Végre, végre, végre! Végre egy film, ami kellemesen meglepett. Az elmúlt évek filmjei és sorozatai után is lehet valami jó és izgalmas, lehet rajta morfondírozni, hogy mégis mi a fene folyik itt; ehhez társultak még a megszokottól eltérő kamerabeállítások, a remek hangaláfestő zene, és színészi gárda se semmi. Nem kell nagy igazságokra számítani, mégis, amit közölni akar, az mindenki számára érthető. A sokak által lehúzott Ne nézz fel!-hez hasonlóan, ez a film is tükröt tart élénk, hogy tisztán lássuk: az emberiség csupán egy kis molyfing az univerzumban.
Sam Esmail rendező kezei közül került ki a Mr. Robot c. sorozat, s ezúttal a egy 2020-as amerikai bestsellert vett a keze ügyébe, ez volt a Távol a világtól (Leave the World Behind). Spoileresen írok a filmről. De, ha még nem láttátok volna, egy dolgot mindenképpen tegyetek meg: NE nézzétek meg az előzetest! Hagyjátok magatokat meglepni.
Ébresztő, emberiség!
A 2 óra 20 perces műsoridő pik-pak elrepült, olyan szívesen néztem volna még, mert annyira beszippantott a film hangulata. A film jelenleg az IMDb-n 6,5-ön áll (90.000 értékelés alapján), amit be kell valljak, nem értek. Nyilván, mindenkinek más a filmbéli zsánere, s egyik mozi sem tökéletes (még a saját kedvenceimben is találok hibát, gyengeséget, és attól még imádom őket), de azt sosem értem meg, hogy miért kell politikai ügyet csinálni egy filmből, ha azt az egykori amerikai elnök, Barack Obama patronálja. Ugyanis, sokan voltak, akik csak azért húzták le IMDb-n a filmet, mert nem nem szimpatizálnak Obamáékkal. Olvasgattam a nézői véleményeket külföldön és itthon is egyaránt, s egy valamit nem értek:
Miért van az, hogy javarészt mindenki észrevette már az elmúlt évek során, hogy egyre hitványabb minőségű filmeket vet ki magából a filmipar, s akkor jön egy-két ilyen film, ami legalább egy kicsit elgondolkodtatná a nézőket, de nem. Nekiállnak fikázni, végig sem gondolják a mondanivalóját, mert gagyi a CGI (szerintük), gyenge a történet, rossz a színészi gárda, unalmas a sztori, stb… Kismillió gyenge, szó szerint szánni való filmet tudnék felsorolni, de szerintem ez nem volt az.
„Ha most nem vagy paranoiás, feltehetőleg már késő…”
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de irtózatosan meg kell erőltetnem az agyamat, hogy tudjak akár csak öt olyan filmet mondani az elmúlt két évből, melyre azt tudom mondani, hogy „Ez jó volt, bakker! Végre! Ezért szeretem a filmeket!” Hogy egy példát említsek közülük, így éreztem a 2021-es A Menü c. filmmel, mert újszerű volt a maga nemében (még akkor is, ha az alapvető történetszál nem volt agyon tekerve). Számtalanszor adtam már hangot abbéli aggályomnak, hogy a covid-járvány kitörése óta milyen nagy mértékű minőségbeli visszaesés jellemzi a filmipart. Tiszteletben tartom mindenki véleményét, csupán azt nem tudom megérteni, hogy sokan miért nem veszik legalább annyira a fáradságot, hogy egy picit elgondolkodjunk – pl. egy ehhez hasonló film kapcsán –, hátha értékelhető üzenetet is tartalmaz a film az élményen kívül…?! Lehet, hogy az én igényeimmel vannak gondok, de már jócskán beleuntam a szirupos–multiverzumos szuperhősösdibe, és felüdülés egy-egy jó filmet látni. Csupán az a baj, hogy lassan olyan ritkák az ilyen filmek, mint a fehér holló.
Egy másik nagy kedvencem az elmúlt évekből a Ne nézz fel! volt (2021), melyet szintén hasonlóan lehúztak a kritikusok. Valóban, nem egy csihi-puhi akciófilm volt, nem volt benne indokolatlan erőszak, sem CGI-orgia. Ellenben volt benne valami, amit a legtöbb mai film nyomokban sem tartalmaz: lényegi mondanivaló. Kiválóan megmutatta a film, hogy az emberiség elbutul, egy rakás bugyutaságot elhiszünk; mindent akarunk, de azt a lehető legrövidebb idő alatt, ám a kézzelfogható, fontos dolgokat partvonalra tesszük. Mindennél előrébb tesszük a technikai vívmányokat, gyakorlatilag már minden automatizált, a ketyerék irányítanak mindent, s mégis, azt hisszük magunkról, hogy mi vagyunk a világ közepe, pedig nem.
Az olyan filmek, mint amilyen a Ne nézz fel!, és Távol a világtól pont az az egy-két film, melyet mindenkinek látni kéne, esetleg kihagyni pár valóságshowt, és megnézni helyette egy ilyen mozit, vagy uram bocsá’, levenni a polcról egy könyvet. Hol vannak már a régi jó kvíz vetélkedők? (Manapság csak elvétve találni). Nem, napjainkban csak showműsorok vannak, meg reality-k, ahol nem kell más tenni, csak bambán, agyzsibbadtan kinézni a fejünkből és nem gondolkozni.
Úgy tartja a mondás, hogy a tudás hatalom. És milyen igaz. Gondoljunk bele egy pillanatra, hogy vajon meddig húznánk egy háború, vagy egy globális természeti katasztrófa esetén? Szüleink, nagyszüleink még jóval nagyobb lexikális tudással rendelkeztek, mint a mai generációk valaha is fognak. Miért? Mert minden ott van ma egy kis chip-en, ami érthető is, mert a technika fejlődik, használjuk is ki. De, ha egyszer nem lesz áram…? Jó kis sorozatok és könyvek készültek már a témában. De elég a panaszkodásból. 🙂
Kapcsolódó tartalmak:
- Egy élet a bolygóért: Sir David Attenborough
- World War Z (kritika)
- The Walking Dead: így készül a sorozat
- The Walking Dead: ízekre szedjük a sorozatot
- Ralph Fiennes vacsorameghívása: így készült A Menü (2022)
- LOST: 108 forgatási érdekesség a sorozatról
- 42 filmzene a LOST-ból
∝ Ω
„Néztem a napfelkeltét és megláttam azt a sokembert, ahogy kezdik a napot, olyan konoksággal és bősz hévvel. Mindent megtesznek, hogy kezdjenek magukkal valamit. Valamit a világunkkal – boldog voltam, hogy a részese lehetek. Majd eszembe jutott, hogy milyen valóban a világ… Ekkor egy helytálló következtetésre jutottam: Rohadtul utálom az embereket!”
A Távol a világtólt nézve végig olyan érzésem volt, mintha egy régebbi, valóban jó M. Night Shyamalan-filmet néznék (mostanában nem lettek jók, gondolok itt a 2021-es Idő, valamint a 2023-as Kopogás a kunyhóban c. filmekre).
Pár érdekesség a film és a regény kapcsán:
- A regény és a film között különbség, hogy míg a filmben G.H. és Ruth apa és lánya, addig a regényben egy idősebb párt alkotnak. A történet végén Rose felmarkol egy kis ellátmányt a bunkiból és hazatér a többiekhez. A könyv eseményeit kiegészítették a Teslás-mizériával, a tengerparti repülőgépszerencsétlenséggel, de minden más a könyv része.
- Scotték szomszédját Huxley-nak hívják, épp úgy, mint a Szép új világ (Brave New World, 1931) szerzőjét, Aldous Huxley-t. Beszédes név. Hello, disztópia!
- Eredetileg Denzel Washington alakította volna G.H.-t, ám végül Mahershala Ali kapta meg a szerepet. Szerintem jól jártunk vele, személy szerint kedveltem a játékát a Zöld könyv: Útmutató az élethez c. filmben is (2018).
- Okosok lefordították a repülőgépről szórt lap hátulján lévő szöveget, melyben összefoglalva az állt, hogy a fenyegetőknek vannak a legveszélyesebb robbanószerei és fegyverei a világon, s felszólították a területen élőket, hogy mérlegeljenek: ne álljanak ellen, így biztosítva a békés átmenetet.
- Commodus Survival Shelters: a bunkernek ezt a beszédes nevet adták. Commodus az a római császár (Kr.u. 2. sz) volt, aki arról lett hírhedt, hogy a nevéhez kötik a békés korszak végét a Római Birodalomban.
- Archie egy ideig ‘Obey’-pólót visel, mely Shepard Fairey művész nevéhez fűződik (a Barack Obama ‘Hope‘ nevű festménnyel egyetemben). Az egykori amerikai elnök és felesége, Barack és Michelle Obama producerként vették ki részüket a film elkészítéséből. Barack-ról közismert tény, hogy mid elnöksége alatt, de azután is bőszen támogatta a környezetvédelmet.
- Danny kertjében áll egy fűzfa, melyről köztudott, hogy az elmúlt évszázadokban a kérgéből kivont acetil-szalicilsav hatóanyagát fájdalom- és gyulladáscsökkentőként használták. Danny ezek szerint mindenre fel van készülve.
- A partra sodródó hajó a ‘White Lion’ névre hallgat. Így hívták azt a hajót, ami 1610-ben először szállított színes bőrű rabszolgákat Afrikából, Virginiába. Az említett tengerparti jelenetet egyébként New Yorkban forgatták.
- Sasszemű nézők kiszúrtak egy QR-kódot a térképen, még nem tudni pontosan, mit rejt a kód…
- (LOST-rajongóknak nosztalgikus hangulatot idézhetett fel a tengerparti repülőgépbaleset, a hangos zörejek és a fejfájás is.)
- Érdemes figyelni a puccos ház emeletén lévő ágy feletti festményt (és a nappaliban lévő fekete-fehéret is), mert a történet előrehaladtával folyamatosan változnak:
Exciting fun news to share! My painting “Hairline Cracks” is on @netflix new film “Leave The World Behind” . Pay close attention to it throughout the film as it changes each time the mood intensifies😲 #LeaveTheWorldBehind #netflix #artwork pic.twitter.com/L57jUPcDKZ
— Adam Hall Art (@AdamThomasHall) December 8, 2023
Áram és internet nélkül ez az önmagát fejlett, civilizált társadalomnak valló hangyaboly 2-3 héten belül simán felemésztené önmagát. („Úristen! Elment a netem, hogyan fogok most posztolni instára???„) Jelen cikkünk tárgya tökéletesen rávilágít erre a problémára. Clay maga is bevallja, hogy GPS nélkül össze-vissza bolyongott, azt se tudta, merre az előre. Kifejezetten jót tesz a filmnek, hogy nem foglalkozik másokkal a furcsa események bekövetkezte után, így kizárólag a két családra, valamint Danny-re összpontosíthatunk. A filmet öt részre osztották fel.
Izgalmas volt megfigyelni, hogy a család egyes tagjai hogyan reagálnak a (veszély)helyzetekre. A hollywoodi filmektől szokatlanul a gyerekek azonnal a medencéhez mennek fürödni, s nem a kütyüiket nyesztetik. Habár, Rose folyamatosan a Jóbarátok záróepizódján pörög, amiért nem tudja megnézni, ez egy gyereknél teljesen érthető, de rá még visszatérek.
Talán elsőre azt hihetnénk, hogy Danny (Kevin Bacon) azt a filmekből már tucatszor látott amerikai állampolgárt testesíti meg, akit az összeesküvéselméletek által generált félelem tart életben, s ezért felhalmoz mindent, mint egy mókus. De nem ez e helyzet… Danny valóban nyitott szemmel jár, s levonta a kellő következtetéseket (jobb félni, mint megijedni). Az már más tészta, hogy szükség esetén akar-e segíteni akár egy fikarcnyit is a barátain. Ugyanakkor őt is meg lehet érteni, elvégre, egy anarchiába fulladni készülő világban kiben lehet bízni?
Julia Roberts – aki egyébként maga is szerepelt a Jóbarátok c. sorozatban, sőt, egy ideig Matthew Perry párja is volt – nem a szívem csücske. De ha az volt a szempont, hogy az undok karakterhez megfelelő színésznőt találjanak, akkor vele nyert ügyük volt, mert irtó unszimpatikus Amanda karaktere – aztán szépen, lassan változni kezdenek a karakterek. Amandával valamelyest jómagam is tudtam azonosulni, mert – mivel fogalmam se volt, miről fog szólni a film –, én is nagyon gyanakvó lettem volna Scotték-kal. Amanda a kezdeti sündisznó magatartását levetkőzve előbb ellágyul G.H. Scott-nak köszönhetően, majd önmagát feladva csak sodródik az árral, végül már kockára is teszi saját életét Ruth-ért az erdőben. Clay (Ethan Hawke) tűz és víz Amandához képest, ez leginkább az emberekhez való hozzáállásából derül ki, talán túl nyílt is.
G.H. Scott karaktere végig érdekes maradt, mindig tartogatott valamilyen infómorzsát, amit kellően sejtelmes–rejtelmes köntösbe csomagolva adtak a néző tudtára. George és Ruth felbukkanásakor a férfi kapásból ráerősít a film (egyik) lényegi mondanivalójára, melyet talán úgy tudnék összefoglalni, hogy a technika személytelenné teszi az emberi kapcsolatokat. Ez azért is tűnt akkor, az első megnézés során különösen fontos felfedezésnek, mivel akkor még nem tudhattuk, hogy miről fog szólni a film… Vajon lehet hinni Scott-éknak? Tényleg az övék a ház, vagy csupán be akarnak költözni és Sanford-ékat kipenderíteni? Izgalmas volt.
Rose tv-műsorok iránti rajongásának másik remek, a filmbe illő példája Az elnök emberei-hasonlat, ugyanis Amanda nagyon sokáig nem hajlandó észre venni, hogy G.H. Scott és Ruth azok a segítségek, akiket Isten küldött nekik.
A látványvilággal szerintem semmi gond nem volt, az őzek, szarvasok és flamingók is szépen meg voltak csinálva. Mellesleg, a Jóbarátok 4. évadában (14. rész) van egy kapcsolódó érdekes utalás, amikor Ross azt mondja a barátainak a telefonba, hogy mennie kell, mert egy szarvas épp gyümölcsöt eszik a fáról, és hát, történetünk elején többször is feltűnnek az őzek, szarvasok a kert szélén.
A filmzenéért azt a Mac Quayle-t kell dicsérni, aki a Mr. Robot, a Ratched, és az American Horror Story aláfestő zenéiét is készítette. A zene kellően sejtelmes, végig együtt él a cselekménnyel, tökéletes választás volt, néhol A Menü c. filmet juttatta eszembe.
A betétdalok esetében valami nagyon félrement, mert egyáltalán nem illettek a filmbe (az főcímében, a házbejárásnál és a táncolós jelenetnél), de ez nem is akkora probléma, bár szemet fület szúrt. A Teslák is megkapták a magukét, nem elég, hogy a SkyNet öntudatra ébredt (hehe), de egyszersmind akadályozta az emberek menekülését. Kíváncsi vagyok, mit reagál majd Elon.
A szinkron (mint mindig) jól sikerült, négy húzónevet lehet megemlíteni: Széles Tamás (Ethan Hawke), Kálid Artúr (Mahershala Ali), Fekete Ernő (Kevin Bacon), Tóth Enikő (Julia Roberts) és Csuha Bori (Myha’la Herrold).
Érdekes, hogy a történet végén nem derül ki, hogy ki felelős a káoszért, de ezt meg is lehet bocsátani, ugyanis ez minket, a nézőket érdekel, de karaktereknek az a „fontos”, hogy azok alapján, amit tapasztalnak és sejtenek, összefogva túléljenek és eljussanak a bunkerba – ami meg is fog történni.
Rose karaktere a film végén olyat húz, amit első blikkre talán könnyedén elítélhetnénk, ugyanis megtalálja a világvégeszobát, ám nem az az első dolga, hogy erre felhívja a család figyelmét, nem. Beteszi a Jóbarátok DVD-t, hogy megtekinthesse az utolsó részt. Itt nem szabad elfelejteni két dolgot: Rose még gyerek, és akként élte meg mindazt a traumát, amit a felnőttek is; és azért ragaszkodik ennyire a sorozathoz, mert ez teszi boldoggá. Mivel a normális életben is ez tette boldoggá, ez az egész káosz csak fokozhatja izoláltságát. Ezt a cikket Rose Jóbarátok-rajongása ajánlom figyelmetekbe:
Karácsonyra hangolva: Miért nézzük meg újra és újra kedvenc filmjeinket?
Már a káosz előtt is ez a műsor tette boldoggá (sőt, már az utazás során is azt kéri édesapjától, hogy majd vigye el a Jóbarátok kávézójába), ő gyerekként ebben a „világában” találta meg a békét, az ő kis univerzumát. Így talán jobban meg lehet érteni, hogy mit jelenthet számára a DVD. Rose a film végén beteszi a DVD-t, majd elindul a műsorban és a stáblistánkon is a Friends zenéje a The Rembrandts-tól: „So no one told you life was gonna be this way…” („Szóval senki sem mondta neked, hogy az életed így fog menni…”), mely tökéletes lezárása a filmnek. Még több ilyen filmet akaroook! Mi mással zárnám soraimat, mint az alábbi zenével? Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
via: imdb.
