„Ezt csinálom, mennyi is…? Úgy 40 éve! Valaki a minap odajött hozzám és azt kérdezte: mikor lassítasz le? [Mire én:] Hogy érted, hogy lassítsak, hisz csak most kezdek bemelegedni!”
/ Hans Zimmer
Az angol BBC televíziós csatorna egy különleges dokumentumfilmet szentelt a szeptember közepén 65. születésnapját ünneplő német filmzeneszerzőnek, Hans Zimmer: Hollywood Rebel címmel. Az egyórás műsor címadása nem véletlen, s nem is túlzás, ugyanis cikkünk főhőse méltán híres arról, hogy szakmai pályafutása alatt nem félt az új lehetőségekhez nyúlni. Különös szokásait nemcsak, hogy megszokták a vele együtt dolgozó rendezők, de – ahogyan ezt látni fogjuk – mindezeket értékelni is tudják.
Azon felül, hogy Hans Zimmer 40 éve a szakmában tekintélyt parancsoló, a filmzenekedvelők (nevezzük inkább rajongóknak magunkat) számának drasztikus növekedése is a Frankfurtban született tehetség érdemeit fényesíti. A dokumentumfilmben megszólalnak családtagok, barátok, kollégái és tanítványai (pl. Bob Badami, Harry Gregson-Williams, John Powell és Henry Jackman), rendezők (úgy, mint Barry Levinson, Ron Howard, Christopher Nolan, Gore Verbinski, és Steve McQueen) nyilatkoznak róla és a vele való közös munkáról a 60 perc hosszúságú filmben.
Kapcsolódó cikkeim:
- Egy filmzene a Csillagok között: interjú Hans Zimmerrel
- Tina Guo: Hans Zimmer gyönyörű csellistája
- Hans Zimmer Világa: koncertvideó (2018)
- Hans Zimmer: Aurora – Egy filmzene a Denveri tragédia emlékére
***
„Még mindig tanulok dolgokat, és használni szeretném azokat, amiket megtanultam (…). Az események nagyon gyorsan történnek. Az élet nem olyan hosszú, mint azt hiszitek. Van választási lehetőségetek: Választhatjátok a játékos utat, vagy elindulhattok egy olyan úton, mely nélkülözi a játékosságot, és nem juttat sehová… A játékosság az, mely eljuttathat valahová! Ez ösztönöz, inspirál (…) és remélhetőleg egy kis nevetést is nyújt. Ez csodálatos.”
/Hans Zimmer
A BBC műsora nagy vonalakban bemutatja a zeneszerző életének főbb állomásait, kezdve onnantól, hogy miként csöppent a hat-hét éves Hans a zene világába. A németországi, zsidó családba született kisfiú édesanyja úgy érezte, kell valami, amivel el tudja terelni gyermeke gondolatait az édesapja halála okozta fájdalomról. Ezért úgy döntött, beíratja fiát zongoraórákra. Hans visszaemlékszik a filmben, hogy ahányszor rosszul olvasták le a kottát, vagy félreütöttek egy billentyűt, már érkezett is a körmös a tanártól. Ettől függetlenül, egyáltalán nem érezni, hogy a zeneszerző keserű szájízzel emlékezne vissza a történtekre.
„Azért kezdtem el zongorázni, mert mosolyt csalt az édesanyám arcára. Ez az egyedüli oka. Emellett az én arcomra is mosolyt csal.”
Hanst összesen nyolc német iskolából tanácsolták el, ugyanis nem felelt meg az intézményi elvárásoknak. A probléma megoldásának kulcsa az lett végül, hogy a család Angliába költözött, hátha ott sikerrel járnak. A szerencse végül a család partjára állt, ugyanis a kis Hanst felvették egy neves iskolába (Hurtwood House) és innentől kezdve gyakorlatilag már csak a zenének szentelhette az életét. A tanulmányait követően klubokban zenélt, bár erre az időszakra a zeneszerző leginkább humorral emlékszik vissza, ugyanis (elmondása szerint) nagyon rosszak voltak, és amúgy sem figyelt rájuk senki.
Egészen fiatalon (barátjával, Warren Cannal egyetemben, a Halden Spies nevű) duóként vágott bele a zenélésbe, és akkoriban jött az ötlet, hogy koncertet tartsanak a nézőknek – köztük rengeteg gyerek – számára a Londoni Planetáriumban.
Az 1980-as években beköszöntött a szintetizátorok és elektronikus zenék korszaka a filmgyártásban, hősünk pedig mesteri fokra fejlesztette készségeit e téren. Talán sokan nem tudják, de Hans Zimmer mind a mai napig (részben) számítógépet és ezt a technikát használja az alkotói folyamatokban. A hatalmas gépet, melyen dolgozott, csak úgy hívja, „a szörnyeteg”.
A film alatt számos archív fotót láthatunk a művész életéből. Mr. Zimmer kezdetben tv-csatornák számára készített zenéket. Első tv-s szerepére a BBC TV Going fog Gold c. műsorában került sor, melyben a The Buggles nevű zenekar billentyűse volt (a Video Killed the Radio Star c. klipben).
Első stúdiója West Bromptonban volt, ahonnan végül elindult Hollywoodba vezető útján. Legelső igazi filmes projektje Az én mosodám c. filmhez szerzett zenéje volt (1985). Az 1980-as évek végére egyre nagyobb költségvetésű filmekhez kérték fel, többek között: Az elválasztott világ (1988) c. filmhez, és nívósabb tv-s produkciókhoz is, pl. Az elsőszülött című BBC-produkcióhoz (1988).
Egyik este váratlan látogató érkezett Hans Zimmerhez. Este 11-kor kopogtattak az ajtón, Barry Levinson, hollywoodi rendező volt az… – a többi pedig már történelem. Hans Zimmer elkészítette Az esőember zenéjét, melyre maga Barry kérte fel. Hatalmas szenzációnak számított akkoriban, hogy a német zenészt azonnal Oscar-díjra jelölték a filmhez szerzett muzsikájáért (mindezt, még 1989-ben)! Innentől fogva, már nem is volt megállás. Olyan híres alkotások jöttek a sorban, mint a ’89-es Miss Daisy sofőrje (és még persze sok más híres alkotás, melyekről már volt szó korábbi Hans Zimmeres cikkeimben), de mind közül talán a ’94-es Az oroszlánkirály volt az első világszenzáció Hans életében, ugyanis a film zenéjéért Oscar-díjjal jutalmazták. Érdemes megnézni az alábbi rövidke videót, ugyanis Hans hiába készült beszéddel a díjátadóra, mivel világéletében izgult a nyilvános szerepléseken, így végül nem is mondta el köszönőbeszédét. Ennek egész egyszerű magyarázata van, ugyanis unalmasnak tartotta azt. Mindenesetre, nagyon lazán kezelte a helyzetet, a közönség is díjazta Hans őszinteségét.
Hans zeneszerzési technikájával – azzal, hogy számítógép (ezen belül is: demók) segítségével komponál – úttörő szerepet vállalt szakmájában, ugyanis általa jóval könnyebben nyúlhat bele az egyes zenékbe a rendezők igényei szerint. A műsor számos olyan híres film plakátját felvonultatja, ill. zenei részleteket mutat olyan produkciókból, melyeknek aláfestő zenéit Hansnak köszönhetjük. Ilyen például az őrület határán c. film zenéje, mely máig a rajongók kedvence a ’90-es évek végi munkái közül. E film zenéje azért is volt egyedülálló a maga nemében, mivel számos rendkívül hosszú, feszült jelenet volt benne, így a komponistának is igazodnia kellett ehhez a követelményhez.
A 2000-es évekre Hans a világ TOP-zeneszerzői között találta magát. Mivel már megengedhette magának, egy új stúdiót rendezett be Santa Monicán, ahol kollégáival együtt dolgozik azóta is (a teljesség igénye nélkül): A Karib-tenger kalózai széria, A csodálatos Pókember 2, a Dunkirk, a Tizenkét év rabszolgaság, és megannyi szuper filmzene ötlete született meg itt, kották formájában.
A legendás stúdió közepén áll Hans birodalma, ahol elmondása szerint élete 90%-át tölti, és ahol biztonságban érzi magát. Ez Hans saját univerzuma, ahogy én látom. Mit nem adnék, ha a sarokban kuporodva figyelhetném, ahogyan dolgozik…
Érdekesség, hogy Hans egyáltalán nem ír jegyzeteket az alkotói folyamat során! Hisz, ahogyan fogalmaz, arra ott van a számítógép, melyet megannyiszor módosíthat. Sőt, a forgatókönyveket sem olvassa el Gore Verbinski (A Karib-tenger kalózai-trilógia rendezője szerint). Zimmer mindig a rendező szájából akarja hallani a történetet, melyhez zenét kell szereznie. Ugyanis arra kíváncsi, hogy mit szeretne a rendező (és mit érezzen a néző). A 2003-as Fekete Gyöngy-átka c. film zenéje máig az egyik legközkedveltebb Hans Zimmer (és Klaus Badelt) zene. Három hetük volt, hogy felvegyék a zenét… Bob Badami elmeséli a filmben, hogy Hans egy este hazament, és még aznap éjszaka elkészült a film összes nagy zenei témájával! Egyszerűen imádom, ahogy elmagyarázza a zenéjét, pl. Jack Sparrow-témáját, dallamról-dallamra, ez egy nagyon izgalmas része a filmnek. Ezt követően a produkcióban felbukkanó vendégek a Sötét Lovag-trilógia, majd az Eredet és a Dunkirk c. filmek zenéit méltatják, miszerint Hans e zenék által egy újabb szintre emelte filmzenék minőségét. Döbbenetes, hogy mire képes ez az ember két – három hanggal!
Köztudott, hogy Hans Zimmer gyerekkorától fogva rajongott a Dűne-történetért, így nem is volt meglepő, hogy mikre volt képes, hogy kellő inspirációt gyűjtsön az album elkészítéséhez. Egy héten át élt a sivatagban, hogy kellően ráhangolódjon a Dűne témájára. Újabb Oscar-díját meg is kapta a Dűne c. film zenéjéért, mellyel egy újabb fokozatra emelte az addig bevált Zimmer-receptet. Hans sosem gondolta volna, hogy basszusgitárral, női sikolyokkal és kiáltásokkal Oscart nyerhet. Szerencsére tévedett. A komponista azért nem vett részt a ceremónián, mivel épp Amszterdamban töltötte az éjszakát, ahol koncertturnéjának aktuális állomása volt.
Hihetetlen, de Hans folyamatosan meg tud újulni, a 2014-ben bemutatott Csillagok között c. film zenéje az egyik legjobb példa erre, mely egyik személyes kedvencem tőle. A film első 35 percét úgy komponálta, hogy nem is nézte a filmet. Ha már a kulisszatitkoknál tartunk, számos más érdekességet megtalálhattok a belinkelt interjú-cikkben a film zenéjéről. Annabel lánya számára különösen fontos a film zenéje. Pár hónappal az interjút megelőzően barátaival együtt nézte meg az Interstellar c. filmet, melyen mindannyian elpityeredtek. Akkor jött rá, hogy – Murph-el ellentétben (aki gyakorlatilag az apja nélkül élte le az életét) – milyen szerencsés valójában. Szeretne közel lenni édesapjához, többet vele lenni, azonban a sok dolgozószobában töltött idő, és a koncertturnék miatt alig látja, így méginkább megbecsüli a vele töltött időt, és tudja, hogy apja zenéi sokak számára jelentik az igazi örömöt. Azt mondta, amikor hallotta a film zenéjét, akkor értette meg igazán, hogy mennyire szereti őt és a testvéreit az édesapja. Ez egy nagyon szép hasonlat szerintem.
A mester a hollywoodi blockbustereket követően sem nyugszik…
Különleges alkalomnak tekinti, hogy David Attenborough-val együtt dolgozhatott A Kék Bolygó II. részén. Új kihívást jelentett számára, hogy ezúttal nem neki kellett szolgáltatnia a hangokat a zene mellé, azokról a természet gondoskodott, saját maga. Neki „csupán” a zenét kellett biztosítania, ezáltal pedig saját határait feszegette. Az utóbbi években több természetfilm aláfestő zenéjét szerezte, pl. a Prehistoric Planet, vagy a Frozen Planet II. gyönyörű muzsikáit.
Bár egykor még kifejezetten félt attól, hogy közönség előtt adjon koncertet, 2023-ban már a sokadik világkörüli turnéjára indul a 65 éves zeneszerző, akire gyermekei is úgy tekintenek, mint egy valódi rocksztárra, aki korát meghazudtolva újabb és újabb kihívásokat keres az életben. Íme egy pár perces kedvcsináló beszélgetés a műsorról.
Mivel a műsornak nem volt igazi előzetese, bátorkodom egyik személyes kedvencemmel zárni a cikket. Kedvenc zeneszerzőnk a The Late Show with Stephen Colbert-ben adta elő zenekari kísérettel a Planet Earth II. főtémáját, élő közönség előtt. Egyszerűen megunhatatlan és lélegzetelállító. Ha tehetitek, mindenképpen menjetek el jövő nyáron Budapesten (vagy bármelyik másik turnéállomáson) a koncertjére, biztosan felejthetetlen élményben lesz részetek. Egyszer, talán mi is eljutunk rá.
Én nagyon élveztem a műsort, még hosszan elnéztem volna szívem szerint. Örültem a vendégeknek is, belőlük is hívhattak volna még többet, de ettől függetlenül is élmény volt látni a Hollywood Rebelt. Ha rajongó vagy, szinte kötelező megtekinteni a filmet, ha viszont csupán érdeklődsz a filmzenék iránt, akkor is érdemes rászánni az egy órát, mert valóban megéri. Miért…? Mert egy olyan szerencsés embert láthattok, aki egész életében annak a szenvedélyének hódolhatott, melyben ő az egyik legkiválóbb, s melytől képtelen elszakadni – s szerintem, élni sem tudna nélküle.
Isten éltesse nagyon sokáig erőben, egészségben és zenében Hans Zimmert!
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel a Facebookon, így még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák és érdekességek!
via: Hans Zimmer – Hollywood Rebel (2022), imdb, youtube, hans-zimmer.com, last.fm, masterclass.
