Jelek: forgatási érdekességek M. Night Shyamalan filmjéről

M. Night Shyamalan 2002-ben egy olyan filmet tett le az asztalra, mely – a maga nemében – még ma is simán megállja a helyét. A 106 perces produkció az Államokban és világszerte is óriási sikernek örvendett, még a kritikusok is elismerően nyilatkoztak róla. Ebből fakadóan nem meglepő, hogy Magyarországon is nagy rajongótábora van a filmnek. A rendező saját ötletéből készült Jelek (Signs) c. film az elmúlt tizennyolc évben számos ranglista élén végezte – tegyük hozzá, nem hiába.

Részben a film iránti rajongásom, részben pedig egy jeles alkalom adta az ötletet, hogy Shyamalan remekművéről írjam meg a blog így készült…-cikksorozatának következő részét. A HSK Produtions – aki esetleg még leánykori nevén ismeri: a Hátsó Sor Közepe – épp ma ünnepli létrejöttének kilencedik évfordulóját! Az évek alatt több, mint 2.000.000-an olvastátok el bejegyzéseimet. A tizedik évfordulóra szeretném, ha már egy saját oldalon követhetnétek figyelemmel a blog legújabb cikkeit. Köszönöm Nektek a sok biztató szót és érdeklődést, melyekkel az elmúlt években megajándékoztatok. Örök hálával tartozom imádnivaló feleségemnek, aki idén is szó nélkül tűrte – sőt, támogatott benne! –, hogy sok-sok órát töltsek cikkeim tökéletesítésével. Sokszor előfordult már velem az elmúlt években, hogy ismeretlen emberekről derült ki egy-egy beszélgetés folyamán, hogy ismerik és kitartóan olvassák az oldalamat. Ez mindig nagy örömmel tölt el, s megerősít abban, hogy van értelme folytatni. Bízom benne, hogy a következő évben is bőven találtok majd kedvetekre valót az oldalon! Ha van olyan ismerősötök, akiről tudjátok, hogy szereti a filmek világát, kérlek ajánljátok figyelmébe az oldalt, vagy osszátok meg valamelyik közösségi oldalon a HSK bejegyzéseit. Köszönöm! ♥

Na, de mivel is lesz dolgunk az új cikkben…? Rengeteg kulisszák mögötti titokról rántjuk le a leplet, forgatási videót és egy galériát is találtok majd benne. Szó lesz az alkotói folyamatról, forgatási helyszínekről, a filmzenéről, színészekről, és még rengeteg egyéb érdekesség kerül majd utatokba… Remélem, hogy e film esetében is meghozom a kedvetek az újranézéshez. Jó szórakozást kívánok a Jelek forgatási kulisszatitkaihoz!

„A világ kétféle emberből áll. Ha valami szerencse éri az első csoportot, az nem csak szerencsét lát vagy véletlen egybeesést… Ők Jelet is látnak benne, bizonyítékot, hogy odafönt van valaki, aki vigyáz rájuk. A másik csoport puszta szerencsét lát, örömteli fordulatot. (…)

Azt kell eldöntened, melyik típushoz tartozol: azokhoz, akik Jeleket látnak, akik csodákat látnak, vagy azokhoz, akik azt hiszik, hogy ez vak szerencse – vagy máshogy fogalmazva a kérdést: Lehetséges, hogy véletlen egyáltalán nincs?”

/ Graham Hess (Jelek, 2002)

« ♦♦♦ »

Úgy hozta a sors, hogy Joaquin Phoenixnek kellett beugrania Merrill Hess szerepére, ugyanis eredetileg nem őt, hanem Mark Ruffalot szemelte ki a rendező. Ruffalonak az utolsó pillanatban kellett eleresztenie a szerepet, ugyanis egy tumort találtak az agyában, melyről szerencsére utólag kiderült, hogy jóindulatú volt.

Mel Gibson karaktere (Graham Hess) a filmben úgy próbálja megnyugtatni gyermekeit az idegenek támadása közben, hogy elmeséli nekik születésük körülményeit. Sokáig azt hittem, hogy ezek a történetek egy szépen megírt forgatókönyv eredményei, ám mégsem. Ezek valójában a rendező, M. Night Shyamalan gyermekeinek születési történetei.

M. Night Shyamalan nem akart túl sok számítógépes utómunkát használni a filmben, így ebből fakadóan, amit csak lehetett, gép nélkül készítettek el – pl. az összes gabona kukoricakört is.

A Morgan könyvében látható földönkívülieket a filmet író és rendező M. Night Shyamalan lánya, Saleka Shyamalan rajzolta.

Az idegent megmutató brazil videót maga a rendező vette fel egy kézi kamerával (erről még lesz szó később bővebben).

Mel Gibsonnak nem mondta el a rendező, hogy ő fogja játszani Rayt, a(z egykori) pap feleségének gyilkosát, így, amikor Graham meglátja a férfit az utcán, az a színész valódi elképedése volt.

A forgatáshoz egy új öntözési technikát használtak, melynek eredményeként gyorsabban nőtt a kukorica. Természetesen, a Delaware völgyi mezőgazdasági oktatási intézmény önként jelentkezett a nemes feladatra, hogy (részben) náluk foroghasson a film.

(M. Night Shyamalan)

A jelenetet, melyben Shyamalan karaktere bocsánatot kér Hesstől (Mel Gibson), egy nappal azután forgatták le, hogy a rendező nagypapája elhunyt.

Ez a film volt az 1996-ban született Abigail Breslin (Bo Hess) debütálása a hollywoodi filmiparban. Gyerekszínészként igen foglalkoztatott volt, akit azóta olyan sikeres alkotásokban láthattunk világsztárok oldalán, mint: A család kicsi kincse (2006), a Mindenképpen talán (2008), a Zombieland (2009) és Zombieland 2: A második lövés (2019), az Ízlések és pofonok (2007), a Végjáték (2013), de láthattuk A nővérem húga c. filmben is (a 2009-es produkcióról a HSK egyik korábbi, tudományos tematikájú cikkében olvashattatok), továbbá főszerepet játszott Arnold Schwarzenegger mellett a Maggie: Az átalakulás c. moziban (2015) is.

A forgatások ütemtervéhez készült stábtaglistán Mel Gibson nevét kicserélték ‘Lem Nosbig’-re annak érdekében, hogy kizárólag a filmen dolgozók tudják, melyik napokon forgat Gibson (ugyanis, a színész hatalmas rajongótábora a férfi minden lépését árgus szemmel figyelte).

2001. szeptember 12-én, egy nappal az Egyesült Államokat ért terrortámadásokat követően került sor annak a jelenetnek a felvételére, melyben Graham utoljára beszél balesetet szenvedett feleségével. A jelentet a stáb azután vette fel, hogy közös gyertyagyújtását tartottak az áldozatok és a szörnyű esemény emlékére.

James Newton Howard már jóval a forgatások megkezdése előtt nekiállt a filmzene megkomponálásának. Erre azért volt lehetősége, mivel sokat beszélgetett a rendezővel magáról a történetről, valamint a karakterek személyiségéről is. Shyamalan rengeteg vázlatképet mutatott meg a zeneszerzőnek, melyek James Newton Howardnak segítségére voltak abban, hogy miként képzelje el az eseményeket, a helyszíneket, s hogy tudja, milyen hangulatot kölcsönözzön a filmnek. James Newton Howard a DVD extrái között úgy nyilatkozott a filmvégi jelenthez komponált zenéjéről, mint az egyik legnehezebb feladat (addigi) pályafutása során. Ugyanis, a jelenet elején fenyegető hangulatú a zene, majd egy érzelmes rész következik (ebben búcsúzik el egymástól Graham és felesége), majd ismét visszatér a zaklatott, fenyegető töltetű zene, mely végül átfordul a film egyik legszebb és legemlékezetesebb dallamába. Ahhoz képest, hogy itt mindössze kb. 3-4 dallammal kooperál a zeneszerző, mindez nagyszerű teljesítmény. A zenekar a stúdiófelvételkor száz főből állt. A zeneszerzőnek nagy segítségére voltak a filmben hallható zörejek és hangok, mivel elmondása szerint ezek nélkül egy teljesen más zene született volna meg a fejében. Íme az említett zene, a jelenettel együtt:

M. Night Shyamalan biztos volt a dolgában, amikor Mel Gibsont szerződtette a filmre. A rendező úgy nyilatkozott róla, hogy:

„Ő az a fickó, akiről elhiszed, hogy a családjáért minden követ megmozgat.”

És akkor ejtsünk pár szót az idegenekről is. Eredetileg a rendező úgy szerette volna, ha az ufók egyik pillanatról a másikra átlátszóvá válnának, de nem tetszett neki a végeredmény, így elvetették az ötletet. Külsejüket illetően, női testalkattal képzelték el őket, ezért egy magas, vékony színésznőt szerződtettek a szerepre, s részben némi CGI-t vetettek be az ügy érdekében. Ugyanakkor a végeredményt látva úgy érezték, hogy egy női testalkattal megáldott UFO nem elég ijesztő, ezért az utolsó pillanatban egy férfi színész ugrott be a szerepre (pl. a háztetős, és a film égi jelenetekben).

Remekül érzékeltették a nézővel, hogy a lelkész elveszítette Istenbe vetett hitét: a film elején a falon csupán egy feszület körvonalait látni, mely egykor ott függött, ám mára már csak a kereszt halvány sziluettje látszik a piszkos tapétán. A film végére mindez megváltozik, s újra papi ruhában láthatjuk Grahamet, aki szolgálatba áll.

Abigail Breslin meghallgatásán megjelent egy kutyus, aki teljesen hozzánőtt az öt éves színészpalántához. A kutyát Bonak hívták, s később Abigail karaktere is ugyanezt a nevet kapta.

A rendező, M. Night Shyamalan szerint a történet legijesztőbb része az, hogy egy jó, Istenfélő ember (ráadásul egy lelkész) képes elveszíteni az Istenbe vetett hitét.

Mellbevágó érzés a néző számára, amivel a család tagjai akkor szembesülnek, amikor beutaznak a városba. A nyüzsgő élettől távol élő kis család azért kel útra, hogy egy kis időre elszakadjanak a mindennapjaiktól, fájdalmas emlékeiktől. Ehhez képest, mindannyian azzal szembesülnek valamilyen formában, hogy a múlt nem ereszti őket: Merrillt a sportolói múltja, Grahamet a papi hivatása kísérti, majd mind a négyen megpillantják a gyilkost, aki a családanya halálát okozta.

A fészerben játszódó jelenetet három héten át vették fel.

A rendező semmiképp sem akart olyan moziplakátot készíteni, melyen kizárólag Mel Gibson arca látható. Ezt azzal indokolta, hogy e történetnek nem kizárólag Gibson karaktere a főszereplője, mivel épp olyan fontos szerepet tölt be benne Merrill és a két kisgyerek is. Természetesen, készült olyan poszter is (pl. a film DVD-változatára), melyen mind a négy karakter szerepel. Ezzel Shyamalan egy másik, korábbi filmjére, a Hatodik érzékre (1999) utalt vissza, melynek plakátján Bruce Willis szerepelt.

A Morgant alakító Rory Culkin a Reszkessetek, betörők! 1-2 főszereplőjének, Macaulay Culkinnak (Kevin), és Kieran Culkinnak (Fuller) a fiatalabb testvére. A Reszkessetek, betörők! első két részéről már olvashattok 100 forgatási érdekességet a HSK egyik korábbi cikkében.

(Kieran és Macaulay Culkin)

A film 72 millió dollárból készült és 228 millió $-t hozott a konyhára.

Térjünk egy kicsit vissza a filmzenéhez: James Newton Howard több klasszikus filmből merített ihletet a Jelek című film zenéjének megalkotásakor. Természetesen, a már említett Hitchcock-film, a Psycho volt az egyik (ennek egyik legszembetűnőbb példája a film nyitánya), valamint a Harmadik típusú találkozások (1977), és az Alkonyzóna (1959).

A Hess ház jelképezte Amerikát a történetben, melyet a környező kukoricatáblák vettek körbe, ezek pedig a támadó földönkívülieket jelképezték. Így az sem véletlen, hogy a Viktória-korabeli farmház piros–fehér–kék színekben pompázik.

A rendező több filmből is merített ihletet a mozi megalkotásakor: a legendás klasszikus Hitchcock-filmből, a Madarakból (1963), továbbá Az élőhalottak éjszakája (1968), és A testrablók támadása (1956) is ugródeszkául szolgált számára az alkotói folyamatban.

Íme pár kihagyott jelenet a DVD-ről:

Köztudott tény, hogy M. Night Shayamalan szeret szerepelni saját filmjeiben. Ezúttal azt a karaktert alakítja (Ray Reddy), aki gyakorlatilag a történet egyik mozgatórugója (természetesen, a földönkívülieken kívül), s azért választotta pont ezt a karaktert, mert ezáltal méginkább sajátjának érezhette a filmet – melynek írója, producere és rendezője is volt.

A film címe kettős jelentést hordoz magában Shyamalan szerint: egyrészt, utalást jelent a kukoricakörökre, másfelől viszont, s átvitt értelemben utalás a hitre és a transzcendentális világra.

Amikor Mel Gibson először vette kezébe a forgatókönyvet, egyszerűen nem tudta letenni. A színész elmondása szerint, már az első oldaltól kezdve magával ragadta a történet, mely az utolsó oldalig izgalomban tartotta.

A rendező szerint, az általa írt és rendezett filmek közül ezt volt a legkönnyebb elkészíteni.

A brazil „amatőr videót”, melyet Merrill néz meg a híradóban, valójában nem Brazíliában vették fel, hanem Miamiban, ugyanakkor brazil gyerekekkel. Egy portugál párt is szerződtettek, akik a szüleiket játszották volna, ám a rendező végül mellőzte őket, mivel túlságosan észrevehető volt az akcentusuk.

Graham Hess karakterét eredetileg egy idősebb férfiként képzelték el, ebből fakadóan Paul Newmant és Clint Eastwoodot is megkereste Shyamalan a szereppel, de egyikük sem tudta, vagy akarta vállalni a felkérést. Így esett végül az előbbi színészekhez képest jóval fiatalabb Mel Gibsonra a direktor választása.

Érdekes hasonlóság, hogy miként a filmben a család a pincében rejtőzik el (melyet régen szén tárolására használtak), úgy H. G. Wells művében, a Világok harcában is egy pincébe bújik el a főhős az űrlények elől.

M. Night Shyamalan nagyon vigyázott a forgatókönyvre, hogy ne kerüljön ki belőle semmiféle információ a nyilvánosságra. Mel Gibson a film kampányban egyszer azzal viccelődött, hogy úgy ment el a rendező az első közös megbeszélésükre, hogy a férfi kis híján hét lakat alatt tárolta forgatókönyvét.

A film 90. percéig mindössze 11 másodpercig láthatjuk az idegeneket, az egész filmet tekintve pedig összesen másfél percig szerepelnek benne.

A film ötlete – hogy az idegeninváziót egy család szemszögéből mutassa be – a rendező, M. Night Shyamalan fejéből pattant ki.

Johnny Deppnek eredetileg a főszerepet szánta a rendező (amikor az említett idősebb kiszemeltek nem vállalták el a felkérést), de a tinik bálványa akkoriban nagyon elfoglalt volt, ezért csak remélhetjük, hogy egyszer majd még együtt tudnak dolgozni.

Alább megtekinthettek egy órás videót a film forgatási munkálataiból. Ne hagyjátok ki!

A kukoricakörökről Gibson úgy nyilatkozott, hogy mérhetetlenül nagy segítségére volt a karakterére hangolódásban az, hogy ott állhatott egy valódi kukoricásban. Az is kapóra jött, hogy a kukoricakörökben és nem zöld háttér előtt kellett felvenni a jelenetet.

Hogy kellően ráhangolódjanak a forgatásra, a rendező többször is megtekintette a stábbal együtt Hitchcock másik nagy klasszikusát, a Madarakat (1963).

A filmet Pennsylvaniában, azon belül is több helyszínen vették fel. A Hess-házat a forgatásokat követően ledózerolták. A könyvesbolti és a pizzázós jeleneteket a pennsylvaniai Newton városkájában vették fel, míg a ház és a hozzá tartozó negyven hektáros kukoricatáblában zajló jelenetek forgatási helyszíneit a (szintén pennsylvaniai) Doylestownban forgatták le. A gyógyszertári jelenetet Morrisvilleben vették fel. A föld tulajdonosa, a (cikkben már említett) Delaware Valley College intézmény a földjükön megtermelt kukoricát a helyi zöldség-gyümölcs kereskedésének ajándékozta. Természetesen, az egyetemet a stáblista végén is megemlítik.

Bár egy UFO-s történetnek szinte elengedhetetlen kelléke a gabonakör, a történetet azért egy kukoricatáblában képzelte el inkább a rendező, mivel egy kukoricás jóval magasabb, sötétebb és hangulatosabb, ominózusabb, mint egy búzatábla.

Hitchcock Madarak c. filmjét juttatja eszünkbe az az apró momentum is, melyben a madarak azon nyomban elcsöndesednek, amint megérzik a közelgő fenyegetést és veszélyt.

Több lehetséges címadás is terítéken volt a gyártási folyamatok alatt, míg végül a Jelek (Signs) lett a befutó. Például, az Alien jegyzőkönyv, és a Látogatók cím is esélyes volt.

Szerencsés egybeesés volt, hogy a mezőgazdasági egyetem kukoricása mögött (melyet ugyebár forgatási helyszínként használt a stáb), a háttérben két másik kukoricatábla is látható a vásznon, így nem is kellett az utómunkák során a háttér módosításával bajlódni.

Joaquin Phoenix (Merrill Hess) és Cherry Jones (Paski rendőrtiszt) a filmet követően újra együtt dolgozhattak Shyamalan következő produkciójában, A faluban (2004).

Mivel a Jelek világszerte hatalmas sikernek örvendett a mozipénztáraknál, így a Warner Bros. (a Harry Potter és a Bölcsek kövét követően) ismét megpróbálta elcsábítani Shyamalant, hogy rendezze meg Az azkabani fogoly, majd később a Tűz serlege c. filmeket. Végül, a rendező elfoglaltság miatt (A falu) egyiket sem tudta elvállalni.

A rendező szokásos védjegyei közé tartozó elemek közül több is felbukkan a filmben: egy autóbaleset; Philadelphiában (Pennsylvania államban) forgatott a stáb; James Newton Howard szerezte a film zenéjét; és (A sebezhetetlenhez hasonlóan) ismét van valamelyik karakternek egy gyengesége, ill. erőssége.

Shyamalan hat hónap alatt írta meg a Jelek forgatókönyvét.

Egy másik híres könyv- és filmklasszikusra is történik utalás a mozi legvégén, mégpedig az Észak-Északnyugat c. filmre, melyet 1959-ben mutatták be a mozikban Alfred Hitchcock rendezésében és Carry Garnttel a főszerepben. A Jelek végén látható egy jelenet, mely szinte a megszólalásig hasonlít a fenti filmben látottakra. Ott Carry Garnt karaktere a televízió tükröződésében látja meg a bérgyilkost, esetünkben pedig, Graham húzza félre a tv-t, melynek inverzében a néző elé tárul a teremtmény alakja, kezében Morgannel.

A gyerekek és Merrill fején látható alumínium sapkát valójában méhviaszos papírból készítették el.

Egy 1997-es esemény inspirálta az idegenek mexikói felbukkanásának közvetítését az éjszakai égbolton. A ‘Phoenix-i fényeket‘ március 13-án tömegek látták az égbolton V-alakban megjelenni Nevada, Arizona, és Észak-Mexikó egyes területein. A felvételek azóta bejárták az egész világot…