2015. június 22-én, hajnalban arra a hírre ébredtem, miszerint JAMES HORNER – a világhírű filmzeneszerző – egy repülőgép balesetben életét vesztette. A komponista a saját kisrepülőgépét vezetve zuhant le Kalifornia felett. Máig emlékszem arra a napra, amikor zenéjével (még kis srác koromban) először találkoztam: épp a pécsi Akvárium-Terráriumban néztem meg az Őslények országa c. (1988) rajzfilmet. Bár gyerek korom óta rajongok a dinoszauruszokért, de e filmben nem csak az őslények, hanem valami más is megfogott… James Horner egyike azon filmzeneszerzőknek, akiknek a zenéi elindítottak azon az úton, mely a filmzene szeretetének ösvényére vezettek engem…
Ahogyan (például) John Williams, Hans Zimmer vagy akár Brian Tyler zenéjére is egyedi stílus jellemző, ugyan ez elmondható jelen cikkün főszereplőjéről is. James Horner zenéjére (többnyire a) laza könnyedség, a vonósok és a szinfonikus zenekar bátor, de kifinomult használata volt jellemző. Több interjúban is arról mesélt, hogy szeret kísérletezgetni, szereti kipróbálni önmagát a zene új területein (lásd, az ír hangszereket előszeretettel használata A Rettenthetetlen c. 1995-ös filmben). Több ízben is hangot adott a (film)zene iránti rajongásának, – de ez szerintem sokkal inkább annak szeretete volt, mint pusztán rajongás. És én ezt becsülöm benne. Kollégái szerint az életben szelíd, önzetlen embernek ismerték meg. Bár a különböző filmekhez írt zenéiben olykor némi hasonlóságot is felfedezhet a vájtfülű hallgató – nekem (többek között) ez az egyik kedvenc elfoglaltságom filmnézés közben -, de Horner ezt sosem unalmas ön-másolásként tette, hanem mindig az aktuális filmhez igazodva. Több zenéjére is a lágy, érzelemdús hangulat volt jellemző, s így érthető is, hogy miért szerették oly’ sokan munkásságát. Itt láthattok egy videót, melyben épp A csodálatos Pókember zenéjét készíti. Bár kiemelkedő életműve miatt eredetileg is szántam James Horner számára egy részt a Napjaink legjobb filmzeneszerzői-sorozatban, de ezt nem így, nem ily’ apropóból kifolyólag akartam összeállítani…
Két ízben is elnyerte az Oscar-díjat, méghozzá mindkettőt a Titanic-ért kapta meg (1998): a legjobb filmzenéért, valamint a legjobb betétdalért („My Heart Will Go On”) járó díjat is e filmmel nyerte meg. Számtalan más díjjal is büszkélkedhetett, így például: két Golden Globe-díj, három Grammy-díj is munkáját dícsérte. James Horner a Star Trek II.-ben (1982) még cameo-szerepet is kapott; azt pedig talán még kevesebben tudják róla, hogy ő szerezte a Universal Stúdió 1990-’97 között forgalmazott filmjeihez készített logo-zenéjét is; továbbá, hogy hét alkalommal írt filmzenét Ron Howard rendező filmjeihez.
A zeneszerző munkásságának kiemelkedő darabjait hosszasan sorolhatnánk. Még „csak” 61 éves volt… vajon, még hány meg nem írt szerzeménye szállt vele együtt a sírba? Bár James Horner már nem lehet közöttünk, de felejthetetlen zenéi azonban örökké velünk maradnak és emlékeztetnek rá… Én a Trója (2004) c. filmhez írt zenéjére épülő betétdallal búcsúzom tőle, melynek címe is beszédes: Remember Me (magyarul: Emlékezz rám), mert az ő filmzenéje fontos elemévé vált a filmzenék iránti szeretetemnek. Isten nyugosztalja!
„Különbözök néhány zeneszerzőtől, mert én nem úgy tekintek erre, mint egy munkára. Úgy gondolok a zenére, mint művészetre!”
/ James Horner
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
