Poirot és az Art Deco: a sorozat legszebb forgatási helyszínei

Hiába ért véget immár öt éve Agatha Christie: Poirot című, 25 éven át futó sorozata, a széria még ma is töretlen sikernek örvend hazai és külföldi televíziós csatornákon egyaránt. Gyerekkorom óta rajongok az Agatha Christie-könyvekért és filmekért, mi sem mutatja ezt jobban, mint az „olvastad már”-szekcióban felsorakoztatott cikkek tömkelege (lásd lejjebb). Egy témát már évek óta körül szerettem volna járni Hercule Poirot kapcsán: az Art Deco-t. A stílusirányzatot, mely esszenciális alkotóeleme a Poirot-filmeknek és novelláknak. Bár az egyes történetek eseményei átnyúlnak egészen az 1950-es évekbe is, a széria készítői már a kezdetekkor egyet értettek abban, hogy mindvégig megmaradnak az 1920 – ’30-as évek nyomvonalán. A most következő cikkben összegyűjtöttem számos forgatási érdekességet, és a legszebb art deco-stílusú forgatási helyszíneket a David Suchet nevével fémjelzett Poirot-sorozatból.

Art deco (Arts Décoratifs, Decorative Art):

Az 1920-as évek elején létrejött stílusirányzat, mely kihatott az ipar- és képzőművészet (szinte) minden területére. Az 1925-ben, Franciaországban megrendezésre kerülő Nemzetközi Iparművészeti Kiállításnak köszönhetően indult hódító útjára. Hatása oly mértékű volt, hogy az 1930-as évek végére stílusjegyei már mélyen átszőtték az építészet, a festészet, szobrászat, a divat és a filmművészet világát is. Franciaország és Belgium után Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban terjedt el leginkább.

A geometrikus, szögletes és leegyszerűsített formák, az éles kontúrvonalak, az elegáns ruhák, a pasztell- és arany színek, és az impozáns épületek egytől-egyig védjegyeivé váltak. A járművek, repülők és emberi alakok stilizált megjelenítése a képzőművészet több területén is megfigyelhető. A gazdasági világválság hatására az art deco-stílusára a leegyszerűsödött, letisztult formák lettek jellemzőek. Az art deco-építészetében és a képzőművészetben idővel elterjedt az acél és a króm-felületek használata is. Virágzása egészen a második világháborúig tartott.

A gyönyörű magánépületek és kastélyok mellett több ízben forgattak hivatalokban, múzeumokban, londoni köztereken, autentikus vidéki kis falvakban, lenyűgöző angol villákban, de külföldön is (pl. Egyiptomban, Belgiumban), és persze a Londonhoz közeli Pinewood Stúdióban. Ami engem illet, lenyűgöz az art deco-világa. Ha milliárdos lennék, tuti biztos, hogy nyitnék egy art deco-stílusú szállodát… milyen egyedülálló hangulata lenne! A Nagy Gatsby 2013-as feldolgozása az egyike azoknak a filmeknek, melyek kivételes módon festik le az 1920-’30-as évek hangulatát. Ha már itt tartunk, egyre többen jelennek meg nívós eseményeken art deco-stílusú ruhában, sőt, akad, aki az esküvőjét is art deco-jegyében szervezi meg.

A Poirot című sorozat már nyitányában is bővelkedik az art deco-stílusjegyekben, ehhez mi sem kell több, mint hogy megnézzük a széria intróját, gyanítom, hogy minden rajongó kívülről fújja már. Az intró vizuális stílusjegyeihez kivételesen jól illik Christopher Gunning Poirot-témája, melynek egyedi hangzást kölcsönöz a szaxofon.

„Szinte azonnal, már a forgatási munkálatok megkezdésekor eldöntötték, hogy bár a könyvek több évtizedet ölelnek fel, ennek ellenére mindvégig megmaradnak az 1930-as évek közepére jellemző stílusnál.”

/ Jeff Tessler, a Poirot c. sorozat díszlet- és látványtervezője (2005)

Nem csak az épületek, de a bútorok, szobadíszek, a ruhák és kiegészítők, no és persze a járművek is mind az 1920 – 1930-as évek stílusát idézték fel a nézőben. Minden apróságra figyeltek, a legjelentéktelenebbnek tűnő kanáltól, a Poirot asztalán álló, szűrt fényt adó bank lámpán, a legszebb estélyi ruhákon, a legimpozánsabb családi villákon és a statiszták jelmezein át.

Gondoltad volna, hogy David Suchet annyira ügyelt Poirot öltözékére, hogy a forgatási szünetekben nem volt hajlandó leülni (nehogy meggyűrődjön a jelmeze). Inkább egy, a számára készült támasztéknak dőlt, hogy megóvja a ruhát. Poirot ruhatára híven tükrözi a kor divatjának szellemiségét.

Még karrierje kezdetén Poirot ajándékba kapott Virginie Mesnard-tól A csokoládésdoboz (5.évad, 6. rész) c. epizódban egy bross kitűzőt, mely a későbbiekben elválaszthatatlan kiegészítője lett Poirot öltözékének, épp úgy, mint a kis belga detektív sétapálcája, kalapja, lakkcipője, vagy kedvenc teáspohár tartója. David Suchet sokat írt a Poirot és én című kötetében (Poirot and Me, 2014) a nyomozó öltözékéről, a díszletekről és a színészek jelmezéről. A műben részletesen bemutatja azt 25 éven át tartó kemény, kitartó munkát, melyben Poirot karakterét alakította. Mesél a forgatási munkálatokról, a színész kollégákról és még számtalan érdekességről. Egy dokumentumfilmet is a figyelmetekbe ajánlok Being Poirot címmel, rajongóknak kihagyhatatlan videó, tele érdekességgel.

Nyomravezető érdekességek:

The Burgh Island Hotel: a Nyaraló gyilkosok című filmadaptáció ugorhat be elsőre a gyönyörű helyszínről, azonban sokan talán nem is tudják, hogy ez a hotel adta az írónőnek az ihletet a Tíz kicsi négerhez is! Itt láthattok egy pár perces videót a szigetről, megéri megnézni.

Christopher Gunning négy különböző zenei témát írt Poirot számára.

David Suchet a forgatási szünetekben is jelmezében járkált fel, s alá, olykor teljes harci díszben. Egy alkalommal találkozott egy idős nénivel a forgatási szünetben. A hölgy úgy megörült a találkozásnak és annyira nem tudott elvonatkoztatni attól, hogy David csupán egy szerepet játszik, hogy végig M. Poirot-nak szólította. David Suchet nem zökkent ki szerepéből, Poirot akcentusán elegyedett beszélgetésbe a nénivel.

Az álom c. epizód végén összetörik a lépcsőn egy art deco-stílusban készült fekete, fehér csíkos váza (Jean Dunand alkotása). Szerencsére a forgatáson egy másolat tört csak össze (videó), ugyanis az eredeti egy aukción 250.000 $-ért kelt el.

A legutolsó jelent felvételét követően David Suchet Poirot belga akcentusával mondott köszönetet az egész stábnak, a negyed évszázadon át tartó közös munkáért.

Itt egy 45 perces videót tekinthettek meg a sorozat kulisszák mögötti világáról (Being Poirot címmel, angol felirattal), tele megannyi érdekességgel!

Sokan talán nem is sejtik, de magyar képviselője is akadt az art deco-festészetnek az 1930-as években, még pedig Gyula Batthyany képviseletében.

A kétezres években több fronton is változás következett be a szériát illetően. Így például, az addig megszokott és közkedvelt karakterek (Hastings kapitány, Japp főfelügyelő és Miss Lemon), és a zseniális Christopher Gunning zeneszerző egyre inkább mellőzve lettek. A 2001 utáni filmekben komorabbá, s talán vontatottabbá is vált a történetelmesélés. Hastings, Japp és Miss Lemon mellőzésével jóformán eltűnt a vidámság a sorozatból, viszont nagy öröm volt őket újra látni az utolsó egy-két epizódban. A stúdió anyagi okokból cselekedett így, ami számukra lehetséges, hogy megérte, a közönség viszont nagyon hiányolta szeretett karaktereit.

A könyvbéli Whitehaven Mansions-nek a Charterhouse Square-en álló Florin Court hotel adott otthont, mely az évtizedek során kvázi Poirot-zarándokhellyé avanzsálódott a rajongók körében. Gyönyörű park veszi körül a London szívében található legikonikusabb art deco-építményt.

Poirot lakása is jócskán megváltozott az évadok során. 2005-től teljesen új színben pompázott a belga nyomozó otthona: új bútorokat és berendezési tárgyakat helyeztek el benne, a lakás elosztása is teljesen megváltozott és persze, a díszlet is új színeket és megvilágítást kapott. Jeff Tessler, a Poirot c. sorozat díszlet- és látványtervezője úgy nyilatkozott, hogy azért volt szükség a változtatásra, mivel Poirot első lakása túlságosan világosnak, fénnyel telinek hatott, tele üveglapokból készült könyvespolcokkal, félkörívalakú, krómozott csővázú asztalokkal, és fekete-fehér art deco-stílusjegyekkel. Ezért 2005-től Poirot rezidenciája új, sokkal nagyobb díszletet kapott. Európaibb, melegebb hatású bútorzatot kapott, melyet Hercule belga származásával indokoltak a díszlettervezők, ugyanis a francia és belga art deco sokkalta fényűzőbb volt, mint az angol. Az új lakás díszletei között több art deco-stílusú bútort és kiegészítőt helyeztek el, mint a korábbi apartman esetében, pl.: a Keith Murray által ihletett kerámia tárgyakat, a francia art deco-stílusú bútorzatot, és a Susie Cooper-féle art deco teakészletet.

„A díszletre az 1930-as évek modern – de már nem kifejezetten art deco – stílusa volt jellemző, mivel Agatha Christie egyszer úgy jellemezte Poirot személyiségét, mint aki túlságosan hivalkodónak vélné az art deco-t!”

/ Brian Eastman (producer)

Az új díszletben minden bútor szögletes vonalvezetésű, mivel Poirot ki nem állhatta a lekerekített alakzatokat. Épp ezért, a díszlettervezők igyekeztek minden bútort, berendezési tárgyat Poirot megrögzöttségének megfelelően beszerezni.David Suchet-t annyira lenyűgözte a rókaszoborral díszített óra az egyik antikváriumban, hogy megvásárolta a forgatások kedvéért, mivel úgy gondolta, hogy remekül illeszkedne a magándetektív szobájába, s végül a kandallópárkány közepén kapott helyet (utalva Az ijedt szemű lány eseményeire). Poirot asztalán mindig megtalálható egy antilop-szobor, mely annak köszönhető, hogy a forgatások kezdetekor nagyon megnyerte David tetszését. Ragaszkodott hozzá, hogy minden alkalommal ott legyen a nyomozó asztalán, mivel szerinte Poirot-nak is tetszene.

Érdekesség, hogy bár kedvenc detektívünk a Függöny: Poirot utolsó esete című filmben tűnik fel, valójában a Gloriett a hullának c. epizódot forgatták le utoljára, 9 hónappal a Függöny után. Külön érdekesség, hogy az a Greenway névre hallgató villa nyújtott otthont a forgatási munkálatoknak, mely az írónő, Dame Agatha Christie nyaralója is volt, s azóta is a család birtokában van. Igazán szép búcsú volt ez David Suchet számára, mely (elmondása szerint) megkönnyítette számára az amúgy is nehéz elköszönést a szívéhez nőtt karaktertől. A Poirot és én c. művében megemlíti, hogy milyen nehezen élte meg Poirot halálának forgatását. Épp ezért, öröm volt számára, hogy mégsem így kellett búcsút vennie 25 éves „barátságától”, hanem adódott egy bónusz lehetősége arra, hogy ez egyszer utoljára Hercule Poirot bőrébe bújhasson ott, ahol maga, az írónő is a nyarakat töltötte, Devonban.

Poirot után…

A Poirot-széria végéhez érve a rajongók egy része mély letargiába zuhant, mikor rádöbbent, hogy többé nem láthatja a kis francia belga újabb kalandjait, míg mások (köztük én is) úgy birkóztak meg a feladattal, hogy újra és újra megnézik a már elkészült epizódokat.

Aztán mindenki meglepetésére, 2015-től új lendületet kaptak az Agatha Christie-filmadaptációk:

A BBC-től egy három részes, zseniális feldolgozást kapott a Tíz kicsi néger című regény (a sokkalta kifinomultabb Tíz kicsi katona néven).
Szintén ebben az évben követte a hat részes Tommy és Tuppence forró nyomon.
2016-ban elkészült a két részes A vád tanúja.
2017-ben pedig Az alibi, bár egyik sorozat sem volt képes felülmúlni a Tíz kicsi katona sikerét.
Végül elérkeztünk A ferde ház c. filmhez (2017), mely nagyszerű szórakozást nyújtott Agatha Christie-rajongói számára (a kritikát lejjebb találod).
2017-ben mutatták be a mozik az Agatha Christie-klasszikusnak számító Gyilkosság az Orient expresszen legújabb feldolgozását, Kenneth Branagh rendezésében és főszereplésével, mely egyaránt kapott hideget és meleget.
Jövőre elkészül Kenneth Branagh közreműködésével a Halál a Níluson legújabb filmadaptációja, kíváncsian (és kicsit szkeptikusan) várom a filmet.
John Malkovich főszereplésével egy 3 részes mini-sorozatot készít a BBC Az ABC-gyilkosságokból, melyben Malkovich alakítja a belga detektívet, Rupert Grint (a Harry Potter-filmek Ron Weasley-je) pedig Crome felügyelőt. Az első részt december 26-án vetítik Angliában!

Bízom benne, hogy az alábbi képek jó nosztalgiázási lehetőséget nyújtanak minden rajongó számára. A forgatási helyszínekhez kapcsolódóan láthatjátok majd a filmek, epizódok címét, melyekben az adott épületek felbukkantak. Jó szórakozást kívánok, mon ami!

Kapcsolódó cikkek, melyek érdekelhetnek: