Sokan kérdeztétek már, hogy miként készülök egy blog bejegyzés megírására. Írok vázlatot, vagy csak azt írom le, ami spontán jön belőlem? A Szembetűnő nevű blog adományozta oldalamnak a Liebster Blog Award-díjat, mely egy ún. vándor blogger-díj.
A Németországból kiinduló díj lényege, hogy a bloggerek egymásnak adják át az elismerést (persze ez nem kötelező jellegű), s ezzel együtt válaszolniuk kell pár sztenderd kérdésre, mely által az oldal követői nagyobb bepillantást nyerhetnek a blog munkálataiba. Ezúton is köszönöm az elismerést a Szembetűnő blog oldalnak. A Hátsó Sor Közepe díjazottja Bagolylepke könyvespolca blogja lett! Érdemes benéznetek hozzá, mert alaposságával és egyedi stílusával kiemelkedik a blogok tengeréből. Lássuk hát, A Hátsó Sor Közepe kulisszatitkait és a megválaszolandó kérdéseket!
1) Készítesz-e konkrét tervezetet magadnak (amihez tartod is magad), hogy milyen időközönként posztolj a blogodra?
Konkrét tervezetem sosem volt igazán arról, hogy milyen időközönként posztoljak. Mindig akkor írtam meg egy cikket, amikor valamilyen filmet, sorozatot arra érdemesnek vagy aktuálisnak tartottam. Persze olykor velem is megesett, hogy bár már hónapokkal a film premierje előtt elhatároztam, hogy „már pedig én erről a filmről tuti, hogy írni fogok!”, aztán valami mégis közbejött az életemben és, hopp, kimaradt a cikk – így például a Star Wars VII: Az ébredő Erő, és a James Bond 007: Spectre kapcsán is (bár mentségemre szóljon, hogy írtam egy James Bond-dal és két Star Wars-zal kapcsolatos cikket itt, meg itt). Ami viszont a tervezetet illeti, a blog cikkeihez szoktam vázlatokat írni. Nem ritka, hogy egy-egy film kritikájához több oldal is összejön – a Batman v Superman kritikájához például 4 oldalt írtam, és ezek csak a vázlatpontok voltak!
2) Tartod-e a kapcsolatot valamilyen formában az olvasóiddal?
Igen, többük személyes barátom vagy közeli ismerősöm. Meglepő volt számomra, hogy már a blog indulásakor is több ember jött oda hozzám azzal, hogy figyelemmel követi bejegyzéseimet. Ez azért volt jó érzés számomra, mert olyanok mondták ezt, akikről nem is gondoltam, hogy követik a blogot. Nekem nagyon sokat jelentett ez akkor, és még ma is jó érzéssel tölt el, hogy egyre többen dicsérik a cikkeimet egyediségük és összeszedettségük miatt.
Tervezek majd egy közös filmnézést és beszélgetést az olvasókkal (ha erre kedvet éreztek), de még nem tisztázódott le bennem, hogy erre milyen keretek között kerülne majd sor. Erősen gondolkozom egy saját domain névvel rendelkező internetes honlap elindításán is…
3) Melyik a kedvenc filmed?
Na, egy filmes bloggertől kimondottan nehéz kérdés erre válaszolni… Annyi filmet szeretek, mindegyikhez személyes élmények kötnek, de ha ezeket elválasztom tőlük, akkor azt mondanám, hogy az Eredet (Inception, 2010). A film mondanivalója, a történet elgondolkoztató elemei, a színészek kimagasló munkája, a film látványvilága és természetesen a zenéje, ezek mind-mind különlegessé tették számomra Christopher Nolan filmjét.
4) Mi a kedvenc könyved?
Ezzel a kérdéssel is meg vagyok lőve rendesen, most így rögtön Agatha Christie Tíz kicsi néger című könyve (And Then There Were None, 1939) ugrott be. Mellesleg az írónő könyvei személyes kedvenceim (a belőlük készült film és sorozat adaptációkat is nagyon szeretem).
5) Mennyire vagy nyitott új műfajok iránt, szívesen lépsz-e ki a komfortzónádból?
Természetesen szeretek új dolgokkal kísérletezni, és ez a kijelentés a blogomra való tekintettel is megállja helyét. Írtam már egészen eltérő műfajokról: a blogon tárgyalt fő témák (filmek, sorozatok, filmzenék) mellett írtam már mesékről, életművekről, de vallásos és tudományos témákban is elmélyedtem már, s be kell valljam, ezek sokszor nem könnyű témák.
Ugyanakkor szerintem nagyon fontos beszélni ezekről, mert ezek a kérdések nem csupán utópisztikus filmek témái lehetnek, de egyben napjaink létfontosságú kérdései is – ilyen volt például, amikor: a klónozásról és az abortuszról, Holloywood válságáról, a szervdonorságról, a legjobb magyar szinkronhangokról, a több évtizedes szívvel-lélekkel végig dolgozott színészi munkáról, a sokak fantáziáját megmozgató filmes spekulációkról, közönségkedvenc színészekről, kiváló színészek megrázó tragédiájáról és érdemeiről, városok filmes kötődéseiről,a kalandfilmek mögött rejlő történelmi hűségről, filmes kulisszatitkokról, vagy éppen a könyv-film kapcsolatáról írtam bejegyzést. Tehát igen, azt hiszem elég sokszínű vagyok.
6) Volt-e már, hogy inkább nem írtad meg lesújtó véleményed egy filmről / könyvről?
Soha. Én azért írom a kritikáimat, mert szeretem elmondani a saját véleményemet egy alkotásról. Ha szeretem az adott filmet és az mégis rosszul szerepel a mozivásznon, akkor azt is megírom. Nem szeretem az olyan „kritikákat”, amik csak pocskondiázni vagy csak dícsérni tudják a filmeket. Erre minden „blogger” képes. Nincsen két egyforma vélemény, és épp ezért érdekes beszélni a filmekről. Ezért (is) szeretem ezt csinálni. Szeretem a kihívásokat, mindig pörgök, mindig azon jár az agyam, hogy milyen érdekes témáról lehetne még írni. Sokszor nehéz kiválasztani azt a témát, ami nem csak engem, de másokat is megérintene, foglalkoztatna. Jól tudom, hogy van olyan ismerősöm, aki kimondottan a kritikáimat olvassa, van, aki pedig a filmes érdekességeim miatt követi a blogot. Az igazán nagy kihívás az, hogy egy cikkíró el tudja mondani egy filmről vagy könyvről annak pozitív és negatív aspektusát is – és lehet, hogy ez így kimondva nagyon könnyűnek tűnik, de valójában ez nem mindig ilyen egyszerű.
Mindig igyekszem alaposan utána járni az egyes témáknak, ha úgy érzem, vannak még fehér foltok a térképemen. Minden bejegyzésben szeretnék értéket átadni, meglátni a gyengébb produkcióban is a bennük rejlő pozitívumokat. Soha nem bírnék úgy posztolni egy kritikát, hogy csupán a film tartalmát írom le, és oda biggyesztek a végére egy értékelő számot, vagy hogy „ez a film nagyon jó / vagy nagyon gáz, ne nézzétek meg!” Ez nem kritika, és mindig tépem a hajam, amikor ilyet látok. Tisztelem mások véleményét, de nagyon idegesít, amikor sok „rajongó” litániát ír a cikk végére, ha esetleg elírok egy betűt egy szeretett karakterük nevében, vagy ha szerintük nem 100%-os a tudásom egy képregény múltját illetően. A blogolás nem erről szól. Én élvezetből írok, főleg az olvasóimnak, de egy kicsit azért magamnak is, mert ez is az önkifejezés egy formája.
7) Milyen zenei stílusokat kedvelsz? Mit hallgatsz a legszívesebben?
A filmzenékért már gyerek korom óta rajongok. Szinte nincs olyan nap, hogy ne hallgatnék filmzenét. Egyszer megnyugtat, másszor pedig motivál. Szeretem az igényes filmzenéket és ez szerintem meg is látszik abból, hogy hány filmzenével foglalkozó cikket írtam már a blogra. Természetesen szeretek más zenei stílusokat is, így Michael Jackson, Imagine Dragons, Eros Ramazzotti és a Queen is nagy kedvenceim közé tartoznak.
8) Van-e valamilyen babonád?
Nincsen, nem hiszek a babonákban.
9) Miért tartod fontosnak az olvasást / jó filmek nézését?
Mert szélesítik az ember látókörét. Az általam vizsgált filmek, könyvek és egyéb (tudományos) témák, illetve érdekességek kapcsán mindig igyekeztem eddig olyan témát találni, mely megmozgatja az emberek fantáziáját. Persze sokszor az is elég, ha csupán szórakoztatni akarunk.
10) Mi a kedvenc meséd?
A mese gyerekkorom egyik esszenciális eleme volt. Felnőtt fejjel látom, hogy ma sok olyan „mesének” nevezett rajzfilmmel tömik gyerekük fejét, amit a mi korunkban elképzelni sem tudtak volna szüleink, hogy megnézessék velünk. Hogy csak párat említsek a sok régi kedvenc közül, én nagyon szerettem a Tom & Jerryt, a Hupikék törpikéket, vagy a Frédi és Bénit.
