„…Ez a sors van számunkra kijelölve? Mi is kihalásra vagyunk ítélve, mint előttünk annyi faj? Vagy képesek vagyunk fejlődni, és megváltozni? Megváltoztathatjuk a sorsunkat? …Megváltoztathatjuk a jövőt?”
Legutóbbi bejegyzésemben a korábbi X-Men filmekkel foglalkoztam egy kicsit. Ugyebár az első két filmet az a Bryan Singer rendezte, akinek a legfrissebb X-Men film is köszönhető. Sok rajongó az általa készített részeket tekinti a széria legjobban sikerült epizódjainak – s nem is ok nélkül. Mi tagadás, tényleg jól sikerült filmek lettek, és erre nem csak a magas bevételi adatok hívják fel a figyelmet… Szerintem jól döntött a stúdió, hogy ismét Bryan Singer kezébe adta a gyeplőt rendezői szinten. A film már most kasszasiker.
Visszatértek mind Az Elsők (James McAvoy, Michael Fassbender és Jennifer Lawrence főszereplésével), mind pedig a klasszikus trilógia szereplői (Patrick Stewart, Sir Ian McKellen, Halle Berry), s ezzel gyakorlatilag teljessé vált a legendás színész gárda. A hangulat, és a zene is a régi X-Men trilógiát idézi (még ha Az ellenállás vége nem is Singer munkája).
Azonban sötét viharfelhők kezdtek gyülekezni a premier, és a rendező – Bryan Singer (a képen jobbra) – feje felett. Singert ugyanis gyermekmolesztálással vádolták meg (egyes hírek szerint már nem is először). A hír lehetséges következményeire a 2016-ra ígért X-Men: Apokalipszis kapcsán még kitérek a kritika végén!
***
A képregény és a film összehasonlítása
A film alapjául szolgáló képregényeket 1981-ben adták ki, két részben, a MARVEL: Uncanny X-Men című sorozatának 141, és 142. füzetében.
- „A jövendő múlt napjai”
- „A jövendő múlt napjai: Lélek a múltban”
Az évtizedek során egyébként több, felújított kiadást is megélt a két füzet, s melyek a rajongók kedvenceinek számítanak egy felmérés szerint.
Egyben mérföldkőnek is tekinthetőek a fenti kiadványok, ugyanis a történet két megalkotója (Chris Claremont és John Byrne) külön-külön folytatta munkáját a kiadást követően, – bizonyos nézeteltérések miatt a történet alakulását illetően. Ennek az lett a következménye, hogy a történetszál lezárása után két párhuzamos univerzum jött létre az X-Men képregényekben.
A filmben (és persze a képregényben is) a központi téma: a mutánsok, és az emberek faji megkülönböztetésen alapuló harca. Ekkor 2013-at írunk. De ez már nem is harc, sokkal inkább háború… A film olyan képsorral indít, ahol a lemészárolt mutánsokat úgy hordják munkagépekkel a megsemmisítő helyre, mintha a szemétdombra vinnék őket. A film nagyon reálisan, és szívbemarkolóan ábrázolja ezt a poszt-apokaliptikus állapotot. Sajnos volt is miből merítenie a képregény alkotóinak, elég csak a II. világháború borzalmaira gondolni.
A képregényben (is) megjelennek a mutánsinternáló táborok, faji megkülönböztetés és a fajnemesítő program is… Még a gázkamrákat is be akarják vetni a mutánsok ellen.
Társadalmukban az ún. tiszták kasztjába tartozók szaporodhatnak egyedül (ők a társadalom legfelső rétege), míg a mutánsokat maradéktalanul likvidálni kell. Ebben kiemelt szerepük van az Őr-robotoknak (Sentinel-ek, Őrök), ők gyűjtik be és pusztítják el a mutáns egyedeket. Nekem tetszett, hogy a filmben sokkal kevésbé bírtak antropomorf jelleggel az alakváltó őr-robotok, mint a képregényben.
Néhány lényeges különbség a képregény, és a film közt:
- Míg a képregényben a Mystique által vezetett Gonosz Mutánsok Testvérisége (közvetlenül pedig Sors) akarta megölni a mutánsellenes Robert Kelly szenátort, addig
- a filmben Mystique önálló küldetésbe fog, és célpontja ezúttal Dr. Bolivar Trask. Mystique meg akarja ölni a tudóst, s ezzel már rögtön elindítaná a lavinát, amely az Őr-robotok üzembe helyezéséhez vezetne.
- A filmben kiemelt fontosságot kap Mystique: a jövőben az ő DNS mintájának segítségével alkothatják meg az alakváltó, és legyőzhetetlennek tűnő Őr-robotokat, de egy nagy horderejű döntést is meg kell még hoznia majd…
- A képregényben Kitty akadályozza meg a gyilkosságot, s nem Mystique.
- A képregényben is szerepet kap a Pentagon, de máshogy: Mystique ide is beépült képességének köszönhetően; ugyanakkor
- a filmben Magneto-t kell kiszabadítani innen, akit itt tartanak fogva a Kennedy gyilkosságban való közreműködése miatt.
- A képregényben (Scott és Jean gyermeke) Rachel Summers küldi vissza Kitty Pryde tudatát a múltba – ellentétben a filmmel, ahol Logan-ét küldik, és maga Kitty segít neki ebben.
- A képregényben Magneto-nak tulajdonképpen semmilyen közvetlen szerepe nincs a történetben – de a filmben annál inkább!
Még sok érdekesség van a két platform történetvezetése közt, de most már itt az idő, hogy áttérjünk a filmre!
X-Men: Az Eljövendő Múlt Napjai
Már szóba került, hogy Bryan Singer mennyire ért ahhoz, hogy – némi változtatással ugyan, de – szerethetővé és élvezetessé tegye az X-Men történeteket.
Ami a forgatókönyvet illeti, már az elemzésnél láthattunk pár érdekességet ezzel kapcsolatban. Tulajdonképpen nem is tartom rossznak ezeket a változtatásokat. Ha megnézzük a MARVEL filmeket, és összehasonlítjuk őket az eredeti képregényekkel, akkor néhol azt látjuk, hogy ég és föld a kettő közötti különbség. De ez nem feltétlenül rossz. Olykor nem is lehet már követni az eseményeket, annyi az időutazás, karakter visszatérés, stb. Néhol zavart, hogy túl sok a megmagyarázós szöveg, de ez szerencsére nem fordult elő túl sokszor.
Az X-Men: Az eljövendő múlt napjai című film esetében ismét bebizonyította Singer, hogy jól rendez. Logikusan mutatta be az idősíkokat. Nem volt eszeveszett összevisszaság az időben való ugrálások közepette, mint az napjainkban néhány film, vagy sorozat esetében megfigyelhető. A jövő ábrázolása tényleg poszt-apokaliptikus érzületet ad a filmnek. Egyébként érdekesség, hogy az X2 elején is egy Őr-robottal küzdenek Logan-ék a szimulációs szobában. Már akkoriban is felmerült Singerékben az ötlet, hogy bevonják őket a sztoriba, de végül ezt az elképzelést elvetették.
Filmzene
John Ottman-ra esett a rendező választása, aki korábban már dolgozott a szérián, mégpedig az X2-n. Bár az X-Men-főtéma csupán a film elején és végén szerepel, de amikor hallja az ember, könnyen meglehet, hogy libabőrös lesz tőle a háta. A „Hope” című szám talán az egyik legjobban sikerült zene a film során, benne a főtéma dallamával együtt. A „Time in a bottle” c. bónusz dal pedig a film talán legemlékezetesebb perceit juttathatja eszünkbe, Higanyszál-nak köszönhetően. Az új albumról ezeket a szerzeményeket ajánlom:
- The future
- Time’s up
- Hope (Xavier’s theme)
- I found them
- Welcome back – End titles
- * Time in a bottle
Szinkron, 3D és CGI
A szinkron szerintem jól sikerült. Az egyetlen nagy (kényszerű) változtatás McKellen esetében volt szükséges, mivel nem is oly’ rég hunyt el a szériában már jól megszokott orgánumán Helyey László. Isten nyugtassa, nagy tehetség volt, hiányozni fog munkája.
A 3D-t nem ajánlom a film megtekintéséhez, mert szerintem nem sok újat tudott nyújtani jelen esetben. Én többet vártam e téren. Oké, egyedül a Pentagonos jelenet miatt érte meg a pénzét, de akkor nagyon!
A CGI technika és a látvány azonban pótolt annyit, amennyit a 3D-nél hiányoltam. Az Őr-robotok mozgása és alakváltásuk részletessége, a színek, hangok… ezek mind kiválóan sikerültek. Erre vártunk.
Karakterek
X professzor, és Magneto: bár a két karakter idősebb kiadása kimondottan keveset szerepelt a vásznon, mindez mit sem vont le játékuk értékéből. A végső küzdelemnél Sir Ian McKellent, mint Magnetot tényleg tudtam már sajnálni, és együtt érezni vele. A film talán legmeghatóbb jelenete, amikor az idős Charles és Erik – a két ellenség, s egykori barát – kezet ráz egymással. Itt érkezik el a történet (Mystique döntése mellett) a másik fordulópontjához. Már nem egymás, hanem a tényleges, közös ellenség ellen veszik fel közösen a harcot.
Az X-Men: Az Elsők-ben Michael Fassbender alakítása nagyon meggyőzött. Ebben a filmben viszont valahogy mintha kevesebbet mutatott volna meg képességeiből, – bár ez a forgatókönyvnek is köszönhető szerintem. Mindenesetre nekem még mindig az egyik kedvenc karakterem, ha nem „a” kedvenc. Azt egyébként megfigyeltétek, hogy Magneto nem kicsit megalomániás? Előszeretettel játszik Sim City-t: korábban „csak” a Brooklyn hidat, most meg egy komplett stadiont telepített át a város egyik részéből, a másikba. Egy igazi lakberendező zseni veszett el benne.
Ami James McAvoy és Patrick Stewart színészi játékát illeti, most McAvoy alakítását élveztem jobban (Stewart esetében talán a vásznon töltött időhiány miatt). Míg a fiatal X prof. az előző részben kimért, tudatos, elszánt volt, addig most szinte kifordult önmagából a karaktere. Jó volt látni ezt az oldalát is a színésznek! …Ő is dönteni kényszerül. Vagy feladja a lába egészségét, vagy pedig feláldozza ezt, hogy a képessége által másokat megmenthessen?
Charles időutazós beszélgetése idősebbik önmagával is érdekes volt, visszagondolva a sok szenvedésre, amelyet ezáltal semmissé tehetnek… Ja, és egyébként beugrik nektek a Star Wars párhuzam, amikor Charles közli az őrrel, hogy Farkas és Bestia is vele vannak? Nekem rögtön a Star Wars IV. jutott eszembe.
Logan: érdekesnek tartom, hogy most először láthatjuk azt, hogy nem Farkas a probléma egyetlen megoldása, bár az ő tudatát küldik vissza, így azért a szerepe fontos. Azért így is foggal, körömmel karommal harcol Farkas, amikor kell. A Hank-kel való folyamatos élcelődése jó pár vidám pillanatot tudott okozni (pl. a Pentagonban: „Az meg mi a franc…?”). Örömmel konstatálom a tényt: Farkas továbbra is kellően nyers, és még mindig „a türelméről híres” (lásd konyhai jelenetet).
Mystique története talán többek számára kissé unalmas lehet, de számomra nem az. Az is a karakter előnyére vált, hogy a korábbi filmekkel ellentétben itt végre nem torzították el a hangját. Jennifer Lawrence színészi játékát eddig is szerettem, de most a karakter megformálásába még több színt vitt, mint az előző részben. Most, az utóbbi két részben végre megismerhettük Raven Darkholme igazi arcát, akit a korábbi filmekben leginkább csak „atletikus gyilkológépeként” láthattunk.
Tulajdonképpen, az egész film Mystique döntésére épít. Szerintem így jobb, hogy csak az ő karakterét kell megállítania Charlesék-nak, minthogy a már említett Gonosz Mutánsok Testvériségét kéne (ami ismét mellékszereplők bemutatását igényelné, stb…). Tetszik az is, hogy karaktere sokkal letisztultabb (nem, jelen esetben nem a kék festékre, és a meztelen színésznőre gondolok…) és emberközelibb, mint a képregényekben.
Higanyszál: szerintem maximum öt percet szerepel a filmben, de mégis sokak kedvencévé vált a szereplő. Hogy miért…? Elég pusztán a konyhai jelenetre gondolni a Pentagonban, vagy a liftes megmozdulásaira. Ja, és még egy érdekes kérdés is kapcsolódik hozzá: kíváncsi vagyok, hogy a következő részben vajon még jobban részletezik-e Magneto-val való ismeretségét…?
Azért sajnálom, hogy a Bosszúállók 2-ben nem Evan Peters fogja játszani Higanyszálat (ahogy azt az Amerika kapitány 2. stáblistás jelenetében már bemutatták nekünk), mert simán megkedveltem.
Bolivar Trask: az ő esetében a „se nem elég jó, se nem elég rossz” kategóriába sorolnám be a Peter Dinklage által megformált szereplőt. Bár magát a színészt nagyon kedvelem a Trónok Harcá-ban nyújtott alakítása miatt, de itt kiaknázatlannak érzem a karakterében rejlő lehetőségeket.
Sok esetben, a kíváncsiságból és hasznosságból elkövetett cselekedetekből jönnek a rossz dolgok. Ezt lefordítva a történetre: Trask is vallja, hogy a mutánsok – DNS-ének – segítségével beköszönthet a hosszan tartó béke időszaka. Nos tudjuk, hogy mi lett ennek a vége 2013-ban…
Singer elmondta egy interjúban, hogy kivágták Vadóc leforgatott jelenetét a filmből. Igaz, láthatjuk őt a rész végén egy Logan-re való kacsintása erejéig, de csak addig. De a karakter kedvelőinek sem kell csüggednie, mert a Vadóccal készített rövid jelenetet megtekinthetik majd a DVD kihagyott jelenetei között.
És a többiek? Úgy látszik, Ellen Page továbbra sem tud elszakadni az álmoktól (lásd: Eredet). Bishop, Harcos, Kitty, Ciklon… Kitty-t leszámítva csak annyi a többiek szerepe, hogy védelmezik az épületben lévőket az Őr-robotok támadásakor…
„Sorsunk döntések sorozata. Minden döntés, minden tett egy apró hullám az időfolyamban. De ha jön egy erősebb hullám, az mindent felkavar… Megváltoztathatjuk a jövőt!”
***
X-Men: Apokalipszis (2016), és a felmerülő kérdések
Mivel az új filmben történtek miatt elvileg az X-Men 1-3 eseményei nem fognak megtörténni, így egy rakat további kérdés merülhet fel:
- A film végén a Stryker őrnagy alakját felvevő Mystique mihez kezd Logan-nel?
- Hogyan lesz újból adamantium karma Farkasnak?
- Mi lesz a Jean-ben megbújó Főnix-szel? Mi lesz a Logan – Jean – Küklopsz szerelmi háromszöggel?
- Hogy fog reagálni hosszú távon az amerikai kormány a mutáns kérdésre az eseményeket követően…?
- 2017-re ígérte Singer a Farkas 3-at. Kérdés, hogy a 2016-os és ’17-es filmet is ő fogja-e rendezni? Ez nagyban függhet a bírósági tárgyalástól, és az ítélettől is.
- Hugh Jackman-nek tényleg a Farkas 3 lesz az utolsó önálló Farkas filmje (amely valószínűleg az Old Man Logan történeten alapul majd)?
- Hogyan terelik össze újra az X-Men csapatot…?
Bryan Singer nemrégiben bejelentette, hogy 2016. máj. 27-re érkezik a folytatás, az X-Men: Apokalipszis!
- Egy interjúban elmondta, hogy ebben főleg Az Apokalipszis kora c. képregényekre építenének majd, melyek 1995-’96 között jelentek meg. Ugyanakkor a képregények és a film sztorija közt laza kapcsolat fog fennállni előreláthatólag, ez szerintem továbbra is egy helyes útvonalat vetít előre számunkra.
- A történet az 1970-’80-as években fog játszódni, – no meg persze az ókori Egyiptomban, hol máshol…?
- Az X-Menből Az elsők kapják majd a főszerepet.
- Az Eljövendő múlt napjai stáblistás jelenetében: maga, a még ifjú Apokalipszis (En Sabah Nur) látható, az ókori Egyiptom sivatagában. A nép a nevét skandálva imádja őt, miközben már láthatunk egy kis ízelítőt a fiatal mutáns erejéből; és nem utolsó sorban láthatjuk a háttérben már a Négy Lovast is.
Most érzem azt, hogy végre megtalálták az egyensúlyt az X-Men filmekben a karakterek bemutatását illetően, s ez nagyon jót tett a filmnek. Egyre inkább tetszik ez az irányvonal, melyet az X-Men szériában Az elsők indított el, s melyet Az eljövendő múlt napjai folytatott. Láthattunk karakterfejlődés(eke)t, mindenki ujjonghat a korábban elvesztett, de most visszatérő szereplőknek. Most pedig tűkön ülve várjuk az új kalandot.
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
