A Múmia (1932): így készült a hollywoodi filmklasszikus

„A szerelmem tovább tartott, mint az istenek templomai.”

/ Imhotep (A Múmia, 1932)

Gondolkodtatok rajta, hogy mostanában miért olvashattok egyre többet filmklasszikusokról, vagy régebbi – például gyerekkorunk kedvenc – hollywoodi mozijairól a HSK oldalán? Ennek az az egyszerű oka, hogy az utóbbi évek képregényfilmjei (főleg a Bosszúállók 4 óta) és a blockbusternek szánt produkciói terén hatalmasat csalódtam… – hogy a covid-járvány kitörése óta készült filmek javát ne is említsem. Erről a jelenségről legutóbb egy Hitchcock-filmklasszikusról szóló cikkemben olvashattatok bővebben. Úgy határoztam, hogy újranézek, vagy bepótolok régi, nagy filmklasszikusokat, kritikát írok róluk, vagy elkalauzollak Titeket forgatásuk kulisszái mögé. Régi filmek eredeti forrásanyagairól is olvashattatok már többször, így volt alkalmatok megismerni (többek között) a Majmok bolygója, ill. a Jurassic Park c. könyveket is, az alapműveket a filmekkel összehasonlítva.

Ezúttal egy valódi filmklasszikussal készültem, egy 90 éves műremekkel. Sokan (talán) máig úgy hiszik, hogy a napjainkban is nagy szeretetnek örvendő 1999-es A Múmia c. film volt az első múmiás mozi a maga nemében, ám ez nem is állhatna messzebb a valóságtól. Olyannyira, hogy a Brendan Fraser, Arnold Vosloo és Rachel Weisz főszereplésével készült ezredfordulós film valójában egy 1932-es film újragondolása volt. Sőt, a filmet több Múmia-film is követte a sorban, majd kisvártatva beköszöntött a Hollywood Hammer Horror-filmek korszaka (leginkább) az ’50-es évekkel kezdődően.

A cikkben sok mindenről lesz szó! Az 1999-es Múmia-filmmel kapcsolatos párhuzamokról és eltérésekről, az 1932-es múmia-kaland forgatásának körülményeiről, hátteréről, és bakijairól is olvashattok, ahogyan azt egy ilyen cikknél már megszokhattátok nálam. Az ember hajlamos lehet úgy gondolkodni 2022-ben, hogy azon tűnődik, vajon, mit képes nyújtani a mai kor nézőjének egy 90 éves retró, fekete-fehér film? Nos, meglepően sokat. Van egy különleges varázsa, de ezt mindenkinek saját maga kell, hogy megtapasztalja. Persze, lehet, hogy valakit egyáltalán nem fognak meg ezek a filmek, de szerencsére én nem tartozok közéjük. Mindenkit bátorítok, hogy néhanapján vegyetek le egy-egy régi klasszikust a polcról, megéri egy kicsit visszautazni az időben Hollywood aranykorába, vagy még régebbre… Bár jó régen írtam már egy cikket az 1999-es Múmia filmmel kapcsolatban (lásd: alább), azonban ez a poszt újra felszította bennem az ókori Egyiptom iránti rajongásomat, ezért hamarosan egy újabb cikket fogok szentelni a Stephen Sommers által rendezett kalandfilmnek. Addig pedig, jó szórakozást kívánok Nektek a Hátsó Sor Közepe mostani bejegyzéséhez!

A témához kapcsolódó cikkeim:

***

Kezdjük rögtön azzal, hogy a filmet hazánkban nem azon a címen vetítették (~~A Múmia~~), ahogyan azt várnád. Magyarországon ugyanis, A 3000 éves ember címen futott a Karl Freund által rendezett, eredetileg The Mummy című produkció. A film 73 perc hosszúságú, természetesen mg fekete-fehérben volt látható a mozikban. A főszerepben Boris Karloffot láthatjuk Imhotepként (akit további kétszáz produkciója mellett Frankenstein szörnyeként is élvezhetjük alakítását az 1931-ben készült Frankenstein c. filmben), Zita Johann alakítja Helen Grosvenort, a további szerepekben David Manner (Frank), Arthur Byron (Sir Joseph Whemple), Edward Van Sloan (Dr. Muller), és Noble Johnson (a núbiai) látható. És, ha már itt tartunk, egy apró hibára is felfigyelhetünk, ha a „The Pharoh” szerepére pillantunk az alábbi képen, ugyanis véletlenül kihagytak egy -a betűt az angol fáraó szóból a stáblistán, mely (napjainktól szokatlan módon) rögtön a film elején látható. A III. Amenhotep fáraót alakító James Crane a történet szerint Imhotep apja (érdekesség, hogy az Imhotepet alakító Boris két évvel idősebb volt az 1889-ben született Crane-nél). A stáblista kapcsán érdemes megemlíteni azt is, hogy sok fontos közreműködő személy nevét nem említették meg, így pl.: a zenezserzőt (James Dietrich), a jelmeztervezőt (Vera West), a sminkest (Jack P. Pierce – róla még lesz szó a cikkben), a hangmérnököt (Joe Lapis), az ékszerekért felelős kellékest (Eugene Joseff), és a Budapesten született Stumár Károlyt (angolosan Charles J. Stumart), aki a film fényképezéséért volt felelős.

A film forgatókönyvét egy hölgy és két férfi írta egyszerre: Nina Wilcox Putnam, Richard Schayer és John L. Balderston. Tudomásom szerint, a filmet a mai napig nem szinkronizálták le magyar nyelvre. Máig megdöbbent, hogy – a filmekhez hasonlóan – mennyit változott a trailerek stílusa és felépítése az évtizedek során. Íme, a mozi előzetese:

A filmet úgy promotálták annak idején, hogy: „Különösebb, mint Drakula… Még fantasztikusabb, mint Frankenstein… Még rejtélyesebb, mint a Láthatatlan Ember!” A filmet forgalmazó Universal Pictures logója is merőben máshogy nézett még ki bő 90 évvel ezelőtt. Az intró alatt egyéb iránt A hattyúk tava zenéjének részlete szól (Pjotr Iljics Csajkovszkijtól), épp úgy, mint azt az 1931-ben bemutatott, Lugosi Béla főszereplésével készült Drakula c. film esetében is láthatjuk.

Érdemes egy pillantást vetni a film főcímére is. A kamera egy kis miniatűr piramis körül forgott, hogy felvehessék az intró pár képkockájaként. Érdemes megfigyelni a képen szereplő készítés dátumát (MCMXXXIII = 1933). Ez azért érdekes, mert mint tudjuk, a film amerikai bemutatója már 1932. december 22-én megtörtént, ám sok országban, köztük hazánkban is már 1933-at írtunk a premier napján (itthon március 30. volt a nagy nap), sőt, sok európai országban csupán kerek egy évvel később mutatták be a filmet, vagy csak évekkel, esetleg sok-sok évtizeddel később!

A valódi Imhotepről már olvashattatok egy korábbi cikkemben, akit egyébiránt halálát követően isteni rangra emeltek Egyiptomban, olyan nagy tisztelet övezte személyét. Az alábbi képen Boris Karloff mumifikációs jelenetéhez készül fel a stáb.

A film elején látható Tóth-tekercs csupán a filmhez lett kitalálva, ám a tekercs, melyre az angol feliratot vetítették, az egyiptomi Holtak Könyvének egy részlete (3. kép), mely Henufertől származik, aki a XIX. dinasztiában volt írnok, I. Szeti fáraó uralkodása alatt.

A mai kor nézője számára talán az egyik legérdekesebb tény a film és 1999-es változata kapcsán, hogy a Boris Karloff által játszott Imhotep az Ardeth Bay (más hivatkozásokban Ardath Bay) nevet veszi fel, mihelyst újra emberi külsőt vesz magára. Mint tudjuk, Ódéd Fehr alakítja a medzsai Ardeth Bayt az Arnold Vosloo főszereplésével készült múmia-filmben. Az Ardeth Bay név az eredeti filmben egy anagramma = Death by Ra-nak szánták, vagyis „Halál Rá által”.

A hercegnő sírjának felfedezéséről szóló hírhez Tutanhamon fáraó aranyszarkofágjáról készült képeket illesztettek a filmesek.

A filmben látható egy Anubisz-szobor, melyet később felhasználtak a Pauline veszedelmei 6. fejezetében (1933). Az alábbi képen azt a visszaemlékezős jelenetet próbálják el, melyben Imhotep ellopja a Toth-tekercset.

A film egyik korabeli sajtóreklámja (érdekes tény, hogy reggel fél 7-ig 25, azt követően 40 centért kelt el).

A mozi külsős, Egyiptomnak megfelelő jeleneteit a kaliforniai Mojave-sivatagban forgatták le, ill. a Red Rock Canyon State Park területén. A belsős forgatási napokon a Universal Stúdió kaliforniai épületeiben folyt a munka. Egyiptomban játszódó, ám sajnos végül törölt jeleneteket vettek fel továbbá a Palmdale-i Blayney Ranchon, és a kaliforniai Vasquez Rocksnál is. A film elején azt látni, hogy egy Deir El-Bahariban lévő ásatáson vesszük fel a történet fonalát, Hatsepszut királynő gyönyörű temetkezési helyén. Tutanhamon fáraó sírjának felfedezéséhez hasonlóan, a filmben is pár, a homokból felbukkanó lépcsőfokot találnak meg először a régészek. Az alábbi képen Boris Karloff gyújt rá egy cigire az egyik forgatási szünetben.

Egy híres török írónő, bizonyos Suat Dervis írt egy könyvet Dirilen Mumya (A feltámasztott Múmia) címmel. A Universal Stúdiónak feltett szándéka volt 1929-ben, hogy megveszi a regény filmes jogait, és közölték a hölggyel, hogy természetesen nem fogják forgatőkönyv-alapnak használni művét. Majdnem három évvel később, a Universal elkészítette A Múmia című filmet, a híres és sikeres szerző pedig (állítólag) nem kért egy lyukas garast sem a stúdiótól, a történet felhasználásáért cserébe. Ha lehet hinni a szóbeszédnek, Suat úgy vélte, a hasonlóság bizonyára csak a véletlen műve…

A szerep miatt olyan sok ragasztót és vattát mentek fel Boris Karloff arcára, hogy szó szerint, nem tudott rendesen beszélni és képtelen volt az arcizmait mozgatni a protézis miatt. Jóval később elmesélte, hogy Imhotep maszkját viselni sokkal rosszabb volt, mint Frankenstein szörnyének bőrébe bújni.

Az évtizedek alatt többen is felemlegették, hogy amikor lehet valamicskét hallani Ardeth Bay imájából, akkor angolul fohászkodik Íziszhez. Ezt szerintem nem lehet hibának tekinteni, hisz’ a címszereplő az évek során jól megtanult angolul a környezet hatására.

Bár a történetben több (állítólag) szakavatott karakter is felbukkan, mégis, kissé hihetetlennek tűnik, hogy Imhotep szerelmét Ízisz istennő egykori Vesta-szüzének hívják. Mint az tudjuk, a Vesta-szüzek az ókori Rómában (többek között) olyan feladatokat látták el, mint hogy: őrizték a szent tüzet, és áldozatokat mutattak be. Mindezt 30 éves korukig, szigorú szabályok közt élve, majd pedig úgy dönthettek, hogy megházasodnak. Ha a Vesta-szüzek közül netán valakit megvádoltak azzal, hogy elvesztette ártatlanságát, akkor büntetésként élve eltemették az illetőt… Tulajdonképpen, Imhotep is így járt a filmekben.

Zita Johann korántsem jött ki jól a filmet rendező Karl Freunddal a forgatás során. Karl két évvel a rendezés megkezdése előtt költözött Németországból az Államokba, ez volt az első saját rendezése. Úgy hírlik, egész egyszerűen ki nem állhatták egymást. A hölgy szerint, a direktor őt hibáztatta, amiért nem fértek bele a 23 napos forgatási ütemtervbe. A színésznő elmondása szerint, a munkálatok kezdete előtt egy vacsorára invitálta a rendezőt és feleségét. Karl ragaszkodott volna hozzá, hogy Zita fedetlen felsőtesttel jelenjen meg a film egyik jelenetében, ám ezt a színésznő visszautasította. Mivel Zita biztos volt benne, hogy a cenzorok nem fognak ebbe belemenni, ezért azt felelte, hogy felőle rendben van a dolog, ha a bírák rábólintanak. Megértése helyes volt, a jelenetből nem lett semmi a cenzoroknak köszönhetően – a rendező legnagyobb bánatára. A hölgy fejdísze engem egyébként minduntalan VII. Kleopátra (Kr.e. 69 – 51 – 30) uralkodói fejdíszére emlékeztetett (lásd, cikk elején).

Mivel a stúdiónak (jobban mondva, a rendezőnek) a forgatáson meggyűlt a baja Zita Johannal, ezért a Universal drámai eszközhöz folyamodott: először, a színésznő kellemetlen modorára hivatkozva kevesebb fizetést adtak neki, majd társ-főszereplő helyett csupán, mint az egyik (főbb) mellékszereplő titulusként hivatkoztak nevére a reklámkampány idején.

A filmnek eredetileg nem is létezett Egyiptommal kapcsolatos szála, abban azonban biztosak voltak a stúdió részéről, hogy a korábban már jól bevált horror-szálat kívánják tovább vinni. A film egyik forgatókönyvírója, John L. Balderston rajongott az ókori Egyiptomért, így került bele a sztoriba végül a fáraók kora. (Erre még rövidesen visszatérünk.)

Boris Karloff a forgatási szünetben: az alább látható hölgyek az egyik viszzaemlékezős jelenetben láthatóak a film során, amint a temetési szertartáson jajgatva siratnak. Szerintem nagyon jó, hogy már akkoriban is (a filmben található ferdítések és pontatlanságok ellenére) ilyen körültekintően akarták ábrázolni a temetési menetet, amint azt alább is láthatjuk (2-3. kép). Az is érdekes volt számomra, hogy Imhotep olyan leopárdbőr „tógát” visel ruhája felett az egyik jelenetben, mint amilyet Ay főpap (és későbbi fáraó) viselt Tutanhamon temetési szertartásán a Királyok Völgye KV62-es sírboltjában látható fali festmény tanúsága szerint (ld. 4. kép).

Eredetileg sokkal több jelenetet láthattunk volna, melyek az ókori Egyiptomban játszódnak. Ankhesenamun (Zita Johann) története is jóval színesebb lett volna az eredeti forgatókönyv szerint: érdekes, hogy A Múmia visszatér című filmben (2001) látott reinkarnációs történetszálat már az 1932-es Múmia-filmbe is beleszőtték volna, ám végül mégis kihagyták az egészet, ezáltal jóval leegyszerűsítve Helen történetét. Sőt, a karakter történetéből több, különböző korokban játszódó visszaemlékezést is kaptunk volna, így pl. az ókori Róma, a középkori Európa, a viking fosztogatások, és a francia forradalom idejéből. Egyszer (gyanítom, hogy a római kori jelenet során) két napot kellett oroszlánokkal összezárva töltenie a színésznőnek, mialatt (elmondása szerint) veszélyben érezte magát, ám a stáb többi tagja biztonságos helyről vette a snitteket. Mint tudjuk, később ezt is kivágták a filmből. A stúdió döntése miatt sokan, köztük a Helent játszó színésznő is felettébb csalódott volt. Egyéb iránt, ha már Tutanhamunnál tartunk, érdemes megjegyezni, hogy valóban élt egy bizonyos Ankhesenamun, aki nem csak, hogy a számos betegségben szenvedő fiatal fáraó testvére, de egyben felesége is volt. A filmben Ankhesenamont (a már említett) III. Amenhotep fáraó lányának nevezik, s való igaz, az egykori fáraónak (valószínűsíthetőleg) hat lánya is volt, ám tudomásunk szerint Ankhesenamon nevű leánya nem létezett.

A Universal később további múmia-filmekkel bővítette repertoárját, ám ezekben immár nem Boris Karloffé volt a főszerep, a sztoriszál is megváltozott, s a címszereplő múmia nevét is lecserélték (Kharis lett). Érdekes lehet, hogy az 1940-ben készült A múmia bosszúja felhasznált bizonyos felvételeket jelen cikkünk tárgyából, ám ott már Kharisnak hívták az alaposan bepólyált hősszerelmest.

Drakula mellett, talán a múmia-filmek kapták a(z egyik) legtöbb folytatást és feldolgozást az évtizedek során, aztán egy jókora szünet következett a Hammer Collectionnak hála, majdnem három évtizednyi pihenő jutott múmiáinknak. A Stephen Sommers-féle The Mummy-filmeken (A Múmia, A Múmia visszatér), A Skorpiókirályon (valamint annak négy folytatásán), ill. a 2017-es filmen kívül ezek a produkciók készültek a témában az évtizedek alatt:

The Mummy’s Hand (1940)
The Mummy’s Tomb (1942)
The Mummy’s Ghost (1944)
The Mummy’s Curse (1944)
Abbott and Costello Meet the Mummy (1955)
The Mummy (1959)
The Curse of the Mummy’s Tomb (1964)
The Mummy’s Shroud (1967)
Blood from the Mummy’s Tomb (1971)

Valerie Leon (*Blood from the Mummy’s Tomb*) – 1971

Az eredeti címötletek között volt az Imhotep, valamint A holtak királya, sőt, a Cagliostro is. Utóbbi azért jöhetett szóba, mert a 18. századi szabadkőműves, Alessandro di Cagliostro gróf (egyebek mellett) azt hangoztatta, hogy ő több száz éves, ezáltal pedig megihlette a forgatókönyvírókat. Tutanhamon sírjának felfedezése megadta a film sztorijának végső irányvonalát, így már biztos volt, hogy a történet (részben) Egyiptomban fog játszódni majd. A Múmia címet nem sokkal a film premierje előtt rögzítették. A cikkben már többször összehasonlított filmek abban is megegyeznek, hogy Imhotep valamilyen kihágást követ el (ellopja a Thot-tekercset, hogy feltámassza kedvesét; ill. az új változatban megöli a fáraót, aki rajta kapja kedvesével, majd szintén megkísérli a feltámasztást), mindkét esetben majdnem sikerül visszahoznia szerelmét az életbe, ám a fáraó katonái közbelépnek. Mindkét film azzal zárul, hogy a címszereplő lelke visszakerül az alvilág bugyraiba (mint tudjuk, csupán egy időre, mivel)…

„A halál csupán a kezdet!”

/ Imhotep (A Múmia, 1999)

Amikor Imhotep betöri a múzeumban a vitrin üvegét, észrevenni, hogy a színész semmilyen üveget nem tört össze, csupán a csörömpölés hangját keverték a jelent alá.

*„Nyugi, Bász! …Épp Íziszhez fohászkodom friss halkonzervért, hogy végre békén hagyj!”* pic: Universal Pictures

A filmben azt mondják, hogy a sírt őrző pecséten a hét sakál látható. Való igaz, hogy Anubiszt rend szerint feltüntették az ilyen pecséteken, például, a Királyok völgyében lévő sírokat lezáró pecséteken kilenc fogoly látható, megkötözve, felettük a sakálfejű isten helyezkedik el. (Ez azt szimbolizálta, hogy az alvilág istene fogva tartja a király ellenségeit.

Tutanhamon fáraó érintetlen sírjának felfedezése (1922) adta a film ötletét. Érdekesség, hogy a film egyik forgatókönyvírója, John L. Balderston maga is jelen volt tudósítóként, amint 1925 októberében Howard Carter felnyitotta a fiatalon elhunyt fáraó szarkofágját. Az Imhotepet játszó színészt, Boris Karloffot (egészen a film premierjét megelőző két évig) az ismeretlenség homálya fedte, ám az 1931-ben bemutatott Dr. Frankensteinben nyújtott alakítása olyan nagy sikert hozott számára, hogy egy évvel később a Universalnak már elég volt csupán úgy reklámoznia a filmet, hogy: „Karloff… A Múmia„.

„Nos, egészen elképesztő munkát végeztél! …de elfelejtettél legyet adni!”

A fenti idézet Boris Karlofftól való, aki sminkes kollégájának munkásságát méltatta, miközben a művész korábbi projektjére, az 1931-es Drakulára utalt vissza (melyben Renfield legyekre hajkurászik). Múmiánkon az egyik leghíresebb hollywoodi sminkes, Jack P. Pierce dolgozott, aki – az alábbi archív, 1933. január 14-i Hollywood Filmograph c. újság tanúsága szerint – elnyerte az év filmes sminkversenyének díját. A díjat maga, Boris Karloff adta át személyesen kollégájának. A díjazott tehetség 1968-ban bekövetkezett halálát követően sokáig úgy hitték, hogy a díj elveszett, ám végül a Universal sminkstúdiójában megtalálták (egy mosdókagyló alatt). A sminkesről kisvártatva láthattok is pár képet, amint Boris Karloff jelmezén munkálkodik. Napi 6-8 órán át kellett Borisnak a sminkes székben ülnie, mígnem végre Imhoteppé válhatott. Akkoriban még igencsak gyerekcipőben járt a filmes szakma e szegmense, így nem hiába érezte időpocsékolásnak Boris a sok órányi üldögélést a sminkszobában. Sok esetben még napjainkban is hosszú-hosszú órákat kénytelenek várni színészeink, amíg elkészül sminkjük egy-egy forgatási nap munkálataihoz. Hogy könnyítsenek a színész dolgán, a munkálatok kezdetére egy fából készült bábut is elkészítettek, mely a férfit helyettestette, amíg a szarkofágban fekvő múmiát vette a kamera a szoba túlsó végéből.

Ha valaki netán azon gondolkodott, hogy honnan lehet „ismerős” a címszereplő múmiája, annak talán be fog ugrani az alábbi képről! Ugyanis, a Boris Karloff által alakított „szörnyet” III. Ramszesz fáraó (Kr.e. 1217 – 1188 – 1155) múmiájáról mintázták. Az alábbiakban a sminkelési folyamatból, ill. a jelmez felapplikálásáról láthattok archív fotókat.

III. Ramszesz fáraó múmiája

Pár kép a sminkelési folyamatokról (pics – Universal Pictures)

Az egyik forgatási nap alkalmával Zita Johann egy jókorát zakózott… Az első ember, aki segítségére sietett, a teljes jelmezében lévő Boris Karloff volt.

Míg az 1999-es filmben tévesen arról van szó, hogy „a macskák az alvilág őrei” – és Imhotep ezért fél tőlük (amíg egészen ember nem lesz) –, addig a ’32-es eredeti filmben jól látható több jelenetben is, amint egy fehér cicus ott pihen Imhotep mellett, majd a múmia hatalmát megérezve egyszer csak elspurizik a férfi mellől… A téves infótól függetlenül, jár a piros pont Stephen Sommerséknek, amiért ügyeltek arra, hogy ennek fényében legalább egy fehér cicát szerepeltessenek a ’99-es filmben. Ha már szóba jött, Egyiptomban Aker istent tartották az alvilág kapujának őrzőjének (ábrázolása fejlődött a dinasztiák során, de legismertebb formája talán az alábbi képen is látható két, egymásnak háttal ülő oroszlán, közöttük a felkelő Nappal), íme:

„Megbocsásson, nem szeretem, ha megérintenek… Ez egy Keleti előítélet.”

/ Imhotep (A Múmia, 1932)

„A herceg nem szereti, ha megérintik. Ostoba keleti babona, attól tartok.”

/ Beni Gabor (A Múmia, 1999)

Imhotep gyolcsokba tekerése és szarkofágba tétele nagyon hasonlóan történik a két filmben, a ’99-es verzióban mindezt kiegészítették (a valóságban amúgy sosem létezett) Hom-Dai szertartással.

Különös, hogy amint Imhotep a távolból megbűvöli Helent, a sofőr nem kér pénzt a nőtől a taxiból való kiszállást követően, amint a múzeumhoz érnek. A bűbájjal való megigézés hatalma a filmben Imhoteptől indul, ám nem ér véget Helennél (az „Imhotep, Imhotep…”-mantra ismerős lehet az Arnold Vosloo-féle változatból), hanem rajta keresztül hat másokra is, például Frankre. A múmia efféle hatalma az 1999-es változatban is fellelhető, amikor Imhotep egy hatalmas tömeget irányít.

TheMummy21 — (pics – Universal Pictures)

„Imhotep – a Karnaki Naptemplom főpapja”

Bár a film szerint Imhotepet a névtelenség átkával sújtották halálakor, a film készítői hibát vétettek, ugyanis ennek fényében ki kellett volna kaparniuk a múmia nevét a koporsó belsejéből, hogy a halott ne léphessen át a túlvilágba név nélkül. Ezzel együtt, a filmben levésték a koporsó külsejéről a szent feliratokat, melyet megvédték volna a halottat a túlvilágra vezető úton, s ez jól észrevehető volt az 1999-es változatban is. Felhívom rá a figyelmet, hogy a ’32-es filmben letörik a szarkofágról annak szakállát, ám ez tulajdonképpen nem is lehetne rajta, hiszen nem fáraót temetnek a jelenetben.

„– Nézzék! A szent varázsigéket, melyek a lelket védik a túlvilágra vezető úton, levésték a koporsóról. Tehát Imhotepet nem csak ezen a világon ítélték halálra, hanem a következőben is.

– Talán túl virgonc volt a Vesta-szüzekkel a templomban!”

/ A Múmia (1932)

Érdemes megfigyelni, hogy míg Imhotep a nyitott szarkofágban fekszik, látható, amint mindkét lábát összekötözik a mumifikáció során. Ám a feltámasztását követően már csupán kicsoszog a képből – a filmesek mentségére szóljon, hogy tulajdonképpen nem is látjuk a múmiát járkálni, csak azt láthatjuk, amint a helyiséget elhagyva maga után vonszolja gyolcsait…

„– Nézzétek, a varázsigéket lecsiszolták! Ez az illető még a túlvilágon is el lett kárhoztatva. (…) Akit nem szabad nevén nevezni… (…)

– Bizonyára nem volt túl közkedvelt a fickó.

– Biztosan nagyon ráizzított a fáraó lányára.”

/ A Múmia (1999)

„Az ősi varázsigék gyengébbek, de némelyikük még hat. (…) Amon Rá, az istenek királya nevében… Halál, örök büntetés annak, aki felnyitja ezt a ládát.”

/ A Múmia (1932)

„Átok ül ezen a ládán. (…) Ezen a megszentelt földön a régi átok még ma is ugyanolyan erős, mint valaha volt. (…) A halál sebes szárnyakon jön arra, aki kinyitja e ládát! (…) Azt mondja, van valaki, az élőhalott, akit ha feltámasztják, szent törvény köt az átok beteljesítésére. Mindenkinek, aki ezt kinyitja, felszívja a szerveit és nedveit, ezen közben újjá születik, és többé nem élőhalott lesz, hanem csapás e világra.”

/ A Múmia (1999)

Bram Stoker Drakula c. regényéhez– illetve, az abból készült filmhez hasonlóan, Imhotep is megtesz valakit szolgájának, esetünkben a núbiai férfit. És, ha már szóba jött Drakula, érdemes megemlíteni Dr. Muller karakterét, akit talán Dr. Van Helsinggel lehetne párhuzamba állítani.

Hosszú évtizedeken át úgy hitték, hogy Imhotep gyűrűje valójában Forrest J. Ackerman (a sci-fi, és horror-filmek terén volt nevezetes figura) tulajdona volt, ám ez a tévhit végül 2017-ben megdőlni látszott, amikor az igazit és a filmben látott kelléket egymás mellé helyezték. Az eredeti gyűrű jóval kisebb, mint a filmben látott darab, és Forrest egykori gyűrűjén sok eltérés található a másikhoz képest.

TheMummy45 — (pics – Universal Pictures)

A fotók tanúsága szerint, maga a főszereplő is kivette részét a stúdióban zajló időközi takarításból. Zita szerint, Boris Karloff alapjában véve csöndes fickó volt, ám ettől függetlenül, nagyon jól kijöttek a forgatáson, szeretett vele dolgozni.

A film egyik eredeti posztere (lásd: a cikk legelső képén) egy aukció során rekordösszegért kelt el, valaki 435.500 dollárt volt hajlandó érte fizetni. És, ha már a marketingnél tartunk, Boris Karloff múmiája is felkerült a Universal szörnyeit felvonultató bélyeggyűjteményre.

Az Imhotepet borító gyolcsokat csupán azon pár rövidke jelenet erejéig helyezték fel akkurátusan a színészre, melyben a múmia életre kel és kinyitja szemét. Karloff kifejezett kérése volt, hogy ne vegye a kamera, amint Imhotep megpróbál csoszogni a gyolcsokban.

Ha valaki jobban el szeretne merülni a témában, ajánlom szíves figyelmébe a The Classic Movie Monsters Collection 4. kötetét (Nige Burton és Jamie Jones írta, 2015-ben jelent meg), mely kifejezetten az 1932-es Múmia c. filmmel, ill. annak készítésével foglalkozik.