Reprodukciós etikai kérdések anti-utópisztikus filmekben I. (tudományos munka)

• Mária Magdolna személye A Da Vinci-kódban, és az evangéliumokban

• Reprodukciós etikai kérdések anti-utópisztikus filmekben

Utóbbit publikálni is készülök majd egy könyv fejezeteként, nagyon várom már. Gyakorlatilag csak kis módosítások szükségesek majd hozzá. Persze, az itt közölt munkáim során apró változtatásokat kellett alkalmaznom a dolgozatokon, például: a lábjegyzetek terén (a szövegben látható számokat a bejegyzés végén megkeresve olvashatjátok őket), illetve lerövidítettem a bevezetőt ebben a bejegyzésben. A lábjegyzeteket is érdemes végig böngészni, mert fontos fogalom magyarázatokat is megtalálhatunk bennük (pl.: apokrifek)! Hogy színesebbé tegyem a bejegyzéseket, egy-két kapcsolódó képet is beillesztettem a szövegekbe. Ezt a bejegyzést (terjedelmi okokból kifolyólag) két részben fogom közölni. Fontos, hogy e dolgozatokat vallásos szemszögből írtam, de bízom benne, hogy a témában (esetleg) kevésbé jártas olvasók számára is rejthetnek elgondolkodtató kérdéseket, és érdekes témákat. Így olvassátok őket, köszönöm a figyelmet!

***

Bárdonicsek Donát:

REPRODUKCIÓS ETIKAI KÉRDÉSEK ANTI-UTÓPISZTIKUS FILMEKBEN

(I. rész)

I. A dolgozat célja, és a probléma ismertetése

A dolgozatom témája: Reprodukciós etikai kérdések anti-utópisztikus filmekben. Azért esett választásom e témára, mivel olyan kérdéseket vetnek fel az általam vizsgált filmek, mint például az abortusz, a klónozás, a mesterséges megtermékenyítés, a génsebészet, és a szervdonorság etikai kérdései. Jelen dolgozatomban az adott filmek által közvetített álláspontokat ütköztetem a Katolikus Egyház álláspontjával. A dolgozat címéből is adódik, hogy az említett filmek nem a jelenben játszódnak, hanem elénk szeretnék tárni a „közeljövőt”[1] (több filmben nem konkrét dátumot adnak meg, hanem ezt az idő meghatározást).[2] Úgy gondolom, hogy napjainkban több általam vizsgált téma is az emberek érdeklődési körébe eshet, vagy legalább is lépten-nyomon találkozhatnak a médiában (például) az abortusz, illetve a klónozás témáival, s így szinte minden embernek lehet valamilyen véleménye az adott kérdésben.

Dolgozatomban szeretném az egyes filmekben megfogalmazott álláspontokat szembe állítani a Katolikus Egyház tanítóhivatali megnyilatkozásaival. Először az utópisztikus filmek állásfoglalását vizsgálom majd meg, ezt követően pedig a Katolikus Egyház tanítóhivatali dokumentumait (például Evangelium vitae, Persona humana, Humanae vitae, Gaudium et spes, Costi connubii, Sollicitudo rei socialis, Ut unum sint, stb.). Utóbbit teszem a pápai enciklikák, illetve a tanítóhivatali megnyilatkozások állásfoglalását figyelembe véve, és olyan kérdéseket fogok vizsgálni, mint például: milyen állásfoglalást képvisel az adott kérdésben az Egyház; milyen szempontokat emel ki az adott témákban; mit mond ki az Egyház a személy méltóságáról; mit fogalmaz meg az adott témában társadalmi szinten?

Azért is lehet érdekes az említett filmek vizsgálata, mert ha jól szemügyre vesszük a filmekben vizsgált kérdéseket, szinte mindegyik esetben azzal találkozunk, hogy az ember szeretné ledönteni – teremtettségéből fakadó – „korlátait”. Ezért akarnak az anti-utópisztikus filmekben a szereplők maguknak klónokat a szervdonorsághoz; más filmben már-már a tökéletes világ megteremtése (például: „Szép új világ”, 1998.), megint másutt pedig a halhatatlanság elérése a cél. Ugyanakkor majdnem mindegyik filmben megfigyelhető tény, hogy az ilyen elhatározásokkal bíró emberek lába alól előbb-utóbb kicsúszik a talaj, s a tervük végül kútba esik. Ezért is tartom érdekesnek e téma vizsgálatát, mert míg egy gyakorló, hívő keresztény el tudja „fogadni” az áteredő bűnnel járó következményt (a test halálát), addig a nem hívő, vagy a más vallású emberek megpróbálhatnak olyan „lehetőségekbe” kapaszkodni, mint például a lélekvándorlás tana, azért hogy az ember (a már korábban említett) korlátait túlszárnyalhassa, és reménykedhessen az ember halhatatlanságában.

Bár sok filmet figyelembe lehetne még venni a kérdéskör vizsgálatánál, azonban én a dolgozat terjedelmére való tekintettel, „csak” az alábbi öt filmet vizsgálom meg munkám során. Egyes filmek elemzése hosszabb, míg másé rövidebb lett, a bennük található témák mennyiségéből és fajsúlyosságából adódóan. A történet rövid bemutatása elengedhetetlen a téma ismertetéséhez, ezért mind az öt filmet csak a leglényegesebb eseményeket tekintve fogom ismertetni, és tárgyalásukkor megemlítek majd egy-két fontos momentumot, vagy idézetet, – amelyek fontosak lehetnek a téma tárgyalásakor. A filmekben előforduló témák olykor ismétlődnek egy-egy film kapcsán (pl.: klónozás), így ilyen esetekben nem ismétlem majd meg az egyes témák korábbi elemzésénél felhozott érveket, hanem majd leginkább csak hivatkozni fogok rá. (A filmek nevei mellett feltüntettem eredeti címüket és a kiadás dátumát, illetve a bennük felmerülő témákat):

1. A Sziget (The Island; 2005) [klónozás; szervdonorság; mesterséges megtermékenyítés]
2. Sarah választása (Sarah’s choice; 2009) [abortusz]
3. A nővérem húga (My sister’s keeper; 2009) [szervdonorság]
4. Gattaca (Gattaca; 1997) [mesterséges megtermékenyítés; génsebészet]
5. A hatodik napon (The 6th day; 2000) [klónozás]

II. Reprodukciós etikai kérdések, anti-utópisztikus filmekben

a) ’A SZIGET‘ (The Island; 2005)

A 2005-ben készült filmet (The Island) az egyik leghíresebb amerikai rendező, Michael Bay vitte vászonra, és az alkotás meglehetősen jó bevételre tett szert. A választott öt film közül hozzám talán ez áll legközelebb, leginkább a témája miatt. A főszerepben Ewan McGregor, és Scarlett Johansson látható, akik napjaink népszerű színészei közé tartoznak. A film alaptörténete az, hogy egy elkülönített létesítményben él „Lincoln 6-Echo”, és „Jordan 2-Delta”, megannyi társukkal együtt. Ugyan olyan öltözéket viselnek, a férfiak és nők elkülönítve vannak egymástól, nem is érintkezhetnek a napi feladatok végzése közben sem. Bármilyen testi kontaktus esetén a megfigyelő személyzet felhívja figyelmüket erre a szabályra. A létesítmény minden lakójának azt plántálják a tudatába, hogy volt egy bizonyos „szennyeződés” a külvilágban, és ez a létesítmény a Föld utolsó helye, ahol ők minden szennyeződéstől biztonságban tudhatják magukat. A létesítmény lakóit leginkább az foglalkoztatja, hogy van a rendszerben egy sorsolás, s a nyertest elutaztatják „a Szigetre”, ahol minden „szép és jó”, – bár ezen kívül senki, semmit nem tudnak róla.

Azonban Lincoln 6-Echoban egyre több kérdés fogalmazódik meg, például: hogy honnan érkeznek az újabb és újabb túlélők? Így hát, a férfi elkezd kutakodni, és ennek következtében tanúja lesz egy esetnek, amikor egy várandós nő éppen megszüli gyermekét, majd pedig, miután a gyermeket gondosan elválasztották az anyjától, a nőt egy halálos injekcióval megölik, a gyermeket pedig kisvártatva odaadják egy szülő párnak, de az asszony „kísértetiesen hasonlít” az imént meggyilkolt kismamára (később kiderül, hogy a meggyilkolt nő az ő klónja volt). Egy másik esetnek is tanúja lesz Lincoln, amikor egy társát már azért vágtak fel a mellkasán, hogy egy szervét eltávolítsák, és majd azt elszállítják a létesítménybe érkezett helikopterrel. A film további részében a két főhős előtt tisztázódik a tény, hogy ők „csupán” klónok, és minden társuk, aki elvileg már a Szigeten van, halott, mivel mindannyiukat a szerveik, vagy a mesterségesen megszült gyermekeik miatt „teremtették” és ölték meg.

Logikusan felvetődik itt a kérdés, hogy az emberi klón vajon ténylegesen embernek nevezhető-e, vagy „csak” egy kizsákmányolásra alkalmas életbiztosítás a megrendelő számára? A filmben leginkább a második megállapítás mellett foglal állást a létesítmény vezetője. A történet szerint 2019-et írunk. Mint az ismeretes, 1997-ben (febr. 23-án), skót tudósok egy csoportja bejelentette, hogy 1996-ban klónoztak egy Dolly nevű bárányt.[3] Ezt követően egyre felkapottabbá vált a klónozás kérdése. Bill Cinton, egykori amerikai elnök felállított egy speciális bizottságot a Dolly-üggyel kapcsolatban, hogy vizsgálják ki a klónozás etikai vonatkozásait.

A klónozás témáját a filmekben is előszeretettel kezdték el felhasználni. A filmben megemlítik, hogy 2015-ben „létrejött” egy eugenetikus[4] törvény, és hogy ők is az említett egyezményt követik, amennyiben: „[a] klón végig megmarad egy kezdeti, fejletlen, vegetatív szinten. Nem rendelkezik tudattal, sosem gondolkodik, nem érez fájdalmat, nem örül, nem fél. Csak egy termék, hölgyeim és uraim, minden lényeges szempontból, – nem emberi.” – az intézmény igazgatója szerint. Ebből is látszik, hogy az igazgató álláspontja szerint a klón nem számít embernek. Ugyanakkor a film mégis az emberi méltóság mellett tesz tanúságot, ahogy azt a későbbiekben majd látni fogjuk. A „Donum vitae” c. apostoli eligazításban azt olvashatjuk, hogy a klónozás, és minden olyan genetikai eljárás és kísérlet, amelyek az „erkölcsi tisztességgel ellenkeznek, […] semmiképpen sem egyeztethetők össze az emberi nemzés és a házassági egyesülés méltóságával.”[5]A filmben igyekeztek eleinte kiiktatni az emberből a szexuális ösztönöket, a kíváncsiságot, és több más lényeges dolgot, ami az emberben már születéskor benne van. Ez a genetikai módosítás a Katolikus Egyház nézeteivel teljesen ellentétben áll, ahogy fentebb azt láthattuk is.

A filmben lévő kutatók később belátták, hogy mindezek hiányában a szervek nem életképesek. Így, hogy ezeket már nem vonták meg a klónoktól, ennek következtében merültek fel a kérdések Lincolnban, és kérdéseire válaszokat akart. Minden egyes klónba kis változtatásokkal ugyan azokat a történeteket, és ugyanazokat a mondatokat plántálták a „születési fázisuk” előtti szakaszban („Vár rád a Sziget! Szerencsés vagy, a Szigetre akarsz menni!”).

Ugyanakkor a filmben a szponzorok (akik a klónjukat előre megrendelik) sok esetben talán nem is tudják, hogy élő embereket „hoznak létre” az intézetben. Nekik csupán az igényelt szervek a fontosak, és nem is gondoltak arra, hogy valójában mi is történik ott. Így ez a folyamat (bár klónokról van szó) az emberi test teljes kizsákmányolásának számít. Az adott törvények nem is engednék ezt a filmben (sem), de az igazgatót ez cseppet sem zavarta. Egyik jelenetben el is hangzik, hogy ez csupán pénz kérdése („A lényeg: pénz, pénz, pénz, pénz… nem kell aggódni!”).

Egy másik jelenetben azt ígérik az érdeklődő ügyfeleknek, hogy akár 60-70 évvel tovább is élhetnek, ha a cég kínálatát választják. Már dolgozatom felvezetésénél is említettem ezt az igényt, hogy az ember próbálja megtalálni azt a módot, ami által legyőzhetné önmagát, s korlátait. Sőt, talán még Isten „legyőzésének” gondolatával is kacérkodna. Az egyik alkalmazottban felmerült a kétség, hogy amit a klónokkal művelnek, az mennyire erkölcsös? Mert hiszen nem „csupán” a klónozásról van esetükben szó, hanem az adott klónok kizsákmányolásáról, és szervezett meggyilkolásáról is. Ebben a jelenetben hangzik el a következő, lényeges párbeszéd:

Azt hiszem, ez a párbeszéd jól mintázza azt, amit már korábban is említettem. Bár az emberben jelen van a készség, hogy segítsen embertársán, ugyanakkor Merricket csak a pénz motiválja, s ennek hajlandó alávetni akár több száz klón (vagyis esetünkben konkrét emberi lény) életét. Vannak olyanok az intézményben, akiket szerveikért klónoztak, de akadnak olyanok is, – mint például a már említett várandós nő – akit mesterséges megtermékenyítés céljából klónoztak a szponzorról.

Ez utóbbi azért is fontos, mert azáltal, hogy a szponzor anya ugyanazzal a DNS-sel, és biológiailag azonos struktúrájú szervezettel rendelkezik, mint klónja, így például a későbbiekben sokkal több „haszna” lehet ennek a megoldásnak. Például, egy esetleges szervátültetésnél nagyobb az esély arra, hogy az anya megfelelő donor lesz gyermeke számára, mint ha egy „idegen nőt” választottak volna erre a feladatra.

A mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban, XXIII. János pápa a „Mater et Magistra” című körlevelében (1961) is leszögezte, hogy a mesterséges megtermékenyítés elítélendő dolog a Katolikus Egyház szerint. Ezzel kapcsolatban így fogalmazott körlevelében XXIII. János pápa: „Az emberi élet továbbadását a természet egy személyes és tudatos cselekvésre bízta, és mint ilyet az Isten legszentebb törvényének rendelte alá. Ezek a törvények megváltoztathatatlanok és sérthetetlenek; ezeket senkinek sem szabad semmibe venni és áthágni. Ezért nem szabad semmilyen olyan anyagot használni és olyan eljárásokat követni, melyek a növények és állatok szaporításában megengedhetők.”[6] Ezt az állásfoglalást – s XII. Piusz pápa beszédét a „Katolikus orvosok IV. nemzetközi kongresszusán” (1949),[7] illetve a „Humanae vitae” című körlevél nézetét[8] – erősítette meg például az 1987-es keltezésű „Donum vitae” címzésű eligazítás is.[9] A „Humanae vitae”-ben ezzel kapcsolatban azt olvashatjuk, hogy az Egyház a születésszabályozásnak csak azt a módszerét fogadja el,[10] amikor a házastársak azokban az időszakokban élnek nemi életet, amikor éppen szünetel a fogamzás lehetősége. Ezzel ugyanis, nem sértik meg a korábban kifejtett erkölcsi tanítást.[11] A születésszabályozás „igénye” azonban (sajnos) nem „csak” családokon belül figyelhető meg, hanem a történelem folyamán arra is volt példa, hogy egyes országok vezetősége elrendelt bizonyos követelmények által megszabott születéskorlátozást az adott országban. Indiát lehet az eset kapcsán példaként megemlíteni,[12] ahol 1976-ban a kormány bevezette a kötelező sterilizációt az ország egész területére, – akkoriban ugyanis minden hónapban egy millió fővel növekedett a népesség száma Indiában. Az említett esetben (amit az angol nyelvben „Maharashtra Family Act”–ként tartanak számon) az egyik szülőt kellett sterilizálni abban az esetben, ha a család már rendelkezett három gyermekkel, és azok nem ugyanabba a nembe tartoztak. Erre a sajnálatos eljárásra mutatott rá XXIII. János pápa a „Mater et magistra” című körlevelében is, ahol épp Indiát hozta föl példának.[13] Mivel az említett kormány megbukott, így a sterilizációt érintő intézkedést visszavonták. A „Donum vitae” apostoli eligazításban olvashatjuk, hogy az Egyház Tanítóhivatala milyen kritériumokat tart fontosnak figyelembe venni akkor, amikor a tudományos kutatások, illetve a technika hétköznapi használatára vonatkozó morális megítélés adott kritériumait bemutatja.[14] Ezek közé tartozik: „az emberi élet tisztelete, védelme és a támogatása, az élethez való joga ’eredeti és alapvető joga, és mint személynek a méltósága, akinek szellemi természetű lelke és erkölcsi felelőssége van és Istennel való boldogító közösségre van hivatva’.”[15]

Fontos, hogy a bár a filmbéli klónok a szponzorok pontos genetikai másolatai, ugyanakkor saját emlékekkel (és a korábban felsorolt tulajdonságokkal) nem bírnak. A film szerint, a klón „csupán” egy tenyésztett organizmus, ami abban a fizikai valójában „születik meg” a laboratóriumban, amely életstádiumban a szponzora éppen él. A film szerint egy év alatt eldől, hogy kihordja a szponzor gyermekét, vagy az ő génjeikkel szolgáljon szervbankként számukra. Az egyik szereplő szerint a klónok csak azért léteznek, mert az emberek örökké akarnak élni. Egy másik szlogen a filmből pedig így szól: „Az egészséges ember, boldog ember!” Ez a megállapítás is a már korábban említett megállapításomra utal, de azzal, hogy az egészséget helyezik minden elé, közben megfeledkeznek bizonyos erkölcsi törvényekről, amelyek sérthetetlenségén nem szabadna csorbát ejteni senkinek, semmilyen tudományos hatalom által sem.

b) ’SARAH VÁLASZTÁSA’ (Sarah’s choice; 2009)

A filmet számtalan keresztény közösségi oldalon figyelmébe ajánlották a fiataloknak, és az abortusz témájában érdeklődőknek. Jómagam is így bukkantam rá. A főszerepben Rebecca St. James látható, – mint Sarah Nicols. A film egyik pozitívuma, hogy megannyi kérdést szemléltet, ami egy hasonló élethelyzetben lévő fiatal anyában felmerülhet, az esetleges nem várt terhesség kapcsán. Sarah, egy híres cégnél várakozik előléptetésére. Mielőtt azonban megkapná a munkát, kiderül, hogy áldott állapotban van. Szándékosan nem a „terhes” szót használom itt, mivel úgy gondolom, hogy a születendő gyermeket nem szabad „tehernek” titulálni. Sarah barátja kissé tesze-tosza, és hirtelen nem is tudja, hogy mit tegyen a váratlan helyzetben. A lány is elbizonytalanodik, épp ezért több embertől is tanácsot kér. Bár vallásos családban nevelkedett, Sarah nem érzi magát gyakorló hívőnek. Kezdetben például többre tartja a munkát, mint a születendő gyermeke életét. Sarah-nak a filmbéli doktornő kifejezetten ridegen nyilatkozik a magzat állapotáról (a lány a vizsgálat idejében a hatodik hétben van):

„A magzat nem nagyobb, mint ez a radírgumi. Nincs se keze, se lába, nincs szeme, nincs agya, nincs szíve. Csak egy ’előember’, egy csomó sejt. És él? Nos, természetesen még él. De csak annyira, mint az ön mandulája, vagy egy szemölcs. Hagyná, hogy egy szemölcs tönkretegye az életét, amit ön szépen eltervezett?”

Az egészben az a megdöbbentő, hogy bár az orvosnak is nyilvánvaló, hogy a várandós anyukában már ott van egy kezdődő élet, még is képesek rábeszélni a (sok esetben) bizonytalanságban vergődő anya-jelöltet az abortusz[16] elvégzésére.

Vajon képesek lesznek-e egész hátralévő életükben együtt élni ezek a nők azzal a tudattal, hogy mit tettek születendő gyermeküket? Napjainkban számtalan esetről hallhatunk a híradásokban, amik egyre fiatalabb kismamákról számolnak be. Nem ritkák a(z olykor 12-) 13-14 éves várandós kismamák. Ez a növekedő tendencia annak is a következménye lehet, hogy korunkban egyre korábbra tevődik a gyerekek szexuális érettségének ideje, s mind emellett a média is azt harsogja valamennyi elérhető platformján, hogy „élvezd az életet, élj a mának, ne törődj a felelősséggel, majd mások vigyáznak rád!” Ugyanakkor sok családban és iskolában, nem hívják fel a gyerekek figyelmét a korai nemi élettel járó veszélyekre (mint például a nem kívánt terhesség, illetve a nemi betegségek). Fontos, hogy az érintett fiatal legalább tudjon róla, hogy mi zajlik éppen a testében. A filmben Sarah is utána nézett az interneten az állapotának, miután az orvossal beszélt. A Katolikus Egyház, a „Persona humana” című szexuáletikai nyilatkozatában arról beszél, hogy (már 1975-ben is) sokan a házasságkötés előtt megkezdik a szexuális életet, illetve össze is költöznek anélkül, hogy életüket Isten előtt összekötötték volna. Az embereknek az e fajta vélekedése „ellenkezik a keresztény tanítással, mert ez leszögezi, hogy az ember bármilyen nemző cselekedetének a házasság keretei között kell maradnia.”[17] Bár lehetséges, hogy jelenleg „elkötelezettnek” érzik magukat társuk irányában, azonban koránt sem biztos, hogy egy váratlanul érkező gyermek kapcsán is együtt maradnának.

A gyermekáldás és a házasság kapcsán pedig őszinteség és hűség szükségeltetik, az előbb említett tanítás szerint is. Épp ezért „[a] házasságnak és a hitvesi szerelemnek természete szerint az a rendeltetése, hogy utódoknak adjon életet és fölnevelje őket. A gyermek a házasság legnagyobb ajándéka, és a szülők számára a legnagyobb kincs.”[18] Ez pedig sokkal inkább biztosítva van, az Isten kegyelme által a házasság keretein belül, mint az együttélésben. Egy ilyen helyzetben mérlegelnie kell mindkét félnek, hogy képesek lesznek-e megtartani és felnevelni a gyereket, vagy sem? Ha nem, akkor az abortusz „lehetősége” mellett még mindig ott van legalább két, a magzat számára óriási lehetőség az életre. Az egyik, az inkubátorba való helyezés egy arra alkalmas kórházban, illetve a másik, hogy örökbe adják a babát egy arra méltó házaspárnak, akiknek például nem lehet gyermeke természetes okokból kifolyólag.

A film egyik jelenetének monológja jól példázza a mai ember felfogását a váratlan, nehéz helyzeteket illetően: „Manapság az emberek szerelembe esnek, és megházasodnak. De amikor vége a szerelemnek, elválnak. [… a] legtöbb ember feladja, mielőtt még megkapná a jó dolgokat. Még csak nem is jutnak a közelébe. […] megkaphatod a nagy dolgokat, de csak akkor juthatsz hozzájuk, ha közben a rossz dolgokat le tudod győzni. Mert utána jönnek a nagy dolgok. Ez egy igazi kihívás […]” A filmet ez okból kifolyólag azért is ajánlom megnézni, mert jól bemutatja a kétségek közt vergődő várandós nő (és barátja) helyzetét, illetve azt is, hogy végső kétségbeesésében Sarah az Istenhez fohászkodva kér útbaigazítást, és végül úgy dönt, hogy megtartja a gyermekét. A férfi megkéri a kezét, és megfogadják egymásnak, hogy jóban-rosszban kitartanak ezek után is, egymás mellett. Ezért is tartom példaértékűnek a film mondanivalóját a mai fiatalok számára.

A „Donum vitae” nevezetű eligazítás – A Hittani Kongregáció eligazítása „A kezdődő emberi élet tiszteletére és a nemzés méltóságára vonatkozóan” – mint az címéből is jól látszik, kifejezetten az emberi élet kezdetéhez kapcsolódó kérdéseket tisztázza. A biblia embere úgy gondolta, hogy a meddőség legyőzője egyedül Isten lehet (vö. Kiv 23,26; Mtörv 7,14). Érdekes, hogy a választott nép három ősének a feleségei, mind meddők voltak: Sára (vö. Ter 11,30), majd Rebekka (vö. Ter 25,21), s végül Ráchel (vö. Ter 29,31) is. Ezekben a történetekben Isten kinyilatkoztatta tettei által, hogy ő az ember Teremtője, s hatalmában áll uralkodni az élet (és halál) felett.[19] A választott nép úgy tartotta, hogy ha az asszony (és férje) megtartja Isten parancsait, akkor elkerüli a meddőség. Ez látszik a Második törvénykönyv idézetében is (vö. 28,4): „Ha hűséges vagy Jahvéhoz, áldott lesz méhednek gyümölcse.”[20]nAz abortuszról már egészen régi feljegyzésekkel rendelkezik az emberiség. Platón és Arisztotelész megengedettnek tartotta például elvégzését, mert ezzel megvédték a túlnépesedés veszélyétől a görög városállamokat. Érdekes viszont, hogy ugyanakkor Arisztotelész ellenezte az abortuszt abban az esetben, ha a magzat már „megmozdult” az édesanya méhében. Később Hammurapi (babiloni király) törvénykönyve, s több más ókori nemzet is tiltotta az abortusz elvégzését.[21] Egy szerző megemlíti a morális cselekedetek kapcsán[22] a bibliai „aranyszabályt” (vö. Mt 7,12), ami azt mondja ki, hogy: „amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, azt tegyétek ti is velük, mert ez a törvény és a próféták.” Ezzel Máté egészen a próféták korára utal vissza, jelezve (többek között), hogy az emberséges, erkölcsi viselkedés a jól működő emberi társadalom egyik alappillére.

A „Donum vitae” apostoli eligazításban felidézik számunkra, hogy „[a]z emberhez való sérthetetlen jog, melyet az ártatlan emberi teremtmény ’fogantatása pillanatától a haláláig’ élvez, jele és követelménye a személy sérthetetlen természetének, akinek a Teremtő az életet ajándékozta.”[23] Tehát leszögezi az irat, hogy az élet Isten ajándéka az ember számára, s hogy az élet kezdetét már a fogantatás pillanatától kell számítani. Bár a filmben a doktornő tudja, hogy a várandós anyában már ott van egy növekvő élet, mégis úgy próbálja burkoltan befolyásolni a kismamát, hogy közben egy ceruza radírhoz, majd pedig „egy kupac sejtcsomóhoz” hasonlítja az anyában élő magzatot. A Tanítóhivatal tovább taglalja az embernek az élet kezdetéhez való jogait: „Minden emberi lényt, mint személyt, élete első pillanatától fogva tisztelet illeti meg…. Az emberi nemzés gyümölcse ezért követeli meg létezésének első pillanatától fogva, – vagyis attól a pillanattól kezdve, amelyben a zigóták (megtermékenyített petesejt) képződése megkezdődik -, azt a feltétlen tiszteletet, amely az embert az erkölcsi törvény alapján, egész testi és szellemi sajátosságára való tekintettel megilleti. […] ezért attól a pillanattól fogva el kell ismerni személyi jogait, melyek közül elsőnek az élethez való sérthetetlen jogát kell tekinteni. Ez a joga minden ártatlan emberi teremtménynek megvan.”[24]

Bár a technika lehetővé teszi a mesterséges megtermékenyítést, ez még nem garantálja, hogy a folyamatot az erkölcsi törvény is megengedi. A Tanítóhivatal ugyanakkor a mesterséges megtermékenyítés két pozitív hatására – mint alapvető javakra – is felhívja a figyelmet. „A létrehozott emberi teremtmény életét és az élet házasságban történő továbbadásának egyedülálló jellegét.”[25] A Tanítóhivatal megerősíti fenti álláspontját, miszerint az élet Isten ajándéka: „Minden emberi teremtmény életét fogantatása pillanatától fogva korlátlan tisztelet illeti meg, mert a földön az ember az egyetlen olyan teremtmény, akit Isten ’önmagáért akart’, és minden ember szellemi lelkét közvetlenül Isten teremti.”[26]

Az abortusz elvégzésével kapcsolatban is konkrét álláspontot foglal az Egyház: „Egyedül Isten az ura az életnek kezdetétől a végéig: senki, semmilyen körülmények között nem formálhat magának jogot arra, hogy egy ártatlan emberi teremtménynek közvetlenül a halálát okozza.”[27] Ami a magzaton történő műtéti beavatkozást illeti, megengedett az orvosi műtéti beavatkozás abban az esetben, ha „[…] az orvosok a magzat életét és épségét tiszteletben tartják, ha a […] beavatkozás célja a betegség gyógyítása, az egészségi állapot gyógyítása, a magzat életben maradásának biztosítása.”[28] A Biblia is utal (vö. Jer 1,5) a magzat életének Istentől való megáldására, és gondoskodására: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek.” A Katolikus Egyház már az első századoktól kezdve azt hangsúlyozta, hogy a terhességmegszakítás minden formája erkölcsileg rossz cselekedetnek számít. Ezen álláspontján az Egyház azóta nem is változtatott, s ma is szilárdan kitart emellett.[29] Sőt, a Katolikus Egyház mind a mai napig „latae sententiae”-vel[30] bünteti az abortuszt igénybe vevőket, ami alól kizárólag a Szentszék adhat feloldozást az Egyházi Törvénykönyv (vö. 1398. §)[31] szerint.

Úgy gondolom, hogy kimondottan sajnálatos, hogy (ellentétben az ókori civilizációkkal szemben) a modern, tudományosan fejlett világban olyannyira „megszokottá”, és „rutinossá” vált a magzatok elhajtása, pedig számtalan más megoldási lehetőség nyitva maradhatna, az abortuszra készülő anyák előtt. Sajnos nem meglepő adat, hogy a Nemzeti Betegségellenőrző Központ kutatási eredményei alapján az USA-ban nagyobb arányban kérnek abortuszt fiatal és nem házas nők.[32] Fontosnak tartom megemlíteni a magyarországi helyzetet a tekintetben, hogy mit gondol Magyarország Alkotmánya a gyermekvállalásról: „Magyarország támogatja a gyermekvállalást.”[33] Az ország Alkotmánya a következőképpen fogalmaz az emberi élet méltóságáról, és védelméről: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”[34] Mint ismeretes, az abortusz végzése a Katolikus Egyház szerint csak abban az esetben „engedélyezett”, ha az édesanya élete megmentése a műtét célja, és nem a magzat meggyilkolása (ezt nevezzük közvetett abortusznak).[35] Ekkor az édesanya élvez „előnyt” a magzattal szemben, mivel életben maradásával (esetlegesen) képes lesz újabb gyermeket vállalni.

Két ifjúsági könyvet is javasolni tudnék a témában érdeklődő fiataloknak, – én is elolvastam őket annak idején. Varga Péter: „Spielhózni„, illetve Mary Beth Bonacci: „Igazi szerelem” című könyveit. Mindkettő személyesen szólítja meg az olvasót, megannyi érdekes esettel, és adattal szemléltetve a nemiséggel, házassággal kapcsolatos kérdéseket.

A II. Vatikáni zsinat „Gaudium et Spes” nevezetű lelkipásztori konstitúciója úgy nyilatkozott e témában, hogy a magzatelhajtás a csecsemőgyilkossággal együtt (és még több más felsorolt tevékenység mellett, amelyek az emberi élet ellen irányuló cselekvések) szégyellni való gaztettnek minősülnek. Ezek tönkreteszik az emberi civilizációt, s mindemellett Isten teremtő aktusával szemben is tiszteletlenül járnak el.[36] A magzatelhajtással kapcsolatos kérdésekben szintén hasonló álláspontot fogalmaz meg az alábbi három, korábbi egyházi irat is: A Hittani Kongregáció „Questio de abortu procurato” nyilatkozata az abortuszról (1974);[37] valamint „A Szent Officium rendelete a fogamzásgátlásról” (1959);[38] illetve a „Costi connubii” körlevél (1930).[39] Később II. János Pál pápa is nyilatkozott az abortusszal kapcsolatban. Az 1995-ös, „Evangelium Vitae” című pápai körlevél igen tömören, és lényegre törően rávilágít az abortusz okozta sebekre és károkra (mind a szülőket, mind pedig a meggyilkolt magzatot tekintve). Először az élet védelmét említi: „[…] az ártatlan emberi élet közvetlen és szándékos kioltása mindig súlyosan erkölcstelen.”[40] Majd ezt követően rátér az abortusz kérdésének tárgyalására. Az abortuszt a II. Vatikáni zsinattal összhangban – a csecsemőgyilkossággal együtt – „utálatos ’bűncselekménynek” mondja ki.[41]

Felhívja a figyelmet az egykori pápa, hogy azáltal, hogy az abortuszt más neveken említjük, ettől függetlenül még mindig megmarad az erkölcstelen cselekedet mivolta. „Épp az abortusz esetében figyelhető meg egy kétértelmű szóhasználat terjedése – pl. a „terhességmegszakítás” –, mely el akarja kendőzni igazi természetét és csökkenteni akarja a súlyát a közvélemény előtt. Talán ez a nyelvi jelenség maga is jó mutatója a lelkiismeretek eltompulásának. De semmiféle szóhasználat nem tudja megváltoztatni a tényeket: a művi abortusz, bárhogyan hajtják végre, egy ember megfontolt és közvetlen megölése életének kezdeti szakaszában, a fogantatás és a születés közötti időben.”[42]

Folytatása következik…: