Biztosra veszem, hogy minden állattartónak megfordult már a fejében: vajon mit csinál otthon a kis kedvence, míg a gazdi nincs otthon? Otthon már évek óta van kutyánk, de lassan egy éve már, hogy egy cica is boldogítja mindennapjainkat. Őszintén mondom, hogy már nem egyszer elhatároztam magamban: veszek egy kis kamerát, eldugom valahová és amikor nap végén hazaérek, visszanézem, hogy mit randalírozott a kis bundás jószág. A Universal égisze alatt működő Illumination Entertainment pár napja mutatta be legújabb egész estés meséjét, A kis kedvencek titkos élete címmel (The Secret Life of Pets). A film már most sorra dönti a bevételi rekordokat. Kérdés, hogy vajon sikerült-e túlszárnyalniuk ezzel a Gru, a Minyonok és az Agymanók minőségét?
Reménykedve vártam, hogy képes lesz-e valami újat mutatni A Kis Kedvencek Titkos Élete, s valljuk be, azért az előzetes meg is tett mindent azért, hogy felkeltse az érdeklődésünket. Tavaly nyáron láthattuk az első trailert, s azóta több millióan látták már. Mindamellett, hogy kézenfekvő lett volna már jó ideje kiaknázni az alapötletben rejlő potenciált, szerintem pont a legjobbkor érkezett a megvalósítás!
Ugyanis a , s ez nem is vitás. Napjaink meséiben – többek között – egyre inkább a vizualitás érzékeltetése és az élményközpontúság kerül előtérbe. Az utóbbi években az volt a benyomásom, hogy Hollywood pusztán arra használja a rajzfilmeket, hogy mégtöbb pénzt sajtolhasson ki az emberekből. Erre jók (?) a folytatások: Pocahontas 2, 102 kiskutya, Verdák 2-3, Shrek 3-4, Toy Story 4, Madagaszkár 2 (a 3. egész jó volt), Kung fu Panda 3, Jégkorszak 5, és a Hupikék törpikék 3-at is beígérték már. Ha ez nem volna elég, akkor csak halkan jegyzem meg, hogy a következő 10 évre már előre megvannak a tervek, hogy mely mesék kapnak folytatást – milyen meglepő címek vannak a listán: Shrek 5, Toy Story 5, és még sorolhatnám… A rajzfilmek univerzumára is ráfér olykor a frissítés. Épp ezért, jó érzés visszaemlékezni például a Shaun, a bárány című egész estés mozifilmre, mely képes volt újat alkotni (a részleteket lásd a cikkben).A Kis Kedvencek Titkos Élete egy egészen egyszerű forgatókönyvvel dolgozik, ugyanakkor a film attól lett friss és élvezetes, hogy mindezt képes volt apró, ámde izgalmas fordulatokkal fűszerezni. Bár kezdetben még kicsit tartottam tőle, hogy az előzetesekben le is lőtték számunkra a legjobb jeleneteket és ezzel nagyjából keresztet is vethetünk majd a film további részére, de szerencsére nem így lett. Manapság ritkán látok olyan animációs filmet moziban, melyen a szülők is képesek őszintén együtt nevetni gyermekükkel. Mind A Kis kedvencek…, mind pedig a Shaun…, vagy épp a Minyonok azért lehetett élvezetes minden korosztály számára, mert nem csak a pöttömök figyelmét akarták lekötni, hanem igyekeztek olyan gegekkel megspékelni a történetet (legjobban a filmes utalásokat szeretem), melyeket jobbára a felnőttek ismer(het)nek, s így garantáltan jól tudnak ők is szórakozni.
Esetünkben a jópofa karakterek számában nincs hiány. Nekem személyes kedvencem Hógolyó, a világuralomra törő édi-bédi vér-nyuszi. Egyetlen hiányérzetem a film kapcsán, hogy az előzetesek alapján azt reméltem, több szerep jut majd Chloe-nak, a cicának („miau-uralom!”). A szeleburdi Max, az elszánt hősszerelmes Gigi, Leonard a hard rock dog, a Csubakká-ra hajazó Duke, a tetovált malac (Tetkó), és persze Hógolyó – ők mind-mind ékes színfoltjai a mesének! Az egyes állatok faji jellegzetességeit, viselkedését is meglepően jól szemléltették, melyhez azért nem kis mennyiségű humor is társult.
A Kis Kedvencek Titkos Élete egyik legnagyobb erénye, hogy nem akar többet, mint hogy a nézők szórakozzanak! És hát, valljuk be, ha valaki tényleg azért nézi ezt a filmet, szinte garantált, hogy fog. Ki ne emlékezne például: a csatornában lévő beléptető rendszerre; vagy ahogyan kinyiffantják a szent viperát; „tetszik a madár, …őrült madár„; a Brooklyn-i állatok házibulijára; Cukcsi szimulátorozására; vagy éppen Chloe hűtős akciójára?
Már korábban is többször szóba hoztam, hogy mennyire nem szeretem a 3D-t. Az animációs rajzfilmeknél természetesen más a helyzet, mert ott meg az a ritka, amikor nem nyújt – szinte semmivel se – több élvezetet a plusz dimenzió. Esetünkben például, több olyan rész is akadt, ahol végre érvényesülhetett a 3D, ezzel tökéletesítve az élményt (Central Park; és a félfogú vipera).
A filmzenét Alexandre Desplat (Harry Potter és a Halál ereklyéi I-II.) szerezte, s bár a film nem igazán rendelkezik emlékezetes filmzenével, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy ne lenne kellően hangulatos a film aláfestő zenéje. A film zenéjét hallgatva nekem például akarva-akaratlanul is „New York-érzésem” támadt, mintha épp a Broadway-en sétálgatnék… Ti hogy voltatok ezzel? A betétdalok is – igazodva napjaink hasonszőrű animációs filmjeihez – kellően hangulatossá varázsolták a produkciót. A szinkronhangok tekintetében kiemelném – immár sokadszorra – Csőre Gábor munkáját (Hógolyó), aki szerintem napjaink egyik legtehetségesebb szinkronhangja, de Csankó Zoltán (Tibériusz) és Széles Tamás (Max) is megmutatta sokszínűségét.
***
A Kis Kedvencek Titkos Élete szerintem végre friss vizet öntött a pohárba, és hajlandó volt új területekre merészkedni, ahová eddig a madár Tibériusz se járt. A film egyéb iránt már most akkora sikernek örvend, hogy pár napja bejelentették, 2018. július 13-án érkezik a 2. rész! Ha már lenne gyerekem, biztosan elvinném, beülnénk a Hátsó Sor Közepére, hogy láthassa a filmet. Ha Ti esetleg még nem láttátok és van gyerkőcötök (ha nincs, akkor is), szívből ajánlom, hogy üljetek be vele, mert garantáltan élvezni fogja. Jó szórakozást hozzá!
pics via: imdb
