„Az embernek az őrültségnek csak piciny szikrája jut. Ezt nem szabad elveszíteni.”
/ Robin Williams
2014. augusztus 11-e volt. Az első hír, mellyel a Facebookon összefutottam, ez volt: „The best Robin Williams films„. Rendben – mondom magamnak -, végre vele is foglalkozik a sajtó, mostanában úgy is kissé mellőzve volt szegény fickó. Amikor azonban a következő görgetéskor ismét egy Robin Williamshez köthető cikkbe botlottam, hirtelen rossz érzés fogott el… Kórházba került, balesetet szenvedett? Mi történhetett vele? Aztán, a következő cikk már rögtön választ is adott kérdésemre…
Első gondolataim egyike az volt, hogy most ez vagy megint egy ízetlen tréfa (melynek az utóbbi években több világsztár is áldozatául esett, pl.: Terence Hill, Bud Spencer, és Morgan Freeman is), vagy ami még rosszabb, a hír igaz? Reggel ez volt szó szerint az első hír, amivel találkoztam. Sokkolt. Nem fért össze számomra e két szó: Robin Williams + elhunyt. Ha valaki, akkor ő halhatatlan, s (azt reméltem, hogy) vénségemre is még mindig a legújabb filmjeire fogok beülni.
Azt mondják: a szem a lélek tükre. Ami Robin Williams színészi alakításának (egyik fő) esszenciáját adta, az valószínűleg a szeme, illetve a mimikája. Kevés olyan színészi munkával találkoztam eddig, akinél ennyire kifejező volt a színész e tulajdonsága. Te belenéztél már valamelyik alakítása alatt Robin Williams szemébe? Én igen, többször is. Mély megdöbbenésemre, sosem kellett magamnak bemesélnem, hogy „ez egy film, és ő a főszereplője, bla-bla-bla…” Elég volt csak az arcát, és a szemét figyelni, és az ember elhitte, hogy az általa megformált karakter valódi, hús-vér ember.
A sztárok világából korábban Michael Jackson halálhíre (†2009) érintett meg komolyabban. Őszintén szólva, nem tudom miért, de két teljes napig olyan letargiát éreztem magamban, mintha egy közeli barátomat, ismerősömet vesztettem volna el. Lehet ezért bolondnak, vagy érzelgősnek gondolni az embert, de valamiért tényleg megrázott a halálhíre. Talán főképp azért, ahogyan eltávozott közülünk. Az egész világot megrázta a színész halála. Bizonyára sokan tették fel maguknak a kérdést: egy ilyen (vidám?) ember, mint ő, hogyan volt képes véget vetni saját életének?
Nos, ez nem ilyen egyszerű kérdés. Az ember könnyen abba a hibába eshet, hogy azért, mert egy színészt (többnyire) egy bizonyos karakter megformálójaként lát viszont a vásznon, akkor könnyedén feltételezheti önmagában, hogy ez az ember a hétköznapokban is bizonyára könnyedén birkózik meg a nehézségekkel, talpraesett, nincsenek családi, vagy éppen anyagi gondjai, és mellesleg amúgy is csupa csillogás egy sztár élete. Hát, ha valaki, akkor Robin Williams nagyon nem tartozik ebbe a kategóriába. Halála után pár nappal felesége közölte a sajtóval, hogy egykori férje nem csak depresszióval, de Parkinson-kórral is küzdött már az utóbbi időszakban. A színész a korábbi évtizedekben már felvette a harcot alkohol- és drogproblémáival is. Sajnos pont egy forgatás (Álmatlanság) kapcsán szokott vissza az alkoholra, még 2002-ben. Ugyanakkor több, sikeres elvonókúrán is részt vett az évek alatt. 2006-ban visszaesett, de kitartóan küzdött démonaival ezután is, s nem adta fel. Amikor megláttam, hogy némelyik (önmagát hírportálnak mondó) internetes oldal azt írta, hogy „Robin Williams felakasztotta önmagát„, egyszerre fogott el a düh és a hányinger érzése. Nem elég, hogy egy ilyen tragédia történt, de még csábítsuk is az olvasókat a zaftos hírrel… Gratulálok, igazán humánus cselekedet, de tényleg. Nem is szeretnék belemenni a részletekbe, hogy pontosan miképp történt az eset. Egyrészt, mert könnyedén utána lehet nézni az interneten, mert akkoriban többnyire minden oldal ezzel foglalkozott, másrészt pedig, mivel nem ezért, és nem így szeretnék Robin Williamsre emlékezni.
És ez nem azt jeleni, hogy én nem veszek tudomást a történtekről. Nehéz megértenem amit tett. De mint említettem, az a Robin Williams, akit mi a mozikban és a tv-ben láthattunk, nem feltétlenül az a Robin Williams, akit családtagjai, barátai és szomszédai ismertek. Halálakor harmadik feleségét, és két gyermekét hagyta hátra. Szomszédai és barátai mind elismerő szavakkal nyilatkoztak róla. Ahol tudott, segített. Pályáját komikusként kezdte, s ezt a tehetségét beteg gyerekek kórházi látogatásakor is kamatoztatta.
S, hogy miért fájhat ennyire sokak számára egy színész elvesztése? Talán mert az általa megformált karakterek sokszor ébresztettek rá bennünket, hogy mennyire fontos a másik ember szeretete, a humor (de még mennyire!), a törődés, és az alázat. Szerintem ezek miatt a tulajdonságai miatt (is) hiányoljuk őt annyira világunkból. Nem áll szándékomban bemutatni színészi pályafutását, de a fent említett tulajdonságok kapcsán mindenképp érdemesnek tartom megemlíteni a következő filmjeit, mert mindegyik tartalmazza e jellemzők valamelyikét. Egyébként leginkább épp ezek a kedvenc filmjeim a színésztől. Bár, a 2000-es évektől kezdve nem volt olyan nagy kaliberű filmje, mint az 1980-as, ’90-es években, de ebből az időből is vannak számomra kedves filmjei.
Jó reggelt, Vietnám! (1987)
Holt Költők Társasága (1989)
A halászkirály legendája (1991)
Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van (1993)
Jumanji (1995)
Flubber – A szórakozott professzor (1997)
Good Will Hunting (1997)
Patch Adams (1998)
A kétszáz éves ember (1999)
Rumlis vakáció (2006)
Vén csontok (2009)
Számomra szinte már teljesen egybe forrt Robin Williams-szel Mikó István orgánuma, aki 23 alkalommal kölcsönözte a komikus hangját. Robin Williams egyébként nem csak mimikájával, de a hangjával is pazarul bánt. Ez megmutatkozott például a Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van (1993), illetve az Aladdin (1992) esetében is. Két Emmy, hat Golden Globe, s egy Oscar-díjjal, valamint számos más díjjal és jelöléssel büszkélkedhetett pályafutása során. A Good Will Hunting (1997)-ban nyújtott alakításáért, a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjjal jutalmazták.
Felvetődhet a kérdés, hogy miért bő három hónappal a színész halála után írtam meg e bejegyzést, mire kellett eddig várni? Leginkább azért, mert most éreztem magamat késznek a feladatra. 2014. aug. 11-e óta számtalan filmjét újra néztem, s olyan (ha lehet így fogalmazni: kevésbé ismert) filmje is akadt, melyet még csak most láttam első ízben. Úgy gondolom, hogy sokkal több olyan ember kéne a világba, mint amilyen ő volt. Igen, minden ember küzd problémákkal, és egyesek nem bírnak megküzdeni saját gyengeségeikkel. Robin Williams bipoláris zavarral is küzdött, melynek pozitív oldala a humorérzékében hágott tetőfokára, de e betegségének negatív oldalát leginkább a magányban érez(het)te meg.
Az, hogy milyen ember is volt ő valójában, jól megmutatkozott igaz barátjával, Christopher Reeve-vel való viszonyában. A két színész története a Julliard Egyetemen kezdődött, ahol szobatársak, s végül barátok is lettek. A két barát az évek során mindvégig segítette egymást, – hol őszintén örülve a másik sikerének, hol pedig alázattal lemondva bizonyos lehetőségekről, a másik javára. Majd 1995-ben – a korábban Supermant alakító – Christopher Reeve egy tragikus lovas baleset következtében nyaktól lefelé teljesen lebénult. Élete végéig tolókocsiba kényszerült. Reeve egy interjúban (nem sokkal a kórházi ápolását követően) elmondta, hogy egyedül az tartotta vissza az öngyilkossági kísérlettől, hogy barátja, Robin Williams végig mellette volt, és vicceket mesélt neki. Reeve sosem adta fel, létrehozta a Christopher Reeve Alapítványt gerincsérültek gyógyítására, és mindvégig támogatta sorstársai gyógyulását. Ezzel példát adott három gyermeke, és sok más ember számára is. Robin állta barátja kezelésének teljes költségét, és Christopher családját is támogatta. Ilyen ember volt ő! Figyelemre- és tiszteletreméltónak tartom Christopher Reeve és Robin Williams barátságát.
***
Bizonyára nem lesz könnyű, de idővel nem halálára, hanem Robin Williamsre, a színészre szeretnék vissza emlékezni, aki annyi örömöt és érzelmet szabadított a nézőre, melyre nem sokan voltak eddig képesek.
R.I.P. „Ó, kapitány, kapitányom!„
„Nem tudom, mennyire voltam értékes ebben az univerzumban, de azt tudom, hogy néhány embert boldogabbá tettem, mint amilyen boldogok nélkülem lettek volna.”
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
A honlap használatához a sütik használatát el kell fogadni. Részletek
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
Bővebb információ az adatvédelemmel kapcsolatban itt:
http://hatsosorkozepe.hu/adatvedelmi-szabalyzat/
