Hannibal: Sorozatkritika (1-3 évad)

„Régen használtam a szikét másra, mint ceruzahegyezésre…”

(Dr. Hannibal Lecter)

Tagadhatatlan, hogy a Hannibal című sorozat az utóbbi évek egyik legérdekfeszítőbb, s legtöbbet dicsért sorozata, mindannak ellenére, hogy „főhőse” tulajdonképpen egy kannibál sorozatgyilkos! A 3 évadot megélt sorozat számomra a top10 kedvenc tv-s szériám közt szerepel, ahol helyet kap természetesen a The Walking Dead, a Trónok Harca és a Sherlock is. Számtalan kérdés merülhet fel bennünk Thomas Harris regényeivel – továbbá a belőlük készült filmekkel és a sorozattal – kapcsolatban.

Én most kifejezetten csak a sorozatra fogok koncentrálni, megpróbálom reprezentálni számotokra az egyes évadok előnyeit és hátrányait, valamint pár apró érdekességre is igyekszem majd felhívni a figyelmeteket. Ajánlom szíves figyelmetekbe Bagolylepke könyvespolca oldalát, aki a Hannibal-széria könyv- és filmváltozataival foglalkozik több cikkben is, igen nagy alapossággal és odaadással!

Miért örvend ilyen nagy népszerűségnek Dr. Hannibal Lecter karaktere? Mitől válik szimpatikussá Hannibal személyisége a néző számára? (Bármilyen groteszk álláspont is ez egy sorozatgyilkos esetében…) Ilyen, és ezekhez hasonló további kérdéseket vet fel a sorozat:

• Talán a mély empátia az oka, mely abból fakad, hogy együttérzünk a doktor gyermekkori sérelmeivel?
• Miből következik Lecter kézjegye?
• A kivételes intelligenciája a népszerűségének oka, s kifinomult művészeti érzéke miatt tartjuk vonzónak személyiségét?
• Mi alapján választja ki Hannibal az áldozatait és azok halálnemét? Itt meg kell jegyezzem, hogy a doktor esetében az elkészítési módozatuk különösen fontos jelentőséggel bír, de erre még ki fogunk térni…
• Miért tartja szimpatikusnak Will Graham-et és Clarice Starlingot? Mi teszi különlegessé őket Lecter számára?

A 2013-ban induló műsor hamar sokak egyik kedvenc sorozatává vált. Népszerűségét jól tükrözte például, hogy éveken át az évente megrendezésre kerülő Comic-Con filmesztiválon népes rajongótábor jelent meg a szereplőgárda sajtótájékoztatóin. Amikor megtudtam, hogy Hannibal-sorozat érkezik a tv képernyőjére, izgatottan, s talán méginkább kíváncsiskodva vártam: nagyon érdekelt, hogy vajon Mads Mikkelsen milyen lesz Hannibalként, és vajon képes lesz-e Sir Anthony Hopkins Lecterjéhez felérni? Hogy ez sikerült-e? A következő cikkemből mindez, s remélem számos más kérdés is kiderül majd számotokra. …Lássunk is hozzá!

**  Apéritif  **

„Mielőtt hozzálátnánk, egy figyelmeztetés: itt semmi sem vegetárius… Bon appétit!”

Én úgy tekintek erre a sorozatra, mint egy jól megkomponált ételre (csak hogy a témánál maradjunk), éppen ezért kezdjük is mindjárt az előételnél: elengedhetetlen egy remek sztori – köszönet érte Thomas Harrisnek -, ezt követi a remek szereplőgárda főfogásként, majd desszertként a filmzene s a látványvilág. Végül, et voilá, a Hannibal-sorozat tálalva! De fejtsük is ki ezt részletesebben… Először is, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Hannibal-sorozat évadairól külön-külön kell beszélnünk. Ugyanis mindegyik évad sajátos jegyekkel bír, melyek végül leginkább pozitívumai, azonban olykor negatívumai is lettek a szériának.

A sorozat atyja (Bryan Fuller) igen meggyőző szereplőgárdát válogatott össze magának: a főszerepet az egyik kedvenc színészem, Mads Mikkelsen alakítja; Will Graham szerepében pedig Hugh Dancy brillírozik (azt hiszem, ezzel nem is túlzok nagyon!); de a mellékszerepekben is olyan nagy nevek tűnnek fel, mint: Laurence Fishburne (Jack Crawford) és Gillian Anderson (Dr. Badelia Du Maurier). De további fontos szerepekhez jutott még Charloine Dhavernas (Dr. Alana Bloom), Raúl Esparza (Dr. Frederick Chilton) és végül Lara Jean Chorostecki (Fredericka ‘Freddie’ Lounds) is. A második évadban Michael Pitt lenyűgöző alakítást nyújtott Mason Vergerként. A Hobbit-trilógiából már jól ismert Richard Armitage kiemelten fontos szerepet kapott, de alakítását majd csak a harmadik évadban láthatjuk.

A több díjat is bezsebelt sorozat talán egyik legfontosabb alappillére a húsbavágóan reális vizuális megjelenítések és hanghatások voltak (elég, ha csak az ételek elkészítésére gondolunk), melyek szépen lassan már inkább nevezhetőek látványorgiának, mint puszta képi- és hangi megjelenítési formáknak. Az első két évadban pont annyit és pont úgy adagoltak belőlük, hogy néhol azt mondtam, „ilyen nincs is, ez gyönyörű…!” És rendszeresen csak akkor esett le, hogy mire is mondtam ezt: a sorozat egyedülállóan képes volt elérni a nézőben azt az érzést, hogy a maga nemében is brutális megjelenítések mellett a kiömlő vér látványa is képes volt lenyűgözni a nézőt! És valljuk be, erre azért nem sok film vagy sorozat képes, de nem ám! De nem szabad elmennünk szó nélkül a díszletek mellett sem! Nekem Hannibal irodája, valamint saját otthona, de abból is legfőképp a konyhája és az ebédlője tetszett, egyszerűen gyönyörűek lettek. A megvilágítás és a megterített asztal a (többnyire nem állatból készült) szebbnél-szebb ételekkel megrakva megadta azt a hangulatot, mely passzolt Hannibal karakteréhez és igényeihez. Arra pedig, hogy miért a kannibalizmus Lecter kézjegye, majd a későbbiekben ejtek szót. A szimbólumokat sem hagynám ki a sorból, mert szerintem érdekessé, és olykor kifejezetten rejtélyessé tudta varázsolni a sorozatot, többször pedig elgondolkoztatott: „akkor mi is a valóság?” Talán a legjelentősebb ilyen szimbólum a már említett fekete bőrű emberalak, agancsokkal a fején, máskor pedig maga a szarvas. A néző kezdetben csak sejti, de végül egyre biztosabban tudja és érzi, hogy ez Hannibalra utal.

Beszéljünk a sorozat egy másik jellegzetességéről is, a filmzenéről! Brian Reitzell zenéje annyira jellegzetesre sikeredett, hogy nem tudnám elképzelni semmilyen más sorozathoz vagy filmhez. Sőt, még magához a Hannibal-filmekhez sem! Hogy miért? Ebben talán leginkább az imént említett lassítások és a koránt sem szokványos zenei aláfestések adják meg a választ. Úgy illik bele a filmzene és a látványvilág e sorozatba, mint kulcs a zárba. Kezdjük is mindjárt az intróval! Te jó ég, állítom, hogy ott van a három legjobb sorozat intró között! Megvan benne a sorozatra jellemző „feláll-a-szőr-a-hátamon” zene hangulata, látni a vérpatak által formált színészek arcvonásait, – ez így lett tökéletes, remekül illik a sorozathoz, épp ezért semmi mást nem is tettek hozzá a 3 évad alatt. Brian Reitzell zseniálisan találta el a sorozat hangulatát, mert képes volt a vérfürdő kellős közepén agonizáló (fő)szereplők alá olyan zenét illeszteni, mely a maga nemében egyedülállóvá tette a szériát. Például akkor, amikor rendszeresen láthattuk Will fekete ember-szarvasát, mely rend szerint akkor jelent meg Will Graham elméjében, amikor (már a kezdetekben is tudat alatt) gyanakodott Dr. Lecter-re. Vagy gondoljunk Mason Verger-témájára, mely egyszerre lett groteszk és valahogy mégis piszok jó jellemzője a karakternek. Érdekesség, hogy az évad- és sorozatzáró részben Brian Reitzell zenéjét ötvözték Siouxsie Sioux „Love Crime” c. dalával, mely elsőre nekem kissé furcsán hatott a sorozat eddig megszokott zenéjéhez képest, s a lezáró dal így inkább emlékeztetett egy James Bond-slágerre, de ettől függetlenül valahogy mégis passzolt a sorozathoz.

**  Entrée  **

HANNIBAL – Az első évad

„Ennek a kannibálnak, akit magának értenie kell… Segítek, hogy meglássa az arcát!”

A dán származású Mads Mikkelsen tökéletes választás volt a kannibál sorozatgyilkos szerepére. Sosem gondoltam volna, hogy valaki majd képes lesz úgy megformáéni Lecter karakterét, mint ahogy valaha Sir Anthony Hopkins tette. Szerencsére tévedtem. Szerintem a könyvekben leírtakhoz inkább Mads Mikkelsen fizimiskája áll közelebb. Nehéz dolog volt megbarátkozni a gondolattal az 1. rész előtt, hogy ne Hopkins arcát és hangját keressem majd a képernyőn. Ugyanakkor hamar átállt az agyam a váltásra, mondhatni, hamar „megvettek maguknak” a sorozat készítői, mert látszott, hogy szó szerint mindent beleöltek a showba, pénzt és energiát nem sajnálva.

Hannibal eredettörténetét leginkább a Hannibal ébredése c. kötetből és filmből (2006, 2007) ismerhetjük, ugyanakkor az 1944-ben történtek örökre rányomták a bélyeget az akkor mindössze nyolc éves Lecter-fiú életére. Többek között ennek is köszönhető Hannibal kézjegye, a kannibalizmus. Lecter kétféle embert különít el: a számára szimpatikus embereket, akivel általában együtt vacsorázik, és az általa valamilyen okból kifolyólag megvetendő embereket… na, igen, őket szokta feltálalni vacsoravendégei számára. Itt láthattok egy videót arról, hogy miként készítették el az élethű emberi-ételeket. Nagyon tetszett, ahogy Mikkelsen aprólékosan figyelt Hannibal szokásaira. Például, hogy milyen undorral és megvetéssel tud nézni, amikor egyik páciense a használt zsebkendőjét csak úgy odadobja rendelője egyik asztalára, vagy amikor egy másik páciense szétszaggatja a fotel támláját. Rendmániáját Poirot-éhoz tudnám leginkább hasonlítani, habár ez a fajta rendezettség tőlem egyáltalán nem áll távol, sőt.

A zene az egyik legmegfelelőbb kiindulópont Hannibal karakterének tárgyalásához. Csak úgy, ahogy a filmben, úgy a sorozatban is kiemelten fontos szerepet játszik Hannibal életében a komolyzene. Nem egyszer komolyzenei hangversenyeken vesz részt, és olykor el is érzékenyül. Mads Mikkelsen egy árva mukkot sem szól a jelenet alatt, mégis egyszerre sugárzik belőle a szerephez szükséges méltóság. És az imént érzékenységet említettem volna? Igen, mondhatnánk, hogy Hannibal pszichopata, akinek nincsenek érzelmei, s így akkor miről is beszélünk tulajdonképpen? Csak hogy ő se nem teljes egészében pszichopata, se nem teljes egészében szociopata! Hannibal e kettő keveréke, mely csupán Thomas Harris könyveiben jelenik meg ilyen formában. Sokszor elfelejtjük ugyanis, hogy Dr. Hannibal Lecter karaktere egy fikció, csupán Thomas Harris alkotása. Ugyanakkor nem alap nélküli az ő személyisége a könyvekben. Az író Dr. Alfredo Ballí Trevinoról, egy létező sorozatgyilkosról formázta Dr. Hannibal Lecter karakterét, aki az 1950-’60-as években szedte áldozatait az USA-ban és Mexikóban. Azért jó, hogy egy sorozatban láthatjuk Lecter karakterét, mert így méginkább kibontakozhatnak szemünk láttára személyiségének apró árnyalatai, de mégsem az ember mögött megbúvó teljes alakot láthatjuk meg, csak egy halovány alakot enged mindig sejtetni. Emlékezzünk csak, mikor kemény harc után megöli a rá rontó sorozatgyilkost, mi az első dolga? Nekiáll játszani a csemballón. Vagy, amikor egy másik sorozatgyilkos áldozatát kell megmenteni, Hannibal az, aki elsőre ugrik a feladatra. Olyan sokrétegű az ő személyisége, hogy még talán Will sem értette meg, – legalábbis, az 1-2 évadban még biztosan nem.

Mégis, akkor miért rajongunk Hannibal Lecter karakteréért? Mi tesz szimpatikussá számunkra egy kannibál sorozatgyilkost? Ez egy eléggé összetett kérdés, de úgy gondolom egyrészt azzal próbáljuk „mentegetni” a doktort, hogy tudjuk, milyen gyermekkori traumával rendelkezik, s bizonyára a poszttraumás stressz az egyik oka agresszív deviáns viselkedésének, gyilkolásainak, stb. Egy másik ilyen ok lehet, hogy Hannibal (sorozat)gyilkosokat is öl, tehát ezzel – ha úgy tetszik – valamilyen szinten még jót is tesz a világnak. Talán az egyik legsokatmondóbb megszólalása volt a doktornak, amit Tobiasnak (a hangszeres sorozatgyilkosnak) mondott… ez mindent elmond arról, hogy miként viszonyul Lecter az ilyen emberekhez. Csupán vágóhídra szánt disznóként tekint rájuk, semmi többként. Ezen felül még is kimondottan intelligens (s ez nem csupán egy felületes tudástárban merül ki). Aktív érdeklődést mutat az anatómia, a művészetek – főleg a komolyzene – és persze a gasztronómia iránt, utóbbihoz pedig hozzá járul kifinomult ízlő- és szaglóképessége is. Fotografikus memóriájának köszönhetően részletekbe menő alapossággal képes megrajzolni bármit; továbbá egyes harcművészetekben is jártas. Bizonyára nagy hasznát veszi a sokat emlegetett elmepalotájának, melyben sok olyan dolgot is próbálhat elnyomni, melyek azzá az emberré tették, aki. Hannibal egyik legfontosabb ismérve, hogy irdatlan módon manipulatív személyiség (óóó, de még mennyire)! Én úgy képzelem el őt, mint a bábos, aki a zsinórokon függő bábokat rángatja kénye-kedve szerint, – lásd: Jack Crawforddal az élen. Emlékeztek, amikor több ízben is „csak” azért manipulált embereket (persze, ennek javarészt gyilkosság lett a vége), mert kíváncsi volt, végül mit tesznek? Kíváncsi voltam, mikor és milyen körülmények közt láthatjuk majd első ízben a doktort? Mads Mikkelsen első feltűnésére egészen pontosan az első epizód feléig kellett várni. Innentől kezdve pedig egyenesen uralta a vásznat. Hála az ő precíz alakításának, megszületett az új Hannibal Lecter.

Will Graham és Hannibal kapcsolata egy igen érdekes ívet futott be a három évad alatt. Függetlenül attól, hogy hányszor és hányszor törtek egymás életére, valójában egyik sem tudott élni a másik nélkül. Úgy látom, hogy mindkettejük lételeméhez hozzátartozik a másik üldözése, de megértése és közelsége is. Ez egy amorf barátság kettejük között, de hát legyünk őszinték, egyik pasas sem „százas” a szó valós értelmében. Hannibal érdekesnek találja Willt, mert tudja, hogy Graham kimondottan erős empátia érzéke a kulcs ahhoz a képességéhez, mely által képes az eseményeket saját szemüvegén keresztül úgy látni, ahogy azok megtörténtek. Kapcsolatuk a második évadra talán még fordulatosabbá alakult, ahogy majd látni fogjuk…

Hugh Dancy méltóképp nevezhető a sorozat másik főszereplőjének – hiába Hannibal a főszereplő. A legjobb példa erre, ha visszanézitek az első évad bármelyik részét. Olyan hihetően hozza az FBI-os tanácsadó instabil személyiségét, hogy ennél hihetőbben aligha tudta volna. Will egy poszttraumás stressznek köszönhetően alvajáró lett, és fantáziaképeket is lát, – majd utóbbit fogja kihasználni Dr. Lecter is, hogy Will-t manipulálhassa és végül gyanúba keverhesse. Hug Dancy fantasztikus volt a szerepében, hozzá képst Edward Norton játéka a 2002-es Vörös Sárkányban csak halvány árnyalatot vélt sejtetni Will karakterének mélységeiből. Ami sokkal jobban tetszett a sorozatban vele kapcsolatban, az ahogyan Will beleélte magát a gyilkos szerepébe. Ez a képessége egyszerre ajándék, de egyszer s mind átokként is nehezedik vállára. Ahogy a metronóm oda-vissza libben a képernyőn, már előre tudjuk, hogy pillanatokon belül Will szemével láthatjuk majd az eseményeket. Míg korábban Edward Norton csak hangosan gondolkodott a történtekről, most azonban Will szemén keresztül lehetünk az események szemtanúi. A történések drámai hangvételét hangsúlyozzák a morózus zenék és a lendületes kameramozgások, de még az igényesen bemutatott lassítások is.

Az első évadban több változtatással is találkozhatunk a könyvekhez, illetve a korábbi filmekhez képest! Míg Dr. Alan Bloom és Freddy Lounds is eredetileg férfiként szerepelt a könyvben (és a filmekben is), addig a sorozatban mindketten nőként tűnnek fel, persze hasonló női névvel ellátva (Alana és Fredericka néven). Továbbá, az események időpontját is jóval (több évtizeddel) előrébb hozták, mely azonban nem hinném, hogy komoly gondot jelentene számunkra. Több más jelentős változtatás is volt még az évadok során, de ezekre majd még visszatérünk. A sorozat egyik nagy előnye, hogy nem kifejezetten a könyv szerint halad („Készült Thomas Harris: ‘A Vörös Sárkány’ című műve alapján„), és formátumának köszönhetően sokkal alaposabban megismerhetjük a doktort, s vele együtt Will-t, de akár Jack Crawfordot és csapatát is. Másik potitívuma, hogy nem egy tipikus nyomozós sorozat! Bár vannak heti ügyek az első évadban is (főleg ebben), mégis fokról-fokra érdekesebbnek találtam a szériát. Ki ne emlékezne a gombás, a hangszeres, a totemoszlopos, a copy-cat, a megégetős vagy épp az „angyal-csinálós” esetekre? Míg Hannibal karaktere az évad alatt egyre stabilabbnak hat számunkra, addig Will egyre instabillá kezdett válni, köszönhetően Dr. Lecter befolyásának és kezelésének. Karakterek jöttek-mentek az évad során, épp úgy, miként Hannibal vacsoravendégei is, – lám, mire nem jó egy névjegykártya gyűjtemény?

Az évad legemlékezetesebb idézetei:

• „Már korán rájöttem, hogy a szike jobb, mint a ceruzahegyező.”
• „Ez a tervem…”
• „Nincs titkárnője?” —- „Nagyon fogékony volt a romantikára, a szívét követve távozott Angliába… szomorú látvány volt.” (Crawford és Lecter párbeszéde)
• „A lakoma nem kényszeríthető, önként kell jönnie!”
• „Ki éhes…?” 🙂
• „Az anatómiai érdeklődésemet átvittem a szakácsművészetbe.”
• „A pszichopaták nem őrültek, tisztában vannak tetteikkel és a tetteik következményeivel!”
• „Hány embert ölt meg?” —- „Többet, mint az apád!” (Abigail és Hannibal párbeszéde)
• „Nem mérgeztem meg, Tobias. Nem tennék ilyet az étellel!”
• „Tudom, hogy ki vagyok… De nem biztos, hogy tudom, ki maga?!” (Will mondja Hannibal-nak)
• „Hello, Will…!” —- „Hello, Doktor Lecter…!”

HANNIBAL – A második évad

„Engedtem, hogy megismerj, hogy láss! Ritka ajándékot adtam, de te nem akartad…”

Talán az első két évad egyik legfontosabb kérdése volt, hogy vajon mennyire fogja érdekelni a nézőket a sorozat, ha a nagy többség már úgy is tudja, hogy kicsoda és micsoda Hannibal Lecter? Szerencsére pontosan ez adta meg az 1-2 évad alaphangulatát, ettől lett érdekes a sorozat! Mindenki kíváncsian várta, hogy mit tesz Hannibal; milyen manipulatív tettei lesznek; és legfőképp, hogy miként akarja megúszni a gyilkosságokat, s közben másra terelni a gyanút?! Na, ebben volt rendkívül ügyes az első két évad! Az első évad azért volt rendkívül izgalmas, mert úgy mutatta be Will Graham kálváriáját, hogy a végére már a nézőben is megkérdőjeleződhetett egy-két dolog vele kapcsolatban. A heti esetek, és az egyre növekvő feszültség kézre játszottak abban, hogy az első évad lett mind közül a kedvencem. A második évadban az tetszett nagyon, hogy kezdtek megcserélődni a szerepek az elsőhöz képest, ugyanakkor már kezdték előre vetíteni A bárányok hallgatnak bizonyos eseményeit is. Szerintem roppant ötletes húzás volt az egyes évadok epizódcímeit ételek, vagy étkezésekkel kapcsolatos fogalmak után elnevezni. Bár ebben az évadban is akadtak heti nyomozós esetek, itt már azonban inkább Will és Hannibal kapcsolatára hegyezték ki a cselekményt.

Már rögtön a 2. évad első része előre vetíti számunkra az évadzáró epizódot, mely személyes kedvenc epizódjaim egyike lett a sorozatból. Amint látjuk Willt a folyóban horgászni (persze, ez csak a képzeletében történik, mivel ekkor valójában még az intézetben tartják fogva), már tudjuk, hogy valóban nyomon van, s kezd kitisztulni az elméje. Ezt sejteti az is, hogy a folyó kellős közepén áll, mikor kibukkan a vízből nemezise, a fekete ember-szarvas. Szerintem nagyon frappáns szimbolizálása ez annak, ahogy Graham az események központjában állva próbálja egyszerre védeni magát, s közben fogást találni Lecteren. Tetszett az is, ahogyan az FBI is kezdett egyre inkább gyanakodni a doktorra, bár sajnos ennek következtében lett Hannibal áldozata Beverly Katz is, mely valóban megrázó halállal végződött.

Felmerül(het) az emberben a kérdés: vajon hogy bírták a színészek elviselni a szerepükkel járó terhet hónapokon, sőt, éveken át? Nos, amint az alábbi videókból is látszik, azért a Hannibal forgatásán sem ment minden zökkenőmentesen, és épp ezért volt jó látni, hogy ezek a színészek is hús-vér emberek, és van humoruk a stábbal együtt ökörködni. Érdemes megnézni a Hannibal baki-videóit itt, és itt, meg itt! Amúgy ahhoz képest, hogy a sorozatban Hannibal tökélyre fejlesztette szakácsművészetét, ugyanakkor Mads Mikkelsen-ről a valóságban ez távolról sem mondható el – lásd: az 1. évad bakivideóját!

Mason Verger az egyik legérdekesebb – s egyben legvisszataszítóbb – karaktere volt a 2. évadnak. Bár a filmben nem igazán derült ki, hogy miért nyúzattatta le Hannibal a férfival saját arcát, a sorozatban erre választ kapunk. Erre jön még pluszban az is, amit testvérével, Margot-val művelt. Az apakomplekszussal küszködő szadista báty élvezetét lelte Margot kínzásában, sőt, még operáció alá is vetette húgát, hogy abortáltathassa magzatát, mivel annak megszületésekor megváltoznának a Verger-vagyon öröklési feltételei. Szó, mi szó, nem véletlenül hasonlították a rajongók Mason Verger karakterét Hetah Ledger Jokeréhez. Ehhez pusztán az is elég, ha megnézzük az epizódot (12. rész), melyben Lecter lenyúzatja Verger arcát a férfival.

Változtatások ebben az évadban is akadtak, s ez főleg a már említett Miss Lounds-szal és Dr. Chiltonnal esett meg. Nem mondom, hogy rossz volt ez a változtatás, mert így még érdekesebbé tudták tenni kettejük karakterét, bár sorsuk még nem itt ért véget, mert a 3. évad még nagyobbat csavart az ő történetükön. De Mason Verger lebénulása is egészen máshogyan történt, mint azt korábban olvashattuk, láthattuk. Ez a változtatás azonban nekem nem tetszett. Ha már ilyen véres sorozatról beszélünk, akkor úgy vélem, nem lett volna túlzás, ha maradnak az eredeti disznós történetnél. Habár, sajnos Mason sorsával kapcsolatban sem ez volt az utolsó (nagy) változtatás a sorozatban.

A második évadban sokkal inkább kezd elmélyülni Lecter és Will kapcsolata. Will szabadulása után annyira hitelesen oldották meg, ahogyan az FBI-os tanácsadó próbálta elhitetni a kannibál doktorral, hogy olyan akar lenni, mint ő és tanulni akar tőle, hogy már-már a nézőben is megfogalmazódhat a gondolat: „vajon…? Neeem, az nem lehet, kizárt!” Ismét elismerésem a két főszereplőnek. Bár Lecter küldte Willt rács mögé, mégis segített neki kiszabadulni. Tudta jól, hogy Will megérti őt (és persze fordítva is igaz), de azért valamennyire mégis okosabbnak érzi magát Grahamnél, – bár ez a filmben sokkal inkább átjött szerintem, mint itt. Izgalmas volt, ahogy Will elkezdett egyre több dologra emlékezni, amit Hannibal tett vele (pl. fül ledugása a torkán; a fényterápia egyes elemei), de ennek ellenére is csak lassacskán kezdtek neki hinni. Kíváncsian vártam, hogy miként reagál majd Hannibal, mikor rájön, hogy Will nem ölte meg Miss Loundsot, s hogy csupán csapdába akarta csalni. De mikor szorulni kezdett Hannibal nyaka körül a hurok, Will mégis szólt Dr.Lecter-nek („Tudják!”), mely egyrészt egy frappáns párhuzamot vont Will és Hannibal első esetével kapcsolatban, másrészt viszont kettejük közös jövőjét is rendesen megalapozta! A cliff-hanger az évadzáróban igazán ütősre sikeredett: vajon ki éli túl a nagy mészárlást a 4 „sebzett vad” közül…?

Még többet megtudhattunk azonban Hannibal múltjáról is az évadban, tekintve, hogy ő pedig Badelia páciense! Na, hát Dr. Du Maurier sem könnyű eset, elég, ha csak az állítólagos páciensére gondolunk, aki rátámadt, de végül (ahogyan állította: Hannibal segítségével) megölte. Már ekkor lehetett sejteni, hogy a nő legalább olyan defektes, mint Hannibal, sőt, látva a gyilkosságát, meg merem kockáztatni, hogy talán még jobban is. Ugyanakkor Gillian Anderson valósággal remekelt a szerepében, mindannak ellenére, hogy az 1-2 évadban többnyire csak az volt a feladata, hogy egy székben ülve beszéljen nagyon-nagyon lassan, artikuláltan… de mégis, pont ezért volt érdekes az ő karaktere, mert bár eszméletlen higgadtságot sugárzott, a felszín alatt azonban sokkal sötétebb dolgai bújtak meg. Az ő szinkronja nem is nagyon tetszett, az eredeti hangja sokkal megnyugtatóbban hatott annál. De az is mindent elmond Badelia teherbírásáról, hogy egy idő után már visszautasította Lecter kezelését, ugyanakkor a 3. évadban fordult a kocka, s végül mégis Hannibal mellett kötött ki! (Itt érdemes a szezonzáró 13. epizód stáblistás jelentét megnézni!)

Dr. Chilton már az első évadban is fontos szerepet kapott – akkor épp Dr. Abel Gideon jóvoltából -, de a második évadban sem volt ez másként, amikor (a frissen előkerült) Miriam Lass FBI ügynök szétlőtte az arcát, mivel azt hitte, hogy ő tartotta fogva, csonkította- és kínozta meg éveken át. Pedig ez lett volna a tökéletes alkalom, hogy az FBI végre elkapja a régóta nagy erőkkel keresett Chesapeake-i hasfelmetszőt. Izgalmas volt nézni, hogy vajon mire fog emlékezni Miriam a történtekből? Egy pillanatra be is azonosította Hannibal-t, de a doktor jó munkát végzett, mert a nő végül Dr. Chiltonban vélte felfedezni a hasfelmetszőt. A 2. évadzáró rész harcjelenete, és a számos cliff-hanger méltó lezárása volt Lecter doktor eddigi történetének. Sajnos azonban innentől kezdve egy egészen más fonalat kellett fölvennünk, ha követni szerettük volna az események alakulását…

Az évad legemlékezetesebb idézetei:

• „Nem a barátom! Ha a fény elindul a barátságtól, egymillió év múlva ér el minket. Ilyen messze vagyunk a barátságtól.” (Will mondja Dr.Lecter-nek)
• „Ha tehetem, kitörölhetetlen nyomot hagyok, bármerre járok.”
• „Frederick, próbára tett! Ritkán készítek hústalan ételt.”
• „Papi mindig azt mondta…” (Mason Verger)
• „Will Graham egy intelligens pszichopata?” —- „Még nincs neve annak, ami Will Graham.” (Chilton mondja Will-ről a tárgyaláson)
• „És melyik a rosszabb: elhinni, hogy én tettem; vagy elhinni, hogy maga, és ezt tette velem?” (Graham mondja Dr.Lecter-nek)
• „Hannibal, a kannibál.”
• „Elismerésem a chéf-nek…!”
• „Ugyan az a kellemetlen arcszesz… Túl régen tartogatja!”
• „Azt kérem, ölje meg Hannibal Lecter-t!”
• „Nem próbál hatni a jobbik ‘én’-emre?” —- „Nem tudtam, hogy van olyan!” (Hannibal és Will beszélgetése)
• „Levághatok magának egy disznót?” —- „Kérem. De én választom ki a disznót, mint mindig.”
• „Mason Verger egy disznó… Rászolgált, hogy szalonnaként végezze.” (Will)
• „Az egyetlen közös dolog magában, bennem és a húgában, hogy ugyan az a pszichiáterünk.”
• „Amit Hannibal csinál, az nem kényszerítés, hanem meggyőzés. (…) Ne ámítsa magát azzal, hogy nem Hannibal irányítja azt, ami történik.” (Dr.Du Maurier)
• „Tudják…!”

HANNIBAL – A harmadik évad 

„A teáscsésze összetört. És soha többé nem fog összeállni…”

Még be sem fejeződött a harmadik évad sugárzása az Egyesült Államokban, azonban már tudni lehetett, hogy a show-ért felelős NBC Stúdiónak nem áll szándékában folytatni a Hannibal című sorozatot! Rajongók hada lepte el a netet #SaveHannibal jeligével, hogy kiálljanak kedvenc sorozatuk mellett. De valóban jogos volt a sorozat kaszálása? Van-e még remény a Hannibal 4. évadára?

Tény, hogy a 3. évad első 4-5 része messze alul múlta önmagát. Tömören össze lehet foglalni az évad (kezdetbeli) hibáit: olyannyira eltúlozták az első részekben a korábban ízlésesen betűzött lassításokat, hogy néhol már-már a giccsesség határát súrolták vele; valamint annyira elnyújtották a párbeszédeket és az eseményeket, hogy az első 4-5 epizód történéseit akár két részbe is bele lehetett volna sűríteni. Pontosan ekkor esett hatalmasat a sorozat nézettsége, s végül ez vezetett a Hannibal-sorozat hanyatlásához…

Való igaz, hogy érdekes volt látni (egy bizonyos ideig), hogy melyik karakter hogyan élte meg a 2. évad végi mészárlást, és az eseményekből való testi-lelki felépülést. De nem kellett volna minden egyes szereplőnek külön-külön részt szánni, mert így ízét vesztette a sorozat. Badelia karakterét néha nem tudtam hová tenni, bár izgalmasabbá is tehették volna az ő szálát, mert én valahogy több potenciált láttam benne. Ugyanakkor az utolsó rész stáblistás jelenetét úgy, ahogy van, kihagytam volna! Tény, hogy talán pont a 3. évadban maradtak a leghűbbek az eredeti történethez, mert számtalan párbeszéd szinte szóról-szóra megtalálható a könyvekben. Bár, ami Mason Verger halálát illeti, én hatalmasat csalódtam! Igen, a harcos muréna a filmben is megvolt, de a karakter halálát akkor sem ilyen sablonosra vettem volna, mert (sajnos) már a 2. évadban is lehetett sejteni, hogy kezdeni fognak valamit a murénával a készítők, bár reménykedtem, hogy nem így lesz.

Ami viszont Richard Armitage a Vörös Sárkányát illeti, remek választás volt a szerepre! Mivel több ideje volt rá, mint anno Ralph Fiennes-nak, így sokkal több árnyalatot láthattunk az ő karakteréből. Persze, Riba kapcsán is történtek változtatások a sorozatban, de ez szerintem lényegtelen apróságnak tűnik más változtatások mellett. Lecter sem a Tattler hirdetéseiben üzenget Francis-szel, hanem telefonon értekeznek egymással. Ugyanakkor ez sem probléma szerintem, s így Hannibal – már-már ikonikus – mondata is mélyebb benyomást kelt(het) a nézőben. Will Grahamen sajnos nem volt annyira észrevehető az a számtalan heg, melyet Hannibalnak köszönhetett a három évad során, – pedig a könyvben is olvashatjuk, hogy Will arca leginkább egy Rembrandt-festményhez hasonlított.

Az évadban sok változás volt még ezen kívül is, így például az itáliai hangulat, mely önmagában véve még nem lett volna gond, ugyanakkor mégis hiányzott a havas Baltimore és a megszokottság érzése (Hannibal rendelője, az FBI laborja és előadóterme, stb). Félreértés ne essék, tetszett az olaszos hatás (ez az epizód címeken is meglátszott), de valami mégis más lett ebben az évadban. A könyvek, valamint az események közti ugrások és eltérések sokak számára zavarossá tehették a történetet. A rajongók például okkal hiányolhatták Clarice Starling ügynököt is, de erre az a magyarázata a stúdiónak, hogy licence jogok miatt nem kaptak jogot a karakter megjelenítésére! Bryan Fuller azonban elmondta, hogy ha mégis elkészülne a 4. évad, akkor A bárányok hallgatnak című kötetet dolgoznák fel, melyben Alan Page alakíthatná Starling ügynököt, míg Jame Gumbot Lee Pace formálhatná meg! De azt sem tartaná kizártnak, hogy Starling ügynököt egy akár színesbőrű hölgy is alakíthatja majd, hisz’ Jack Crawford karakterével is ilyen változtatást vittek véghez. A sorozat- és évadzáró epizód szerintem a Sir Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-ára hajazott, de szerintem így lehetett kihozni belőle a legjobbat, bármilyen sorsot is szán végül a sors Hannibal-nak…

Az évad legemlékezetesebb idézetei:

• „Hello, Doktor Lecter…!” —- „Hello, Will…!”
• „Nagyon szeretném tudni, mit fog érezni, amikor mindez Önnel történik meg?” (Abel Gideon, Hannibal-nak)
• „Résztvevő, vagy megfigyelő?”
• „Meghaltál a konyhám padlóján, Alana. Azóta minden perced kölcsönben van.”
• „Nagyon jó hentese van!” —- „Valóban.”
• „A bíróságon is ezt a pocsék arcszeszt éreztem magán.”
• „Save yourself, kill them all!” (>> Mentsd magad, öld meg mind! <<)
• „Tényleg feketének tűnik (a vér) a holdfényben…!”
• „Látod? Ezt akartam neked mindig is, Will. Mindkettőnknek…”

 **  Digestif  **

Őszintén remélem, hogy tetszett Nektek ez a valóban részletekbe menő és húsbavágó kérdéseket tárgyaló boncolgató bejegyzés! Próbáltam minél több oldalról megvilágítani a sorozatot, a hátterét, az érdekességeit és az általa generált kérdéseket. Talán egyike volt azon cikkeimnek, melyen a legtöbbet dolgoztam, mivel 5,5 oldalas vázlatot írtam hozzá.

Annyi biztos, hogy Mads Mikkelsen maradandót alkotott Dr. Hannibal Lecter szerepében, és Hugh Dancy Will Graham-ét is méltán illeti dícséret. Ahogyan Jack Nicholson és Heath Ledger Jokerét is mind a mai napi összehasonlítják, minden bizonnyal így lesz ez Sir Anthony Hopkins és Mads Mikkelsen kannibál sorozatgyilkosával is! De talán nem is baj… Mindkét színész másik oldalát mutatta meg a karakternek, és mindketten a saját egyediségükkel tették még színesebbé Hannibal Lectert, és próbálták közelebb hozni számunkra a karakterét. Csak vigyázni ám, nehogy túl közel kerüljünk ahhoz a bizonyos üvegfalhoz…

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a #HSK Facebook oldalán is,

hogy ne maradj le az új cikkekről és hírekről!

 

pics via: Pinterest.

kritikák