Egy örömteli hír adta az ötletet e cikk megírásához. Ami azt illeti, már amúgy is évek óta terveztem egy bejegyzést, melyben tiszteletemet teszem a Walter Matthau & Jack Lemmon-duó örökzöld filmjei előtt. A cikk el is fog készülni, annyi szent. A napokban pedig azon törtem a fejem, vajon milyen tematikájú bejegyzés lenne méltó e különös alkalomhoz? A választ kisvártatva meg is leltem: egy rövidke túra erejéig elkalauzollak Benneteket A szomszéd nője mindig zöldebb (1993) és a Még zöldebb a szomszéd nője (1995) kulisszái mögé! De hát, mi is az a jeles alkalom, melyről a bevezetőben szó esett…?
Történetesen az, hogy november 20-án nyolc éves lett A Hátsó Sor Közepe! Egek, hogy elrepültek az évek, hip-hop itt lesz a nyakunkon a tizedik évforduló. Ezúton is hálával tartozom mindannyiótoknak (különösen Páromnak), akik az évek során figyelemmel követtétek az oldal növekvését és bátorítottatok a folytatást illetően! A 8 év alatt eddig több, mint 2.000.000 (igen, két millió!) megtekintést és több, mint ezer Facebook-követőt tudhat magénak a blog. Remélem, hogy a következő években is kedveteket lelitek majd a #HSK cikkeiben!
Szóval, érdemes feliratkozni a blog csatornáira, ugyanis hamarosan nem csak a duó legjobban sikerült filmjeiről, hanem önálló, legjobb alkotásairól is olvashattok majd!
…És ami a jövőt illeti, már terveim is vannak a 2020-as évre: az új évben szeretném, ha sokkal több cikket olvashatnátok majd régi, klasszikus filmekről, mint eddig! Egy kis ízelítő: Van, aki forrón szereti, a Folytassa…-filmek, A hátsó ajtó, Karácsonyi vakáció, Ben-Hur – sőt, olyan filmekről is szeretnék majd írni kritikát és/vagy ‘így készült…’ témájú cikket, melyek nem kapnak akkora figyelmet a hollywoodi kasszasikerek mellett. Szívesen veszem ötleteiteket a témában, kommentelésre fel!
Ami engem illet, szívesen nézném újra a Lemmon-Matthau páros filmjeit a tv-ben is, merem állítani, hogy a mai napig megállják helyüket mind humorban, mind pedig színvonalban, de a remek szinkronrendezést se feledjük, már amiatt is külön megérik ezek a filmek (Jack Lemmon – Makay Sándor, Walter Matthau – Velenczey István). Na, de a témára majd hamarosan visszatérünk még egy másik cikkben, ahogy ígértem. Az egyszerűség kedvéért A szomszéd nője mindig zöldebb (Grumpy Old Men) esetében, mint első részre, míg a Még zöldebb a szomszéd nője c. film kapcsán (Grumpier Old Men), mint második részre fogok hivatkozni a bejegyzésben.
« ♦♦♦ »
„Van, aki forrón szereti!” – hallhatjuk Jack Lemmon (John Gustafson) karakterétől, a remekül sikerült randiestet követő reggelen. A híres mondat szerepeltetése a szövegkönyvben azért volt zseniális húzás (mind az eredeti angol, mind pedig a magyar változatban), mivel Jack Lemmon együtt szerepelt Marilyn Monroe-val és Tony Curtis-szel a Van, aki forrón szereti (1959) c. hollywoodi kultuszfilmben.
Egy második folytatást is terveztek, Grumpiest Old Men címmel, mely Rómában játszódott volna, s feltűnt volna benne Maria volt férje is, aki megkeverte volna a kártyákat. Az ex-férj szerepére Marcello Matroiannit szemelték ki, aki 1996-ban sajnos elhunyt. Egy másik oka is volt azonban annak, hogy nem jött létre a folytatás, mégpedig, hogy nem aratott osztatlan sikert sem a Tengerre, tata! (1997), sem pedig a Furcsa pár 2. (1998) c. film. Ami a két színészlegendát illeti, Walter Matthau 2000-ben, míg Jack Lemmon 2001-ben hunyt el.
A szomszéd nője mindig zöldebb volt a hatodik, s a Mindig zöldebb a szomszéd nője a nyolcadik közös filmje a Walter Matthau & Jack Lemmon-párosnak. Összesen tíz filmben láthattuk őket együtt játszani. A két legenda a való életben (is) nagyon jó barátok voltak.
Az első rész forgatásának idején irtózatosan nagy hideg tombolt Minnesotában. A munkálatok végét követően kórházba is kellett szállítani Walter Matthaut, kétoldali tüdőgyulladással.
A szomszéd nője mindig zöldebb és a Reszkessetek, betörők! (1990) c. film között több kapcsolat van, mint azt elsőre hinnéd: először is, John (Jack Lemmon) hasonló arcot vág a randira való készületkor, mint Kevin a fürdőszobában; másrészt, amikor Max (Walter Matthau) váltogatta távirányítójával John tévéjét, három különböző Little Caesar’s reklámot is látni (egy majdnem hasonló nevű pizzafutár cég szállítja ki a pizzát Kevinnek is a filmben – Little Nero’s).
A szomszéd nője mindig zöldebb előzetesébe belekerült egy stáblistás jelenet, mely bár eredetileg nem is szerepelt volna a filmben (rögtönzés volt), olyan jópofának tartották, hogy végül mégis megtartották. A jelenetben Walter Matthau egy kádban ülve viccesen azt mondja:
„Ha tudtam volna, hogy pucérkodni is kell majd, egy millióval többet kértem volna!”
A Gustafson bácsit alakító Burgess Meredith a szerepe szerint 94 éves. Valójában, az első film forgatásakor ünnepelte 85. születésnapját. További érdekesség, hogy mindössze 17 évvel volt idősebb Jack Lemmonnál, aki a fiát alakította a filmekben. A Még zöldebb a szomszéd nője volt Burgess utolsó filmje, aki Alzheimer-kórban szenvedett (+1997). Utolsó filmjének munkálatai során is küzdött már a betegséggel, s a felvételek alkalmával is segíteni, támogatni kellett már – ettől függetlenül, mindebből egy fikarcnyit sem vettem észre, pedig jó néhányszor láttam már a filmet.
A filmbéli Wabasha városka (Minnesota állam) egyes jeleneteit helyben, a Wabasha megyében található, azonos nevű városban forgatták. A wabashaiak pedig – a filmek sikerén felbuzdulva – immár cirka három évtizede megtartják a Grumpy Old Men fesztivált, melynek keretén belül (többek között) lékhorgászversennyel várják az érdeklődőket. Sőt, a valódi Slippery’s-ben minden nap levetítik a két filmet!
S ha már forgatási helyszínek, akkor térjünk ki rájuk egy kicsit részletesebben: a Saint Paul névre hallgató településen vették fel a külső jelentek egy részét, leginkább azokra gondolok, melyekben a két zsémbes úriember házait láthatjuk. A forgatáshoz használt épületet (1122 Hyacinth Ave. E.), mely John Gustafson otthonául szolgált, 2019. tavaszán kezdték el árusítani, melyre 72 éve nem volt példa a ház történetében. A házak belső jeleneteit egy stúdióban vették fel a Paisley Parkban, melyet Prince bérelt 1996-ig, ugyanakkor a folytatást már nem e stúdió falai közt vették fel, hanem az Energy Park Stúdióban.
Az első rész horgászós jeleneteit a Rebecca tónál vették fel, míg a Ristorante külső jeleneteit egy privát birtokon, a Bass tó partján. Az ebédlő belső jeleneteit szintén egy stúdióban rögzítették.
Tűnődtél már azon, hogy honnan ismerős a dallam, amit Max dúdol az első részben? Nem csal a füled… A sevillai borbély (G. Rossini operájának) jól ismert dallamáról van szó.
Mindkét filmnek a világhírű komponista, Alan Silvestri szerezte a zenéjét.
Ann Morgan Guilbert (Ragetti mama) csupán hat évvel volt idősebb (+2016), mint Sophia Loren (Maria).
Számtalan hírességet hírbe hoztak a két főszereppel, többek között: Dean Martin, Jerry Lewis és Marlon Brando. Több más, híres színész is feltűnhetett volna a filmekben, úgy mint: Leslie Nielsen, Alec Baldwin, Albert Finney, Ray Liotta és Martin Short. Johnny Depp és Jeff Goldblum pedig az ifjabb Gustafson szerepére volt esélyes.
A folytatás elején látni, hogy John (Jack Lemmon) kétszer bontja ki Apus sörét a tóparton.
Amikor Ariel Gustafsson ajtaján kopog, felébreszti a férfit, mire John svédül kikiabál a nőnek a házból: „Vad är det?” („Mi az?”)
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
via: IMDb1, IMDb2, https://www.johnweeks.com/tour/gom/index.html, Pinterest.
