Trónok Harca: A Hosszú Éjszaka (8×03) – Forgatási videó és kritika

Hatalmas felbolydulást váltott ki a Trónok Harca nyolcadik, s egyben utolsó évadának harmadik része. Attól függetlenül, hogy mi a véleményem az említett részt illetően – erről alább olvashattok majd bővebben! –, érdemes szót ejteni az epizód kulisszák mögötti világáról is.

– „Mit mondunk a halál istenének?

– … Nem ma!”

Bár még három rész vissza van a legendás sorozat repertoárjából, a HBO jóvoltából, már megtekinthető egy 40 perces így készült…-videó a legújabb, A Hosszú Éjszaka című epizódról, ezt hoztam el most Nektek.

A cikkben szó lesz az epizód spoileres kritikájáról is (lesz miről beszélnünk!), illetve a legújabb közönségkedvenc zenéről, mellyel Ramin Djawadi örvendeztette meg a Trónok Harca rajongóit. A cikk végén természetesen, Ti is elmondhatjátok véleményeteket a sokat tárgyalt epizódról.

Sokan szidták már a nyolcadik évad 1-2 részét is, én azonban kitartottam álláspontom mellett, hogy az első rész azért volt jó, mert összeértek a karakterszálak, jöhet a végjáték. Így ütne csak igazán nagyot az igazi Winter is Coming! A második epizód azért volt zseniális, mert hagyta elmélyülni egy rész erejéig az összegyűlt szereplőket, azokat, akiket (könnyen lehet, hogy) akár egy-két évaddal korábban még nem szerettünk, sőt, egyenesen gyűlöltünk, azonban mostanra megkedveltünk. Remekül éreztette a harc előtti, félelemmel és aggodalommal teli várakozást.

E két résszel a hátunk mögött, immár biztosra vehettük, hogy a harmadik részben végre elérkezünk a történet egyik legepikusabb csatájához, melyben hősök fognak elbukni, minden bizonnyal sárkány és embervér is fog folyni, és ki tudja, hogy lesz-e egyáltalán túlélője a Deres-i csatának…?

Megannyi teóriát gyártottam én magam is, de a témában nálam sokkalta jártasabbak elméleteire méginkább adtam. Bár még nem olvastam a könyveket, de napi szinten olvasok után a témának az interneten, s már a kezdetek óta rajongok a sorozatért. Lenyűgözött az a váratlan fordulatokkal teli és – egy sorozathoz mérten – valósághű világ, melyet addig egyetlen széria sem tudott nyújtani számomra. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben (többek között) emiatt is szerettük meg George R.R. Martin történetét…

Igen ám, de egy dologgal nem számoltam A Hosszú Éjszaka c. epizód kapcsán: Hogy már egy jó ideje különvált a történetvezetés a könyvtől, ugyanis, még mindig Martin papára vár a fél világ, hogy a Hét szerelmére, fejezze már be azt a könyvet! Az 5-6. évadok kapcsán hanyatlást kezdtem érezni a történetmeséléssel kapcsolatban, de a 7.-re szerencsére ez (még az eredeti mű hiányában is) látványosan javulni kezdett. Épp ezért, sokan – köztük jómagam is – rendkívül dühös, de leginkább talán csalódott lettem, ahogyan lezárták az epizódot, s benne az Éjkirály szálát…!

De előbb lássuk röviden, milyen volt A Hosszú Éjszaka című epizód?

A rész operatőre, Fabian Wagner azzal védekezett az epizód látványvilágával (mivel…?) kapcsolatban, hogy mindenre esküszik, ők jól vették fel a jelenteket – csupán mi, azaz Te és én nem tudjuk beállítani jól a tévénket! Esküszöm nektek, már minden lehetséges sötétítő függönyt behúztunk, de még akkor is alig láttunk valamicskét a történésekből. Állítom, hogy a jelentek nagy részénél úgy kellett tippelgetnünk párommal, hogy „az vajon ki lehet, egy zombi, vagy egy védő?” Azért, ez egy ekkora büdzsével készült showműsornál elvárható lenne, nem?
És erre hozzák fel sokan ellenérvnek magát, a Telet, melyet a Mások hoznak el. Ezzel egyet is értek, kell is az extrém sötétséget érzékeltetni és megjeleníteni, de mindezt talán úgy kéne tenni, hogy az ember fia attól még láthassa, épp mi történik a képernyőn.
Az epizód leghatásosabb jelenete a dothraki sereg rohama és eltűnése volt számomra. Váltig állítom, hogy a széria legemlékezetesebb jelenetei között van. Ahogy szépen, lassan kihunynak a fények és minden elcsendesül… Libabőr garantált!
A halottak ellen rohama is nagyon jól nézett ki, főleg madártávlatból és a Makultálanok szemszögéből nézve.
Ami szintén kilökte az agyam az univerzumból, hogy a halottak még jóformán hozzá sem értek a védőkhöz, azok nyomban össze is estek; ugyanakkor hőseink halottak kupacai alatt sem estek el! Egy sem! Na jó, szegény Jorahtól (és még néhány kisebb mellékszereplőtől azért) elköszöntünk, de ez akkor is édes kevés egy olyan sorozattól, mely a „realitás” talaján próbált éveken át mozogni és ne mondja már nekem senki, hogy ha Jaimet három zombi támadja le, akkor túléli, de egy Makulátlan nem.
Melisandre Aryának adott magyarázatát erőltetettnek tartom a barna, zöld és kék szemek lecsukása kapcsán.
Egy röpke gondolat erejéig bevillant, hogy ugye nem a Z Világháborúból ismert módon akarnak majd betörni a zombik a várba (hála égnek, nem így lett).
A Starkok kriptájában való zombifeltámadásra számítottam, és emlékszem, említettem is ismerőseimnek, hogy milyen jól, milyen hatásosan meg lehetne rendezni ezt a jelenetet. Sajnos ezt a jelenetet eléggé elsunnyogták, sokkal többet reméltem tőle. Tyrion és Sansa szálára azért még kíváncsi leszek…
A felhők feletti sárkánylovaglás kapcsán az Így neveld a sárkányodat jutott eszembe (mint a korábbi rész kapcsán is), ez piszok jól mutatott.
Danyre, mint stratégára nem tennék egy lyukas garast sem…
Lyanna Mormont és a zombi Wun-Wun jelente nagyon jól sikerült, tetszett!
Némelyik karakter indokolatlanul hamar ért el A pontból, B pontba…
Aryának a zombik elől lopódzós jelentéről a Harry Potter és a Bölcsek köve jutott valamiért eszembe, melyben Harry a láthatatlanná tévő köpeny alatt rejtőzve oson el Frics mellett, a könyvtárban. A jelenet egyébként nagyon tetszett volna, ha láttam is volna belőle valamit…
Theon és Bran megbékélése tetszett, de sokkal jobban örültem volna neki, ha a kicsi Theo úgy esik el, hogy megrohamozzák Brant a holtak vagy akár a Mások. De persze, akkor más lett volna a forgatókönyv szisztémája.
Jon v. Éjkirály: Na, mondom magamban, végre! Végre szembenéznek egymással, Jon üldözi nemezisét, erre a krapek feléleszti a holtakat. Megint! Szó mi szó, mindez nagyon jól nézett ki, de akkor is, ezzel megint csak az agyunkat húzták.
A jó ég bocsássa meg nekem, de egyáltalán nem tudtam szurkolni a „Nagy” Dany-nek, aki még egy nyavalyás kardot sem tudott normálisan kézbe venni.
És most térjünk rá a legvitatottabb jelenetre, az Éjkirály megölésére: Egyszerűen máig sem bírom felfogni, hogyan intézhettek el ilyen sablonosan, vagy leginkább egyszerűen egy ekkora jelentőséggel bíró karaktert (hello, Snoke legfőbb vezér)? Pár rövid jelenten kívül – pl. melyben az Éjkirály születését láthattuk – ez idáig nem sokat tudtunk meg a Másokról. (Most kihagynám azokat az infókat és teóriákat, melyeket más oldalakon vagy fórumokon is olvashattok.) Sokkal inkább aggasztott, hogy Bran csak ott ült a székében és nem szólt egy rohadt szót sem, csak meredtek egymásra az Éjkirállyal (Vladimir Furdik). Legalább, egy látomást láthattunk volna, vagy hogy mit látnak a másik elméjében, vagy a múltban, esetleg egy bevillanást a jövőből…? Hol járt egészen pontosan Bran a csata közben, mint a Háromszemű Holló, melyik meccset nézte?
Arya: Ennél klisésebb gyengébb megoldást már elképzelni se tudtam volna! Nem a karakterrel van bajom, félreértés ne essék, csupán a megoldással. Az egy dolog, hogy a könyvtárban bújócskát játszott a zozókkal, de hogy a Mások és a tömérdek zombi mellett úgy slisszol el, hogy mindössze inokot adott egy L’Oréal reklámra az egyik Más hajának meglibbentésével, na ne már… Egész egyszerűen, hülyének nézték a rajongókat és megválaszolatlanul hagytak egy rakás kérdést az Éjkirállyal és a Másokkal kapcsolatban. Engem már az első rész óta ez a szál foglalkoztatott leginkább. 8 éve vártunk erre a találkozásra, vagy legalábbis arra, hogy végre valahára megtudjunk valami konkrétumot a céljával, küldetésével kapcsolatban (az már így is elég satnyán hangzott, hogy az embereket akarják elpusztítani).
Melisandre vége nagyon várható volt, én kedveltem a karakterét, szerintem még lett volna benne potenciál.
Kíváncsi leszek, milyen szerepe lesz ezután Brannek…? Nagyon bízom benne, hogy rejlik még fordulat az ő történetében.
Mindenképpen meg kell említsem Ramin Djawadi zeneszerzőt, aki már megannyi emlékezetes filmzenével ajándékozott meg minket, rajongókat – egy külön cikket is szenteltem a témának korábban! Ezúttal nem csak a zene, de a hangeffektek is nagyon hatásosak lettek. Ha pedig zene, akkor semmiképp se hagyjátok ki Djawadi-nak az Éjkirály karakteréhez szerzett zenéjét, mert szó szerint felejthetetlen lett. (Apró érdekesség, hogy nekem a piano dallama rendkívüli módon emlékeztetett A Lego Kaland c. rajzfilm Minden szupi szuper dallamára, de lehet, hogy ez csak az én flepnim.) Hasonlóan a 6. évad záróepizódjában hallható muzsikához (Light of the Seven), a zeneszerző ezúttal is előnyben részesítette a zongorát. Elsőre hirtelen valamiért különösnek, valahogy nem odaillőnek találtam az új zenét, de újra meghallgatva, zseniális (önmagában hallgatva is):

Bízom benne, hogy nem okoznak csalódást a maradék három résszel a készítők és olyan lezárást kaphat a sorozat, melyet valóban megérdemel, illetve amit Mi, rajongók érdemlünk meg! Természetesen, a fentiek csupán az én véleményemet tükrözik, szívesen veszem, ha leírjátok a Ti szemszögötökből látottakat a kommenteknél.

Jöjjön hát a negyven perces videó, melyben rengeteg forgatási érdekességet és kulisszák mögötti jelenetet, valamint rövid interjút láthattok a sokat vitatott epizód kapcsán. Jó szórakozást kívánok Mindenkinek. Mondjátok el, hogy tetszett nektek A Hosszú Éjszaka című epizód. Valar Morghulis!