Mozitermek és moziszobák, ahová legszívesebben beköltöznél

Már 15 éve gyűjtöm a filmplakátokat. Van, aki például csótányokat vagy képregényeket gyűjt – én ezeket. Persze nem csak úgy össze-vissza, mindenféle plakátot. Már gyerekként is az volt az (egyik) álmom, hogy amikor felnőttként elég pénzem lesz, a lakásom egyik szobáját berendezem moziszobának, a falakra pedig a legjobb plakátokat teszem majd ki, bekereteztetve. Szeretném majd igényesen berendezni a szobát, hogy a családdal és a barátokkal kényelmesen, otthonosan lehessen szórakozni. A moziba járásnak is megvan a maga hangulata, de egy moziszobás filmezésnek talán méginkább…

A most következő cikkben egy olyan világba kalauzollak el Titeket, melyről azt hihetnénk, hogy érdemben talán nincs is igazán mit beszélni róla – funkcióját tekintve -, azonban remélem, hogy a cikk végére mindezt egész másképpen látjátok majd!

Bizonyára mindenki számára emlékezetes élmény marad élete első mozizása (akár családdal, barátokkal, vagy egyedül tette ezt), de természetesen a későbbiekben is szerezhetünk életre szóló élményeket mozizások alkalmával. Mindig is furcsán tekintettek rám, amikor kissrác-koromban megemlítettem, hogy épp egyedül moziztam. Szerintem ennek is megvan a varázsa! Ha a párod például nem szereti a képregényfilmeket, akkor többnyire két opció közül választhatsz: vagy a haverokkal mész el megnézni, vagy egyedül. Szerencsére az én Párommal sosincs ilyen téren gond, mivel ugyanazon filmekért érdeklődünk, így mindig van, akivel meg tudom osztani a mozizás élményét – és én ezt nagyra becsülöm.

Soha nem felejtem el, ami a Star Wars I.: Baljós Árnyak 3D-s vetítésekor történt velünk Pécsett (2012). Már izgatottan vártuk barátainkkal a filmet és nem is volt semmi gond addig, amikor is Obi-Wan közölte mesterével: „Zavart érzek az Erőben!” – erre annak rendje s módja szerint, az egész teremben beállt a síri csend és sötétség. Aztán kb. negyed óra várakozást követően visszajött a film, de sajnos túlságosan is előre ugrott a filmben a gépész, viszont nem volt 3D. Aztán a nézők szóltak a mozivezetőknek, majd megint leállt a film, és már volt 3D, de nem volt hang… Majd végre helyre állt a rend a Galaxisban, egészen addig, mígnem Qui-Gon közölte: „Ne engedd, hogy adásokat küldjenek!” – hát, nem is küldtek, mert ezzel ismét leállt a film! A 10 perces leállást már nem mindenki bírta idegekkel, kb. a nézők fele kiment, hogy visszaváltsa jegyét. Mi még maradtunk, de nem sokáig, ugyanis egy következő leálláskor mi is „engedtünk az Erő delejes csábításának”, s elhagytuk a termet (mint utóbb kiderült, az olvadó hó miatt beázott a mozi, s ez okozta a zavart az Erőben.) Minden esetre maradandó élmény volt, utíííni!

Szeretem a film előtti várakozás hangulatát. Van egyfajta rituáléja. A jegyfoglalás természetesen mindig a Hátsó Sor Közepére történik. Majd az átvételt követően izgatottan várom a mozi előterében, hogy megvehessem a szokott páros menünket, végül a film után jön az elengedhetetlen kibeszélős-rész, amit sokszor legalább annyira szoktunk élvezni, mint magát a filmet. A rituálém egyik kiegészítő eleme szokott lenni, hogy (ha egyedül nézek filmet, akkor) a moziba vezető úton az adott film zenéjét hallgatom – ezt már jóval előre megszerzem és gondosan kiválogatom belőle a legjobb dalokat, ráhangolódásképpen.

A mozizás kultúrájának – mert igen, ennek is volt és jobb helyeken még ma is – hosszú története van. Sajnos napjainkra már az autósmozikat is úgy kell szinte vadászni, de már jó ideje van IMAX-ünk, aztán bejött pár éve a 4DX (amit semmi pénzért sem próbálnék ki), a 3D-ről (leginkább hátrányairól) pedig már számos alkalommal beszéltünk itt a blogon. De ahány ország és ahány rajongó, annyiféle moziterem és moziszoba létezik… A Szülinapi 10-es lista 3. cikkében most kiválaszthatjátok, hogy melyik moziba, vagy moziszobába költöznétek be legszívesebben!

« ♦♦♦ »

Arena (Pula, Horvátország)