásáig –, csak még inkább borzolta nálam a kedélyeket. Nem is szaporítom feleslegesen a szót, lássuk, hogyan muzsikált a The Crown utolsó pár része. Dicstelenül, vagy magasztos aláfestéssel távozik a XX-XI. század egyik legemblematikusabb szereplőjéről szóló sorozat?
…oh, még valami!
Az elmúlt napokban nagy dömping zajlott a Hátsó Sor Közepe oldalán, ugyanis jelen cikk mellett elkészült a Csibefutam (2000) készítéséről szóló bejegyzésem, valamint a Csibefutam: A csirkefalatok hajnaláról szóló kritika is! Szóval, ne menjetek messze. 🙂 Sőt! Terjesszétek a HSK hírét ismerőseitek között, ha tetszik, amit csinálok! Köszönöm!
Kapcsolódó tartalmak:
- A Korona: így készül a brit királyi családról szóló monumentális sorozat
- A Korona: 6. évad (1-4 rész) – kritika
- Tempus Horribilis: A Korona – 5. évad (kritika)
- Premierdátumok, előzetes és plakátok érkeztek A Korona utolsó évadához
Ω
Epizódok:
- A 5. epizód talán két meghatározó párbeszédet tartogatott, s mindkét alkalommal a család férfi tagjai próbálták meg rendezni soraikat. Károly és Vilmos kapcsolata sosem volt titok a média előtt igazán, az utóbbi években pedig Harry herceg könyve és interjúi kapcsán tudhattunk meg számos történetet a témában. Károlyt mindössze a rész 3/4-énél teszi helyre a kis Vili, s talán ez is az epizód első emlékezetes jelenete… azért, ez elég sovány egy cirka 45 perces epizód esetében. Ugyanakkor, hogy valami jót is említsek, tetszett Fülöp múlton elmélkedős jelenete, s különösen az, amikor tanúja volt Károly és Vilmos találkozásának a kertben – na, az egy valóban érzelmes pillanat volt.
- A 6. rész hosszú-hosszú idő után az első olyan rész volt, melyben végre a közéletre fókuszált Tony Blair szemszögén ákeresztül. Végre egy olyan részben volt részünk, amikor – még ha csak időlegesen is, de – a Netflix nem volt rest a monarchia szükségességét pedzegetni.
- A 7. epizód már egy fokkal jobban érdekelt, mint az bármely Dianás részről elmondható volt az utóbbi 1,5 évadban! Akárhogy is nézzük, a #7. a forgatókönyve alapján leginkább egy romantikus tinidráma szokványos epizódja lehetne, ám kifejezetten jót tett neki, hogy ezúttal Vilmosra fókuszáltak. Sajnos egyre biztosabb vagyok benne, hogy csupán azért állok ilyen pozitívan ehhez az epizódhoz, mert az előző 14 rész annyira nagy csalódást okozott.
„Egyike volt életem legemlékezetesebb éjszakáinak.„
/ II. Erzsébet
- A 8. rész kapcsán nem sokat tudni arról, hogy mi történhetett pontosan a Győzelmi Napon (1945. május 8-án) Margittal és Erzsébettel, de tetszett, ahogyan Margitot a középpontba állították a részben. Egyébként, ez a karakterközpontúság jellemző volt erre a pár részre, bár jócskán kihagytak érdekes figurákat a sorból. Adódott a kérdés: vajon tényleg megtörténtek a tv-ben látottak a királyi család legifjabb tagjaival aznap este, vagy az egész csupán a dramaturgok remek húzása? Nos, ami azt illeti, maga 1985-ben II. Erzsébet erősítette meg a BBC számára, hogy (az említett epizódban látottak) valóban megtörténtek. Itt érdemes a visszaemlékező jelenetek kapcsán megemlíteni egy újabb szereposztását a királyi felségeket érintően, ugyanis valóban szép színésznőket (Erzsébet – Viola Prettejohn, és Margit – Beau Gadsdon) választottak… Ami azt illeti, ismét szebbeket, mint az általuk megformált valós személyek voltak, de ez csupán egy személyes észrevétel. Sőt, a szereposztásnál még arra is figyeltek hogy a lányok az 1-2 évad szereposztására hasonlítsanak. Visszatérve a Győzelmi Napi eseményekre és Erzsébet Margit iránti gondoskodására, nagyon tetszettek a bensőséges jelenetek, s szépen vettek búcsút Margit hercegnétől.
- A 9. epizód – a Diana halálát érintő nyomozás, valamint II. Erzsébet jubileuma kapcsán – átvezető részként szolgált a sorozatzáró epizódhoz vezető hosszú úton. Jó volt látni pár eredeti felvételt a jubileumról, s csak ismételni tudom magam, mint az eddigi évadok során: kár, hogy a részek végén nem mutattak be archív felvételeket a kapcsolódó eseményeket illetően.
- A 10., s egyben a sorozat utolsó (szám szerint 60.) epizódja rekord hosszúságú lett a maga kb. 70 percével. Erzsébet és Fülöp a halálukra készülnek fel, Károly el akarja venni Kamillát. Oké, ez így mindössze egy szép tündérmese. De!
A maradék 18 évet ki fogja bemutatni?
Ja, kérem, hogy az már felettébb kellemetlen lenne a királyi család élő tagjainak? Akkor hogy is van ez? Visszamenőlegesen ki lehet söpörni a piszkot a szőnyeg alól, de a jelenhez még csak véletlenül se nyúljunk, legfeljebb húzzuk rá a szemétkupacra a kárpitot, attól majd olyan lesz, mintha ot se lenne! …Ez az, ez lesz a megoldás! Ja, nem.
A Korona: Így készül a brit királyi családról szóló monumentális sorozat
Karakterek:
A gyermek Harryt játszó színész (Luther Ford) alkalmasabb lenne Joker szerepére, mint a női szívek bálványának, ráadásul jóval idősebbnek tűnik a színész, mint amilyennek a szerepe szerint Harrynek lennie kéne. Ed McVey választása William szerepére már sokkal inkább telitalálat volt.
A fiatal Katalint játszó Meg Bellamy (az alábbi képen) számomra valahogy nem illett a szerepébe, nem tudom, Ti hogy vagytok vele. Természetesen a korábbról ismert színészek hozták a tőlük jól megszokott minőséget.
Filmzenék, díszletek és látványvilág:
Martin Phipps filmzenéi most is remekül működnek a sorozattal kézen fogva, talán jobban is hatnak az érzelmekre, mint az előző évadban. Sok új téma nem bukkan fel, így legfeljebb Vilmos zenéje lehet új a talonban.
A látványvilággal kapcsolatban ezúttal sem lehet kifogásom. Természetesen, ebben az évadban is hasznát vette a stáb a CGI-nak, de ezt nem vethetjük a szemükre. Mind a jelmezek, mind pedig a díszletek is csodálatosak voltak. Egy biztos, hogy nem a látványvilág miatt kell szégyenkeznie a Netflixnek, mert arra bőven költöttek.
Hangulat és történelmi hitelesség:
Külön öröm volt számomra, hogy az utolsó epizódban újra feltűnt az 1-2 évad szerepeosztása szerint Claire Foy, s Olivia Colman a 3-4. évadokból. Az 5. évad lagymatagságát, s a 6. szezon első négy részét tekintve jobban sikerült a lezáró hat rész, mint amire számítottam. Noha, bevallom, hogy valójában annyira elment a kedvem a sorozattól, hogy tulajdonképpen már szinte semmi jót nem reméltem tőle.
Meglepett, hogy a Netflix az utóbbi évadok puhányságát figyelembe véve be merte mutatni Harry herceg horogkeresztes botrányát. Ezen kívül, szinte semmi lényegesebb témát vagy botrányt nem mertek elővenni! Harry füvezését megemlítették, de ezt leszámítva… csak ismételni tudnám magamat, hogy mennyire kiábrándító és csalódáskeltő, amiért még csak meg sem említették András herceg történetszálát (mindösszesen egy-két röpke alkalommal mutatták a karaktert), vagy a testvérpár civakodásait, Meghan színrelépését, s végül Fülöp herceg és II. Erzsébet királynő halálát. Őszintén szólva, eléggé vérlázító ez a lezárás, amit láthattunk. Értem én, hogy visszahozták az egykori színésznőket (apropó, Matt Smith-ék ugyanígy megérdemeltek volna pár percet), de ettől még nem lesz teljes a kép, és nem kaptunk valódi lezárást. Hogy egy hasonlattal éljek, esetünkben hiányzik a képhez tartozó keret egyik oldala.
Épp ezért sajnálatos, hogy az 1-4 évadok (viszonylagos) korhű eseményábrázolását követően ilyen szirupos mismásolásba kanyarodott át a sorozat (pl. a hatodik évad 1-4 része). Sajnos, a végső hat epizód nem menti fel az utolsó 20 részt az ordas ferdítések okozta mérhetetlen csalódás súlya alól. Ám egyúttal azt sem szabad elfelejtenünk, hogy milyen jól sikerült az első négy szezon, és hány alkalommal daráltuk le újból és újból őket… Értem én, hogy a szépre emlékezzünk, de egy ilyen grandiózus sorozatnál azt várnám el, hogy végig tartsák meg a színvonalat és a hitelességet. Kár érte, kiváló sorozat volt – egy ideig.
Köszönöm, hogy figyelemmel követtétek velem A Korona sorsának alakulását!
♣
Olvassátok a továbbiakban is a HSK Productions oldalát!
via: imdb.