Tegnap ért véget a Trónok Harca nyolcadik, s egyben utolsó évada. Már nem fog többé felcsendülni a legendás főcímdal, melynek hallatán minden rajongó libabőrös lesz… Az már más kérdés, hogy a lezárás milyen formában történt meg és milyen (keserédes) utóízt hagyott bennem – erről lehet, hogy írok majd egy cikket, nem tudom még. Kíváncsiak lennétek egy, a sorozatot búcsúztató értékelő posztra? Az évad 3. része kapcsán már írtam egy kibeszélő bejegyzést, s azóta úgy kellett hetente győzködnöm magam, hogy ne zúdítsam a világra a csalódottsággal és dühhel teli kritikámat.
A sorozat fináléja apropójából prezentálom Nektek a legjobb filmzenéiből készült válogatásomat, mert bármilyen is lett a lezárás, attól még, a széria zenéi zseniálisak! Ramin Djawadi az utolsó hat epizód során is megajándékozott bennünket emlékezetes zenékkel. Íme, a Trónok Harca legjobb zenéi! Ramin Djawadi talán nem olyan közismert a szakmájában, mint Hans Zimmer vagy John Williams, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lenne piszkosul tehetséges filmzeneszerző. Bár korábban több más munkáját is hallottam már (Penge: Szentháromság, Mr. Brooks, stb), mégis A Szökés (2005-2009) c. sorozat kapcsán szerettem meg a stílusát, zenéit. Fiatal srácként teljes mértékben lenyűgözött. Egészen más volt, mint az általam addig hallott sorozat zenék. Nagyon jól eltalálta a börtönös sorozat hangulatát.
Aztán jött a Vasember (2008), melyhez egy újabb zseniális albumot tett le az asztalra a német zeneszerző. A Titánok harcát (2010) pedig, még számtalan animációs film és számítógépes játék zenéje követte. A zeneszerző az utóbbi években leginkább sorozatokhoz komponál, például neki köszönhetjük a Westworld, a The Strain – A kór, és A Célszemély c. sorozatok zenéit is. A következőkben belesünk a TRÓNOK HARCA zenéjének kulisszái mögé, tartsatok velem és készüljünk együtt az utolsó évadra. Mi sem mutatja jobban a sorozat zenéjéért való rajongást, mint hogy Ramin Djawadi 2017-ben koncertturnéra indult vele, Game of Thrones Live Concert Experience-címmel.
„(…) Yes now the rains weep o’er his hall, and not a soul to hear.”
The Rains of Castamere
A Trónok Harca nyolcadik – s egyben utolsó – évadával lezárult a sorozatfüggők számára egy korszak. A G.o.T. többet jelent(ett) sokunk számára, mint egy sima sorozat. Ez természetesen nagyban köszönhető George R.R. Martinnak, aki olyan fordulatokkal teli, izgalmas történetet varázsolt elénk, melyben (végre) senki sincs biztonságban. Ha kell, akkor olyan lazán nyírja ki a közönségkedvenc karaktereket, mint amilyen lazán Olenna közölte félvállról Jaime Lannisterrel, hogy „Mondd meg Cerseinek, hogy én voltam!” Talán pont ez a sorozat egyik húzóereje sokak számára (az erőszak és az erotika kendőzetlen bemutatása mellett), hogy itt nem az van, mint a The Walking Dead-ben: „Jaj, csak Daryl meg ne haljon!” Itt bizony, apám, bárki kipurcanhat! Kivéve talán Kisujjt – legalábbis, a hetedik évadig így hittük. Ő mindig csak ott somolygott valahol a háttérben, a bajsza alatt. Na, de megpróbálok egy kis komolyságot erőltetni magamra, no.
Ramin Djawadi a sorozat végére érve összesen 73 epizód mellé biggyesztheti majd oda a nevét. Önmagában véve nem is ez a nagy szó, s nem is a sorozat zenéjéért szerzett díjak száma (összesen 8 db.), hanem az, hogy micsoda zenéket szerzett hozzá! A főtéma mindenkinek a fülében ott van, még akkor is, ha olyan részeg, mint Tyrion, vagy a másnap miatt csupán annyit tud mondani, hogy „Hodor”… Egyszerűen, zseniális. Oké, azért az intro látványterve se semmi, nagyon ötletesen mutatják be benne a középkori-hatású társasjáték résztvevőit.
Ha jól megfigyeljük, az eddigi 7 évad alatt három fő- és számos kisebb zenei témát ismerhettünk meg: a Lannisterekét, a Starkokét és Daenerysét, stb. Természetesen akadnak még olyan remek vissza-visszatérő témák, mint Melisandre-é, Arya-é vagy a Valar Morghulis, de a három fő téma kapta megítélésem szerint a legtöbb variációt és a legnagyobb hangsúlyt (bár ez a történet fonalát követve nem is okozhat nagy meglepetést).
Djawadi nagyon ügyesen bánik a karmesteri pálcával. Erre jó példa, hogy milyen széles zenei skálája van a sorozatban az egyes népeknek és karaktereknek, kezdve például a Dothrakiak nomád életmódjához illő arabikus beütésű hangzásvilágától, egészen a Lannisterek méltóságteljes témájáig.
Érdekesség, hogy jobbára az évadok végén Daenerys zenéjével zárult az utolsó epizód, egy kicsit mindig más köntösben megszólaltatva a Mhysa-témát. Shireen megégetésénél például – elmondása szerint – egy ideig nem tudta a zeneszerző, hogy mihez kezdjen a jelenet drámaisága miatt, hogy milyen hangvételű zenét szerezzen a jelenethez. Így egy kis időt adott magának, hogy átrágja magát a dolgon, míg végül megtalálta a megfelelő zenét. (Az alábbi lista olykor rövidül egy kis időre, mivel némelyik videót törlik, így újra ki kell keresnem őket.)
Személyes kedvenceim a sorozatból a Castemere-i esők c. dalra írt zene különféle változatai. Eszembe juttatja a Lannisterek nagyravágyását, a házukhoz (és mottójukhoz) való ragaszkodásukat és hűségüket, de a gátlástalanságukat is, hogy mindezt elérjék – kerüljön az bármibe is. A zene nagyon jól érzékelteti a büszkeség és a bánat elegyét. Ramin Djawadi a nyolcadik évad zenei albumára felpakolta számunkra a koncertturnén is elhangzott feldolgozását Serj Tankian előadásában, mely egyike a legjobbaknak!
Az alábbi videóban Ramin Djawadi a sorozat zenéjének megalkotásáról beszél:
Szintén érdekesség, hogy a 6. évad záró epizódjában – a sorozat történetében – először (de nem utoljára – lásd: The Night King c. tracket) hallunk zongorát (Light of the Seven)! Ezzel akarta érzékeltetni, hogy különleges dolgok fognak történni… Azóta számtalanszor láttam már az említett 10 perces videót (ld.: alább, az első!), de mind a mai napig megdöbbent, hogy milyen jó választás volt a zongora ehhez a jelenethez. Kezdetben csak a pianót halljuk, aztán a cselló és a hegedű is becsatlakozik, majd ismét a zongora, de a kimért leütésekből már érezzük, hogy itt valami nincs rendben… végül a fiúkórus is belép, és a Trónok Harca-főtémát is halljuk – tökéletes! Ennek már csak a megkoronázása lett a szó szerinti koronázási jelenet zenéje (Hear Me Roar), ahol a zeneszerző a Lannisterek témáját ötvözi a sorozat főtémájával és a Light of the Seven-jével. Jó szórakozást és nosztalgiázást kívánok a sorozat legjobb zenéiéhez…
„Valar Morghulis!”
« ♦♦♦ »
Íme, a Sárkányok háza első filmzenéje, én egyszerűen nem tudom megunni…
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel a Facebookon, így még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák és érdekességek!
Pic via: https://www.gameofthronesconcert.com/; Music via.
