A Bates Motel: Psycho a kezdetektől című sorozat egyike azon kevés adaptációknak, melyek képesek voltak egy – minden területen – vállalható eredettörténetet keríteni egy igazi filmtörténeti klasszikus számára. Kicsit utána néztem a sorozat ismertségének több magyar és külföldi fórumon, s azt találtam, hogy sokak számára csupán a 2020-as nyári sorozatdara, vagy épp a kialakult vírushelyzet teremtette meg a lehetőséget arra, hogy megtekintsék a 2013–’17 között futó sorozatot. Bár annak idején én is láttam, hogy hazánkban is vetítik a szériát tv-ben, ám nekünk most jutott jött el az idő egy Bates Motel-maratonra. De még milyen jó maraton volt…!
A sorozatot nagyon gyorsan le lehet darálni, öt évadból (s mindegyik évad 10-10 epizódból) áll. Annak idején a Sherlock, majd a Dracula c. sorozatok történetének XXI. századba való áthelyezése remekül sikerült Mark Gatiss és Steven Moffat számára, esetünkben pedig a LOST c. sorozat alkotójának, Carlton Cusenak sikerült remek eredettörténetet prezentálnia a Bates Motelt illetően. Remekül fokozták a hangulatot, a színészek (főleg a főszereplők) nagyot alakítottak, Norma és Norman kapcsolatát pedig kellően morbidnak ábrázolták annak tükrében, hogy mindannyian jól tudjuk, hová fog kifutni a műsor.
Amennyiben esetleg még nem láttad a sorozatot, vagy anno belekezdtél, de nem sikerült még végignézned, javaslom, előbb élvezd ki a széria által nyújtotta izgalmakat és utána térj vissza cikkem tartalmához. Hidd el, megéri! Sőt, a sorozatdarát követően javaslom megtekinteni Alfred Hitchcock Psychoját is, mert úgy lesz csak igazán kerek a történet, s kerülnek képbe az apró kis különbségek és érdekes utalások.
Összegyűjtöttem annyi érdekességet a sorozatról, amennyit csak tudtam, lássuk, mivel találkozhattok majd a bejegyzésben:
- rengeteg forgatási kulisszatitokkal,
- a Psycho c. könyv és a belőle készült film, valamint a Bates Motel c. sorozat közötti különbségekkel és utalásokkal,
- a Norman Bates (és még számos horrorfilm) karakterének alapjául szolgáló sorozatgyilkos történetével,
- továbbá forgatási bakivideókkal, forgatási helyszínekkel, és még sok más érdekességgel készültem!
Remélem, hogy bőven akad majd számotokra érdekesség a sorozatot illetően, sőt, talán valakinek meghozom a kedvét, hogy újranézze a műsort. 🙂 Jó szórakozást Nektek!
A Bates Motel c. sorozat már a sokadik produkció, mely feleleveníti, újragondolja, vagy folytatja a Psycho történetét. A Psycho c. film (1960) három folytatást is megélt: egy 1983-as, ’86-os, és egy 1990-es (Ahogyan kezdődött alcímmel) mozifilmet. További érdekesség, hogy a harmadik Psycho-filmet maga Anthony Perkins (a Psycho Norman Bates-e) rendezte, továbbá feltűnt a három folytatásban is. Emellett készült egy mozifilm is Bates Motel címmel (1987), mely azonban koránt sem felelt meg az elvárásoknak.
A Bates Motel c. sorozathoz harmadjára építették fel a kultikussá vált Bates-házat, melyet az 1959-ben forgatott (és 1960-ban bemutatott) Psycho c. filmben látott épületről mintáztak. A sorozat lezárását követően a díszletet elbontották. Először az 1990-ben bemutatott Psycho 4: Ahogyan kezdődött c. film, majd másodjára az eredeti film premierjének 50. évfordulójának alkalmából építették fel a hodályt a Nevada-i Winnemuccában (2010).
Egy festmény ihlette meg annak idején Alfred Hitchcockot, már ami a Bates Motel – pontosabban a ház – külsejét és a birtok tájképét illeti. Egészen pontosan, Edward Hopper 1925-ös festménye, mely a Ház a sínek mentén címet kapta. A műalkotás egyike volt azon daraboknak, melyeket először helyeztek el a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (1930). Bár a sorozatban látott Bates Motel belseje, valamint a ház körüli vidék merőben eltér az 1960-as filmben látottaktól, a sorozat készítői ahhoz kifejezetten ragaszkodtak, hogy a ház külseje megegyezzen a Hitchcock filmklasszikusában látott épületével. A motel elrendezését illetően is eszközöltek pár apró változtatást a filmhez képest.
Robert Bloch az eredeti művében sokkal idősebbnek (a műben a negyvenes éveit tapossa), továbbá alkoholistaként, és elhízott emberként írja le Norman Batest, nem úgy, mint ahogyan a Hitchcock-féle filmváltozatban láthattuk. Hitchcock szándékosan eszközölte ezeket a változtatásokat Norman karakterén, mivel úgy gondolta (és milyen jól tette), hogy egy szimpatikus fiatalemberről mégiscsak könnyebben hiszik el a nézők, hogy könnyedén csábít el fiatal lányokat és hölgyeket.
Timothée Chalametet meghallgatták Norman Bates szerepére, azonban, mint tudjuk, nem ő kapta meg a szerepet – hogy miért, na, az már kimondottan érdekes tény! Timothée ugyanis, annak érdekében, hogy kellően hű alakítást nyújtson a castingon, gondolta, megnézi a történetből készült filmet, Anthony Perkins főszereplésével… Igen ám, csakhogy nem a Hitchcock-féle Psychot, hanem a Christian Bale (Patrik Bateman) főszereplésével készült Amerikai Pszichot (2000) nézte meg, mely – szerintem nagyon jó film, ugyanakkor – egészen más történet, mint az eredeti sztori!
Norman Bates karakterét egy valódi sorozatgyilkosról, Ed Geinről mintázták. Bár Normannek az eredeti történet szerint nincsen testvére, Dylan a sorozatban, mint Norman féltestvére került a képbe (ez a részlet a főszereplő és édesanyja viszonya miatt bír nagy jelentőséggel). Ed Geinnek volt egy bátyja, de erről még később…
« ♦♦♦ »
Akkor itt érdemes pár szót ejteni Ed Geinről is (1906-1984), akiről Robert Bloch Norman karakterét mintázta:
Bár csupán két gyilkosságot tudták rábizonyítani a hatóságok, Ed Gein rémtettei olyan filmek karaktereinek létrejöttét inspirálták, mint:
- Buffalo Bill (A bárányok hallgatnak),
- Bőrpofa (A texasi láncfűrészes),
- Bloody Face (Amerikai Horror Story),
- és természetesen a Psycho Norman Bates-e.
Gein és a későbbi, fiktív karakter (Norman Bates) között rettentő sok párhuzamot lehet találni, ugyanis a Wisconsin-i sorozatgyilkos sajnos bőven adott rá lehetőséget, hogy Robert Bloch a rémtetteiből merítsen ihletet könyvéhez. Ed Gein erősen vallásos családból származott, apja alkoholista és erőszakos ember hírében állt, míg édesanyja úgy vélte, hogy minden nő feslett ringyó (saját magát kivéve, természetesen) és a szex megvetendő dolog. Az édesanya, Augusta minden este az Ószövetségből olvasott fel fiainak, ám kifejezetten azokból a versekből idézett, melyekben Isten büntetéséről, a halálról és a bűnökről lehetett olvasni. A gyerekek igyekeztek olyan „belső világot” teremteni saját maguk számára, ahol nem létezik az erőszakos apjuk, csak az anyjuk – aki egyébként szintén tartott férjétől, azonban válásra nem kerülhetett sor (a vallási nézeteik miatt).
38 éves korában – vélhetően – megölte testvérét, amiért az nem hitt tovább vakon az anyjuk által kreált (hit)világában és gyakran szidta őt Ed előtt is. Édesanyjuk két évvel később elhunyt.
Geinen ekkortájt kezdett elhatalmasodni a női test anatómiája feletti vágy és érdeklődés. Míg kezdetben a náci haláltáborok emberkísérletei érdekelték, egy-két év múlva már frissen eltemetett, női holttestek kihantolásával foglalkozott:
A testekről előszeretettel metszett le testrészeket (főleg a nemiszerveket), ám egy bizonyos idő elteltével már nem hozták kellően lázba a holttestek…
1957 végét írtuk épp, mikor a helyi seriffhelyettes a saját édesanyja utáni nyomozás közben rábukkant a pénztárosként dolgozó hölgy maradványaira Geinék családi pajtájában: a férfi a férjétől megcsonkított áldozatot megkötözte, egy húskampóra fellógatta, és a nemiszervétől a torkáig felvágta, majd kibelezte (szerveit a ház különböző részein találták meg, Gein különféle funkcióra használta fel őket).
Ami a cikk témájából fakadóan viszont szorosabban kapcsolódik a történethez, az talán még rémisztőbb volt a házkutatást végző rendőrök számára:
- 9 lenyúzott emberi-maszkot találtak a nyomozók,
- egy halott nő lenyúzott torzójának bőréből mellényt készített,
- emberi (nemi)szervekkel és testrészekkel volt tele a hűtője,
- ruhadarabokat és kiegészítőket, konyhai kiegészítőket (pl. koponyából tányért), sőt bútorokat készített a testrészekből és (nemi)szervekből, valamint áldozatai lenyúzott arcbőrét viselte.
15 nő maradványai kerültek elő a birtokról, ám Gein szilárdan állította, hogy nem emlékszik a gyilkosságokra. A kihantolt testeket tartósította, ám tagadta, hogy nekrofíliát követett volna el rajtuk, mivel a testek szaga taszította a férfit (legalábbis elmondása szerint). Nem alakult ki konszenzus abban az elméletben, miszerint Gein transzszexuálissá vált volna (ez ihlette valószínűleg Thomas Harrist is, Buffalo Bill karakterének megformálásában) anyja halála után. Sokkal valószínűbb, hogy azért nyúzta le áldozatai arcát és bőrét (erre tett ugyanis utalásokat a tárgyaláson), mivel azok nagyon hasonlítottak az anyjára, s ezáltal úgy érezte, az anyja vele van, sőt, az „ő bőrébe” bújtatott.
Beszámíthatatlannak nyilvánították, majd bő tíz évvel később a bíróság bűnösnek mondta ki, ám elmebetegségre hivatkozva élete végéig kórházban tartották. A település lakói a Gein-házat a földdel tették egyenlővé, míg a férfi arra várt, hogy ítéletet mondjanak felette. A szanatóriumban érte utol a halál, daganatos megbetegedés szövődményeinek köszönhetően.
« ♦♦♦ »
Angela Lansbury világhírű sorozatának, a Gyilkos sorok (Murder She Wrotes) egyik része a Universal Stúdió területén lévő Bates Motel-díszletben játszódik. Az epizód igazi különlegességnek számít, ugyanis a széria intrója ebben a részben (A 7-es műterem rejtelmei) zenei elemeket tartalmaz az Alfred Hitchcock bemutatja c. (1955) műsor intrójából. Az epizódban látható egy Hotchcockra hasonlító férfi, ezzel utalva arra, hogy a legendás rendező imádott cameózni saját filmjeiben.
Nestor Carbonell elárulta, hogy Romero seriffet egy, a feleségével közös barátjukról mintázta, aki alig-alig mosolyog. Egy alkalommal ötletekkel fordult Kerry Ehrin producerhez az általa játszott karaktert illetően:
- addig akarja így játszani Alexet, ameddig csak lehet,
- s szeretné, hogy ha végül a seriff Norma mellett köt ki, akkor a nő legyen az, aki először megmosolyogtatja Romerót. Ez szerintem nagyon kedves ötlet volt a színésztől!
Bradley Martin (Nicola Peltz) karaktere tulajdonképpen a Psychoban látott Marion Crane (Janet Leigh) inverze. Miképp a ’60-as filmben Marion meglóg a 40.000 $-al a zsebében, úgy Bradley is jókora összeggel lép olajra. Továbbá, ha jól megfigyelitek, Bradley autójának rendszáma megegyezik Marion Crane második gépkocsijának rendszámával: NFB 418. Végül, mindkét nő Norman keze által hal meg…
Bár egy-egy karakter-témát kivéve nem mondhatni különlegesnek a filmzene, ám Chris Bacon zenéje remekül működik együtt a történettel.
Ha jól megfigyeljük, egyedül Norma (Vera Farmiga) haja és öltözködési stílusa üt el merőben a többi karakterétől. Míg a műsorban mindenki más a napjaink szerinti stílusban öltözködik, addig Norma az 1959-es divat- és stílusirányzatot képviseli. Ez azért különlegesség, mivel abban az évben forgatta le Alfred Hitchcock a – nevével mára már összeforrt – Psychot (1960).
Verán kívül azért akad még egy karakter, akinek külseje (frizurája és ruházkodása) az 1950/’60-as éveket idézi meg, mégpedig a szépséges Miss Watson (Keegan Connor Tracy).
Vera Farmiga (Norma) személyesen ajánlotta a castingosok figyelmébe Freddie Highmoret, mint a lehetséges Norman Batest.
A sorozat forgatókönyvírója, Bill Balas cisztás-fibrózisban szenved, mely betegséget bele is szőtték a forgatókönyv végső változatába, hogy érdekesebb legyen Emma Decody karaktere (Olivia Cooke).
A sorozat kezdetén sok Psycho-rajongó hangoztatta, hogy a Romero seriffet alakító Nestor Carbonell (LOST) tökéletes választás lenne egy lehetséges Psycho-reboot főszerepére, az Anthony Perkinshez való hasonlósága miatt.
Íme egy rövid, ámde annál viccesebb bakivideó a második évad készítésének munkálataiból (ha külön lapon megnyitjátok a videót, többet is találtok, érdemes megtekinteni őket)!
Amikor Ryan Hurst számára felajánlották Chick Hurst (a képen jobbra) szerepét, elsőre még nem bólintott rá, mivel korábban már alakított egy hasonló karaktert. Ezért kikötötte Kerry Ehrin (az egyik producer és showrunner) számára, hogy csak akkor vállalja el a szerepet, ha hozzá tehet pár apróságot a neki szánt karakter személyiségéhez és külsejéhez.
Freddie Highmore még javában a Cambridge Universityn folytatta tanulmányait az első pár évad forgatása alatt. Ebből kifolyólag, sokszor kellett hozzá igazítani a forgatási naptárt, egy alkalommal hat hónapon át szünetelt a forgatás, hogy le tudja tenni vizsgáit és befejezze tanulmányait.
Olivia Cooke angol színésznő, aki a sorozatban amerikai akcentussal beszél, ám a széria készítői érdekes módon olyan háttértörténetet kerítettek Emmának, melyből az derül ki, hogy a leányzó Angliában született.
Freddie Highmore ugyanabban az évben született, mint amelyben Anthony Perkins elhunyt (1992).
A sorozat executive-producere, Carlton Cuse, és Nestor Carbonell korábban együtt dolgoztak a LOST c. sorozaton, melyről annak idején az oldalon 108 érdekességet olvashattatok (ott Carbonell az egyik legérdekesebb karaktert, Richard Alpertet alakította). Ami engem illet, szerintem a seriff volt az egyik legjobban összerakott, legérdekesebb és legtökösebb karaktere a sorozatnak (kedvenc mondatom tőle: „Én vagyok a rendőrség!„).
Bár a filmben világossá válik a néző számára, hogy Norman édesanyjának holtteste tulajdonképpen mumifikálódott, a sorozatban erre nem került sor, a fia „csupán” lefagyasztotta. Ám, egy apró utalást azért elrejtettek a sasszemű rajongóknak: egy alkalommal látjuk Calebet, amint kezébe veszi a Norman asztalán heverő egyik könyvet, mely a mumifikáció eljárásáról szól.
Rihanna (Marion Crane) jeleneteit 5 forgatási napba suvasztották bele, mivel az énekesnő eléggé elfoglalt volt akkoriban. Amikor Marion előléptetést kér a főnökétől, Janet pozíciójára pályázik, ezt pedig konkrét utalásként szánták Janet Leighre, aki az első Psychoban Mariont alakította.
Az intróban felbukkanó nevekben mindegyikében (nagyjából a nevek mértani felénél) látni egy-egy neonkéken felvillanó betűt, mely utalás a Bates Motel logójára.
Norma apját a könyvben Johnnak hívják. Míg a Psycho 2-3. részeiben kiderül, hogy Norma testvére, Emma Spool ölte meg Johnt, addig a Psycho 4: Ahogyan kezdődött c. filmben ezt megváltoztatták arra, hogy méhek végeztek a férfival.
Amíg a Psychoban Norman végez Marionnal, addig a Rihanna által megformált Marion karaktere élve megússza a Bates Motelben töltött éjszakát.
A jelenet, melyben az autóban ülő Norman meglátja Dr. Edwardsot az utcán és tekintetük összetalálkozik, szinte egy az egyben a Psychoból lett átemelve, (az eredetiben Mariont pillantja meg főnöke az autóban ülve). A sorozat készítői megerősítették, hogy Norman valóban végzett a dokival, így összesen 10 ember életét oltotta ki Norman a széria eseményei alatt.
Míg Norman a Psychoban azt mondja Marionnak, hogy nem tudna kitömni egy kutyát vagy egy cicát, addig a sorozatbéli fiú első (de nem utolsó) kitömött állata a csapzott bundájú blöki, akit elcsaptak az úttesten.
Freddie Highmore (Norman), Nestor Carbonell (Alex Romero) és Max Thieriot (Dylan Massett) is egyaránt rendeztek részeket a sorozatból. Nestor Carbonell 3 részt is rendezett.
Vera Farmiga számára is felajánlották, hogy rendezhet egy részt, de a színésznő nem élt a lehetőséggel, mivel egy sorozat esetében nem mindig a direktor hagyja jóvá a végső vágást, ebből fakadóan nem érezte volna igazán magáénak az epizód rendezését.
Norman az első részben, pakolás közben megpillantja Normát a fehérneműjében, s elkezdi bámulni. Ezt rögtön egy apró utalásnak szánták a forgatókönyvírók a Psycho egyik jelenetével kapcsolatban, melyben Normant láthatjuk leskelődni Marion után. Később több ilyen eseményre is sor kerül a sorozatban.
Az 1. epizódot 3,4 millióan követték figyelemmel az Egyesült Államokban.
Az első gyilkosság elkendőzése kapcsán megemlíti Norma Alexéknek, hogy elromlott a WC a Motel szobájában. Mint tudjuk, a filmben Marion oda dobta bele a fecnikre tépkedett papírt, rajta a 40.000 $-os összeggel. A Psycho volt az első olyan film, melyben teljes egészében megmutattak egy WC-t a mozivásznon.
A kés, mellyel Norma megöli a vele erőszakoskodó Keith-t, ugyanaz a késtípus, mellyel Norman végez Marionnal a Psychoban.
Mind a könyvben, mind pedig az 1960-as filmben megtudjuk, hogy Norman anyja azt tanította fiának, hogy a szex bűnös dolog, s hogy (rajta kívül) minden más nő szajha – ld. Ed Gein.
Az első évad 6. részében látjuk Normant (egy visszaemlékezős jelenetben, amikor meghal az édesapja), amint egy régi filmet néz – jelesül, a Psycho (1960) c. film végét, melyben a pszichológus monológját hallhatjuk Norman állapotáról.
Az első évad 8. részében DHARMA feliratú sörösdobozokat láthatunk a bár polcain, melyek bizonyára mosolyt csaltak a LOST-rajongók arcára. Zseniális utalás, köszönjük Carlton Cuse, „namaste!”
A 2. évad 2. részében Norman vásárol egy könyvet, „Hívj őrültnek!” (Call Me Crazy) címmel. A könyvet az a bizonyos Anne Heche írta, aki eljátszotta Marion Cranet az 1998-as Psycho-rebootban.
A 2. évad záróepizódjában Norman nézése egy az egyben utalás Anthony Perkins felejthetetlen alakítására a Psycho utolsó jelenetében.
Emma a 3. évad elején megkérdezi Normant, hogy ő akar Pán Péter lenni? Mindamellett, hogy karakterének jelleméből fakadóan kézenfekvő a kijelentés, ez is egyértelmű utalás volt arra, hogy Freddie Highmore együtt játszott Johnny Depp és Kate Winslet oldalán az Én, Pán Péter c. filmben (2004).
Szintén egyértelmű utalás a Psychora az a jelenet (3. évad), melyben Norma eladja az autóját, majd vesz egy másikat.
Norma azt mondja fiának a pincében (3. évad, 7. rész), hogy „Néha kicsit mind megőrülünk!” – mely emlékezetes mondás a Psychoban – szintén szóról-szóra elhangzott már korábban.
A Keenan Tracey által alakított Gunner, a Remot alakító Ian Tracey fia a való életben. Nem hiába, családban marad a foglalkozás… Itt pedig, egy kis videót láthattok a sorozat munkálataiból:
A cég, melynek Marion Crane (Rihanna) dolgozik, az R. A. Bloch névre hallgat. Ez egy érdekes utalás a sorozatot inspiráló, valamint a Psycho alapjául szolgáló kötet szerzőjének nevére, bizonyos Robert Blochra. Az írót fiatalkorában maga H. P. Lovecraft mentorálta, és egyike volt azon fiatal szerzőknek, akik ifjú koruk ellenére is bekerültek a Lovecraft Körbe.
Vera Farmiga mesélt arról, hogy a 3. szezonzáró forgatásakor (melyben Freddie Highmore és Nicola Peltz is részt vett), Vera véletlenül annyira megsérült, hogy be kellett szállítani sürgősségire. A 4. évad kezdetétől fogva Vera Farmiga már executive-producere is volt a sorozatnak.
A 3. évad záró epizódjának eredetileg a sokat sejtető Psycho címet adták volna, de végül az Eszméletlenül címet kapta.
Emma anyukája pontosan olyan plüssnyuszit ad Normannek (melyet a lányának szánt), amilyen a Psychoban Norman szobájában is látható.
Bradley (Nicola Peltz) meggyilkolása után Norman azt kérdezi az általa hallucinált anyjától: „Mit tettél, Anya?” – ne lepődjetek meg, ha ismerősnek tűnik a mondat, ez is teljes egészében át lett véve a Psychoból.
A 4. évad első részében Norma azt mondja Normannek, miközben a haját vágja, hogy meg kéne nézetnie magát egy orvossal, mire a fiú visszakérdez: „Egy olyannal, mint Mr. Pálma?” Az édesanyja erre azt feleli, hogy: „Nem, egy kedves doktort, rendben? Egy jó doktort.” Ezt az apró kis szösszenetet csak azért tartom érdemesnek megjegyezni, mivel Freddie Highmore alakítja a sorozat vége óta (2017-) a Doktor Murphy című tv-sorozat címszerepét. Norma az eredeti szöveg szerint azt mondja, hogy „a Good Doctor” (egy jó orvos), a műsor eredeti címe pedig, szintén a The Good Doctor.
Míg a Psycho a Kalifornia állambéli Fairvaleben játszódik, addig a Bates Motel eseményei a fikcionális Oregon-i White Pine Bayben. A sorozatot Brit-Kolumbiában (Aldergroveban és a Fraser-völgyben) forgatták. A ház és a Motel díszletét Aldergroveban építették meg a 272. utcában.
Az eredeti műben Norman lefejezi Marion Cranet, míg a Hitchcock-filmben halálra döfködte egy késsel az „anyjaként”. További érdekességnek számít, hogy Alfred Hitchcock kénytelen volt megváltoztatni az áldozat nevét Mary Craneről, Marion Cranere, mivel tekintettel volt arra, hogy abban az időben élt egy Mary Crane nevű hölgy az arizoniai Phoenixben.
Emma Decody édesapját két színész keltette életre a sorozatban: előbb, a Harry Potter és a Bölcsek köve c. film (2001) Mógus professzorát alakító Ian Hart (a képen), majd a 3. évadtól kezdve Andrew Howard.
Nem csak a LOST, hanem másik kedvenc sorozatom, A Szökés is felidézhető az érdekes utalások terén, mégpedig a Pine View intézet kapcsán. Itt találkozik ugyanis Norman az egyik bentlakóval, Juliannel, akit Marshall Allman alakított, aki egykor A Szökésben (Prison Break) is szerepelt. Utóbbi sorozatban Michael Schofield megállás nélkül tervezte szökésüket, itt pedig Julian volt az, aki ezt tervezte („Breaking out, I have a Plan!”).
Többen is elég jól kiismerik már magukat a nyomasztó hangulatú filmek téren. Vegyük például, az Emma Decodyt alakító Olivia Cookeot, aki ismerős lehet az Elnémultak, és az Ouija c. filmekből, míg Max Thieriot a Ház az utca végén, és a Vedd a lelkem c. produkciók említése miatt ugorhat be elsőre (érdekes, hogy utóbbiban – Norman személyiségéhez hasonlóan –, ő is egy hasadt személyiséggel bíró karaktert alakít). És ne feledkezzünk meg természetesen a tehetséges és gyönyörű Vera Farmigáról sem, akit már jól ismerhetünk a Démonok között 1-2, Az árva, a Joshua című filmekből.
Nicola Peltz észrevehetően kevesebbet szerepelt a 2. évadban, mivel épp akkortájt forgatott a Transformers 4: A kihalás kora c. filmen.
Vera Farmiga saját maga „játszotta” el a hallott Norma összes jelenetét, mivel ragaszkodott hozzá, hogy végig ő alakíthassa a karaktert.
Amikor az 5. évad első részében Madeleine Loomis (Isabelle McNally) meglátja a Bates házat, azt mondja, hogy „Olyan, mint egy Hopper festmény„. Ez kifejezett utalás a cikkben már említett Edward Hopper-festményre, melyről a hírhedt házat mintázták.
Normanék autója egy 1973-as Mercedes Benz 280 SE 4.5. a szériában. Az autó hangja nem a képeken látható jármű által keltett zaj. Az említett típust a valóságban egy V8-as gázolaj meghajtású motor hajtja, míg a műsorban egy dízelmotoros autó hangját hallani.
Nagyon tetszett, hogy amikor az új seriff elkezd szimatolni a Bates Motel irodájában (5. évad, 4. rész), a rendező ugyanazt a kamerabeállítást használja (még arra is ügyeltek, hogy Norman épp rágjon valamit, amint alulról veszi a kamera), mint amit Hitchcock is használt annak idején, a hasonló jelenetben.
2016 júliusában Vera Farmiga egy interjúban arról mesélt, hogy több kihagyott jelenetben is toprongyos öltözékben láthattuk volna Normát fia hallucinációiban, de ezeket a jeleneteket inkább újraforgatták és ‘Norma’ végül szép ruhákban jelent meg előttünk.
San Franciscótól, mintegy 300 mérföldre valóban akad egy település, mely ihletet adott a forgatókönyvíróknak a sorozat kapcsán. Létezik ugyanis egy hely, ahol már jóideje marihuána termesztéséből és terjesztéséből él meg a nép, s ahol még a helyi yard is tehetetlen a zöldellő ültetvényekhez kapcsolódó bűncselekményekkel szemben (a már említetteken kívül, ide értem a gyilkosságokat is, természetesen).
A sorozat szárnyalását látva a forgalmazó egyszerre rendelte be a 4-5. évadokat. Mindegyik évad egyaránt 10 epizódot foglal magába. A sorozat első évada 2012-ben játszódik, erre pedig az 5. évad 2. részében kapunk egy apró visszautalást.
Caleb (Kenny Johnson) karaktere – Dylanéhez hasonlóan – nem létezik sem a könyvben, sem pedig az 1960-as filmben. Normának sem a könyvben, sem pedig a filmben nincsen testvére. Ugyanakkor, a Psycho 2-3 szerint van egy lány testvére, Emma Spool.
A szerepe szerint 17 éves Normant a 21 éves Freddie Highmore, míg a 21-22 éves Dylant a 25 esztendős Max Thieriot játszotta.
Kerry Ehrin producer megerősítette, hogy Dylan (Max Thieriot) karakterének névválasztásakor egy fikcionális helységnév segítette döntésre jutni. A hölgyet az egyik korábbi munkája ihlette meg, a Tiszta szívvel foci (2006), melynek írója és producere is volt egyben, s mely egy fiktív texasi településen, Dillonban játszódik.
A televíziós sorozatokban használt ún. cliffhangerek (vagyis, amikor függőben tartanak egy-egy cselekményszálat annak érdekében, hogy a néző leüljön megnézi a következő epizódot is), a Bates Motel esetében az egyes részek utolsó 4-7 percében zajlanak.
Freddie Highmore már a sokadik Norman Bates, akit a mozik, vagy televíziók képernyőin láthatunk. Természetesen, legelőször Anthony Perkinst láthattuk több ízben is a szerepben, majd később Henry Thomas, s végül Vince Vaughn alakította a ‘Mama pici fiát’ (utóbbi az 1998-as Psycho-rebootban). A Zeffirelli-filmekből is ismert Olivia Hussey alakította először Normát, mégpedig az 1990-es Psycho 4-ben.
Amikor Norman vendégül látja Dylant (és halott édesanyjukat) az utolsó epizódban, egy üveg bort készít ki az asztalra, melyet Dylanék forgalmaznak.
Lényeges különbség, jobban mondva, újragondolás is felfedezhető a Psycho és a Bates Motel ikonikus eseményei között: Norman a Psycho fürdőkádas jelenetében Marion Cranet, míg a sorozatban Sam Loomist gyilkolja meg. Míg a filmben Normant elfogják, addig a szériában Norman életét veszti, s az epilógusban bepillantást láthatunk az életbenmaradottak sorsába.
Az utolsó ruha, melyet Norma utoljára a bőröndjébe pakol, az a ruha, melyet az 1960-as Psychoban Norman és az (elhunyt) anyja viseltek.
Carlton Cuse, a sorozat készítője egy apró jelenet erejéig szerepelt az 5. évadban. Ő alakította a rendőrt, aki megállította Mariont az úton.
A Motel én használható WiFi-jelszó: MAMA. 🙂
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
via: IMDb, Pinterest, https://theveryspecialblog.wordpress.com/.