„Legyünk őszinték: ma már senkit sem döbbent meg egy dinoszaurusz! (…) Manapság a kölyköknek egy Stegosaurus annyi, mint egy elefánt az állatkertben.”
Úgy ültem be megnézni a Jurassic World c. filmet, hogy ez a rész – talán? – végre képes lesz visszahozni azt a hangulatot, melyet az első Jurassic Park (1993) nyújtott számomra. Annyira vártam a filmet, hogy írtam is egy külön bejegyzést az új részt megelőző trilógiáról Minden, amit a Jurassic Park-filmekről tudni akartál! címmel. Bizony nem csak én vártam tűkön ülve a dínós-széria folytatását, hanem több millió másik rajongó is. Tizennégy éve vártuk a méltó folytatást, mely felidézné az első rész hangulatát, ugyanis a második rész (1997) még egész jó volt, de a harmadik epizód (2001) már kimondottan nyögve-nyelőse sikeredett. A Universal Stúdió próbálta nyugtatgatni a rajongókat a Jurassic Park 3D-s változatával, de mi ennél többre vágytunk! A napokban végre mindannyiunknak módja nyíl(ha)t rá, hogy ismét csattogó fogak és hatalmas karmok látványából vehessük ki részünket. Vajon sikerült megütnie a Jurassic Worldnek az első rész színvonalát? És ha igen, mennyiben? Tarts velem, és megtudhatod (a spoilerekre az adott helyeken felhívom a figyelmet)!
Az első két résszel ellentétben nem Steven Spielberg, hanem Colin Trevorow ült most a rendezői székbe, aki – hogy őszinték legyünk – korábban nem túl sok sikeres filmmel büszkélkedhetett. Épp ezért, nem is értettem, hogy miért nem keres a stúdió egy igényes, sikeres(ebb) rendezőt a megüresedett székbe. Spielberg – csak úgy, mint a III.résznél, úgy most is – csupán, mint executive-producer vette ki részét a Jurassic World munkálataiból.
„Nem növelhetjük meg egy állat ragadozó küllemének jegyeit, a belső vonások felerősítése nélkül…”
A (nem túl bonyolult) történetet a kis-millió előzetes és tv-spot igen érthetővé tette számunkra: a Nublar-szigeten – ahol a Jurassic Park játszódott – ismét megnyitotta kapuit az ikonikussá vált őslénypark, de már sokkal korszerűbb és bővebb szórakoztatóipari kínálattal, mint ahogy azt a két évtizeddel régebbi Park tette. Fontos, hogy felejtsük el a Jurassic Park II-III. történéseit, mert ez a film úgy készült el, mintha csak az I.rész történt volna meg! (Ez talán nem is lett volna hátrány, de erre még a későbbiekben kitérek.) Dr.John Hammond a végakaratában Simon Masrani (Irrfan Khan)-ra bízta a Parkot, aki az elmúlt – közel húsz évben – a legújabb technikai újításokkal fejlesztette tovább azt. Immár nem csak dinoszauruszokat, de vízi- és repülőhüllőket is megcsodálhatnak a látogatók. Bár a szigetet rengeteg látogató árasztja el évről-évre, ugyanakkor a Park vezetősége mindig egy újabb látványossággal próbálja odacsalogatni a látogatókat. Masrani épp ezért egy, az eddigieknél még veszélyesebb ötlethez folyamodik: nem pusztán klónozással hoz létre dinoszauruszokat, de egyszersmind genetikailag létrehoz egy új, hibrid dinoszaurusz fajt, Indominus Rex néven. Persze, a történethez hozzá tartozik a romantikus-szál is, mely Owen Gready (Chris Pratt) és Claire Dearing (Bryce Dallas Howard) között zajlik, ill. a hölgyemény két unokaöccse is megjelenik, akik épp a parkban vannak látogatóban nagynénjüknél (aki mellesleg vezető beosztásban dolgozik a szigeten). Akár csak az első részben, úgy itt is kell egy rosszfiú – Vincent D’Onofrio -, aki jelen esetben épp a Velociraptorokat akarja háborús fegyverként használni. Az eredeti gárda egyetlen visszatérő szereplője Dr.Henry Wu, akiről több érdekes dolog is kiderül majd a film folyamán… Nos, adott minden tényező a káoszhoz! Mégis, mi sülhet ki ebből?
***
Érdekes volt nézni, hogy miként viszonyultak a park dolgozói a Jurassic Park-ban történtekhez? Míg egyesek relikviákat (pl. logóval ellátott pólót) gyűjtenek, addig mások ezt teljes mértékben ellenezik. Hogy miért? Itt jutunk el a film egyik buktatójához! Etikai okból kifolyólag ellenzi ugyanis a park vezetősége, hogy a Jurassic Parkban történtekről beszéljenek. (Ugyanakkor az első részből hátramaradt romok még mindig megvannak. Akkor miért nem rombolták le őket?) Ez teljesen paradox az állsápontjukat illetően. A lefektetett szabályok és elgondolások ellenére, Masrani úgy áll a Jurassic Worldben történő – esetleges – halálesetekhez, mintha azok a legtermészetesebb velejárói lennének a park működésének!
Hogyan gondolkodhatott Masrani: Klónozzunk dinoszauruszokat? …Persze, hisz’ már más is megtette előttünk! De, hát veszélyes, bárki bele is halhat?! …Igen, persze-persze, de néha történnek balesetek. Ja, és kell egy új látványosság is a Parkba: egy nagyobb, rémisztőbb dinoszaurusz, melytől a felnőttek is rettegni fognak!
Most komolyan: egyrészről megy a nagy lelkizés, másrészről pedig a profit hajszolása. És mindezt egy személyben jelenítik meg Masrani-ban, egy olyan intézménynél, ahol naponta átlagosan 20.000 ember fordul meg. És mint tudjuk, hiába fogadták fel eddig is a legtutibb mérnököket, a kánya minden egyes alkalommal beütött a csirkefarmon, és a kakas mindig kitört a tyúkólból! A sunnyogás nagymesterének volt beállítva Hoskins, – és valamelyest Dr.Wu is. Persze, a doki csak az utasításokat követte – de hát akkor is -, pontosan tudta, hogy egy olyan dínót kotyvasztanak össze, ami a T-rex-hez képest sokkal durvább lesz. Masrani persze mossa kezeit, és még arra sem emlékszik, hogy milyen elvárásokat közölt Dr.Wu-nak az e-mailjében. Majd ezután – mint a „hős lovag”, ki megmenti népét – Masrani helikopterre pattan, de úgyis sejtjük már előre, hogy ez a tette is csak annyit ér majd, mint halottnak a csók…
„A Jurassic World-ben semmi sem természetes…!”
Ja, de kérem?! Mit is szerettek volna Masraniék és a vezetőség? Az új, hibrid dínónak több foga legyen: sikerült. Nagyobb legyen: sikerült. Ijesztőbb legyen: hát, megkapták! Ugyanakkor sajnos a film felétől a hangulat már nem az igazi, és ezzel együtt a turmix-dínó is (jobbára) hangsúlytalanná vált. A film első felében éreztem a fenyegetettséget és a frissességet, melyet az új dínó volt hivatott prezentálni. Korábban egyébként az előzetesekben szándékosan nem figyeltem az új dinoszauruszt, mert minél kevesebbet akartam megtudni róla.
(Spoiler:) Az nagyon ötletes volt, hogy az Indominus Rex színváltoztatásra képes, valamint, hogy kikaparta a jeladóját és próbálta csapdába csalni Owenéket. De vagy csak én vagyok ilyen elvetemült, vagy mindenki más is könnyedén rájött ezekre az érdekességekre? (Spoiler vége)
Az volt a bajom, hogy több jelent végét – olykor már fél perccel korábban is – meg lehetett mondani előre, hogy miképp fog végződni, lásd: a turmix-dínó sorsa a film végén (azért ezt nem lövöm le teljesen)… Oké, kis változtatással, de azért ezt is eltaláltam. Hiányoltam az eredeti(bb) megoldásokat. Ami a Mosasaurust illeti, én piszok kíváncsi voltam rá. A valóságban 13 méter hosszúra nőtt meg, de gyanítom, hogy a filmben genetikailag módosították a génállományát, hogy nagyobbra nőjön. Amikor bekapja a Fehér cápát, ill. a végén a „dupla vagy semmi„-t, azok azért emlékezetes jelenetek maradnak számomra.
A többi dínófajtát a Velociraptorokon kívül valójában nem is tudtuk megismerni (mindenki kedvencét, Rexit a végére hagyom, bizonyos okokból kifolyólag). Azt is reméltem, hogy jobban megismerhetjük a szigetet, de végül nem így lett. Ne lepődjön meg senki sem, nem a filmkészítők tudományos maradisága miatt nem ábrázolták tollasnak a raptorokat, hanem mivel genetikailag módosított raptorokat tartottak a Parkban, ezért jelentek meg csupaszon a drágáim. Egész családias körben gyűltünk össze „Raptorék”-nál. A dínóknak még nevet is adott Owen: Charlie, Echo, Delta és Kék. Ami Owen és a raptorok kapcsolatát illeti, szép elgondolás volt, mert a Velociraptorok tényleg a dínók (egyik) legintelligensebb fajtája volt, de ez a beidomított raptorosdi nekem nagyon életidegennek hatott. Az viszont tetszett, ahogyan a raptorok az új Alfával kommunikáltak…
Sokan mondták már, hogy a Tyrannosaurus rex már lerágott csont, – és valóban, az előző széria tőle volt hangos (igen, még a III.részben is jobban kedveltem, mint a Spinosaurust). Jómagam hiányoltam Rexit, és az, hogy a film elején pár képkocka erejéig mutatták, nekem ez nem volt elég. A Jurassic Park III.-ban csúfondáros K.O.-t vitt be neki a Spinosaurus. Épp ezért gondoltam, hogy hiába lesz itt esetleg nagy halál-jelenete a „zsarnokgyíkok királyának”, az csak is megvezetés lehet, mert a végén majd úgyis ő gyűri le a trónkövetelő nehézsúlyú kihívót. És lám, (részben) igazam is lett.
Na, de álljunk meg egy szóra! Tény, hogy amikor Claire kinyittatja a kilences kifutót, az a film egyik legkedvesebb jelenete volt számomra. De amikor a csajszi meggyújtotta a fáklyát, szinte felröhögtem. Na, ne! Nehogy már megint az I.részben „jól bevált” – amúgy tudományos szempontból tekintve hibás elképzeléssel – akarjanak megetetni minket, miszerint „a T-rex csak a mozgást érzékeli„.
Ja, és a legjobbat még nem is említettem: Calire vagy a Jurassic World egyik titkos laborjában megalkotott android, vagy maga Usain Bolt női megtestesülése! Ugyanis nem mindennapi teljesítménnyel bír a nőci: nincs az a tűsarok, amiben simán végig szaladsz egy egész szigetet, és a tetejében még egy Tyrannosaurus rexet is simán lefutsz – melynek (csak halkan jegyzem meg) csúcssebessége elérhette akár a 40 km/h-t! Na, erre varrjatok gombot!
Jaj, a másik „kedvencem” az Owen és a Faterok raptorok motoron-jelenet volt! Magyarázzátok el nekem, kérlek… Bár, nekem nincs jogosítványom motorra, de annyit én is konyítok a vezetéshez, hogy feltegyem a kérdést: hogy a viharba’ van az, hogy Owen még csak (szinte) nem is pislog a szélben, de nem is veri képen egy-egy csalán vagy belógó inda sem, nem megy a szemébe bogár, a vaksötétben pedig még csak nem is hunyorít és még csak egy vakondtúrást sem kell kikerülnie menet közben, mert olyan sima előtte az út?! És Clair-t se hagyjuk ki (ismét), aki kosztümben végigslampol a Nublar-szigeten, és mindezt megússza mindössze pár mohafolttal a blúzán, – vagy csak Perwoll-al mos? És a tökéletesnek megalkotott Indominus Rex hogy-hogy nem érzi meg azonnal az előle bujkáló gerlepárunkat?
Ami a CGI-t és a látványvilágot illeti, azzal semmi gondom nem volt; de a 3D-nek semmi hasznát nem láttam e film esetében! Való igaz, hogy nem csak a Jurassic Park I-II, de még a III.rész esetében is (pedig az 2001-ben készült már) jó volt látni, hogy mechanikus robotokkal (is) dolgoztak az ILM-es dínók mellett. Ettől függetlenül, még mindig teljes egészében élvezhetőek voltak azok a filmek is, és nem vettek el a robot-dínók semmit a film által nyújtott élményből, sőt. Talán csak még inkább „emberibbé”, értékelhetőbbé tették a filmbe fektetett munkát számunkra. Most azonban ezt nem éreztem magaménak, hiába volt minden egyes pikkely és fog a helyén.
Bár nem ő szerezte a film zenéjét, de tény és való, hogy John Williams örökzöld Jurassic Park-zenéi még a széria negyedik részében is megállták a helyüket. Egyáltalán nem tűntek lerágott csontnak, sőt. Felidézték a ’90-es évek elejét, ‘A‘ filmet, melynek zenéje elválaszthatatlanul egybe forrt a Jurassic Parkkal. Michael Giacchino-nak különleges érzéke van a dzsungelben játszódó történetek zenei aláfestéséhez (lásd: LOST), és van is néhány darab az albumról, mely valóban emlékezetesre sikeredett. No, persze a Mester egyes darabjait is átvette az új rész komponistája, de ez jottányit sem csorbított az élményen, sőt, inkább csak erősítette a Jurassic Park-élményt. Az Indominus Rex külön zenét is kapott, mely szerintem a maga egyszerűségével lett nagyon találó és kimondottan sejtelmes. Itt meghallgathattok pár számot, melyek a legjobban tükrözik a Jurassic Park-széria hangulatát a Jurassic World-ben:
- Welcome to Jurassic World
- As the Jurassic World turns
- Gyrosphere of Influence
- The Park is closed
- Jurassic World suite
Ami Star-Lord Chris Pratt karakterét illeti, nekem sajnos kissé semmilyennek tűnt. Hiányoltam a Galaxis Őrzőiben nyújtott alakítását. Ez persze nem az ő, hanem a szerepe csorbája, de ennél sokkal több rejlett benne. Amúgy nem véletlen, hogy őt akarják a fiatal Indiana Jones szerepére, mert megvan hozzá a kellő sármja és színészi képessége is. Ráhúztak Owen-re egy jófiú-sémát, akit talán kicsit viccessé is akartak tenni, de annyira azért mégsem. A romantikus szál közte és Claire között, meg hadd ne mondjam, még a raptorokkal is érzelemdúsabb kapcsolata volt Owen-nek, mint Claire-rel.
A két unokatesóról, ill. a bébicsőszről inkább nem is mondok sokat. A srácok közül a kisebbet bírtam csak, de őt is csak azért, mert vártam, hogy rajta keresztül valami újabb tudományos információ-csemegét tudhatok meg az őslényekről. Ami a bátyját illeti, reméltem, hogy minél hamarabb elhalálozik – csak úgy, mint a raptorokhoz beeső srác is -, vagy hogy idővel „benő a feje lágya”, látván a sok vért és pusztítást.
Oké, kicsit vissza a dínókra és a lezárásra (kisebb spoiler): miért nem adtak alcímet is a filmnek, mondjuk, hogy: Jurassic World: A Dínók Szövetsége? Komolyan? A T-rex megmenti a világot, a raptorok a szárnysegédei, ez eddig oké. De a legutolsó életben maradt velocival miért nem végez? Jó, hogy nem ugrott fel a raptor pacsizni a Rex-szel…
Ami meg a film végét illeti: legnagyobb bánatomra totál semmilyen lett! Dr.Wu szépen ellibben helikopterén az embriókkal, s ezzel életben tartja az egyetlen megmaradt szálat, mely majd felvezetheti az újabb részt… Mert, hogy lesz újabb Jurassic World-mozi! Nagy rá a sansz, hogy ez a rész volt egy újabb trilógia első része. Hogy ezt mire alapozom? Egyrészt arra, hogy – mint az várható volt – a film világrekordokat dönt bevételek terén, másrészt pedig Chris Pratt közölte, hogy több Jurassic World-mozira is kötött szerződést!
Kinek ajánlom ezt a filmet? Egyrészt annak, aki kíváncsi egy nyári blockbuster-filmre és csupán merő szórakozást akar; másrészt annak, aki a Jurassic Park-filmeken nőtt fel és a széria rajongója. Nekem a film sajnos csalódás volt. Sosem hittem volna, hogy így jövök ki a film után. A film első 45 perce egész jó és friss volt… De utána, mintha a film készítői beleestek volna a Jurassic Park III. hibájába (vagy talán még lejjebb is csúsztak onnan).
Sokkal többre volt hivatott a Jurassic World, mint amit kihoztak belőle. (Az sem javított a moziélményemen, hogy áramkimaradás miatt leállt a film kb. 10 percre, majd mikor végre újra indították, sajnos nem a kellő helyről folytatódott.) Egyszerre próbáltak élménymozit nyújtani a gyerekeknek (12-es korhatárral), míg a felnőtteknek egy igazi kalandmozit, egy kis rettegéssel megspékelve. A kettő genetikai kombinációja koránt sem győzött meg. Talán majd a következő rész… Ebben bízva idézem Dr.John Hammond-ot:
„A következő hibátlan lesz…!”
(Jurassic Park, 1993)
pics via: IMDb
