Sziasztok, ismét! Jelen cikkemmel folytatjuk megkezdett értekezésünket, melyet terjedelmi okokból kifolyólag két részben közlök – ez a második. Az egykor az egyetemre írt dolgozatomban olyan témák kerülnek elő, mint a klónozás, az abortusz, a szervdonorság, a mesterséges megtermékenyítés, és a génsebészet etikai kérdései különböző filmekben. Fontos, hogy e dolgozatokat vallásos szemszögből írtam, de bízom benne, hogy a témában (esetleg) kevésbé jártas olvasók számára is rejthetnek elgondolkodtató kérdéseket, és érdekes témákat. Így olvassátok őket, köszönöm a figyelmet!
Folytatás:
Bárdonicsek Donát:
REPRODUKCIÓS ETIKAI KÉRDÉSEK ANTI-UTÓPISZTIKUS FILMEKBEN
(II. rész)
c) ’A NŐVÉREM HÚGA’ (My sister’s keeper; 2009)
A filmet Jodi Picoult írónő regénye alapján készítették el. Érdekesség, hogy a filmnek merőben más befejezést írtak meg a forgatókönyvírók, mint ami a könyvben eredetileg szerepel. Valószínűleg azért is folyamodtak ehhez a „megoldáshoz”, mert talán azt gondolták, hogy a változtatással több nézőt csalhatnak be a moziba. A történet szerint egy házaspárnak van két gyermeke: egy fiú és egy lány (Kate). Kiderül azonban, hogy Kate leukémiás, rákos. A kezelésekre a két éves kislány egyre rosszabbul reagál. Felvetődik a kemoterápiás kezelés is – mint lehetséges megoldás –, azonban valószínűleg ez sem lenne elég a kislánynak az életben maradáshoz, mert a hosszú kezelés sem segíthet már az előrehaladott stádiumon. Valamint a veseműködése is leállt, így egy új vesére is szüksége van. Mivel sem a szülők, sem a testvére kromoszómakészlete nem egyezik meg a kislányéval, így az orvosa (nem hivatalosan) egy új megoldást kínál fel a szülőknek. Egy a kétszázhoz (1:200) az esélye, hogy egy szülő és gyermeke ugyan olyan kromoszómakészlettel rendelkezzen, ami adott esetben életmentő fontossággal bírhat.
Az orvos azt tanácsolja a házaspárnak, hogy vállaljanak egy újabb gyermeket, mert a köldökzsinór vérrel segíteni tudnának Kate állapotán. Az eljárás lényege, hogy egy lombikbébit hoznak létre, genetikai eljárás segítségével. Ebben a folyamatban laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg a petesejtet az apa hímivarsejtjével.[43] A beültetés előtti genetikai vizsgálaton az orvosok ki tudják mutatni, hogy mely embriók kromoszómakészlete mennyiben egyezik meg a szülőkével. Ezzel, tulajdonképpen egy „donor gyereket” hoznának létre, hogy segíteni tudja Kate-t. A szülők elfogadják ezt fajta a lehetőséget. A sikeres vizsgálatok, illetve a megtermékenyítés után minden „készen áll” arra, hogy az új testvér érkeztével javítsanak Kate állapotán. Kate és Anna kromoszómái teljesen megegyeznek, így megnyílik a lehetőség a kezelésekre. A 11 év alatt Anna 8 kórházi kezelésen, 6 katéterezésen, 2 csontvelő leszíváson, és 2 őssejt tisztításon esett át. Már újszülött korában is testvére „segítségére” kellett lennie, 5 évesen pedig már elkezdték a fájdalmasabb beavatkozásokat is. 6 évesen például granulocitákat[44] kellett adományoznia testvérének, ami szintén egy fájdalmas beavatkozásnak számít. Több esetben a szülők meg sem kérdezték a kislányt, hogy akarja-e a beavatkozást. A fájdalmas eljárások mellékhatásaival is (pl.: vérzések, fertőzések, vérömlenyek, altatók szedése, ópiátok használata fájdalomcsillapítás céljából, növekedési hormon injekciók) együtt kellett élnie, hogy megmentse testvére életét.
A filmben a 11 éves Anna úgy dönt, hogy felfogadja a város egyik legjobb ügyvédét, mert úgy érzi, hogy szülei kizsákmányolják, s ezért szeretné az önrendelkezési jogait gyakorolni saját teste felett, bár még csak kiskorúnak számít. Ha kiveszik az egyik veséjét, azzal nem csak testvérén segíthet, de ezzel az ő élete is teljesen megváltozna (nem élhetne úgy, mint egy „átlagos” ember, aki két vesével rendelkezik, mert kiemelten kell majd figyelnie az egészségére). Az ügyvéd elvállalja a leány védelmét, s ezennel kezdetét veszi a „harc” anya, és lánya közt.
A férj igyekszik figyelembe venni mind két álláspontot, próbál mérlegelve igazat adni mind két félnek, azonban ez egy nehéz szituáció. Mint azt fentebb is említettem, fontosnak tartom, hogy a filmben más befejezést szabtak meg a forgatókönyvírók, mint ami a könyvben eredetileg szerepel. A filmben kiderül, hogy Kate már nem szeretné Anna-t a továbbiakban kitenni a fájdalmas orvosi beavatkozásoknak, s ő maga pedig meg szeretne halni, mert nem szeretne a családnak sem több fájdalmat okozni. Így hát, Kate hamarosan meg is halt a filmben, Anna pedig megtarthatta mind két veséjét. A könyvben azonban, merőben más a befejezés. Mikor Anna, és ügyvédje a tárgyalásra igyekeztek, autóbalesetet szenvednek, és Anna agyhalott lett. Elvégzték a szervtranszplantációt a két lányon, s így Kate megkapta Anna egyik veséjét. Bár Kate felépült, Anna-t a család így végül „elveszítette”.
Felmerülhet bennünk több kérdés is. Például, hogy erkölcsös dolog-e „csak” azért vállalni egy újabb gyermeket, hogy őt pusztán szervdonorként „használhassák” fel a másik gyermekük gyógyításához? Milyen jogokkal rendelkezhet egy kiskorú gyermek a teste felett? Jogában áll-e megtagadni az orvosi eljárásokat (akkor is, még ha ezzel saját testvérén segítene)? A film szerint a tárgyaláson több orvos és ügyvéd szájából is elhangzik, hogy Anna-nak oda kéne adnia veséjét a testvérének, illetve, hogy ő még túl fiatal ahhoz, hogy felfogja ennek az ügynek a fontosságát. De ez tényleg helytálló álláspont? Azért, mert egy gyermekről van szó, ettől függetlenül még neki is vannak jogai, és a saját teste felett (bár esetünkben még kiskorú) mégis lehet beleszólási joga az ügyben. Mit kellene tennie a szülőknek: a beteg gyerekkel törődni úgy, hogy egy másik megoldást keresnek orvosi tanácsadás segítségével; vagy a beteg gyerek meggyógyítása érdekében „feláldozni” egy másik egészséges gyermekük egészségét?
Mint azt már egy korábbi film (’A Sziget’) esetében is tárgyaltam a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban, XXIII. János pápa a „Mater et Magistra” című körlevelében (1961) leszögezte, hogy a mesterséges megtermékenyítés elítélendő dolog a Katolikus Egyház szerint. Ezt az állásfoglalást – s a „Humanae vitae” című körlevél nézetét[45] – erősítette meg XII. Piusz pápa beszéde, a „Katolikus orvosok IV. nemzetközi kongresszusán” (1949),[46] illetve az 1987-es keltezésű „Donum vitae” címzésű eligazítás is.[47] A „Donum vitae” – A Hittani Kongregáció eligazítása „A kezdődő emberi élet tiszteletére és a nemzés méltóságára vonatkozóan” – mint az címéből is látszik, kifejezetten az emberi élet kezdetéhez kapcsolódó kérdéseket tisztázza (ahogyan azt korábban is láthattuk már).
Mindemellett az in-vitro magzatokkal kapcsolatban úgy fogalmaz a „Donum vitae”, hogy ezek a magzatok is emberi teremtmények, s épp ezért nekik is vannak ebből fakadó jogaik. Emberi életük kezdetéhez kapcsolódó jogaikat, az első pillanattól kezdve szem előtt kell tartani. Az eligazítás leszögezi, hogy erkölcsileg helytelen, ha pusztán „biológiai anyagként” bánnak velük, és „csak” azért hívják őket életre, hogy kísérletezzenek rajtuk.[48] Tehát ez a megfogalmazás a leginkább témába vágó egyházi megfogalmazás, ami megválaszolja ’A nővérem húga’ című film (talán) legnagyobb kérdését.
d) ’GATTACA’ (Gattaca; 1997)
A ’Gattaca’ nevű utópisztikus sci-fit világszerte nagy elismerés övezi. Ez köszönhető természetesen a remek alaptörténetnek, a jó rendezésnek (Andrew Niccol), és persze a meggyőző színészi játékoknak is. A történet valamikor a jövőben játszódik, de nem tudni pontosan, hogy mikor. Az eugenika[49] által osztályokba sorolt társadalomban élnek olyan emberek, akik minden szempontból (fizikailag, szellemileg) „értékesek”, illetve vannak az ún. méhben fogant „selejtek”. A film címe egy asztronautákat kiképző bázis nevét viseli (Gattaca Aerospace Corporation), ahová főhősünk (Vincent) be szeretne jutni. Ugyanakkor ő társadalmilag a „selejtek” közé tartozik, s így esélye sincs arra, hogy az új projekt keretében eljuthasson a Szaturnusz Titán nevű holdjára, mert csak az „értékesek” kasztjából valók léphetnek az űrhajó fedélzetére, tökéletes fizikai állapotuk birtokában. Bár a genetikai diszkrimináció[50] (a filmben: genoizmus) törvénybe ütköző, ennek ellenére a törvényt senki nem veszi komolyan. Az e fajta diszkrimináció talán korunk rasszista megnyilvánulásainak leképezhető mintáit mutathatja, amin persze sokan próbálnak változtatni, de legalább ilyen sokan kitartanak ellenséges álláspontjuk mellett.
Az összekötője által megismerkedik egy ilyen emberrel (Jerome), aki sajnálatos módon nem repülhet soha többé, mert egy baleset – később kiderül, hogy egy korábbi öngyilkossági kísérlete – miatt élete végéig kerekesszékbe kényszerült. A két férfi úgy dönt, hogy Vincent „megkapja” Jerome személyazonosságát, hogy álma teljesülhessen.[51] Ehhez számtalan vizsgálaton kell átesnie. A film érdekes meglepetéseket tartogat a néző számára, végig fenntartja az érdeklődést, továbbá kérdéseket ébreszt a nézőben.
A filmben már olyan csúcs-technológiával rendelkezik a társadalom, hogy egy cseppnyi vérből meg lehet állapítani, hogy az újszülött csecsemő milyen betegségben szenved, milyen betegségekre milyen százalékban hajlamos (pl. Vincent 42%-ban hajlamos a depresszióra, 99%-ban pedig a szívelégtelenségre), hány évig fog élni, és miben fog majd meghalni.[52] Épp ezért nem is oly’ meglepő, hogy „természetes fogantatási módszerként” a mesterséges megtermékenyítés a megszokott a film társadalmában. Ezzel kiküszöbölhetnek ugyanis minden betegséget, illetve betegségre való hajlamot.
A szülők ezért második gyermeküket már így kívánták „világra hozni”. Ez esetben ugyanakkor felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy egy ilyen (részben) „tökéletes társadalomban”, ahol a tehetősek megengedhetik maguknak az ilyen eljárási módot a gyermekvállalás esetében, mennyire cselekszenek ez által a természet törvényei, és Isten akarata ellen? Mennyiben „másíthatja meg” a génsebészet által az ember a saját sorsát, mint amit az Isten szán(t) neki? Természetesen érthető, hogy az ember a boldogságra és egészségre törekszik, és minél hosszabban szeretne élni. De milyen mértékben engedhető meg a genetikai manipuláció az emberek esetében? Azáltal, hogy a filmben szereplő génsebészek kiválasztották a két legegészségesebb fiút, illetve lányt, így a szülők már szabadon megválaszthatták a kívánt gyermek nemét, illetve további „kívánságaikat” is tolmácsolhatják az illetékes orvosok felé, az érkező gyermekkel kapcsolatban.
Érdekesség, hogy az első ilyen ötlet, – miszerint a szülők egy ’genetikai szupermarketben’ kiválaszthatják, hogy pontosan milyen tulajdonságokkal bírjon majd a kívánt gyermekük – először Robert Nozick írásában fogalmazódott meg (1974).[53] Az is fontos, hogy ha már több megtermékenyített petesejtet is „létrehoztak” a laboratóriumban dolgozó génsebészek, akkor az ideális magzat kiválasztása után a maradék megtermékenyített petesejtet elpusztítják. Ezzel pedig abortuszt követnek el, mivel a petesejtet a hímivarsejt már megtermékenyítette, s így a kiválasztás után a többi magzatot abortálják.
A genetikai módosításokkal kapcsolatban is szilárd álláspontja van a Tanítóhivatalnak: „A kromoszomálisan vagy genetikailag öröklött tulajdonságokba való belenyúlás néhány kísérlete nem gyógyító célzatú, hanem olyan emberi lények létrehozására irányul, amiket már előre meghatározott nemük és egyéb tulajdonságaik szerint választottak ki. Az ilyen manipulációk ellenkeznek az emberi teremtmény méltóságával, épségével, és önazonosságával. Ezért tehát semmiképpen sem hagyhatók jóvá, még akkor sem, ha az emberi társadalom javáról gondoskodásban előnyöket biztosítanának. Minden emberi személyt önmagáért kell tisztelni. Ebben áll minden emberi teremtmény méltósága és joga élete kezdetétől fogva.”[54] Épp ezért elmondható, hogy az általam vizsgált filmeket látva, a ’Gattaca’, valamint ’A Sziget’, (és ahogy majd látni fogjuk, ’A hatodik napon’) című filmek, az általam vizsgált szempontok alapján, mind az előbb idézett szöveggel ellentétesen cselekedtek, s nem vették figyelembe az emberi élet méltóságát akkor, amikor embert klónoznak, vagy amikor módosítják az ember DNS-ét.
Az apa felteszi a kérdést, hogy nem kéne-e rábízni az egész szituációt a véletlenre? Mire a doktor rögtön azzal a válaszol neki, hogy a gyermeknek úgy a legjobb, ha a legjobb esélyekkel kezdi meg életét. Ha a génsebészek kiiktatják azokat a géneket a magzatból, amik esetleges kopaszodásra, elhízásra, vagy (ami még fontosabb lehet) erőszakra hajlamossá tennék a későbbiekben, akkor vajon mennyire lesz a születendő gyermek „önmaga”?
Valamint azt a kérdést is feltehetjük, hogy ha ilyen könnyedén „tökéletesre” tudják formálni az adott magzatot, akkor mennyire etikus ez azokkal szemben, akiknek anyagi okokból kifolyólag ez a lehetőség nem adatik meg a filmben? A filmben Vincent meg is említi, hogy a társadalom nagy része szemében az „értékesek” kasztjából származókat megvetés és közutálat illeti. Az olyanokat, akik Vincenthez hasonlóak, a filmben bemutatott társadalomban (találóan) „gén-rablónak”, illetve „de-géneráltnak” hívják. Az ő születendő gyermekük életén miért nem próbálnak meg segíteni, ha valóban ekkora javulást lehet elérni mind erkölcsi (értsd: erőszakmentesség terén), mind pedig fizikai téren. Egy, a filmhez nagyon illő rövid, bibliai idézetet (vö. Préd 7,13) említ a film elején a narrátor: „Nézd az Isten művét: ki tudja kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett?” Ez az idézet is arra mutat rá, hogy még az ember sem képes megváltoztatni bizonyos dolgokat (pl.: halál – örök lét kérdése), melyeket az Isten megszabott. Lehet bármilyen nagy tudományos tudás az ember kezében, a halálon önmaga erejéből még sem képes győzni, csak is Jézus Krisztus megváltásán keresztül.
e) ’A HATODIK NAPON’ (Ont The 6th Day; 2000)
„Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.” (vö. Ter 1,31). 1997-ben tudósok egy csoportja klónozott egy Dolly nevű bárányt. 2000 jún. 26-án, géntudósok elkészítették az ember teljes genetikai térképét (DNS). Ezekkel a megállapításokkal, tényekkel indul a film. Röviddel később, római tüntetéseket említ meg a narrátor, amik a klónozás ellen szólalnak fel. A jövőben, bírósági törvény alapján elpusztították a minta klónt, majd a törvényhozás megszavazta „A hatodik nap törvényét”. Ez megtiltja az ember klónozását.
A film elején nem hangzik el pontos dátum, csak annyit hallunk a narrátortól, hogy: „A közeljövőben. Hamarabb, mint gondolnák!” Ez a felvezetés arra hívja fel a néző figyelmét, hogy az emberi találékonysággal együtt arányosan nő a rizikó faktora annak, hogy az ember – tudatában annak a hatalmas tudásnak, amivel már rendelkezik -, lassacskán Isten szerepébe szeretné képzelni magát. Az ember akar lenni élet, és halál ura.
A filmben Adam Gibson (Arnold Schwarzenegger) testesíti meg a tökéletes amerikai családapát. Jó munkája, illetve gyönyörű felesége, és egy gyermeke is van. A család kutyája elpusztul, azonban Adam nem tartja etikusnak klónoztatni az ebet, mert hiába nézne ki teljesen ugyanúgy a klón, mint elődje, Adam tudja, hogy nem „ugyanaz” a kutya lenne már.
A „Re-Pet” cég legálisan klónozza a jövőben az elhullott házi kedvenceket. A filmben több, klónozás-ellenes fundamentalista csoport is nyíltan tiltakozik a klónozás ellen. Az emberi szervek klónozása kapcsán attól tartanak, hogy az egész emberi test klónozásához vezethet a folyamat. A film szerint az agyat nem lehet klónozni, csak is akkor, ha az egész embert klónoznák. Nos, azt mindenesetre biztosan kijelenthetjük, hogy a való életben ennek a lehetősége nulla. Bár a film szerint az agy „lefényképezésével” (amit egy speciális eszközzel végeznek a filmben), és a DNS minta segítségével két óra alatt klónozni lehet egy embert. Mint tudjuk, az ember: test – lélek – és szellem egységét képezi. A filmben szerepel egy doktor (Dr. Weir), akinek a felesége súlyos betegségben évekkel ezelőtt meghalt, majd a doktor klónoztatta őt, – persze a nőben ugyanúgy benne volt a halálos kór, s a filmben ismét haldoklik. A nő viszont ezúttal már nem akar újabb klónozást, sőt, elmondja, hogy az érzések, amik benne vannak, azok nem is az ő érzései, hanem az igaz (már halott) feleségé. Tehát, a film szerint a klónok valahogy még is képesek tudatukkal különbséget tenni az eredeti ember, és saját érzéseik közt. Mindemellett egy csepp vérből (csak úgy, mint a ’Gattacá’-ban) képesek kimutatni, hogy az alany milyen betegségben szenved, valamint, hogy hány évet élhet még.
A filmben elhangzik egy beszélgetésben, hogy film történései előtt lejátszódó környezeti változások közepette, drasztikus mértékben fogytak el a tengeri halak, szerte a világon. A cég – ami a klónozást végzi – viszont a társadalom megsegítésére sietett a birtokában lévő tudással, és tömérdek halat klónozott. Itt felmerülhet a nézőben a kérdés, hogy ha valóban ilyen katasztrófa fenyegetné a világot, és az embernek birtokában lenne ekkora tudás és technikai vívmány, akkor etikus lenne alkalmazni azt ilyen téren? Mivel ezzel rengeteg ember életét mentenék meg, úgy vélem, ilyen esetekben „elfogadható” lenne igénybe venni az effajta segítséget, hisz’ individuálisan nincsen köze az emberi méltóság megsértéséhez.
Az ember személyiségét, emlékeit, érzelmeit, lelkiismeretét semmilyen eljárással nem lenne képes a tudomány klónozásos eljárással átültetni egy másik „emberi testbe”, mert minden embernek egyedi tapasztalatai, emlékei, és lelkiismerete van. Ha a filmben lévő elképzeléseket az ember meg akarná valósítani, – ami természetesen a való életben teljesen lehetetlen – akkor az áteredő bűnt, s annak következményét (a test halálát) próbálná meg kiküszöbölni, illetve önmagát Isten helyébe tenné, mint aki élet és halál ura. Ebben a modellben pedig semmilyen szerepe nem lenne a Megváltásunknak.
A film szerint az állat klónozás három órát vesz igénybe. Érdekesnek tartom, hogy míg egy ember esetében (a film szerint) két óra a megadott idő, addig egy állatnál „csak” egy órával több? „Csak” ennyivel tartja a film kisebbnek az ember – állat közötti különbséget? Mivel, az ember sokkal összetettebb lény, mint az állat, így talán fordítva várhatnánk el az eredményt.
Az állat klónozás folyamán, először „vak példányokat” készítenek: olyan állat embriókat, amelyeket megfosztanak minden jellegzetes DNS jellegzetességtől. Ezután az állat DNS-ét egy szőrtincsből, vagy egy csepp vérből kivonják, és ezt követően a kivont DNS-t bejuttatják sejtes szinten a „vak példányba”. Az utolsó fázisban egy ún. „szinkordiás” eljárással átültetik az elpusztult kedvenc összes gondolatát és emlékét az adott a példányba. Az üzletben azt állítják, hogy a klón semmivel sem lesz veszélyesebb vagy lélektelenebb, mint az eredeti állat volt. Ugyanakkor képesek változatni az állat egyes tulajdonságain: például képesek kisebb fogazatot adni neki, megmásítani a szőrszínét, és így tovább. Adam fel is teszi a kérdést az egyik dolgozónak, hogy ha valóban ennyire biztonságos az eljárás, akkor miért tiltják az ember klónozását? A válasz szerint azért, mert az emberi agy túl bonyolult az eljárás azon fázisához, amikor a (film szerint) az emlékeket és a gondolatokat átültetik a klónba. A lényeges különbség, hogy az ember klónozása a filmben tiltott, míg az állaté nem. Az is fontos, hogy a filmben a klón nem is tud róla, hogy ő valójában egy klónozott példány.
Bár, a filmbéli törvények (is) tiltják az ember klónozását, a történet negatív figurája (Mr. Drucker) még is nagy számban végez klónozást embereken, titokban. Főleg tehetős ügyfelei vannak, illetve saját emberein is többször hajtott már végre klónozást.
A sors fintora, hogy Drucker, maga is klón. Egy klónnak pedig (a film szerint) nincsenek jogai, és nem birtokolhat semmit. E tény nyilvánosságra kerülésének eltussolása (is) motiválja őt, és ehhez Adam Gibson klónját is ki akarja iktatni. Az is egy jó kérdés lehet, hogy ha netán a jövőben képesek lennénk embert klónozni – és a folyamatot legálissá tennék -, akkor a klónok milyen jogokkal bírnának? Ugyanolyan jogokat kaphatnának, mint minden „normális” ember? A klónokat úgy lehet megkülönböztetni a filmben, hogy egy piros pötty található a szemhéjuk alatt. Adamnek is van egy is ilyen klónja. Drucker pedig őt akarja likvidálni. Úgy gondolom, hogy Drucker célját Adam-mel folytatott alábbi párbeszéde mutatja be leginkább:
- „Két, legfeljebb három éven belül elég szavazat lesz a kezemben ahhoz, hogy megváltoztassam a törvényeket. Akkor nem kell elveszítenünk a legjobb embereinket, nem veszítjük el Mozart-jainkat, nem veszítjük el Martin Luther Kinget. Végre képesek leszünk legyőzni a halált!
- És ki fogja eldönteni, hogy ki él, és ki hal meg? Maga?
- Van jobb ötlete?
- Van, – mondjuk az Isten.”
Ezt követően a tudomány és a belőle fakadó „hatalom” a kérdés központi témája, Drucker és Adam között. Drucker szerint: „Ha Isten az embert a maga képére teremtette, úgy a hatalmat is tőle kaptuk, hogy megértsük az evolúciót, hogy kiaknázzuk a tudományt, manipuláljuk a génállományt. Tehát azt tegyük, amit én teszek. Én csak ott folytatom, ahol az Úr abbahagyta.” De ennél a pontnál Drucker nem veszi azt figyelembe, hogy a génmanipuláció veszélyeket is rejthet magában, és így ez bizonyos cselekedeteit erkölcsileg megkérdőjelezhetővé teszi. Önmagát egy szintre emeli Istennel, és nem csak, hogy klónoztat, de önmaga kénye-kedve szerint „hoz vissza” az életbe, és öl meg embereket, s közben úgy véli, mindez hatalmában áll (a kezében lévő tudásnak, és hatalomnak köszönhetően). Azzal, hogy vele született defektusokat tetetett a klónokba, így ezáltal lecsökkentette azok élettartamát, önhatalmúlag. Adam-nek is felajánlja, hogy a birtokában lévő hatalom által örökké élhet, ha együtt működik vele.
- [Adam] – „Mindenki meghal egyszer.
- [Drucker] – Nekünk nem kellene. Felajánlom az örök élet lehetőségét. Nem öregszel, minden maga a tökély.”
Érdekes volt számomra, hogy a főszereplő neve pont Adam, – miként a Teremtés könyvében szereplő első ember neve is Ádám volt. A történet változatos fordulatokkal tűzdelt, s mind eközben képes lekötni a nézőt még akkor is, ha tudjuk jól, hogy amit látunk, az csak egy kitalált történet. De mégis, a film képes megannyi kérdést felvetni a nézőben. Például, hogy mennyire etikus klónozni egy elpusztult állatot? Vagy, hogy miért nem etikus klónozni embert?
A klónozással beavatkoznánk a természet rendjébe. A ’Jurassic Park’ (1993) című filmben is hasonló témát tárgyaltak a filmben, amikor egy gazdag milliárdos dinoszauruszokat klónoztatott egy bérbe vett szigeten. Ha egy faj kipusztulásra „ítéltetett” a természet által, akkor jogában áll az embernek újra „megteremtenie” az adott fajt? Hadd idézzek egy nagyon találó gondolatmenetet a filmből:
„Isten megteremté a dinoszauruszt. Isten elpusztítá a dinoszauruszt. Isten megteremti az embert. Az ember elpusztítá Istent. Az ember megteremté a dinoszauruszt. […]”
http://hatsosorkozepe.hu/2022/01/28/jurassic-park-konyvkritika-es-osszehasonlitas-a-filmmel/
Bár a tudósoknak sikerült valamennyi vért kivonniuk egy Amerikában talált Tyrannosaurus Rex megkövült csontvázából, azonban ez a mennyiség mégsem elegendő ahhoz, hogy egy komplett dinoszauruszt klónozhassanak. Bár az utóbbi évek kutatásai alapján sikerült kisebb-nagyobb eredményeket elérni, mégis fontos megjegyezni, hogy a dinoszauruszok klónozásának olyan beláthatatlan következményei lehetnek, amikbe napjainkban talán még bele sem tudunk gondolni.[55] Ugyanakkor a klónozás (egy két éves cikk szerint) egy másik állatfajnál akár 5-10 éven belül meg is történhet, ugyanis a tudósok egy elefánttehén méhében szeretnék megtermékenyíteni, a fagyottan megtalált mamut bébi DNS-ét. A fenti idézet nagyon jól mutatja, hogy bár az Isten bizonyos fajokat arra rendeltetett, hogy kipusztuljanak, az ember még is többször visszaél Istentől kapott hatalmával, és próbálja feszegetni saját határait, – de annak esetleges negatív következményeivel sokszor nem számol.
III. Összegzés
Mint láthattuk, a fent említett öt filmben megannyi kérdés felmerülhet morális, és etikai szempontból. Vizsgáltam az abortusz, a szervdonorság, a mesterséges megtermékenyítés, illetve a klónozás témáit, s a filmek bizonyos álláspontjait szembe állítottam a Katolikus Egyház által képviselt állásponttokkal. Amint több ízben is rámutattam, az ember tudásvágya határtalan, s ennek következménye lehet, hogy olyannyira nem veszi már figyelembe a természeti törvényeket, hogy azt megmásítva, felbecsülhetetlen károkat okozhat Isten teremtésében. Az abortusz kérdéskörét az egyik legfajsúlyosabb témának tekintem dolgozatomban. Megannyi szempontot kell figyelembe venni az abortusz kérdésének vizsgálatánál, például: a szülők anyagi állapotát, a gyermek egészségi állapotát, az esélyét az életben maradásra, és így tovább.
Az általam vizsgált filmeket látva, a ’Gattaca’, valamint ’A Sziget’, és ’A hatodik napon’ című filmek nem veszik figyelembe az emberi élet méltóságát akkor, amikor embert klónoznak, illetve amikor genetikailag módosítják az ember DNS-ét. Továbbá a ’Sarah választása’ c. filmben is megfigyelhetőek olyan nézetek, melyek a magzati életet egyszerűen semmibe veszik; illetve ’A nővérem húga’ c. filmben a szülők nincsenek tekintettel a lombikbébi személyiségi jogaira, amikor őt szervdonorként használják fel, a másik (beteg) gyermekük gyógyításához. Mint azt bemutattam, a Katolikus Egyház maximálisan kitart az élet védelme mellett, és minden emberi lénynek – legyen az magzati állapotú, vagy idős – természet adta joga van az élethez.
A dolgozat másik nagy témája a klónozás kérdése volt. Ezzel kapcsolatban már megemlítettem dolgozatomban Dolly-t, a bárányt, – mint az első klónozott emlőst a Földön. Az 1996-ban született, klónozott báránynál 1999-ben vették észre,[56] hogy bizonyos sejtjei gyorsabban öregednek, mint természetesen született társaié. A tudósok napvilágra hoztak több kutatási eredményt, miszerint a többszöri próbálkozás közepette több állati magzatnál abnormális elváltozások voltak kimutathatók szerveiknél, illetve többen halva is születtek. Megint mások születésük után pusztultak el, de akadt olyan példány is, amely születése után rendellenesen gyors növekedésnek indult. Ezek az eredmények mind azt mutatják, hogy bár az orvostudomány hatalmasat fejlődött az elmúlt évszázadok során, a klónozás kérdésében még mindig nagyon messze állunk a biztos eredményektől. Dolly esetében mindössze a 277. próbálkozás hozta meg a várva várt „sikert”. Dolly 6 éves korában pusztult el (2003), azonban újabb kutatási eredmények szerint nem a klónozás „mellékhatásai”, hanem – valószínűsíthető, hogy – egy másik báránytól elkapott betegség okozta halálát.[57]
Úgy gondolom, korunk egyik legkiemelkedőbb „harcosa” az élet védelmét tekintve, II. János Pál pápa volt. Dolgozatomban már több ízben is idéztem tőle, s mindezek jól mutatják, hogy mennyire fontosnak tartotta az egykori pápa az élet védelmét. Ha jól megvizsgáljuk a Szentatya kijelentéseit, akkor szembe tűnik, hogy nem „csak” a pontifikátusa alatti időszakra gondolta megvalósítandónak elveit és tanácsait, hanem a jövő nemzedékei számára is. A II. Vatikáni zsinaton született „Gaudium et spes”, illetve II. János Pál pápa tanítása között nagy hasonlóságot fedezhetünk fel – ami az élet védelmének kérdését illeti. A „Gaudium et spes” szerint az Egyház küldetése az élet tiszteletének és védelmének képviselete a világban[58]. A zsinat így fogalmazott ezzel kapcsolatban: „A Zsinat ezért jobban megvilágítva az Egyház tanításának néhány fejezetét, tanítani és megerősíteni akarja a keresztényeket, és mindazokat, akik a házas állapot természetadta méltóságát és kivételesen szent értékét óvni és növelni igyekszenek.” Az pedig, hogy II. János Pál pápa mennyire hangsúlyozta az élet védelmét, jól látszik abból, hogy hosszú pontifikátusa alatt ellenezte az abortuszt, a háborút, az eutanáziát, a fogamzásgátlást, a halálbüntetést, az erőszakot, és nem utolsó sorban az azonos neműek „házasságát” is.
Azt gondolom, hogy a Katolikus Egyháznak kulcsfontosságú szerepe van az élet védelmének hangsúlyozásában a közeljövőben is, – és mindenkor. Ezt hangsúlyozza a „Sollicitudo rei socialis” enciklika (1987) is. E szerint, az Egyháznak mindig meg kell újulnia, és haladnia kell az adott kor technikai vívmányainak fejlődésével,[59] ugyanakkor a társadalomnak azt is figyelembe kell vennie, hogy az Egyház alapeszméi állandóak, s ezeken nem is történik változás, hisz’ minden alapeszméje az emberi élet védelmét szolgálja. Az Egyháznak – s mivel, hogy emberek alkotják azt, – fejlődnie kell mind erkölcsi, mind pedig kulturális értelemben, hogy reagálni tudjon az adott kor kihívásaira. Ezzel kapcsolatban, – hogy a mindenkori Egyházának miként kell viszonyulnia és válaszolnia az adott kor erkölcsi, vagy más, vallási témákat érintő kérdéseihez – a „Gaudium et spes” így vélekedett: „Az Egyháznak mindig kötelessége vizsgálni és az evangélium fényénél értelmezni az idők jeleit, azért, hogy minden nemzedéknek megfelelő módon tudjunk választ adni az emberek örök kérdéseire a jelen és az eljövendő élet értelméről és e kettő összefüggéseiről.”[60]
Az egykori pápa az „Ut unum sint” nevű (1995) enciklikájában arról is beszél, hogy az Egyház nevében bocsánatot kért minden embertől az elkövetett igazságtalanságokért, és bűnökért.[61] Ez egy hatalmas „előrelépés” volt a pápától (egyébként így tett a II. Vatikáni Zsinat is korábban). Ennek egyik kiemelten fontos megfogalmazása, amikor (részben) azokért a tettekért kért bocsánatot II. János Pál pápa, amelyeket a még meg nem születettek ellen követtek el a történelem folyamán az emberek.
Azt gondolom, hogy ha sikerül a legfrissebb tudományos kutatási eredményeket, s azok alkalmazását az említett egyházi törekvésekkel együtt szintézisben vizsgálni, akkor az mind a társadalom, mind a tudományos élet, valamint az emberek teljes életének javára válik majd.
***
Felhasznált irodalom:
A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, Szent István Társulat, Budapest, 2007.
A Katolikus Egyház Katekizmusa, Szent István Társulat, Budapest, 1994.
Andrew, C. Varga: The Main Issues in Bioethics – Revised edition, Paulist Press, New York, 1984.
Beran Ferenc – Lenhardt Vilmos: Az Egyház Társadalmi Tanítása, Szent István Társulat, Budapest, 2003.
Beth, Mary Bonacci: Igazi szerelem – Kérdések és válaszok párkapcsolatról, házasságról és a szexualitás valódi jelentéséről, Szent István Társulat, Budapest, 2005.
Denzinger, Heinrich – Hünermann, Peter (szerk.): Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai, Örökmécs Kiadó – Bátonyterenye, Szent István Társulat – Budapest, 2004.
Shapshay, Sandra (szerk.): Bioethics at the Movies, The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 2009.
Szabó Ferenc SJ – Nagy Ferenc SJ (szerk.): Biblikus teológiai szótár, Szent István Társulat, Budapest, 2009.
Varga Péter: Spielhózni, Zászlónk Stúdió, Budapest, 2002.
Tanítóhivatali megnyilatkozások, és más fontos pápai tanítások:
„Evangelium vitae” (1995.márc.25.), DH 4990 – 4998.
„Ut unum sint” (1995.máj.25.), DH 5008.
„Donum vitae” (1987.febr.22.), DH 4790 – 4807.
„Sollicitudo rei socialis” (1987. dec.30), DH 4813.
„Persona humana” (1975.dec.29.), DH 4580 – 4584.
A Hittani Kongregáció „Questio de abortu procurato” nyilatkozata az abortuszról (1974), DH 4550 – 4552.
„Humanae vitae” (1968.júl.25.), DH 4470 – 4479.
„Gaudium et spes”(1695.dec.7.), DH 4301 – 4345.
A Szent Officium rendelete a fogamzásgátlásról (1959.), DH. 3918 – 3921.
XII. Piusz pápa beszéde a „Katolikus orvosok IV. nemzetközi kongresszusán” (1949.), DH 3873a.
„Costi connubii” körlevél (1930.), DH 3719 – 3721.
Folyóiratok, és egyéb internetes hivatkozások:
Abortusz, http://lexikon.katolikus.hu/A/abortusz.html, 2014.01.19.
II. János Pál üzenete a fiatalokhoz, http://szentandras.ujevangelizacio.hu/tanitohivatal?page=1, 2013.11.16.
II. János Pál pápa Debrecenben, http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=272#JB7, 2013.11.16.
Dolly the sheep is cloned, http://news.bbc.co.uk/onthisday/hi/dates/stories/february/22/newsid_4245000/4245877.stm, 2014.01.19.
Dolly the sheep died, http://www.newscientist.com/article/dn3393-dolly-the-sheep-dies-young.html#.Ut1bs_u6rIU, 2014.01.19.
Dolly, a bárány halála, http://index.hu/tudomany/dolly214/, 2014.01.19
Egyházi törvénykönyv, http://www.karizmatikus.hu/images/stories/docs/Egyhazi_Torvenykonyv.pdf, 2014.01.19.
„Evangelium Vitae” – The value and inviolability of human life, http://www.vatican.va/holy_father/john_paul_ii/encyclicals/documents/hf_jp-ii_enc_25031995_evangelium-vitae_en.html, 2014.01.19.
„Gaudium et Spes”- Pastoral constitution on the church in the modern world, http://www.vatican.va/archive/hist_councils/ii_vatican_council/documents/vat-ii_cons_19651207_gaudium-et-spes_en.html, 2014.01.19.
Human cloning in film: horror, ambivalence, hope, http://sro.sussex.ac.uk/1723/1/O%27Riordan.pdf, 2014.01.19.
„Humanea vitae” – The regulation of birth, http://www.vatican.va/holy_father/paul_vi/encyclicals/documents/hf_p-vi_enc_25071968_humanae-vitae_en.html, 2014.01.19.
John Paul II.’s theology of the body, http://www.ewtn.com/library/papaldoc/jp2tbind.htm, 2013.01.19.
Jurassic Park-style „rebirths” possible – but the results might be unexpected, http://uk.news.yahoo.com/jurassic-park-style–rebirths–could-happen—but-the-clones-might-not-be-what-we-expect-124700526.html#9pGJ7Ws, 2014.01.19.
Magyarország Alaptörvénye, www.parlament.hu/irom39/02627/02627.pdf, 2014.01.19.
„Mater et Magistra”, http://www.vatican.va/holy_father/john_xxiii/encyclicals/documents/hf_j-xxiii_enc_15051961_mater_en.html, 2014.01.26.
Philosophical films – Gattaca, http://www.philfilms.utm.edu/1/gattaca.htm, 2014.01.19.
The reason of Dolly’s death, http://www.roslin.ed.ac.uk/public-interest/dolly-the-sheep/a-life-of-dolly/, 2014.01.19.
We Could See A Living Wooly Mammoth Clone In 5 To 10 Years, http://sciencefiction.com/2011/12/10/we-could-see-a-living-wooly-mammoth-clone-in-5-to-10-years/, 2014.01.19.
Lábjegyzetek:
[1] Vö. Human cloning in film, http://sro.sussex.ac.uk/1723/1/O%27Riordan.pdf, 2014.01.19.
[2] Utópisztikus: az elképzelt jövővel kapcsolatban mutat be a néző, illetve az olvasó számára egy „már majdnem tökéletes” élethelyzetet. Utópisztikusnak, – vagyis megvalósíthatatlannak, elérhetetlennek nevezzük az olyan ideákat, amikről a jelenben úgy gondoljuk, hogy kivitelezésük lehetetlen (a mai ember számára legalábbis).
[3] Vö. http://news.bbc.co.uk/onthisday/hi/dates/stories/february/22/newsid_4245000/4245877.stm, 2014.01.19.
[4] Eugenika: A szó Francis Galtontól származik. „Jól született”-et jelent. Fajnemesítés, ami tudománnyá fejlődött, s azt vizsgálja, hogy mely módszerekkel képes az ember javítani saját genetikai összetevőin.
[5] DH 4795.
[6] Mater et Magistra, http://www.vatican.va/holy_father/john_xxiii/encyclicals/documents/hf_j-xxiii_enc_15051961_mater_en.html, 2014.01.26.
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
