„Kevés lélekben nyílik a mágia virága, mégis, nekünk kell sötétben bujkálnunk. De ami eddig volt, nekünk már nem felel meg!”
/ Gellert Grindelwald
A 2018-as esztendő általam egyik leginkább várt filmje a Legendás állatok: Grindelwald bűntettei volt. Két évvel ezelőtt, az öt részesnek beharangozott filmszéria új, izgalmas vizekre terelte a varázsvilág szerelmeseit. Mindig is rajongtam a Harry Potter-könyvekért és filmekért, de gondolom, ez eddig is nyilvánvaló volt számotokra. A Legendás állatok-pentalógia az 1926-1945-ig terjedő időszakot öleli fel, melynek záró eseménye a Dumbledore – Grindelwald párbaj lesz, amikor a későbbi igazgató legyőzi nemezisét és megszerzi a Bodza pálcát. Az 1945-ös év azért (is) jelent mérföldkövet a történet kapcsán, ugyanis ebben az évben fejezi be Tom Denem tanulmányait a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában…
A J.K. Rowling által írt második részről sejteni lehetett, hogy sötétebb tónusú film lesz, mint elődje. A rendezői székbe az a David Yates ült be ismét, aki már az ötödik Roxfort-i kaland óta velünk van és irányítja a széria thesztrál szekerét. A kritikák igen vegyesek voltak, még a rajongók is igen megosztottak a filmmel kapcsolatban. A Rotten Tomatoes kritikusai által adott értékelések alapján, a film mindössze 40%-on áll jelenleg, az oldalra regisztráltaknak pedig, csak 76%-a véli úgy, hogy jól sikerült a folytatás. A kérdés számomra nem is annyira az volt, hogy sikerül-e Johnny Deppnek hosszú távon megvetnie talpát a bővülő varázs-univerzumban…
Sokkal inkább az, hogy mennyire lesz méltó folytatás az új film, és ami még fontosabb, mennyire fogja komolyan venni a rajongók igényeit? Kerek, egész történetet kapunk majd (már, amennyire egy öt részes széria második darabja erre képes lehet), vagy pusztán időhúzás lesz az egész? Mennyire helyezik a hangsúlyt Grindelwald bűntetteire? Mit várhatunk a (régi-)új karakterektől? Mennyire lesz nyilvánvaló Dumbledore és Gellert Grindelwald kapcsolata? Ehhez hasonló kérdésekkel ültem be a premier előadásra, lássuk, miként teljesített a Legendás állatok: Grindelwald bűntettei című film?
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel a blog csatornáira! Köszönöm, ha megosztod majd ezt a cikket az ismerőseidnek Facebookon – így még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok!
« ♦♦♦ »
A történet fonalát 1927-ben vesszük fel, a cselekményt gyanítom, nem kell elmesélnem, mivel az előzetesek már megtették helyettem.
A helyszínek palettája Párizzsal bővült a folytatásban, a stúdiómunkák és az eddigi helyszínek mellett leginkább itt zajlott a forgatás. A díszletek, filmes kellékek és tárgyak gyönyörűek voltak, a forgatási helyszínek tökéletesen illeszkedtek a kor és a történet stílusába, legyen szó bármelyik városról. A remekbe szabott kosztümökről már nem is beszélve. Grindewlald koponyás „vizipipázós” jelenetei kissé viccesnek tűntek számomra, lehet, hogy csak az én hóbortom, de nem tudtam komolyan venni. Jó volt viszont újra látni olyan tárgyakat, melyektől megdobban a Potter-széria rajongóinak szíve (pl. Edevis tükre).
A forgatókönyvvel már más a helyzet… J.K. Rowling zseniálisan ért az íráshoz, ez nem vitás, mi sem tanúsítja ezt jobban, mint, hogy gyermekek és felnőttek millióival szerettette meg az olvasást. De forgatókönyvírónak csapnivaló. Hiányzott a film dinamikája: akcióval kezdtük, aztán minduntalan azt vettem észre, hogy meg-megáll a történet, és épp, amikor lendületbe kerülne, történik valami. Talán az lehetett a gond, hogy túl sok történetszálat akartak nyomon követni, túl sok időt szenteltek egyes karakterekre – mindenki kutatott a másik után, ami önmagában véve nem baj, de jobban is össze lehetett volna fogni a szálakat. Nem azt vártam, hogy akciófilmet kapjak, de ez engem így nagyon zavart.
Johnny Depp-nek jót fog tenni Gellert Grindelwald szerepe, pláne a magánéleti válságát követően. Most talán, végre maga mögött hagyhatja a Jack Sparrow-skatulyát (amúgy sem vele tervezik a széria reboot-ját a készítők). Nagyon vártam a karakterét, kíváncsi voltam, milyen alaposan alkotják meg karakterét (elvek és cél) és mit alakít benne a színész. Előbbiben sajnos csalódnom kellett, utóbbiban nem. Az alcím ugyebár az, hogy Grindelwald bűntettei… Oké, de mi a búbánatos Merlin szakálláért adták ezt a címet? Lehet, hogy a varázslótársadalom hírhedt, kegyetlen varázslóként tartja számon Gellertet korábbi tettei miatt, de hírnevéből egészen a film végéig csak sejtetni engednek valamicskét… Azt tudjuk, hogy Tom Denemhez hasonlóan remekül ért mások manipulálásához. Jóformán csak felkeresett embereket, hogy csatlakozzanak hozzá.
Én azt vártam, hogy ennél sokkal keményebbnek, kegyetlennek mutatják majd be Grindelwaldot. Johnny Depp minden tőle telhetőt megtett, nem játszotta túl a figurát, de látszott rajta, hogy érzi és tudja, hogy most nem a ripacskodós énjét kell előhúznia a kalapból. A jelmeze, sminkje és a kontaktlencsés ötlet is nagyon tetszett. Remélem, hogy a harmadik részben végre mutatnak is valamit abból, amiért a Harry Potter-könyvekben Voldemort Nagyúr méltó elődjeként mutatják be.
„Albus Dumbledore (…) legfontosabb tetteként tartják számon, hogy 1945-ben legyőzte Grindelwaldot, a sötét varázslót.”
/ Harry Potter és a Bölcsek köve
Párhuzamot lehet felfedezni Grindelwald és Hitler között, ugyanis a varázsló is értéktelennek (vagy, ahogy ő mondja, „nem értéktelenek, csak más az értékük”) tart egy fajt, a muglikat. A Dumbledore-ral közös, egykori jelmondatuk fényében („A nagyobb jó érdekében”) kész bármit megtenni, hogy elérje célját: megszerezni a Halál ereklyéit és a varázslók, boszorkányok uralma alá hajtani a muglikat.
Dumbledore (Jude Law) karakterére is nagyon kíváncsi voltam. Nem a „Dumbledore meleg!”-téma kapcsán (melyről egyébként itt olvashattok), hanem, hogy milyen rejtett utalásokat, eddig nem ismert titkokat tudunk még meg a két nagy varázsló múltjából. Jude Law életet vitt a karakterbe, melyből lefogadom, hogy eddig csak mindössze töredékét láthattuk, milyen is volt régen. Bár megmondják, hogy miért nem harcolhat Gellert ellen, mégis, egy kissé mellőzött karakternek érzem Albust.
Gyanítom, hogy leginkább a negyedik, ötödik filmben lép majd színre, addig pedig folyamatosan csepegtetik az információkat a Dumbledore-család múltjáról, főleg, ami a muglikhoz fűződő kapcsolatukat illeti… Mint azt jól tudjuk, a jó öreg Dumbi sem volt mindig szent, fiatal(abb) korában… Na, ezt várom leginkább a későbbi filmekben, hogy miként mutatják be!
Göthe Salmandert ezúttal sokkal inkább a háttérben éreztem, mint az első részben. Ez nem Eddie Redmayne, hanem a forgatókönyv hibája. Egy aprócska karakterfejlődést nála is tapasztalhattunk a film végére, bár talán nem is Göthe karakterén van a hangsúly, szerintem ő amolyan megfigyelő szerepben van jelen a szériában, mindig belecsöppen a kalandba – és ez jól van így. Tetszett, hogy arra is figyeltek, hogy Leta visszaemlékezésében a fiatal Göthét játszó srác épp úgy tartsa a fejét, olyan testtartása legyen, mint Eddie Redmayne Salmanderének. Tina Goldstein (Katherine Waterston)-el való kapcsolatába belecsempészték a kötelező kliséket (nem írhatom le, hogy mit), de azért akadt egy-két aranyos közös jelenetük, ezt azoknak mondom, akik az első részbeni cukiságfaktort remélik a filmtől.
Szintén nagyon várt karakter volt Leta Lestrange (Zoë Kravitz) is, rengeteg ötlet jutott eszembe, hogy mit lehetne kihozni a karakteréből. Nem kell aggódni, a film végére olyan sztori jött össze, amit még a Downton Abbey nézői se tesznek zsebre…! Az első rész végén láthattuk, hogy kredenc Credence obskurusának egy kicsiny darabkája túlélte a támadást. Hála égnek, végre normális hajat növeszthetett Ezra Miller a folytatásra, bár ami sokkal fontosabb, hogy én egészen a film végéig nem tudtam megbarátkozni karakterével, na de a végén… – és itt most be is fejezem, nem akarok spoilerezni.
Jacob Kowalski (Dan Fogler) hamar közönség kedvenc lett az első részben. Kapcsolatának alakulását Queenie-vel (Alison Sudol) különösen is érdekesnek tartom az új részben (főleg Queenie szerepét a katarzisban – aprócska spoiler: …tuti, hogy megbűvölték). Nagini (Claudia Kim) első jelenetét és természetesen a történetét nagyon vártam – utóbbit sajnos nem vitték túlzásba, na de majd… Örültem, hogy meglepetés karakternek behozták Nicholas Flamelt egy aprócska szerep erejéig, és – az Indiana Jones-filmek mintájára – az egyik jelenetben láthattuk egy korábbi film áhított tárgyát is a polcon.
A Legendás állatok és megfigyelésük filmzenéje már annak idején is lenyűgözött. James Newton Howard vissza is tért a folytatásra, s legalább annyira vártam a Grindelwald bűntettei filmzenéjét, mint a filmet. Borítékolható volt, hogy a filmzene követi majd a film komorabb hangvételét. A hatást sikerült is elérnie a zeneszerzőnek, az előző rész játékossága már rég a múlté. Az album alábbi szerzeményei önmagukban véve is élvezetesek, a filmet látva viszont még inkább azok tudnak lenni. Természetesen a film elején felcsendül a Harry Potter-téma pár pillanat erejéig, de leginkább akkor fogott el a nosztalgia érzése, amikor visszatértünk Roxfortba és meghallottam John Williams Hedwig-témáját (a Traveling to Hogwarts trackben) – egyből libabőrös lettem és nem bírtam ki vigyorgás nélkül. Egy-két track esetében hatalmas hasonlóságot véltem felfedezni Danny Elfman Ollókezű Edward c. filmhez szerzett zenéjével, bár ez nem gond, nagyon jól illeszkedett ez a stílus az adott jelenethez.
Kulisszatitkok a Legendás Állatok: Grindelwald bűntettei forgatásáról
Az album érdekessége, hogy három témát megtalálunk külön, zongorára írt változatban is (a főtéma, Dumbledore, és Leta). A film főtémája (Fantastic Beasts: The Crimes of Grindelwald) remek lett, Grindelwaldé sejtelmes, Dumbledore-témájában pedig jóval több élet rejlik, mint ellenfeléében – gyanítom, hogy az ő témája még nincs egészen kiforrva. A Salamander Eyes, Nagini, Queenie Searches for Jacob, a Blood Pact, és a Leta’s Flashback című dalok egytől-egyig az album remekei. Személyes kedvenceim a film végi csatajelenetet felölelő track-ek voltak (Spread the World, Wands into the Earth). Kíváncsi vagyok, hogy ha James Newton Howard marad a széria további három részének zeneszerzője, mennyire tud majd megújulni, s egyben az eddigi remek témákra építeni? Szerintem, nem lesz itt gond.
A két órás mozi (egyik) legnagyobb pozitívuma számomra a látványvilág volt. A régi – új állatok fantasztikusan néztek ki, nem győztem csodálni a CGI által életre keltett varázslényeket. A cuki kis furkász és a bólintér az előző részhez hasonlóan, itt is belopják magukat a néző szívébe zsebébe. A visszatérő teremtmények mellett több új varázslénnyel is találkozhatunk: például, a szarvasra emlékeztető leucrotta (nekem nagyon bejött), a kínai eredetű zouwu, az augurán (más néven Ír főnix), de személyes kedvenceim a Francia Mágiaügyi Minisztérium őrző-macskái, a matagotok voltak. A filmben felbukkanó thesztrálok még jobban festenek, mint a Harry Potter-filmek során (bár sokat nem látjuk őket), rengeteg házimanót láthattunk a film során, és Nagini is régi ismerősünk már. Göthe Salmander állatainak fenntartott helye épp annyira varázslatosan néz ki a vásznon, mint a korábbi részben.
A film vizuális effektusaiért felelős munkatársak ismét kitettek magukért, épp úgy, mint a korábbi kilenc film esetében (a varázslatok szinte már megszokottan jól néznek ki, Göthe eddig nem ismert igéket is elmondott – ezek különösen szépek voltak). A 3D-ről szerencsére nem tudok nyilatkozni, szándékosan nem úgy néztük meg a filmet, bár ahogy hallottam, nem sok extrát jelentett a plusz egy dimenzió.
A film vége: A végső csatajelenet remekül nézett ki, mind látványvilágában, mind pedig zeneileg remek összhangban volt. Végre valós veszteség érte karaktereinket, mely mozgatórugóként szolgálhat a történet alakulását illetően. Ami viszont az utolsó jelenetben derült ki, arra szerintem nem sokan voltunk felkészülve, bár a katarzishoz közeledve talán sejteni lehetett. Én szkeptikusan fogadtam a hírt, kissé erőltetettnek érzem, pláne úgy, hogy a Harry Potter-könyvekben egy árva szó sem esik róla, de ettől függetlenül meg lehet magyarázni utólag, hogy miért nem – bár az is lehet, hogy mindez csupán Grindelwald mesterkedése és azt bizonyítja, hogy milyen jól ért mások manipulálásához.
Merre tovább…?
Született egy teória, miszerint Albus Dumbledore húga, Ariana is obskuráló lehetett az ún. mágiakitörései alapján. Már várom, hogy bemutassák az ő történetét is, kíváncsi vagyok Albus és Gellert kapcsolatára, bár nem kéne erőltetni a meleg-vonalat, engem sokkal jobban érdekelne, ahogyan bemutatják majd, miért és hogyan váltak el a két fiú útjai egymástól.
Remélem, hogy nem viszik majd túlzásba a „mindent megmagyarázunk visszamenőleg” dolgot. Értem én, hogy izgalmas összekötni a két filmszériát, megtalálni az apró kapcsolódási pontokat és érdekességeket, de egy ponton túl, már rosszul is elsülhet a belemagyarázás.
Még három további film fog készülni, nagyjából 2 évente. Remélem, hogy a további részekre Rowling engedni fogja, hogy más is beszálljon mellé forgatókönyvírónak (Steve Knowles-t felkérhetnék, aki már dolgozott a Harry Potter-szérián).
« ♦♦♦ »
Összegzés: A kritikáim ellenére tetszett a film, itthon újra meg fogom majd nézni, minden bizonnyal többször is. Egy kicsit talán lehet, hogy túl szigorú voltam a filmhez. Végül is, a forgatókönyvvel volt a legnagyobb bajom, illetve, hogy Grindelwald lehetett volna sokkal hangsúlyosabb a filmben, sokkal megátalkodottabb. Ezt leszámítva, jó szórakozást nyújtott, sokkal gyorsabban fejlődik a sorozat, mint a Harry Potter-széria tette. Bár az egy könyvsorozaton alapult, ezért ott fokozatosan vált komolyabbá és ezzel együtt sötétebbé a történet, és a megszólított közönség is más volt (ennek ellenére mindenkié lett). Jócskán érezhető volt, hogy egy átvezető részről van szó, de talán majd a harmadiktól komolyabbra fordulnak a dolgok.
A Legendás állatok-széria legnagyobb érdeme, hogy kiszélesíti azt a varázsvilágot, melyet ki gyermek, ki ifjú, vagy akár felnőtt korában ismert meg. Olyan érdekességeket tartogathat a rajongók számára, melyek garantálják, hogy Te is be fogsz ülni a moziba megnézni a Legendás állatok: Grindelwald bűntettei c. filmet!
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
