A 2022-es év egyik leginkább várt filmes produkciója számomra A Korona c. sorozat 5. évada volt, mellyel szemben óriási elvárásaim voltak. E feltételeim persze korántsem voltak megalapozatlanok, hisz a széria eddigi négy évadával tett róla, hogy kellően hozzá szoktassa nézőközönségét a jóhoz.
Sokatmondó lehet a címadásban olvasható Tempus Horribilis kifejezés, mely eszünkbe juttathatja II. Erzsébet uralkodásának egyik, ha nem a legrosszabb évét (1992), melyben számtalan kudarc és tragédia sújtotta a királynőt, s melyre az ún. borzalmas évként emlékezett vissza (Annus Horribilis). A latin tempus szó időt jelent, ám a címben olvasható Tempus Horribilis esetében szezont, évadot jelent. Lássuk, mi rejlik e sokat sejtető címadás mögött!
Ezek a cikkek is érdekelhetnek még:
- Premierdátumok, előzetes és plakátok érkeztek A Korona utolsó évadához
- A Korona: Így készül a brit királyi családról szóló monumentális sorozat
- Harry Potter, Agatha Christie és Sherlock Holmes egy helyen: London filmes kötődésű helyei
- Poirot: a függöny legördül – David Suchet 25 éve ‘a kis belga detektív’ szerepében
♠♥♣
A múlt heti premiert követően azonnal neki láttam volna a cikk megírásának, ám a dolgos hétköznapok még nem engedtek közel a klaviatúrához, pedig gondolatban már rég a poszton pörgött az agyam. Teltek, múltak a napok, s olyan érzés kerített hatalmába, mely nem sűrűn fog el: egyre inkább azt éreztem, hogy semmi kedvem sincs írni a The Crown 5. évadáról! Ma reggel elkezdtem írni a blog Facebook-oldalára pár szemelvényt az évadot illetően (ha már egyszer megígértem, hogy írni fogok róla), aztán végül már annyit írtam, hogy úgy döntöttem, mégis megosztom Veletek gondolataimat a szezonról egy cikk formájában.
P.s.: Ne feledjétek, hogy november 20-án, most vasárnap ünnepli a Hátsó Sor Közepe fennállásának 11. évfordulóját, melynek alkalmából egy különleges cikkel készülök majd! Érdemes visszanézni, ill. feliratkozni Facebookon, hogy ne maradjatok le! 🙂
A finálét követően is úgy éreztem, mint most. Tehát, a véleményem nem változott, csak a sorozat vette el a kedvemet az írástól. Olyan érzés támadt bennem, mintha “sajnálnám az időt” a cikkre – és ha így érzek, az nem jelent jót egy produkcióra nézve.
Ilyen lapos évada A Korona c. műsornak még sosem volt története során, s kötve hinném, hogy e mögött az állna, hogy nem történt semmi jelentős esemény a brit közéletben a megfilmesített időszakban. Egy dologban biztos voltam az 1. évad vége óta: ezt a sorozatot nem tudják (vagy jobban mondva) nem fogják elbaltázni. Mekkorát tévedtem!
Az első rész lapossága után még bizakodtam, aztán sorra jöttek a hasonló kaliberű részek és rádöbbentem, hogy nincs remény: sikerült szinte teljesen kasztrálni a sorozatot.
Hol marad a politika? A brit társadalom életének kiemelt eseményei a tárgyalt időszakból? Hol vannak a családi események és rendezvények? Miért nem mutattak többet a királyi család kínos titkaiból, melyekből korábban rendszeresen láthattunk szemelvényeket?
A sorozat filmzenéje mindigis fantasztikus volt (erről már írtam a sorozat kulisszatitkait boncolgató cikkemben – lásd: fentebb), és nem is ok nélkül kezdem pont ezzel a témával. Ugyanis a széria egyik legjobb és leggrandiózusabb zenéje a Duck Shot c. track rend szerint akkor szólal meg, amikor valamilyen nagy volumenű esemény történik a cselekményben. Érdekes, és sajnos jól példázza az idei évad sztoriját, hogy teljes valójában egyszer sem hallhattuk a tracket, csak a zene elejét, kiteljesedni nem állt módunkban meghallhatni. Ettől függetlenül, Martin Phipps remekül hozta a korábbi két évad zenéit, melyeket neki köszönhetünk. Íme, az egyik legemlékezetesebb darab az albumról:
Az évad háromnegyedében Diana nagyjából csupán biodíszletként funkcionál, ám ez még érthető is annak fényében, hogy akkor még azt hittem, tragikus balesete zárja majd a szezont (így nyilván megteremtik a kellő hangulatot). Az is furcsa – ám ettől még nem rossz ötlet! –, hogy a sorozat eddigi évadjaitól függetlenül, most karaktercentrikus részeket kapunk. Tulajdonképpen, a Mohamed Al Fayed-ról (Salim Daw) szóló rész volt az első olyan epizód, melyre azt mondtam, hogy “hm… ez végre jó volt!”
Persze, a csodálatos díszletek, kosztümök, sminkek, kiegészítők és kellékek ezúttal sem hiányoztak a produkcióból. Ami viszont számottevően hiányzik belőle az az, amiért – többek között – eddig szerettem, rajongtam és (többször is újra-) néztem A Koronát: a fordulatos cselekmény a brit monarchiaközpontú hangulattal átitatva, egy olyan különleges csomagolásban tálalva, melyre csak A Korona c. sorozat volt eddig képes. Lehet, hogy tulajdonképpen “csak” arról van szó, hogy az említett időszak sivárabbnak tűnt a forgatókönyvírók számára mind politikailag, mind pedig közéletileg, bár ettől függetlenül, én jóval többet vártam volna e téren. Így sokkal monotonabb lett az évad, mint korábban valaha volt. Sőt! Többször azon vettem észre magamat, hogy untatnak a jelenetek és egy helyben toporgunk. Ilyen korábban (szinte) sosem fordult elő a sorozat története folyamán.
Érthető, hogy a karakterek már jócskán idősebbek, s ennél fogva legtöbbjük már sebeit nyalogatva tekint vissza az elmúlt évtizedekre, ám számomra a The Crown sava, borsa hiányzik. A főbb karaktereket játszó színészek jók, sőt, némelyikük túl jó munkát végez az általuk megformált karakterekhez képest (pl. Dominic West gesztusai és mimikája fantasztikusak, de messze felülmúlják Károly hercegét). A Johnny Lee Miller által alakított John Major miniszterelnök nekem nagyon szimpatikus figurának tűnt, Miller jól hozta szerepét. A Tony Blairt alakító Bertie Carvel messze nem olyan jóképű, mint az egykori brit miniszterelnök. András herceg szerepválasztása zseniálisra sikeredett James Murray személyében, tényleg le a kalappal – kíváncsian várom a következő évadbeli alakítását, ill., hogy ki alakítja majd Jeffrey Epsteint.
De visszakanyarodva a cselekményhez, végig olyan érzésem volt, mintha csupán az utolsó 1-2 részben kaptak volna észbe a forgatókönyvírók, hogy talán kéne haladni is valamerre a történettel….
Mintha a Netflix titokban megállapodott volna, hogy néhány kivételtől eltekintve (a Britannia felújításának finanszírozásának, valamint a Romanov-dinasztiával való bánásmódnak a kérdései) nem beszélnek többet a királyi család kínos ügyleteiről! Vagy csak én éreztem így? Ott van például Fülöp herceg esete a hölgy barátjával, akiben a sorozat szerint intellektuális társra lelt, holott számtalan pletyka keringett a köztudatban arról, hogy a herceg nem egyszer félre kacsintgatott Erzsébet mellett az évek folyamán. A királyi család pazarló életmódjának hangsúlyozásával is csak elvétve szembesültünk, pedig a tárgyalt időszakban is szép számmal voltak elégedetlenkedő megmozdulások Angliában.
És a negatív hullámoknak itt még nincs vége (Donald Sutherland Csodabogárja nem is lenne rám büszke): ugyanis ennél hangsúlytalanabb lezárást én még nem láttam a sorozat történetében. Kifejezetten semmilyen volt, gyakorlatilag bármi mással zárták volna le, jobb lett volna.
Károly herceg túlságosan pozitív, Fülöp (Jonathan Pryce) talán most legkevésbé az általunk ismert “Fülöp”, Umbridge Erzsébet (Imelda Staunton) pedig még sosem volt számomra ennyire súlytalan – pedig, az ő karaktere a sorozat eddigi évadaiban nem csak, hogy központi figura volt, de remekül megírt és interpretált karakter is volt egyben. Csodálnám, ha Elizabeth Debickinek nem állt volna be a nyaka, amiért olyan sokat kellett Diana jellegzetes fej- és testtartását utánozni, ám hozzá tenném, hogy remekül hozta szerepét stílusra, gesztusokra, mimikára, és öltözködés való tekintettel.
Persze, találkozhatunk pár visszatérő karakterrel is, akiknek örültem (természetesen, már más színészek által megformálva), így pl. Peter Townsenddel, akit Timothy Dalton játszott pár rövidke jelenet erejéig, valamint Wallis Simpson is feltűnt. Néhány visszaemlékezős jelenetben féltünik Claire Foy és Alex Jennings is, akiknek külön örültem. Azonban továbbra is hiányolom, hogy az epizódok végén miért nem mutatnak pár összehasonlító fotót a sorozat és a való élet kapcsán, szerintem nagyon frappáns lett volna.
Természetesen nézni fogom és várom az utolsó (már javában készülő) évadot. Hatalmas ziccert hagyott ki A Korona 5. évada. Úgy hiszem, ha ezt a szezont az első évadként vetítették volna, könnyen lehet, hogy a következő szezont már nem rendelték volna be… Kár érte. Remélem, az utolsó évad méltó lezárása lesz a szériának!
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
via: imdb, Pinterest, pointdevue.fr.