„Belém helyeztétek a bizalmatokat… Cserébe, én a hitemet adom.”
Nem egyszerű dolog vallásos témájú filmről írni. Kihívás, és én szeretem a kihívásokat. Számomra jelen esetben ez két okból kifolyólag is kihívást jelent: egyrészt, mert úgy kell írni, hogy ne sértsem senki vallási hovatartozását; másrészt azért, mert jómagam teológiát tanultam (s amellett, hogy e téma kimondottan is érdekel), így méginkább le kell határolnom saját magam számára azokat a tényeket – (akár) nüansznyi jelentőséggel bíró eltéréseket, hiányosságokat is – melyekről bőségesen lehetne írni.
Sokan tudjátok rólam, hogy már gyerekkorom óta rajongok az ókori Egyiptomért, s hogy Hollywood csak tetőzte ezirányú érdeklődésemet A Múmia filmekkel, melyek kortörténeti hűségéről itt olvashattok egy cikket. Egyébként nem ez lesz az utolsó bejegyzésem, mely Egyiptommal, – sőt, mely Mózessel foglalkozik. Rögtön az ezt követő bejegyzésemben (immár harmadik alkalommal a blog történetében) egy tudományos munkám keretén belül Mózessel foglalkozom majd. A címe: Mózes alakjához kapcsolódó kérdések a Bibliában. Úgy gondolom, hogy aki többet szeretne megtudni Mózes személyéről, s a hozzá kapcsolódó kérdésekről, annak hasznos lehet a következő bejegyzés elolvasása, melyet a történelmi forrásokra alapoztam. Sőt, aki mindkét bejegyzést elolvassa, az (talán) sokkal másképp látja majd utólag mind a Bibliát, mind pedig Mózes alakját és szerepét. Érdekes lehet majd összehasonlítani a film, és pedig a dolgozatban megjelenő Mózes alakját, küldetését és szerepét. De előbb nézzük jelen blogbejegyzés tárgyát, az Exodus: Istenek és királyok című filmet…
Mózes alakjához kapcsolódó kérdések a Bibliában (tudományos munka)
***
Ridley Scott nevéhez már számos történelmi témájú film fűződik rendezőként, – úgy mint: Gladiátor (2000), Mennyei királyság (2005), A Sólyom végveszélyben (2001). Megszoktam tőle, hogy van egy-két karakteres filmje, mely úgy jó önmagában, ahogy van (Szárnyas fejvadász; Hannibal; stb.). Meg aztán ott vannak azok a filmjei, melyeket nem mondanék kultusz filmnek, de mégis elgondolkodtató, és kérdéseket vet föl az emberben. Töprengtem a film előtt, hogy vajon melyik csoportba sorolhatom majd e filmjét? Mivel vallásos témájú alkotás, ezért sokan pont ezért nézik meg – vagy pont ezért nem -, míg mások csak legyintenek rá, mert már annyi adaptációját ismerik az Egyiptomból való kivonulásnak. Való igaz, manapság előszeretettel készülnek a Hollywood-i álomgyárban vallásos témájú filmek. Erre volt példa a tavalyi évből rögtön két film is: a Noé, és az Isten Fia (2014) című filmek. Most nem mennék bele, hogy miért nem tetszettek ezek a filmek. A lényeg, hogy számomra egyik nagyobb csalódás volt, mint a másik. Hogy tisztán lássuk, az Exodus-t se nem fikázni, se nem ajnározni nem szeretném, hanem pont ellenkezőleg. A beszámolók, melyeket e filmről olvastam, túlnyomó többségben (az a lehúzós fajta) negatív kritikák voltak. Én inkább igyekszem rámutatni az érdekességeire, valamint felhívni a figyelmet a lényeges eltérésekre a Bibliával kapcsolatban, és persze a film pozitívumaira is.
Hogy mindenki el tudja helyezni Mózes alakját a Szentírásban: Mózes első ízben az Ószövetség második könyvében (Kivonulás) bukkan fel. E könyv központi témája a héberek Egyiptomi fogságából való kivonulása. A film elején rögtön térhez, s időhöz kötik az eseményeket. Kr.e. 1300 körül járunk, Széthi fáraó uralkodása alatt, mikor is a héberek már közel 400 éve élnek rabszolgasorban. A film java részt Memphisben játszódik, ahol a dinasztia palotája volt. I. Széthi fia az a bizonyos (‘Nagy’) II.Ramszesz, akit talán az egész ókori Egyiptom legnagyobb uralkodójaként tartanak számon, – megannyi győztes hadjárata, nagy volumenű építkezései, s kimondottan hosszú regnálása (Kr.e. 1279-1213) alapján. Leghíresebb „győzelme” a Kádes-i csata (Kr.e. 1274) volt, melyet a hettiták felett aratott, s dicső tettét számos temploma falára fel is vésetett. Érdekesség azonban, hogy mind két nemzet saját győzelmeként emlékszik az ominózus csatára, melyben mindkét oldal hatalmas veszteségeket kapott. Mellesleg, az ütközetre a filmben is sor kerül, persze győztes egyiptomi végkimenetellel.
Mennyire tudhatjuk biztosan, hogy:
- tényleg 400.000 héber embert szabadított meg Mózes a szolgaságból?
- valóban II.Ramszesz fáraó alatt történt-e a kivonulás?
- milyen történelmi források beszélnek még Mózes személyéről a Biblián kívül? …Sőt!
- Beszélhetünk-e egyáltalán „egyiptomi fogságról”? Ezekre, s további más érdekes kérdésekre keresem e bejegyzésemben a választ.
A filmben odafigyeltek az adott korra jellemző szokásokra (szájmegnyitás szertartása, mumifikálás), öltözködési stílusokra, hajviseletre, díszekre. Az épületek díszletei aprólékosan kidolgozottak voltak, de nagy szerepet nem kaptak a királyi palota kivételével. Ami a színészeket illeti, több nagy nevet sikerült felvonultatnia a stúdiónak: Christian Bale (Mózes), Joel Edgerton (Ramszesz), John Torturro (Széthi), és Sigourney Weaver (Tuya). És végül, de nem utolsó sorban Sir Ben Kingsleyt emelném ki. Direkt hagytam őt a végére, mert nagyon örültem az ő felbukkanásának a filmben. Hogy miért? Mert ő alakította gyerekkorom egyik sokat látott filmjében, a Mózes I.-II.-ben (1996) a főszerepet, s most, az Exodusban ismét egy Mózes-filmben szerepel, csak most épp nem a címszereplőt játssza. Zseniálisan formálta meg az összesen három órás, máig klasszikusnak tartott filmben Mózest, – bár ő mikor nem az? Ugyanakkor, hiába szerepeltek nagy nevek a filmben… Christian Bale mellett nem vicc, talán egyedül az imént említett Ben Kingsleyt tudnám megemlíteni, akik maradandót tettek le az asztalra. Joel Edgerton II.Ramszesz-e nekem épp olyan semmilyennek tűnt, mint amilyen Sigourney Weaver anyakirálynője. John Torturro (idős?) Széthi fáraója nem volt rossz, de egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni a tőle megszokott Transformerses múltjától (valahogy mindig röhöghetnékem volt, és vártam, mikor mondja, hogy ő valójában a „7-es Szektor”-tól jött).
Látvány? Azzal semmi gond, sőt. A csapások nagyon szépen, kidolgozottan lettek megoldva, csak sajnos annyira gyors egymásutánban zongorázták le, hogy csak győztem kapkodni a fejemet. De szó, mi szó, tényleg rendben volt a film látványvilága, főleg a monumentálisra sikeredett Vörös-tenger jelenetnél. Jómagam nem 3D-ben láttam a filmet, de jót sem hallottam róla sajnos, így nem is bántam, hogy ez a része nekem kimaradt most. A filmzene nálam mindig nagyon kényes téma. Alberto Iglesias filmzene albumát nem jelölném mondjuk Oscar-díjra, de a Vörös-tengernél való átkeléshez írt trackje megér egy nagy tapsot, tessék, itt meg lehet hallgatni. A szinkronszínészek közül egyedül Fekete Ernő (Christian Bale – Mózes) munkásságát tartottam igazán említésre méltónak.
A film sokkal inkább a Mózes – Ramszesz közti viszonyra helyezte a hangsúlyt, – nem úgy, mint az eddig a témát feldolgozó alkotások, melyekben a Mózes – Isten közötti kapcsolat volt a központi téma a Kivonulás történetén belül. Ennek előnye az volt, hogy jobban megismerhettük a „testvérek” kapcsolatát, ugyanakkor sok lényeges momentumot kihagytak a filmből, mely a Bibliában szerepelt, és a Mózes – Isten kapcsolat szempontjából lényeges lett volna.
Például nagyon hiányoltam, hogy Mózes nem vitte magával a botját, melynek segítségével a csodákat véghez vitte a Bibliai történet elbeszélés szerint. Ugyanis, a filmben otthagyta a botot Gersomnál, elsőszülött fiánál. A botnak egyébként a zsidó nép későbbi történetében (például a pusztai vándorlás alatt) is kimondottan nagy jelentősége volt. Lényegében több, Mózes történetéhez kapcsolódó eseményt is megjelenítettek a filmben, de volt néhány olyan momentum, mellyel nem voltam elégedett. Isten ábrázolása nagyon különlegesre sikeredett. Nem akarom lelőni a film megoldását e tekintetben, de számomra mesterkéltnek és olykor kimondottan nevetségesnek tűnt a megjelenítése… Ezzel szemben kimondottan tetszett a film utolsó jelenete, melyben azt mutatják be, hogy Isten a szabadulás után is a népével együtt halad tovább útjukon. Ez utóbbi, a Szentírásban is nagyon jól kivehető. Ugyanakkor, az indokkal nem voltam kibékülve, mely alapján Mózes arra kérte a fáraót, hogy engedje el a népét. Míg a Bibliában maga Isten kérését tolmácsolja Mózes a fáraó felé, addig a filmben Mózes két lehetőséget kínál „testvérének”: vagy kapjanak a héber szolgák egyiptomi polgároknak kijáró jogokat és rendes fizetést, vagy engedje őket szabadon. Itt tehát pont a lényeg marad ki az indokok közül. Mindemellett nagyon jól szemlélteti a Közel-Kelet politeista vallás felfogását Ramszesz Mózes felé intézett kérdése: „Ki mond neked ilyet?” Mire Mózes: „Isten.” erre Ramszesz vissza kérdez: „De melyik…?„
A legújabb régészeti kutatások szerint egyébként valóban létezett egy rabszolgaváros Pithomban, a Nílus-deltájának keleti részén, – ahol a film szerint (is) a hébereket dolgoztatta Ramszesz fáraó és családja. A zsidók egyiptomi fogságáról a fentebb említett cikkből bővebben is olvashatsz. Azt mondjuk kevésbé tudom elképzelni, hogy ha tényleg a Bibliában leírt szigor és rend volt az egyiptomi fogság idején, akkor hogyan tudtak a héberek suttyomban harci felkészüléseket tartani, és megtámadni az egyiptomi hajókat a Níluson, ahogyan azt a filmben láthattuk. Ramszesz többrétű bosszúját szerintem túlságosan is kihangsúlyozta Ridley Scott, szerintem inkább a történet más, lényegesebb pilléreire kellett volna helyeznie a hangsúlyt. A Kivonulás könyvének egyik fő dialógusának visszatérő eleme a Mózes – Ramszesz vita (a zsidók elengedéséről), ugyanakkor a filmben ez érintőlegesen is körül belül csak kétszer bukkan fel. Mindazonáltal, a tizedik csapás (az elsőszülöttek halála) kapcsán sem említettek meg lényeges momentumokat a történet szempontjából, – például: mi a célja az ajtófélfák bárányvérrel való megkenésének? A film pozitívuma viszont még, hogy jól mutatja be azt, ahogyan Ramszesz tekint Mózesre a csapások vége felé haladva: csupán egy követnek tekinti („Nem fogok egy követtel vitatkozni.„) Ami az ominózus Vörös-tengernél történő átkelést illet, szerintem sajnos túl Hollywoodira sikeredett a jelent Mózes és Ramszesz között. A Biblia szerint (vö. Kiv 15,19) a fáraó, s egész serege a tengerbe veszett.
Itt vissza kell utaljak a témában íródott dolgozatomra, mely arról is beszél, hogy mennyiben beszélhetünk történelmileg igazolható eseményről. Néhány említésre méltó (s támpontot adó, vagy éppen kérdéseket felvető) adat: A történelmi feljegyzések szerint II. Ramszesz fáraó Kr.e. 1213-ban hunyt el. Körül belül 400.000 héber hagyta el Egyiptomot a szabadulás idején. Mint azt a jelen bejegyzésből is látjuk, a vizsgált téma nem magyarázható el egy egyszerű kérdésre adott válaszként, így e kérdésről a már említett bejegyzésemben lesz szó bővebben. Jelen történet sokkal többrétűbb, és összetettebb, mint azt (talán) elsőre gondolnánk róla. Talán épp ezért születik belőle még napjainkban is egyre több, és több feldolgozás…
