Üdv Nektek! Gyanítom, nem én vagyok az egyetlen Star Wars-rajongó, aki a sorozat bejelentése óta tűkön ülve várta a Disney+ csatornára érkező Obi-Wan Kenobi-szériát. Persze, azt talán mindannyian jól tudjuk, hogy ez a sorozat sem indult könnyedén (legyen film belőle… ja, mégse, inkább legyen sorozat! Aztán jött a covid, és még sorolhatnánk). Majd végre elérkezett a várva várt nap, s kapásból két epizóddal nyitott a széria, mely összesen hat részt tartalmaz. Természetesen, az egész világon nagy felhajtás előzte meg a világpremiert, azonban a fogadtatás finoman fogalmazva is elég vegyesre sikeredett.
„Elhagyott az erőd, öreg!”
(Csillagok háborúja, 1977)
…halljuk Darth Vader egykori mesteréhez intézett megjegyzését, az utolsó párviadaluk közepette. De vajon igaz ez a sorozatra is? Vagy csak a remény- és hitevesztett Obi-Wan Kenobi karakterére, akit a sorozatban látunk? Most, hogy lefutott mind a hat rész, idejét éreztem, hogy billentyűzetet ragadjak, s kicsit kiírjam magamból, amit a széria kapcsán érzek – mindezt most (a tőlem megszokottakhoz képest) rövidebben teszem majd –, mivel úgy érzem, volna bőven miről tárgyalni. Nem is szaporítom tovább a szót, vágjunk bele. Tényleg, a cikk végén adott a szavazási és kommentelési lehetőség, ha élni kívántok velük.
Néhány kapcsolódó tartalom:
- A filmzeneszerző, aki már életében halhatatlanná vált: John Williams 90 éves lett
- Így készült a Star Wars: A klónok háborúja
- Így készült a The Mandalorian 1. évada
- Így készült a The Mandalorian 2. évada
- Star Wars: A galaxis legjobb filmzenéi
- Star Wars: Minden, amit a Duel of the Fates-filmzenéről tudni szeretnél
♦♦♦
Az Erő jó oldala:
ami tetszett a mini-sorozatban
Mindenképpen a sorozat javára írom, hogy mennyire elkötelezetten és nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a színészek (főleg Hayden Christensen és Ewan McGregor, de Ian McDiarmid is megadta a módját), és stábtagok a munkálatok sűrűjébe. Öröm volt nézni, hallgatni a reklámkörúton készült videókat, interjúkat és a közösségi médiában terjedő izgatottságot. Hayden Christensen például elárulta, hogy végignézte a Klónok háborúja és a Lázadók c. sorozatokat, hogy kellően felkészülhessen a szerepére. Ebben rejlett számomra az Obi-Wan Kenobi-széria egyik fő vonzereje, ugyanis e sorozatoknak hála mégjobban megismerhettük Anakin és mestere kapcsolatát, s ennél fogva Anakin bukása még fájóbb pont lehet a nézők számára. Minél többször néztem meg az előzmény-trilógiát és a sorozatokat, annál komplexebben szemlélem a IV-VI. epizódokat.
A magyar szinkronnal kapcsolatban tudok jót, meg rosszat is mondani: egyrészt, nagyon örültem, mert újra Anger Zolt orgánumán hallhattuk Obi-Want, és a visszaemlékezések (itt több karakter hangja is visszaköszönt), valamint az utolsó rész emlékezetes jelenetében végre Moser Károly is megszólaltathatta Anakin Skywalkert, ill. Darth Vadert. Természetesen, Kálid Artúr hangjának felbukkanását is örömmel nyugtáztam (A Legfőbb Inkvizítor). Engem egyébként nem zavart Rupert Friend sminkje és maszkja, nekem tetszett a Homeland-ben az alakítása, ott már eleve megnyert. Egy apró megjegyzés a személyével kapcsolatban: szerintem nagy hiba volt a karakterben rejlő hatalmas potenciált nem kihasználni (gondolok itt a kevés játékidőre, ill. megismerhettük volna kicsit a figurát, indíttatását, múltját, s a Vaderrel való kapcsolatát is.)
Ha James Earl Jones nem tért volna vissza Vader hangjaként, az már a szentségtörés határát súrolta volna, így persze örültem neki, amikor angol nyelven néztük a sorozatot. Ugyanakkor pont, hogy Vader az, akinek kapcsán a negatív tapasztalatokat a szinkronnal kapcsolatban majd alább vesézem ki!
Íme egy 10 perces így készült…-témájú videó a sorozat kapcsán:
Borítékolni lehetett Darth Sidious (Ian McDiarmid) és Qui-Gon Jinn (Liam Neeson) visszatérését és szerencsére láthattuk is a két karaktert, ám utóbbit mindössze két rövidke mondat erejéig. Már nagyon régóta vártunk erre a pillanatra, egészen pontosan 2005, A sithek bosszúja óta (a rajzfilmeket nem számítva, meg persze a IX. egyik jelenetét). Én a magam részéről biztosan jóval hamarabb behoztam volna ezt a két karaktert a sorozatba, nem a legvégére tettem volna oda őket mutatóba, mint valami biodíszleteket. Ám, ez itt a pozitív részleg, tartom is magamat ehhez, bocsi.
Hálát adok az égnek, hogy kivételesen nem akarták digitálisan fiatalítani Anakint (mint az bevett szokássá vált mára a filmiparban). Részemről, nagyon örültem neki, hogy láthatom a története egy újabb – eddig még nem ismert – szegletét, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy e téren túl sokat reméltem a sorozattól. No, de legalább erre valamelyest ott van a Star Wars: A klónok háborúja sorozat, melyről itt olvashattok egy érdekes, kulisszák mögötti cikket.
Az utolsó epizód nézésekor alig vártam, hogy meghasadjon Vader maszkja, és láthatóvá váljon Anakin Skywalker arcának egy része (mint annak idején, az Ahsokával való küzdelme kapcsán történt). És igen! A széria legjobb 3 perce volt, esküszöm. A fényekkel nagyon jól játszottak, a kék fénykard világította meg Anakin arcát, amikor még érezhette a néző, hogy a sisak mögött még „lakozik jóság”, ám a piros fény megvilágításában újra Vadert hallhattuk (Ben Kenobi és Hans Solo esete is hasonló volt), s ekkor már hangjában is változás állt be. Nagyon tetszett. Ja, és persze a sérült maszk hangja is egy az egyben A jedi visszatér végén hallható zörej volt, ennek is nagyon tudtam örülni.
Az Erő sötét oldala:
ami (nagyon) nem tetszett, vagy hiányoltam
Natalie Holt-ra esett a választás a filmzenét illetően. Nekem hatalmas csalódás volt a sorozat zenéje. Pedig úgy vártam már ezt is, nem csak a produkciót önmagában véve. A főtémát egyébként magának, John Williams-nek köszönhetjük. Ha jól megfigyeljük, több korábbi téma egy-egy apró motívuma is felismerhető ebben a trackben. Holt zenéjére visszatérve: sajnos, azt kell mondjam, hogy a Leia, a Birodalmi induló, és az Erő téma felbukkanásán kívül gyakorlatilag semmi említésre méltó zenét nem tudnék felsorakoztatni repertoárjából. Pedig, a Star Wars filmek és sorozatok egyik legmeghatározóbb eleme a zene volt (ld. John Williams, Michael Giacchino, Ludwig Göransson). Apropó, ha már a Duel of the Fates-zenével harangozták be mindenütt a sorozatot, akkor véleményem szerint simán beletehették volna az utolsó részbe John Williams egyik legikonikusabb Star Wars-zenéjét. Nagyon vártam, hogy szereznek (akár közösen is) egy Duel of the Fates-feldolgozást. Tuti lesz majd olyan, aki idővel bevágja párbajuk alá youtube-on az áhított zenét. Én mindenesetre annak idején utána jártam a Duel of the Fates-zene történetének, hátterének.
A legnagyobb szívfájdalmam a sorozat kapcsán a visszaemlékezések (szinte) teljes hiánya volt! Kaptunk egyetlen részt, melyben visszaugrottunk a II-III. epizódok közti időszakra, pedig úgy vártam az ilyen jeleneteket… Ha Mace Windu volnék, odaadnám mindkét kezem, csak, hogy minél több flash-backet láthassak Anakin és Obi-Wan történeteiből. Értem én, hogy pár alkalommal mutatták a bakta tartályban, meg egyszer, amikor ráadták a ruháját, de szerintem sokkal tübbet mutathatták volna a páncél mögötti karaktert. Ben sivatagi látomásának örültem, amikor vizionálta egykori tanítványát. Annyi mindent elképzeltem, hogy mit fognak bemutatni: pl. Anakinnak rémálmai vannak; a bakta tartályos részeket is jobban bemutathatták volna; láthattunk volna több korábban játszódó jelenetet akár Anakin, akár Ben szemszögéből; bepillantást nyerhettünk volna Darth Sidious és Vader, illetve Darth Vader és A Legfőbb Inkvizítor kapcsolatába is, ezek nagyon érdekeltek volna.
A magyar szinkronnal kapcsolatos negatív érzéseimre visszatérve: értem én, hogy a Disney bólint rá, de amíg a Zsivány Egyesben, és a Star Wars: Lázadókban is Horányi László szólaltatta meg a Nagyurat, én sokkal jobban örültem volna, ha például az (amúgy Anakin hangját kölcsönző) Moser Károlyt választják a szerepre, legfeljebb egy kicsit torzítottak volna a hangján, mint ahogyan azt a klasszikus trilógia esetében is tették (némely esetben).
A karakterek és díszletek kapcsán az volt az érzésem, hogy igen, ott vannak, szépek, de amúgy semmi extra. Még a Star Wars VII-IX. részeiben is jobban bevonzották figyelmemet a tárgyak, helyszínek és különleges apróságok, részletek, mint ennél a sorozatnál.
Az amúgy sokszor nyögve-nyelősen haladó sorozat tempója mellett képesek voltak úgy bemutatni hat részt, hogy ezalatt tulajdonképpen egyetlen karakter került igazán a középpontba, s akinél (mondhatni) karakterfejlődést láthattunk: Revá-nál. (Igen, tudom, Kenobi újra Erőre kapott.) Persze, ki lehetett sakkozni, hogy honnan jött és mi motiválhatja, de a már említett elnyújtás miatt az volt az érzésem, hogy túl sokáig akarják rejtegetni a nézők elől a Harmadik Nővér (Moses Ingram) titkát, ám ezáltal Reva karaktere pont, hogy egyre inkább súlytalanná kezdett válni.
Meglepődtem, hogy ennyire előtérbe hozták Leia karakterét, ami egy felől jó dolog volt, mert róla azért arányaiban jóval kevesebbet tudhattunk meg, mint Luke-ról (ha csak pusztán a filmeket vesszük alapul). Ugyanakkor néha már a hihetőség határát súrolta Leia (Vivien Lyra Blair) talpraesettsége, de leginkább bölcsessége. Mintha, minduntalan azt akarták volna velünk éreztetni, hogy „bizony, ez az a kislány, aki felnőttként milyen belevaló csajszi lesz, mutassuk meg, hogy már kis wuki-cirkálóként is az volt!„
És itt lukadunk ki az egyik legjobban vérző sebhez, a történethez, mely már eleve adott. Mivel tudjuk, hogy mit várhatunk, ki hal(hat) meg és ki nem a IV. epizódig, így nagy körömrágásokat nem kell végrehajtanunk, maximum Sidious nagyúrra férne rá egy jó kis manikűr. Az egyes részek (főleg az utolsó) kapcsán azt éreztem, hogy az írók kötelességüknek érzik, hogy minden szálat összekössenek az egyes történetek között. Félreértés ne essék, ez valamilyen szinten szuper dolog és értékelem is az igyekezetet. Így került helyére ugyanis egy rakás kardinális kérdés, mely évtizedeken át furdalta a rajongók oldalát. Szóval, ez a része számomra pozitívum, ugyanakkor (lehet, csak az én gógyim), de Obi-Wan és Leia sokadik búcsúzkodása már nagyon izzadságszagú volt.
A látványvilággal nem volt gondom nagy vonalakban, ám ami a kamerabeállításokat illeti, hát… Láttátok, hogy milyen borzalmas volt a kamerakezelés (főleg) az utolsó epizód harcjeleneteiben? Apropó, szegény Qui-Gon parókája csak szerintem tűnik úgy, mintha épp a fodrásztól jött volna ki a szentem? Áhá!… akkor ezért nem ért rá eddig segíteni Obi-Wannak. 🙂
Néha olyan bugyutaságok, logikátlanságok voltak a sorozatban, hogy a fejemet fogtam (egy a sokból: Vader csak úgy hagyja, hogy Obi-Want kimenekítsék a tűzből). Értem én, hogy meg volt kötve a forgatókönyvírók keze, de ha nem sikerül hihető(bb) sztorit felvázolni, akkor inkább legyen rövidebb a futamidő és szolgálja a történet minőségi javulását.
Zárótűz
Még hosszasan tudnék írni, beszélgetni róla, de minden negatívuma ellenére is voltak szép és emlékezetes jelenetei az Obi-Wan Kenobi sorozatnak. Azonban (talán) az a legnagyobb hibája, hogy a hat órányi cselekményt össze lehetett volna sűríteni egy önálló filmbe, vagy max. két részbe. Az már elég nagy bajt jelent, ha el kell gondolkodnom, hogy a széria második felében mi történt pontosan az egyes részekben. A visszatérő fő- és mellékszereplők mellett játék-kikacsintásokkal is kedvezni szerettek volna a rajongóknak. Érzésem szerint, megtettek mindent annak érdekében, hogy a rajongók elégedettek legyenek. Csak hát nem úgy sült el a dolog, mint ahogyan azt várta volna az ember. Egyelőre elég vegyes fogadtatása van a sorozatnak, bár a Boba Fett-sorozat is így járt, sőt! Jelenleg (2022. június 22-én, éjszaka) még az IMDb-n jobban is áll (7,4), mint a Disney+ új üdvöskéje (7,4).
Hallani híreszteléseket, hogy esetleg visszatérhet(ne) a sorozat egy második évad erejéig. Szerintem nem kéne ezt ilyen formában erőltetni. Mondhatni, volt Kenobi krónikájának egy eleje és vége, jó lezárást kapott. Ha ezt folytatnák, érzésem szerint már nem tudnák kellően beleszőni Obi-Wan történeteit az események sűrű és szövevényes hálójába. Végtére is, lesz még bőven Star Wars sorozat, amit nézhetünk, én már nagyon várom őket! Nem azt mondom, hogy pocsék lett, vagy hogy nem is volt értelme leforgatni. Az a legnagyobb problémám a sorozatot illetően, hogy sokkal, de sokkal erősebb, mélyebb is lehetett volna! Tényleg kár érte. Az Erő legyen Veletek.
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést az ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez juthatnak el ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
via: imdb, Pinterest, Disney+.
