Sziasztok! Ezúttal egy valódi exkluzív-kritikával készültem Nektek, ugyanis kis hazánkban az elsők között olvashatjátok el a Jurassic World: Dominion kritikáját, mégpedig a HSK Productions oldalán (kivételesen a blog régi oldalán posztoltam ki először, de már helyre állt a rend). Tartsatok velem!
Huszonkilenc évvel a Jurassic Park című film világsikerét, és hét évvel a Jurassic World bemutatóját követően úgy tűnik, végérvényesen elérkeztünk egy korszak végéhez. Hat kalandfilmet követően lezárul a Michael Crichton bestsellerén alapuló dínós-széria. A HSK oldalán számtalan cikkben foglalkoztam már a Jurassic-filmekkel (lásd alább), legyen szó kritikáról, a könyvek és filmek összehasonlításáról, látványterv galériákról vagy a kulisszák mögötti világ bemutatásáról. Annyit már most megígérhetek, hogy a cikket követően Michael Crichton: Az elveszett világ (1995) című kötetéről fogok írni, mely bejegyzésben összehasonlítom a könyv és a film cselekményeit és további érdekességeket is olvashattok majd.
Hogyan sikerült a dínós sextológia záró darabja? Milyen volt a nagy trió (Grant – Ellie – Malcolm) visszatérése? Méltó lezárást adott számunkra a Jurassic World: Világuralom? Spoileres cikkemből kiderül, de ha előbb még látni szeretnéd a filmet, mentsd el a posztot és térj vissza rá a mozit követően! Kalandra fel!
Kapcsolódó tartalmak, melyek érdekelhetnek:
- Michael Crichton: Jurassic Park – Könyvkritika és összehasonlítás a filmmel
- A Jurassic Park-trilógia kulisszatitkai
- Látványtervek a Jurassic Park és a Jurassic World-filmek lenyűgöző világából
- Jurassic World: Bukott birodalom – Forgatási képek és beszámoló
- Jurassic World: Bukott birodalom – Látványterv galéria
- Jurassic World (kritika)
- Jurassic Park 3D (kritika)
***
A grandiózusnak ígérkező, impozáns lezáró rész médiadömpingje már tavaly megkezdődött, s azt kell mondjam, hogy ezzel kis híján a film minden meglepetését és izgalmasnak szánt pillanatát sikerült ellőniük. Még annak ellenére is, hogy sokan – köztük jómagam is – törekedtek arra, hogy ne lássák az előzeteseket, de az egyes csatornákon leadott rövidke tv-spotokat lehetetlen volt elkerülni.
Ami engem illet, már a promó-videó bemutatásakor kétségek merültek fel bennem, amikor a Tyrannosaurus rexet és a Giganotosaurust egy korba helyezték (és ez még nem is a filmből kivett jelenet volt, hanem egy amolyan kedvcsináló). De oké, mindezt elengedtem, nem akadunk fent a 25-30 millió év különbségen, s a földrésznyi területen, mely e csodálatos teremtményeket elszeparálta egymástól térben, és időben. A fenti promó látványvilága egyébiránt lélegzetelállítóra sikeredett, bűn volt kihagyni a filmből. Kellett volna valamilyen lehetőséget biztosítani, hogy láthassuk a mozivásznon (akár intróként, álomként, bárhogy, de ezt látni és hallani kell).
Esküszöm, minden fosszíliára amely szent, hogy őszintén vártam a filmet! Azért tegyük szívünkre a kezünket, a Jurassic Park-folytatásoknak, és a Jurassic World-szériának is voltak hibái, gyengeségei (utóbbinak jóval több, mint elődjének). Tisztában vagyok vele, hogy ahány ember, annyi vélemény, nem is akarom senkire sem ráerőltetni az álláspontomat írásaimmal, mindez csupán szubjektív vélemény. Azonban azt a bődületes mennyiségű – bocs mindenkitől, de nincs jobb szó rá – agymenést, melyet a Jurassic World: Világuralom produkált, nem hagyhattam szó nélkül. Hőseink egy rakás fizikai törvényre több ízben is fittyet hánynak, a karakterekben rejlő lehetőségeket nem használják ki, valamint a dinoszauruszok kapcsán sem érzem azt a bizsergést és borzongást, amit reméltem. Pedig, a covid kapcsán jócskán lejjebb adtam az elvárásaimból, mert azt tapasztaltam, hogy több alkotás, mely ez idő alatt készült, bizony jóval gyengébben muzsikált, mint azt vártam.
A mintegy 165 millió dollárra becsült büdzsé igen tetemes összegnek bizonyul, még annak fényében is, hogy a trilógia első része 150, míg a folytatás 170 millióból készült el. A néhány perc híján két és fél órás produkciót az a Colin Trevorrow rendezte, aki a széria első részét is dirigálta, valamint a második és harmadik részek közt játszódó Battle at Big Rock kisfilmet is neki köszönhetjük (ennek pár képkockája visszaköszön egyébként a film elején is). A Jurassic World: Bukott birodalom c. film sem volt tökéletes, nyilván messze nem az, de a rendezéséért az a Juan Antonio Bayona volt felelős, aki érzésem szerint először volt képes a film nyitányával (és némely más jelenetével) olyan hangulatot kelteni a nézőben, melyet csak Steven Spielberg legendás, 1993-as klasszikusának nézésekor tapasztalhattunk meg a széria folyamán (illetve még Az elveszett világ egyes jeleneteinél).
Ami tetszett:
Maradjunk annyiban, hogy nem lesz olyan hosszú ez a lista, mint hittem. Bár nagyon vártam a régi, nagy trió visszatérését, Sam Neill (Alan Grant), Laura Dern (Ellie Sattler) és Ian Malcolm (Jeff Goldblum) felbukkanása felemás benyomást hagyott bennem. Örültem nekik, mert szép emlékeket ébresztettek bennem. Alan Grantet végre szakállal láthattuk, ahogyan Michael Crichton könyvében is megismerhettük. Mivel Sattler a férjével külön utakon folytatják, így kedvenc paleontológusainknak egy kicsit végre kijut a jóból, az Ellie-vel szárba szökkenő kapcsolata még nekem is tetszett, pedig erősen érződött a fanservice-hatás. Mindenki legnagyobb örömére visszatérnek a „régi gárda” szinkronhangjai is Dörner Györgynek, Vándor Évának és Szabó Sipos Barnabásnak köszönhetően, s természetesen Ruttkay Laura (Bryce Dallas Howard), Miller Zoltán (Chris Pratt) és Epres Attila (DB Wong) is újra mikrofon mögé álltak.
A Biosyn-ra sokkal, de sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a Crichton-könyvekben. Épp ezért, kiválóan passzolt ide a vállalat terve, s a film kapcsán végre alkalmunk nyílt bepillantást nyerni a vállalat működésébe, akik olyan genetikailag módosított óriás (macska-méretű) sáskákat tenyésztenek ki, melyek kizárólag a cég által forgalmazott vetést nem tarolják le. Apropó, örültem a Barbasol-os borotvahabos flakonnak, melyet Dennis hagyott el az erdő mélyén a Dilophosaurus-szal vívott haláltusája közepette.
Volt pár apró utalás Alan Grant ásatási sátrában is, melyeket élmény volt árgus szemekkel vizslatni. Ilyen örömteli felfedezések voltak (többek között): a Spinosaurus csontvázának makettje; Grant piros kendője, melyet a ’93-as, első részben viselt; a Therizinosaurus karma (melyről sajnos az előzetes alapján már tudni lehetett, hogy szerepet kap a filmben). Amikor Ellie felkeresi a professzort sátrában, a férfi itallal kínálja, de végül teát isznak, hisz még csak reggel van – ám ez is szép emlékeket idézhet bennünk, utalva ezzel John Hammond látogatására a montanai Badlands-nél. S, ha már az öltözetnél tartunk, amikor először látjuk meg Ellie-t, ugyanazt a színösszeállítást láthatjuk rajta, mint amit a Jurassic Parkban viselt. Ellie kapcsán még egy kihagyhatatlan dolgot pipálhatunk ki listánkról: a tátott szájjal történő napszemüveg levételét.
Örök hálám, amiért lényegében kivették Franklin Webb karakterét a történetből, bár számomra nehezen hihető, hogy az előző részben végig rinyáló kocka srácból végül CIA-s lett. Zia Rodriguez karaktere szinte alig kapott szerepet a film elején, na, rá mondjuk jobban kíváncsi lettem volna, elvégre ledoktorált, így talán még nagyobb haszna lett volna a történetet illetően. Na, de mindegy is. Visszatérő karakterek között szintén egy kisebb, beköszönő szerepet kapott az első részben látott Barry Sembéne, aki ezúttal a dínó-viadalok világát igyekszik leleplezni.
Nagy meglepetésként ért, hogy mennyit változtattak Dr. Wu karakterén. Bár a könyvben is merőben más sorsa volt, mint a Jurassic Parkban, a széria során érdekes átalakuláson esett át a BD Wong által játszott figura. Ami engem illet, egy kicsit több háttérinfót szerettem volna tudni Wu és a Biosyn kapcsolatáról. A film végére, persze Wu jóvá teszi tettét, majd jóformán eljátssza a Muzsika hangja híres jelenetét, ám én a lenőtt, labancos hajon kívül kicsit többet vártam volna Dr. Henry Wu karaktere kapcsán.
A látványvilág – s most látványvilágon a dinoszauruszokat, őshüllőket, rovarokat és egyéb élőlényeket értem – szokás szerint gyönyörűre sikeredett, tényleg le a kalappal a részletekbe menő aprólékosság miatt. Az is elnyerte tetszésemet, hogy mivel az események történetvonala lehetővé tette, a hat film során most először törekedtek arra (még, ha nem is a park, hanem a Biosyn emberei), hogy ne genetikailag módosított dinoszauruszokat alkossanak (itt a hangsúly a valóságtól – feltételezhetően – eltérő kinézeten van!), s ennek apropóján végre tollas formában láthattunk pár dínót. Bár a Jurassic Park III-ban már voltak ennek jelei, de ott módosított példányok voltak. Örültem, hogy visszahoztak néhány rég nem látott dinoszauruszt a Jurassic Parkból, mint pl. a Dilophosaurust. Bár, ha saját vezérelvük mentén haladtak volna a Biosyn-nál, akkor e példányokon nem láthatnánk gallért – mely, mint tudjuk, Spielberg ötlete volt annak idején –, s a méregköpési képessége mindmáig nem bizonyított. Bár az is lehet, hogy a készítők úgy gondolták, a nosztalgia kedvéért ennyit elbír a film.
Kifejezetten tetszett, amikor a film végén látható dínó-trió harcát megelőzően a T-rex úgy tipeg be a porondra, hogy közben a Jurassic Park logóját formázza meg a tőle jobbra lévő dekorációval egyetemben. A jelenet, melyben a Therisinosaurus gyakorlatilag nyársonsültet csinál a Giganotosaurus-ból, sajnos túl kiszámítható volt. De magyarázza már el valaki, hogy miért hihető (nem, az x-edik alkalommal sem az!), hogy ha megáll hat ember egy kupacban, akkor a felettük csatázó, több tonnás ragadozók észre sem veszik őket?
…és ami nagyon nem tetszett:
Amennyire lehet, haladjunk kronológiai sorrendben, talán úgy lesz a legegyszerűbb. 4 év telt el a Bukott birodalom eseményei óta, ám nehezemre esik elhinni, hogy ilyen izibe’ alkalmazkodni tudtak az (éveken át egyetlen egy klímához szokott Nublar-lakó) dínók a Föld valamennyi kontinensén fellelhető éghajlati körülményekhez. Apropó, a világ hogyan szerzett tudomást az eltűnt emberi klónról? (A klónozás bioetikai hátteréről itt olvashatjátok tudományos cikkeimet.) Ami a film címét illeti, szerintem a világuralom kifejezés nem fedi le jól a film cselekményét, mindössze a produkció első három perce mutatja be igazán a dínók globális elterjedését a Földön. A magam részéről, én valamelyest nagyobb felhajtást vártam ennek kapcsán.
Nem mondom, hogy nem tetszett a filmzene, mert az nem lenne igaz. Viszont (az amúgy zseniális) Michael Giacchino mindkét korábbi Jurassic World-filmhez klasszisokkal jobb zenét komponált, mint ezúttal. Most leginkább a korábbi témáiból, illetve természetesen John Williams J.P.-témáiból csemegézett, de – az amúgy igen elfoglalt zeneszerzőnek – megújulni már nem volt lehetősége a Világuralom kapcsán. Ettől függetlenül, természetesen belinkelem ide a teljes albumot:
Már a korábbi Jurassic World-filmekben is láthattuk Owen Gradyt (Chris Pratt) motorozni Velociraptorok társaságában. Ez sajnos ezúttal sincs másképpen, valamiért fixa ideája a rendező(k)nek ezt a cselekményszálat minduntalan beleszőni a Jurassic World-filmekbe. E jelenetek már önmagukban indukálják azokat a momentumokat, melyektől engem a frász kiüt: az egy dolog, hogy Owen dzsungelben, hóban, szélben, fagyban, adott esetben Máltán motorozik és lovagol, de szinte soha nem pislog és nem hunyorít az erős ellenszélben; többnyire majdnem nyílegyenes az út, melyen halad; a mínuszokban is elég neki egy pulcsi; és még hosszan sorolhatnám. A zuhanó gépben mindenki halál lazán dumál tovább, miközben a Quetzalcoatlus már kilyuggatta a gép törzsét, és senki sem lesz oxigénhiányos. Az első részben még oké volt, hogy Owen nevelte és fegyelmezte a raptorokat, de hogy azóta (kis túlzással) minden egyes útjába eső dínónak nyújtja a mancsát és „érezzük” a kapcsolatot köztük, na ezt huszadjára már nagyon nem eszem meg. A film elején egy kötéllel megtart egy Parasaurolophust… Hááát, öhm, oké. Lépjünk túl ezen is. Na, de az már tényleg agyrém volt, amikor a film végén Szuper Owen színre lépett és nemes egyszerűséggel torkon ragadta a Claire-t egy köpésnyire fenyegető Dilophosaurust! Ehhez képest, már szinte észrevehetetlen apróság, hogy a srác könnyedén kirúgja a lezuhant teherszállító ajtaját a helyéről. De őszintén, mit is várunk akkor, ha – mint azt bizonyára mindnyájan jól tudjuk – egy tűsarkú cipőben is simán le lehet futni egy T-rexet! 🙂
Maisie sem sok vizet zavar azon kívül, hogy épp durcás tini-korszakát éli. Azon felül, hogy Dr. Wu rá vadászik annak érdekében, hogy a lány DNS-ének segítségével helyrehozhassa egy korábbi hibáját, meglepő, de úgy tűnt, Maisie-nek szinte meg sem kottyan, hogy az anyukája a saját klónját hordta ki és szülte világra – ő volt Maisie! -, felrúgva ezzel a természet egyetemes rendjét. Bár, ha valakinek a klónozás kérdésköre sem vet fel morális és etikai kérdéseket…
Owen és Claire talán most voltak eddig legkevésbé kidolgozva, de erről még lesz szó később. Amikor Claire katapultál (tudtommal az ehhez hasonló teherszállító gépeken nincsen katapultálási lehetőség, de javítsatok ki, ha mégis), azonnal tudja, hová nyúljon, mit húzzon meg. Owenék – természetesen – az egész erdőben kapásból megtalálják Claire landolási helyét… Ugyanezt éreztem a visszatérő-trióval kapcsolatban is, mintha csak sodródnának az árral, minden pik-pak helyre jönne, és ott teremne az orruk előtt. Persze, hogy az eredeti trilógiában (ott is főleg az első részben) pörögtek az események, de ott volt a karaktereknek motivációja, és ami a legfontosabb: ideológiája!
Komolyan… ha ezúttal bárki mást képzelünk oda Granték helyébe, szinte semmilyen komolyabb változás nem történne a sztori fősodrát illetően.
- Ha visszaemlékszünk egy kicsit, Alan Grant oda, meg vissza volt a Jurassic Parkban, amikor ráleltek a beteg tülkös dínóra. Megtudhattuk, hogy a Triceratops a kedvence, ehhez képest, a Világuralom c. film elején meglátnak Ellie-vel egy bébi Tricit, Sattler megsimizi, meg gügyög neki egy kicsit. Eközben pedig Alan úgy tesz, mintha egy törpe kecskét látna csak a dínó helyén és lazán tovább halad. Hol következetes ez? (Még azok fényében is, amik a J.P. III-ban történtek vele.) Persze, a „senki se mozduljon!” sem maradhatott ki a sorból, ezúttal Owen is rásegített, hátha nem hallották volna…
- Ellie tevékenysége is jóformán abban merül ki, hogy elindul a sáska-nyomon és felkeresi egykori mentorát, akivel kisvártatva azon kapják magukat, hogy ipari kémkedésbe vetik magukat.
- Ian Malcolm professzorból is egy hétköznapi spiclit csináltak (akinek már mellesleg 5 gyereke van és egy újabb könyve jelent meg, How the World Will End? címmel). Persze, a jó cél érdekében teszi mindezt hat hete, de a két mondatos anekdotázgatáson kívül nem sok vizet zavar. Újra láthattuk egy lángoló tárgyat (ezúttal egy meggyulladt sáskát) lóbálni, de ez már inkább az „oké, ezt is láttuk már egyszer„-témába sorolnám. Mindeközben, a Giganotosaurus inkább megvárja, hogy Ian torkon dobja az égő fáklyával, mintsem, hogy megtámadná a férfit.
- How the World Will End? címmel). Persze, a jó cél érdekében teszi mindezt hat hete, de a két mondatos anekdotázgatáson kívül nem sok vizet zavar. Újra láthattuk egy lángoló fáklyaszerűséget lóbálni, de ez már inkább az „oké, ezt is láttuk már egyszer„-témába sorolnám. Mindeközben, a Giganotosaurus inkább megvárja, hogy Ian torkon dobja az égő fáklyával, mintsem, hogy megtámadná a férfit.
A forgatókönyvírók nem merték igazán kockáztatni a közönségkedvenc karakterek életét. Kinyírni meg, eszük ágában nem volt egyiket sem. Mintha tövestül tépték volna ki e karakterek velejét, ezáltal pedig sótlanná, felejthetővé váltak. És mindez nem semmi azért egy Jurassic-filmben, ahol a karakterek egyénisége legalább olyan fontos(nak kellene, hogy legyen), mint a dínók. A borostyánbányában összetalálkozik a csipet-csapat egy Dimetrodonnal, melyről leginkább egy kalandparkok ijesztgetős makettjei jutottak eszembe (ám nem a kinézete, hanem a jelenet vágása és hanghatása miatt). Amúgy, amikor a film elején megtámadják Claire-éket, Kék pillanatok alatt visszatér a szakadékból, hogy megmentse Owenéket az erdő mélyén lévő házuknál. Hogyan?
A film hossza jócskán túllépi az indokolt játékidőt a cselekmény minősége alapján. A film felénél már azon agyaltam, hogy mikor történik valami igazán értékelhető, vártam az ominózus pillanatra. Természetesen, a film végén ismét helikopterrel menekítik ki a díszes társaságot (nahát!), s majdnem mindenki megkapja a maga lezárását is. Ha már beültetett chip-ekkel tartják kordában a dínókat a Biosyn-nál, akkor kicsit részletesebben is bemutathatnák ezt a folyamatot, meg úgy önmagában a parkjukat is. Mellesleg, ha a Biosyn-nél kb. minden második dolgozó áruló, akkor valamit nagyon rosszul menedzselhetnek Dodgsonék. De tényleg! Hol vannak a parkból az őrök?
Apropó, hogyan fér meg egymás mellett a park trópusi klímája (mely amúgy nincsen szabályozva, mint a Jurassic Parkban, hanem minden csak úgy szabadjára van engedve), és a közvetlenül felette lévő befagyott tó és a téli klíma? Halkan megsúgom, hogy a befagyott víztározó teteje nem fagy(hat) be… És az éppen égő, lángoló szárnyú sáskák hogyan tudnak még ilyen nagy távolságot megtenni a vékony, hártyás szárnyukkal? Mondanom sem kell, hogy újra felgyújtották a dínókat – legalábbis az erdőt biztosan.
Kedves vendégeink, köszönjük, hogy ismét a Jurassic World-öt választották! A szakács mai kínálata: fenyőtobozon érlelt Roston-szaurusz, sáska-ágyon tálalva.
Na, de volt még bőven ehhez hasonló melléfogás. Ott van például, amikor a vaskapun keresztül lesokkolózzák a támadó raptort, de eközben senkit sem vág meg az áram (főleg Owent nem, aki ekkor elvileg még csurom vizesen áll ott, a kapuban!). Az úszó, tollas raptor (ami amúgy a valóságban még kisebb méretű volt, mint a filmben, hiába hangsúlyozza a Biosyn, hogy nem nyúltak bele a genomba) a befagyott víz alatt próbálja becserkészni Owenéket, jól nézett ki, de nagyon átgondolatlan volt, ha a jelenet megvalósíthatóságát és hihetőségét nézzük. Ha már Owen a vadonban él, feltételezné róla az átlag ember, hogy tudja, a jégen legcélszerűbb négykézlábra ereszkedve, hason kúszva áthaladni, nem pedig két lábon. Ja, és az megvan, hogy egy kézibaltával verik szét az áramellátást Claire-ék…? Értem én, hogy ez egy film, és nem kell mindent annyira komolyan venni, de ez a produkció hemzsegett az ehhez hasonló bugyutaságoktól!
Cameron Thort nem láthattuk újra Lewis Dodgson szerepében (ugyanis 2016-ban hat éves börtönbüntetésre ítélték egy tizenhárom éves kislány szexuális zaklatása miatt!), így Campbell Scott öltötte magára Dodgson szerepét, ám én nem voltam kibékülve a színész játékával. A könyvekben, valamint az első filmben megismert karakter alapján egy magabiztosabb, ridegebb karakterként képzeltem el.
***
Ha összegeznem kéne, azt mondanám így felnőtt fejjel és dinoszaurusz-rajongóként (a sorrend most mindegy is), hogy bár nagy divatja van az elmúlt évtizedekben a franchise-ok bővítésének, újraélesztésének, azonban tudni kell, hol a határ. A Jurassic-széria is megélt napfényes, szép napokat, de azért vannak olyan történetek, melyeket jobb előbb-utóbb végleg (mondom végleg!) lezárni. Ott van a Krétakori tábor, melynek ötödik, s egyben utolsó szezonja közeleg a júliusi bemutatóval, de gyanítom, hogy ettől függetlenül ugyanúgy megtalálják a módot arra, hogy a franchise-ban lévő potenciált kimaxolják az illetékesek. Ez nem feltétlenül gond, sőt! Példának okáért, ott vannak a számítógépes játékok (ld. Jurassic World: Evolution 1-2), a mobil játékok (Jurassic World: Alive; és a Jurassic World: The Game). Izgalmas és látványos volt az első pár film, de van, hogy egy ponthoz érve már nem lehet ugyanazt a minőséget prezentálni és ilyenkor inkább a befejezés mellett kell dönteni, mintsem megcsúfolni az egykori sikereket és élményeket.
De hol csúszott el ennyire a film…? A gyenge forgatókönyvet okolom első sorban, de több, mint valószínű az is, hogy a forgatási munkálatok többszöri megszakítása sem segítette elő a munkát. Nem hinném, hogy a színészeket kellene hibáztatni, szerintem a „nagy öregek” is jól szórakoztak a munkálatok alatt, meg hát, jó kis suskát is zsebre tehettek cserébe. Jelenleg a film 6,3-on áll az IMDb-n, cirka 4,5 ezer értékelés alapján, ezzel jelenleg (2022. június 7-én, hajnalban) csak a Jurassic Park III. (5,9) és a Jurassic World: Bukott birodalom (6,1) kapott rosszabb értékelést a szériából.
Remélem, hogy sosem hagy alább a paleontológia, s a dinoszauruszok iránti érdeklődés, s hogy még sok-sok generációnyi gyerkőcöt tudnak megszólítani ezek a csodálatos állatok és történetek. Ahogy a dinoszauruszok korának is leáldozott, úgy jött el az ideje, hogy búcsút intsünk a Jurassic-széria dinoszauruszaitól is. …Ezúttal végleg.
Hazánkban 2022. június 9-én mutatják be a filmet, én pedig kíváncsian várom a véleményeiteket a filmmel és a cikkel kapcsolatban! Menjetek el, nézzétek meg, és beszélgessünk róla egy jót.
Jó szórakozást, köszönöm, hogy velem tartottatok!
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést az ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez juthatnak el ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
via: IMDb, Pinterest, MichaelCrichton.com, cooldump.net, jurassicworlduniverse.com.
