Pierre Boulle valószínűleg sosem gondolta, hogy 1963-ban megjelenő A majmok bolygója (Planet of the Apes) című regénye egyik pillanatról a másikra, a posztapokaliptikus filmszériák egyik közkedvelt és oszlopos forrásanyaga lesz. A vékonyka kötet alapsztorija, s annak folytatásai az elmúlt kb. 60 évben már számos filmes feldolgozást megélt. Volt szerencsénk premier-előtti vetítésen tekintettük meg a filmet, így ebben a cikkben a legújabb majomapokalipszis-filmről olvashattok egy spoilerekkel tarkított kritikát. Jó kikapcsolódást kívánok mindenkinek!
Az utópisztikus szatíraként aposztrofált történet első filmes verzióját az azonos címen futó hollywoodi produkció, A majmok bolygója (1968) indította világkörüli útjára, Charlton Hestonnal a főszerepben. Talán mondanom sem kell, a produkció hatalmas sikert aratott, így a stúdió nem sokat vacakolt, hogy berendelje a folytatást. Az első – mára már filmklasszikusnak számító – részt további négy film követte (1970 – 1981 között), ám ezeket már jóval kritikusabb szemmel fogadták a nézők és a szakújságírók is. A történet egy tv-sorozatot (1974), egy rajzfilmsorozatot, sőt, több képregényt is (Return to the Planet of the Apes, 1975) kapott az évek során.
Közel 40 éves kihagyást követően, 2001-ben Tim Burton nyúlt újra a történethez (A majmok bolygója), mely azonban nem aratott osztatlan kritikai sikert, így a(z eredetileg tervezett) folytatás ötletét nagyon hamar jégre is tették. Ami engem illet, nekem sosem volt gondom azzal a filmmel, egy sajátos interpretációját láthattuk a könyvnek. Sőt, egyszer még szándékomban is áll írni a film forgatási kulisszatitkairól.
Pierre Boulle: A majmok bolygója (1963) – könyvkritika és érdekességek
Egy újabb évtized telt el, mire ismét a majmok vehették át az uralmat a mozikban: 2011-ben debütált Ruper Wyatt A majmok bolygója: Lázadás c. filmje, mely hatalmas sikernek bizonyult, így jöhetett is a folytatás. Az Andy Serkis főszereplésével (Caesar) készült produkció további két részt kapott, melyek Matt Reeves direktor kezei alatt készülhettek el (Forradalom, és Háború alcímekkel). Sokáig lehetett hallani róla, hogy egy potenciális negyedik epizód során jókora időugrásnak köszönhetően elérkeznénk a jövőbe (ahol az eredeti regény is játszódik), ám szép lassan kihűltek a nyomok, s úgy tűnt, talán végleg lemondhatunk a makis filmek folytatásról…
Most ugrik a majom a vízbe!
Bevallom, én egészen más filmre számítottam… No, de ezt nem pejoratív értelemben véve mondom, sőt! A rendező, Wess Ball hasonlatával élve, ha az Andy Serkis által életre keltett Caesar-trilógiát tekintjük a majmok kőkorszakának, akkor nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy az új filmmel eljutottunk az emberszabásúak bronzkorába: fém tárgyakat és fegyvereket használnak, ruhákat viselnek, és a korábbiaknál jóval fejlettebb otthonokat hoznak létre. A történet időben történt előre szökkenésének köszönhetően már szinte mindegyik majom képes beszélni, kultúrájukban felbukkan az írás is, s nem utolsó sorban, a személyi kultusz, sőt, a vallás csírája is megjelenik!
Külön tetszett, hogy bemutatták, nem minden majomtörzs él ugyanúgy. Más környezetet választanak, más az életmódjuk, az öltözékük, a világnézeteik és a hitviláguk is. A Noa törzse például, sasokat nevel és már ki tudja, mióta élhetnek így, szorosan egymás társaságában. A Kötődés Napja meg is adta e szoros társas kapcsolat egyik alappillérét, mely – mint az később kiderült számunkra –, valójában az egész cselekmény mozgatórugójává vált.
Remekül mutatja be a film, hogy hozzánk hasonlóan, a majmoknál is megjelenik az erőszak és brutalitás, amint elérnek az intelligencia egy bizonyos fokára. Mindez egy igen kifejező formában is megjelenik a forgatókönyvben, mégpedig az embereket szolgasorba taszító majmok képében. Az új film remekül emelt át a legelső Majmok bolygója-filmből bizonyos jelenetekben látott kamerabeállításokat, legyen szó pl. a tengerparti jelentről, vagy épp a rabszolgának szánt emberkolónia elfogásának egyes jeleneteit. Természetesen a begyűjtő és vadász makik vezére egy jól megtermett gorilla, akiket eddig legnagyobb számban a Tim Burton-féle verzióban láthattunk. Remélem, hogy a következő részekben bepillantást nyerhetünk kerül majd a majmok (fura ezt így leírni) embertartásába.
Proximus által kiválóan szemlélteti a film, hogy micsoda hatalma van egy karizmatikus vezetőnek, pláne akkor, ha olyan indokot talál hatalma fenntartására, mely egyszersmind reménykeltő, másfelől pedig, félelemkeltésre ad okot. A majmok önjelölt diktátora mindezt Caesar intelmei mentén fűzi vezérfonállá, s a film alatt egyre szélesebb spektrumban láthatjuk, amint az egykori dicső előd tanítását kifordítja, a saját érdekei szerint magyarázza.
Az eredeti premierdátumot előre hozták két héttel (május 24-ről, május 10-re), hogy versenyezhessen majd a Furiosa: A Mad Max Saga, és A Garfield Movie című filmekkel. Az első előzetes bemutatója hatalmasat robbant az interneten, 24 óra alatt mintegy 75 milliószor tekintették meg! A bő 2 és negyed órányi játékidővel ügyeskedő produkció nem kapott stáblistás jelenetet, de valójában nincs is erre szükség, hisz azt már tudjuk, hogy egy új trilógia (?) első részével van dolgunk – legalábbis, ha a bevételek úgy alakulnak, s eddig nincs semmi ok az aggodalomra. Sőt, olyan hírek is szárnyra kaptak az elmúlt napokban, hogy esetlegesen több film is készülhet még a szériához.
Egyértelműen a film javára válik, hogy három évszázados az ugrás az időben. A rendező, ill. a forgatókönyvírók voltak olyan figyelmesek, hogy teletűzdelték a filmet kisebb-nagyobb visszautalgatásokkal a régi, és a még régebbi Majmok bolygója-filmekre, ezeket nagyon élveztem felfedezni a film alatt (pl.: a tengerparti jelenetben lovagló majmok esetében a kamerabeállítás látószöge és a helyszín; a beszélő baba, mint amilyet Taylor is talált; az embervadászat; Nova neve; és az asztronauta faragvány emlékeztet minket az eredeti filmklasszikusra). Egészen más hangulatot kölcsönzött a filmnek, hogy kb. annyi emberrel volt dolgunk a vásznon, mint ahány fehér hollót láthattunk eddig életünk során. Ez viszont egy remek lehetőséget biztosított afelől, hogy egy újabb lépést tehessünk afelé a végpont felé, amit az 1963-as könyvben ismerhettünk meg…
Mivel a film elején hamar rájön a néző, hogy ez talán nem az a film lesz, mint amit az előző trilógia alapján vár(hat)tunk, így kénytelen voltam átállítani egy kapcsolót a fejemben, és egészen más szemszögből kezdtem el nézni a filmet (természetesen, amennyire csak lehetett, távol tartottam magam a promociós termékektől a film előtt). Ez a fajta elrugaszkodás az előzetes prekoncepcióimtól, tulajdonképpen még a javamra is vált, ugyanis, ha úgy tetszik, ezáltal még nyitottabbá tette a filmet számomra, elvégre, csupán annyit tudtam, hogy 300 évvel járunk Caear után.
Wess Ball-t a film elkészítésekor a Mel Gibson által rendezett Apocalypto (2006) c. film inspirálta. A rendező eleinte nem kifejezetten rajongott az ötletért, hogy a Serkis-féle trilógia folytatását megrendezze. Kis gondolkodást követően azonban, beállított a 20th Century Fox-hoz azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha egy nagyobb időugrás következne be a storyline-ban? Ugyebár, a rendező eredetileg azért sem akarta elvállalni a rendezést, mert úgy érezte, hogy a trilógia már így is egy kerek, egész történetként került bemutatásra. Természetesen a stúdiónak tetszett Wess ötlete, és így történt, hogy végül 300 év telt el a legutóbbi és az új majmos film között.
Az Ausztráliában forgatott film munkálatai 2022. októberében vették kezdetét Sydneyben, s egészen ’23. február 15-ig tartottak. A pre-production szakasza az előkészületeknek már a Covid-járvány alatt megkezdődött, akkortájt el is készült a forgatókönyv java (2020), majd két évre rá, már folyt is a castingolás.
John Paesano filmzeneszerző már nem először dolgozott együtt a rendezővel, hiszen már volt közös projektjük a Maze Runner (Útvesztő)-trilógia kapcsán. A zeneszerző felhasznált pár emlékezetes dallamot Jerry Goldsmith eredeti filmzenéjéből, mely egyszersmind a tiszteletadás jeleként is szolgált a nagy előd előtt. Sőt, a film kapásból Michael Giacchino (a trilógia utóbbi két részéért felelős) zeneszerzőtől is beemelt egy rövidke részletet. Mi tagadás, John Paesano zenéje remekül illett a filmhez, nekem talán legjobban az utolsó jelenetek zenéi tetszettek, pl. az It Was Ours c. track (egyébként, engem a kórus-rész dallama erősen a The Rasmus: ‘In the Shadows‘ c. zenéjére emlékeztet, de lehet, hogy mindez csupán az én agyszüleményem). Itt meg is tudjátok hallgatni az albumot:
A rendező büszke arra, hogy amennyire csak lehetett, természetes környezetben forgattak, s nem kék vagy zöld háttér előtt. Az egyik legegyértelműbben CGI-ban forgatott jelenet a vizes rész volt, melyben a rendező 9 kilós homokzsákokat köttetett a színészek lábára, hogy általuk a vízben való nehéz mozgást minél élethűbben imitálhassák. A rendező ezzel az alábbi kis videóval jelezte a rajongók felé, hogy befejeződtek a forgatási munkálatok:
That’s a wrap! 🦍🤝💪 🎉#kingdomoftheplanetoftheapes pic.twitter.com/ZeKeXNuuod
— Wes Ball (@wesball) February 15, 2023
Tagadhatatlanul a film főszereplője Noa (Owen Teague), akit az Az-filmek Patrick Hockstetter-eként láthattunk gonoszkodni Derryben. A fiatal színészpalánta Andy Serkis-hez hasonlóan napokat töltött a majmok megfigyelésével. A floridai majommenhelyen töltött időszak alatt az egyik legmaradandóbb élménye az orángutánok kellemetlen szaga volt. Owenék napi 10 órán át forgattak, s közben öt alkalommal étkeztek (sokszor banánt és gyümölcsöt), hogy bírják a rendkívül megterhelő jeleneteket, majd hazament, vacsorázott, irány az ágy, és mindezt hat hónapon át újra, és újra. Owen a forgatások napján két órával a munkálatok előtt kelt, megcsinálta a bemelegítést, valamint a légző- és beszédgyakorlatokat is. Egy idő után már nem bírt ránézni a banánra, ezért reggelire tojás és avocado volt a menü. Érdekesség, hogy ha bibliai párhuzamot vonunk a főszereplők között, akkor Caesar-ra Mózesként tekinthetünk (mint, aki összegyűjti és kiszabadítja népét a fogságból), Noa-ra pedig úgy, mint Noéra, aki megmenti a rábízottakat a nagy áradattól (jelen esetben a fenyegető majomkolóniától).
Az előző trilógiához képest messze kevesebb emberrel van dolgunk, Mae-t pedig a Vajákból már jól ismert Freya Allan alakítja. Amikor először halljuk megszólalni Mae-t („Noa!), akkor eszünkbe juttatja Caesar-t, amikor kimondta az első szavát („No!„). Bár örültem a The Witcher-ből felbukkanó leányzónak, számomra valahogy mégsem igazán illett bele a történetbe, de ez nem a játékán múlott, hanem a forgatókönyvírókat tenném felelőssé – talán túlságosan is igyekeztek ködösíteni vele kapcsolatban, de ez nem igazán jött össze. (Azért, a fenti gif-ben látott jelenet számomra a film egyik legaranyosabb jelenete volt.)
Raka (Peter Macon) karaktere egyből megfogott, elvégre az idősebb, bölcs majmok karakterei eddig (szinte) mindig izgalmas figurának bizonyultak a Majmok bolygója-sagában. Nekem nagyon tetszett az ő élőhelye, s ha rajtam múlott volna, én a rendező helyében belecsempésztem volna még egy kis előremutató jelenetet is a planetárium és az űrben utazó asztronauták kapcsán… Talán úgy döntenek majd végül a forgatókönyvírók, hogy Raka mégis életben maradt, s felbukkan majd a következő részben. Én bízom benne, hogy látjuk még a jószívű bundás majmot.
Kevin Durand (LOST) bújt az önjelölt diktátor, Proximus Caesar bőrébe. Inspirációt Schwarzenegger kormányzói beszédeiből, Tony Robbins-tól, valamint Elon Musk-tól gyűjtött szerepéhez. Apropó, azt tudtátok, hogy a jó öreg Schwarzi az 1990-es években szeretett volna játszani egy (akkor újnak számító) Majmok bolygója-trilógiában? Bár mint tudjuk, azokból a filmekből nem lett semmi, egészen a 2001-es Tim Burton-filmig, melyben Arnold már nem vállalt szerepet, és Mr. Burton is más elképzeléssel volt a történetről, mint a rajongók nagy része. No, de visszatérve Proximusra, nevének latin eredete arra utal, hogy Caesar törvényes leszármazottjának tartja magát, sőt, már-már, mint a majmok messiásaként tekint önmagára. Érdekesség, hogy Proximus birodalma Dél-Karolina állam partjain foglal helyet, épp ott, mint ahol az 1968-as film is játszódik. Proximus rajong a történelemért, főleg a római kori történelemért, épp ezért érdemes ennek fényében szemlélni a diktátor majom sorsát, amikor a madarak csőrükkel halálra, pontosabban, a halálba döfködik.
Figyelmetekbe ajánlok egy érdekfeszítő kulisszák mögötti videót a film készítéséről:
Trevathan-t az a William H. Macy kelti életre, akiről valamiért (talán a környezet miatt) folyton a Jurassic Park III. jutott eszembe, pedig több más filmben is volt már szerencsém a játékához. Apropó, ha már szóba került a dínós franchise, akkor a Jurassic Park: Az elveszett világ rajongói számára ismerős lesz majd az egyik látványos jelenet… 🙂
Michael Crichton: Jurassic Park – Könyvkritika és összehasonlítás a filmmel
Nem azt a filmet kaptam, mint amire számítottam, hanem azt, amire szükség(em) volt. A látvány gyönyörű, tényleg lebilincselő. A a filmbéli apokaliptikus, vagy valós történelmi események után, a természet által birtokba vett emberi létesítmények látványa mindig is lenyűgözött. Ez az első film a szériából, amit IMAX-ben forgattak, aki pedig esetleg így nézte meg, légyszi, írjon pár sort, hogy milyen élmény volt, kíváncsi lennék rá. Én szinkronnal láttam a filmet, meg voltam elégedve vele (bár ettől függetlenül angolul is meg fogom nézni). A mozi remek felütést választott az új trilógia felvezetéséhez, innen nagyon mellé lőni, talán már nem is nagyon lehet. Természetesen a film lezárása új történetszálat vezet(het) fel, ám abban azért reménykedem, hogy a következő részben ismét ugrunk előre az időben, szerintem sokkal izgalmasabb lenne, mint amit a lezárás sejtetni enged. Itt említeném meg, hogy az intenzív zenei aláfestéssel kísért záró jelenetben, ha jól emlékszem, kétszer is említik a csillagvizsgálóban látható asztronauta kőbe vésett figuráját, mely biztos vagyok benne, hogy az időutazó asztronautákra utal.
Az biztos, hogy A Majmok bolygója: A birodalom a rajongókat is megosztja a tekintetben, hogy mit vártak el a széria eddigi részeihez képest, ugyanakkor az is biztos, hogy érdemes rászánni az időt Caesar leszármazottjainak új kalandjára. Jó szórakozást, és köszönöm, hogy velem tartottatok!
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
