Thor: Sötét világ (kritika)

A 2011-es első rész után visszatért a mozivászonra Thor, az Asgardi szuperhős. A film reklámkampánya annyira sűrű volt, hogy az első két előzetes után szándékosan nem is néztem meg a tv-spotokat. Míg az első részt Kenneth Brannagh, addig a mostanit (a Trónok harca c. sorozatból is ismert) Alan Taylor rendezte. Én már nagyon vártam a filmet, az előzetes alapján.

A sztoriról röviden annyit kell tudni (csak hogy ne árulkodjak spoileresen azok előtt, akik még nem látták a filmet), hogy – Thor (Chris Hemsworth) halandó kedvese – Jane Foster (Natalie Portman) tudtán kívül megtalálja azt a bizonyos aether nevű sötét anyagot, amivel a Sötét tündérek vezére, Malekith (Christopher Eccleston) sötétségbe tudná borítani mind a kilenc világot. Eközben Thor, és hű társai elszántan harcolnak a békéért a különböző világokban. Azonban Thornak gyorsan vissza kell térnie a Földre és még fívérétől, Lokitól (Tom Hiddleston) is segítséget kell kérnie. Ugyanis Malekith felébredt álmából, és vissza akarja szerezni a sötét anyagot annak megtalálójától. A veszélyt tetézi, hogy a világok együttállása (a filmben konvergencia) miatt létrejön egy átjáró az univerzumok között, s ezért veszélyben van nem csak a Föld, de mind a kilenc világ is…

Hollywood legsármosabb színészei: Tom Hiddleston

***

A film pozitívumai

Bár szeretem az első részt is, de ahogyan Asgard világát elénk tárták, az olykor már-már a giccs kategóriát súrolta. Ebben a filmben sikerült kiköszörülni az iménti hibát. A látványra semmi panaszom nem volt: a harcok, az effektek, minden megfelelt az ízlésemnek e tekintetben. Mondjuk, egy MARVEL-filmnél ez talán el is várható.

Drámai fordulatok: már az film közepe előtt érkezik egy drámai esemény, majd a film vége felé még 3 ilyen is akad. Izgalomban nincs hiány. Ízlésesen váltogatták az érzelmes, poénos, és drámai jeleneteket.

Már-már elengedhetetlen tartozéka egy MARVEL-filmnek a stáblista utáni jelenet. Itt 2 is van! Az egyik nem sokkal a film vége után, a második pedig a stáblista végén. Érdemes megvárni és figyelni… Annyit elárulok, hogy az egyiknek köze van Thanoshoz, és a jövőre érkező a Galaxis Őrzői c. filmhez.

A film zenéjét az a bizonyos Brian Tyler szerezte, akinek a nevéhez fűződik a Vasember 3-hoz komponált remek, heroikus filmzene album is. Most ismét valami egyedit alkotott meg Tyler, ezúttal egy újabb szuperhőshöz. A film után egész este a fő téma járt a fejemben – amit itt meghallgathatsz Te is. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy a MARVEL őt kérte fel, az új logó alatti zene megkomponálására is.

A már 90 éves Stan Lee ismét beugrott egy rövid cameó-szerep kedvéért. (Tudjátok, az ő nevéhez fűződik több képregény szuperhős megalkotása is. Például Vasember, Pókember, és Hulk.)

Az is elnyerte tetszésemet, hogy kiléptünk a Föld – Asgard vonalból, és az alkotók végre bepillantást engedtek más világokba is. Pozitívum az is, hogy nem erőltették túl Thor cimboráinak szerepeltetését, ugyanakkor ehhez kapcsolódik majd egy negatívum is a későbbiekben.

Az első rész óta több szerepben is feltűnt a főszerepet játszó Chris Hemsworth (Rush – Hajsza a győzelemért, 2013.), és ahogy elnéztem, ez is jót tett a színészi játékának. Pozitívum volt az is, hogy Frigga (Rene Russo) – a királyné – több szerepet kapott az első filmhez képest.

A film negatívumai

Nem értem, hogy a MARVEL-nél miért nem képesek mostanában (Vasember 3) egy olyan ellenfelet bemutatni, ahol tisztán látszanak a rosszfiú motivációi, sértettségei?! Mellesleg, Christopher Eccleston jól magáévá tette a szerepét, de sajnos így Malekith koránt sem tűnik olyan ellenfélnek, mint amilyet elvártam volna ettől a filmtől. Miért kellett megváltoztatni a Sötét elfek nevét Sötét tündérekre? Attól féltek a film készítői, hogy Malekithről majd Legolas jut eszünkbe…? Szóba került nem rég Thor baráti köre. Itt most Sif (Jaimie Alexander) karakterére gondolok, mert nem igazán láttam szerepében a féltékenységet, egy-két szúrós szemű nézéstől eltekintve.

Néha a jóból poénból is megárt a sok: szerintem néha már idegesítőnek hatott Darcy (Kat Dennings), és a gyakornok poénkodása, bár ez még nem a legnagyobb gond. Hozzá kell tenni, hogy Dennings szerintem sokkal inkább alkalmasabb lenne a Portman által megformált szerepre. Na, de menjünk is tovább, mert dr. Selvig (Stellan Skarsgard) bolondságain húztam fel magam, mert szerintem egyáltalán nem illettek ebbe a filmbe. Bár az alkotók mentségére szóljon, hogy volt Selvignek egy mondata – „Egy isten van a fejemben…” -, amit lehet, hogy a Bosszúállókra vezettek vissza, amikor Loki beférkőzött az elméjébe. Így viszont már érthető lenne a prof. fura viselkedése.

Sir Anthony Hopkins keltette életre ismét Odint. Sajnos karakterét ebben a filmben kissé ridegnek, és szürkének éreztem, bár több mozgásteret kapott, mint az első részben. Engem mindig lenyűgöz a színész. Játszhat akármilyen szerepet, az garantáltan emlékezetes marad. Lehet, hogy én vagyok vak, de Natalie Portman színészi játéka nekem nem adott semmi újat.

Kicsit zavaró volt a konvergencia okozta ugrálás a világok között. De azért azt sajnáltam, hogy nem mutatták be mind a kilenc világot.

Szinkron hang: Heimdall korábbi szinkronja sokkal ütősebbnek bizonyult a mostaniéhoz képest, de amúgy a többi rendben volt (szóval ez legyen a legnagyobb bajunk).

***

Hogyan tovább…?

Annyi biztos, hogy engem ez a film megnyert magának. Sokkal jobban, mint a Vasember 3. Ne értsetek félre, szerettem azt is, de a nagy változtatás amit végrehajtottak benne, nem tett jót a filmnek. Mindenesetre remek nyári blockbuster filmet hoztak össze mindkettőből.

Borítékolható, hogy a Thor: Sötét világ is kasszákat fog robbantani, sőt, folyamatosan érkeznek a hírek, hogy már eddig is tömegek mentek el megnézni. Az első rész óta láthatóan történt fejlődés, azonban nem szabad azt várnunk (sajnos?) ettől a filmtől sem, hogy megváltja majd a világot.

Nem győzöm hangsúlyozni a képregényfilmekhez írt kritikáimban, hogy ezek a sztorik képregényeken alapulnak. Ha túl komolyan vennénk őket, akkor elveszne a filmek varázsa. A Thor 2-ben tehát megvan mindaz, ami szükséges egy jó mozizáshoz: szuperhősök, akció, poénok, dráma, és nem utolsó sorban a nézők felcsigázása, hogy (sok esetben) az utazás nem ér véget az adott filmmel.

Felröppent a hír, miszerint a Sifet alakító Jaimie Alexander alakíthatná majd Wonder Woman-t (egy saját, ill. Az Igazság Ligája c. filmben is), – de végül az izraeli gyökerekkel rendelkező Gal Gadot lett a befutó a szerepre.

Thor és Loki:

avagy „az ördög jobb, és bal keze”

Ahogyan Loki váltogatta az oszlopcsarnokban a külsejét, s egyszer csak Amerika Kapitányként jelent meg, az hatalmas poén volt („Isten áldja Amerikát!”).

A bejegyzés elején a film vicces hangulata alatt leginkább, a Thor – Loki páros közti szikrázásra gondoltam. Amint Loki felbukkant a vásznon, máris nyomban fölélénkült az addig kicsit állóvízben tengődő sztori. Ennek jól láthatóan örültek a női rajongók is, akik nem egyszer felvisítottak az asgardi egy-egy poénja, vagy jellegzetes nézése láttán. Persze, a környező sorokban ülő Thor-rajongó hölgyek sem maradtak jutalom nélkül, ők valamiért a harc után félmeztelenül mosakodó Chris Hemsworth láttán nyomban felélénkültek…

Poén faktor a javából, amikor Thor felakasztja a Pörölyt a fogasra, ill. amikor metróra száll…

Komolyra fordítva a szót, Loki lényeges elemét képezi a Thor-filmeknek. Valójában minden Thor film az asgardi család életét mutatja be, – néhol kiszélesítve a látókörünket más felé is (ld. Föld, Sötét világ). Mivel Loki a skandináv mitológiában is a bajkeverés istenének számít, valahogy nem tudtam elképzelni, hogy teljesen meg lehet benne bízni, akármit is mondd.

A rendező szándékosan újraforgatta a film utolsó jelenetét, mert tudta, hogy mekkora rajongás övezi Loki karakterét… Jól tudja!

Fölvetődött a stúdió vezetőiben a kérdés Loki nagy sikerét látva: vajon érdemes egy külön filmet szánni Lokinak? Pár napja az az infó került ki a netre, hogy csak akkor állnak neki egy Loki-projekten dolgozni, ha megfelelően jó sztorit tudnak megalkotni az asgardi isten számára. Ti támogatnátok a Loki-film ötletét…?

Amikor Loki elárulta Thor-t a Malekithtal való találkozáskor, akkor sejteni kezdtem, hogy itt valami turpisság van kibontakozóban… És igen, jól sejtettem. Azonban még én is meglepődtem azon, amikor levágták Thor kezét… Áh, mondom magamban, biztosan csak egy trükk, mert Loki ezt a képességet kapta Friggától, és eszembe jutott, hogy hátha így akarják csapdába csalni a manó-fülűt. Aztán gyanús lett, amikor Loki „haldokolt”, hogy az első részben, ill. a Bosszúállókban is meg tudott jelenni amolyan „hologrammként”. Lehet, hogy most is így történt…

Arról, hogy Loki él és virul, akkor bizonyosodtam meg, amikor egy „katona” Odin elé járult, hogy közölje, találtak egy holttestet. Az ő alakját már korábban felvette egyszer Loki Thor előtt is, és amikor Odinra nézett, akkor láthattuk a rá jellemző kaján vigyort, és az asgardira jellemző sunyi nézést.

A két Thor, és egy Bosszúállók-film után: Loki végre magáénak tudhatja Asgard trónját, melyre annyit áhítozott. Az viszont egy másik kérdés, hogy mit tett Odinnal, és hogy Thor mit fog szólni, ha rájön a turpisságra?! Kíváncsian várom.

A film egyik legodaillőbb mondata hangzott el Loki szájából, ami végülis fölvezet(het)i a Thor 3-at:

„Nem, … én köszönöm!”