Mária Magdolna személye A Da Vinci-kódban és az evangéliumokban (tudományos munka)

1. A dolgozat célja

Dan Brown amerikai regényíró tollából született meg az utóbbi évek egyik legvitatottabb témájú könyve, A Da Vinci-kód címmel. A könyv 2003-ban került ki a nyomdákból a vásárlók polcaira, és nyomban a bestseller[1] listák élére került. A regényt világszerte rengetegen dicsérik, és legalább ilyen sokan vannak azok is, akik nem tetszésüknek adnak hangot. Mint ismeretes, Brown műve nagy felháborodást keltett a Katolikus Egyház berkein belül témájával (amit majd később szeretnék ismertetni). A regény nagy érdekeltségére alapozva egy neves amerikai filmstúdió felkérte a sikeres rendezőt, Ron Howardot,[2] hogy vigye vászonra a nagy port kavart könyvet. Ahogyan az várható volt, (csak úgy mint a könyvet, úgy) a filmet (2006) is nagy ellenszenvvel fogadta a hívők többsége. Jól szemléltette felháborodásuk fokát, hogy akadtak olyanok, akik elégedetlenségüknek hangot adva bojkottálni szerették volna a forgatást,[3] (aminek keretén belül mellesleg több templom is szerepelt a forgatási helyszínek listáján).

Jelen dolgozatom témaválasztását azért tartom érdekesnek és egyben fontosnak is, mert sok olvasó nem néz a befogadott információhalmaz mögé. Még akkor sem, ha valami olyasmit vélt felfedezni kutatása és olvasmányai során, aminek kapcsán kétségei merültek fel. Hajlamosak vagyunk szinte azonnal elfogadni olyan állításokat, amiket készen tesznek elénk, amik csak arra várnak, hogy befogadjuk a tömérdek új és érdekfeszítő információt, aminek a túlnyomó része esetleg egyáltalán nem helytálló, pedig a mai kor technológiájának segítségével már könnyedén utána tudnánk járni a bennünk felmerülő kérdéseknek. Épp ezért időszerű is a téma vizsgálata, mert A Da Vinci-kód megjelenése óta már többen is rávilágítottak Dan Brown tévedéseire, helytelen állításaira. Sajnos, a dolgozat terjedelme nem teszi lehetővé, hogy az egész művet megvizsgáljam, ezért a következő pontokban rátérek a könyvből általam kiemelt központi téma vizsgálatára: Ki is volt valójában Mária Magdolna? Jézus felesége és ezzel együtt anya is, vagy „csak” a Mester hűséges követője? Dolgozatomban erre keresem a választ, A Da Vinci-kód és az evangéliumok által nyújtott források alapján.

2. Mária Magdolna személye A Da Vinci-kódban

A Da Vinci-kód álláspontja Mária Magdolna személyét illetően az, hogy: Jézus feleségül vette Magdolnát, és ezt Brown történelmi tényként kezeli.[4] Magdolna (aki Benjamin törzséből való volt, tehát maga is királyi vér sarjának számított[5]) már várandós volt férje kereszthalálakor, és félelmében (hogy titka kitudódik,) Galliába (a mai Franciaországba) menekült. Az ottani zsidó közösségben megszülte Sára nevű gyermeküket,[6] akinek későbbi leszármazottai a francia Meroving-dinasztia királyi családtagjai lettek[7], sőt, még ma is közöttünk élnek.[8] Olvashatjuk továbbá, hogy a Szent Grál, amit már oly sokan kerestek az évszázadok során, a könyv szerint nem az a serleg, amiből Jézus ivott az Utolsó vacsorán és felfogták vele a kereszten átszúr Messiás vérét, hanem valójában Mária Magdolna méhe,[9] ami befogadta Jézus királyi vérét. Valamint azt is megtudjuk a könyvből, hogy Jézus Mária Magdolnát bízta meg az Egyház vezetésével (és nem Péter apostolt).[10] A könyv szerint, a Sion-rend[11] tagjaiból létrehozták a templomos lovagokat,[12] akikről a történelem úgy tartja, azért utaztak a Szent Földre évszázadokkal ezelőtt a keresztes háború idején, hogy azt megvédjék, de a valóság azonban más. A lovagok titokban megkeresték Mária Magdolnáról a meglévő dokumentumokat és a maradványaival együtt haza szállították. Dan Brown írásából kiderül, hogy az Egyház valószínűleg megvásárolta a templomosok hallgatását, vagy a lovagok megzsarolták a Vatikánt, hogy titkukat kiadják a világnak. Ennek az lett a következménye, hogy a templomos lovagok korlátlan hatalmat kaptak a pápától, és egyre nagyobb befolyással bírtak, amit az Egyház egy idő után nem tűrhetett tovább. Ennek következményeként végül felszámolták a templomos rendet.[13] A Sion-rend tagjai pedig mind a mai napig fontos feladatuknak tekintik, hogy a templomos lovagok által megtalált ereklyéket és dokumentumokat, valamint a vérvonal leszármazottjának kilétét titokban megőrizzék.[14]

Ugyanakkor a könyvben szerepelnek olyanok is, akik le akarják leplezni az Egyház titkolózását és hazugságit (de ez a történet végére érve végül nem sikerül).[15] Felhozza Brown példának erre Mária Magdolna befeketítését, amit az Egyház tett meg a könyv szerint azért, hogy elfedje az asszony valódi kilétét, vagy is, hogy ő volt az igazi Szent Grál.[16] Valójában Nagy Szent I. Gergely pápa (590. szeptember 3. – 604. március 12.)[17] Mária Magdolnáról így nyilatkozott 591-ben: „Hisszük, hogy Mária Magdolna az az asszony, akit Lukács bűnösnek nevez.” De csak 1969-ben ismerte el a pápa tévedését a Vatikán, ugyan is két nő személyét tévesen egybe vonta, és ezt használta fel Dan Brown is könyvében, az asszony hírének befeketítése.[18] Akadnak olyanok is A Da Vinci-kódban, akik az Egyház nagy befolyással bíró emberei, és meg akarják őrizni az igaz hitet, s hogy céljukat elérjék, ezért el akarják pusztítani mind azt, amit a Sion-rend máig híven védelmez.[19] A könyv utolsó lapjain olvashatjuk, amint a főszereplő rájön, hogy a vele egy célért küzdő nő, valójában Jézus vérvonalának örököse, majd legvégül arra is rádöbben a férfi, hogy Párizsban, a Louvre[20] üveg piramisa alatt van elrejtve Mária Magdolna koporsója, és végül letérdel „előtte” tisztelete jeléül.[21]

Mária Magdolna alakja feltűnik Dan Brown szerint Leonardo da Vinci (1452-1519) híres festményén, amit úgy ismerünk, mint Az Utolsó vacsora. A könyv szerint, nem János apostol ül Jézus mellett, hanem Mária Magdolna. Ezt arra alapozza, hogy a vizsgált személynek nincsen szakálla, és hosszú – vörös haja van. Emellett úgy gondolja, hogy a Jézus és „Mária Magdolna” közötti térköz, egy „V” – alakot formáz meg, ami a női termékenységnek a szimbóluma. „Az Utolsó vacsora kompozíciójából szinte ordít, hogy Jézus és Magdolna egy pár.”[22] A képet körülvevő találgatások kereszttüzében felvetődhetne az a kérdés a képet néző személyben, hogy ha Jézus az asztalnál ül Mária Magdolnával, akkor hol van egy hiányzó tanítvány, hiszen így csak tizenegy apostol lenne ott a már említett két személlyel együtt? Szót ejt Dan Brown arról is, hogy az asztalon nincsen kupa, mert Mária Magdolna méhe az, ami valójában a Szent Grál. Valójában, azonban mindenki előtt van egy kis pohár. Az is fontos, hogy az említett képet rosszul mutatja be a történeten keresztül az író egy másik szempontból is, mivel Leonardo nem csak az Utolsó vacsora témáját (vö. Mt 26,26-29) festette bele a képbe, hanem eredetileg Jézus elárulására (vö. Jn 13,21-25) is nagy hangsúlyt fektetett a kép megfestésekor. A könyvben találkozhatunk azzal is, hogy Péter apostol a festményen fenyegetően mutat „Mária Magdolnára”, holott a valóságban ez az esemény akkor történik meg, mikor Jézus közli tanítványaival, hogy valaki el fogja Őt árulni közülük (vö. Mt 26,21-25).[23] Ekkor kezdtek el tanítványai kérdezősködni Mesterüktől, hogy melyikük lesz az, és ezért látható a képen az a mozdulat, mikor Péter szól a még fiatal (és ezért szakáll nélkül ábrázolt) János apostolnak, hogy kérdezze meg Jézust, ki lesz az? Továbbá egy kezet is láthatunk tőrrel ábrázolva, ez pedig utalás arra, hogy Péter levágta később Jézus elfogásánál az egyik szolga fülét (vö. Mt 26,51).[24] Ha már felvetődött ez a kérdés, itt kell megjegyeznünk, hogy Jánosnak kiemelt szerepe volt a tanítványok között, ő volt az ún. szeretett tanítvány (vö. Jn 21,7), tehát van alapja annak, hogy a festő Jézus jobbjára festette meg az apostolt.

Bizonyítja a regény tévedését, hogy Leonardo készített vázlatokat is művéhez, és azon feltüntette az asztalnál ülők nevét is, és így könnyedén megtudhatjuk, hogy a szeretett tanítványt, Jánost festette Jézus jobbjára. A Da Vinci-kódban említést tesznek Fülöp apokrif[25] evangéliumáról, ami nem került bele a Kánonba[26], de ez megemlít egy asszonyt, akit Mária Magdolnának vél Dan Brown, és ennek az idézett szakasznak ő nagy jelentőséget tulajdonít könyvében:

„És Péter mondá: Valóban egy asszonnyal beszélt a megváltó anélkül, hogy mi tudtuk volna? Mi nem számítunk, és mindenki őt fogja hallgatni? Jobban szereti őt nálunk?

És felelé Levi: Péter, te mindig is indulatos természetű voltál. Látom, most már úgy versengsz ezzel az asszonnyal, mint ellenfeleddel. Ha a Megváltó becsben tartja őt, ki vagy te, hogy megtagadhasd? A Megváltó nagyon jól ismeri őt. És azért szereti őt jobban, mint bennünket.”[27]

Péter apostol ellenszenvét Mária Magdolnával szemben felfedezhetjük egy másik apokrif iratban is, még pedig Tamás evangéliumban:[28]

„114. Simon Péter ezt mondta neki: Mariham ( = Mária Magdolna) menjen el tőlünk, mert a nők nem méltók az életre. Jézus mondta: Íme én vezetem őt, hogy férfivá tegyem és ahhoz az élő lélekhez legyen hasonlóvá, mely hozzátok, férfiakhoz hasonlít. Mert minden asszony, aki férfivá teszi magát, be fog menni a mennyek országába.”[29]

Dan Brown idézi továbbá az említett apokrif iratból ezt a szöveg részletet is:

„És a Megváltó társa Mária Magdolna vala. Krisztus jobban szerette őt, mint valamennyi tanítványát és gyakorta szájon csókolta. A tanítványokat sértette ez, és kifejezték helytelenítésüket. Azt mondták neki: ’Miért szereted őt jobban, mint bennünket?’”[30]

Itt Brown írásaiban ferdítést és kibővítést fedezhetünk fel, mivel a szöveg eredetileg hiányos, és nem tudni valójában, hogy „hol” csókolta meg Jézus az apokrif irat szerint az asszonyt.[31] Továbbá egyértelműen leszögezi Brown, hogy: „Az arameus bármely szakértője elmondaná önnek, hogy a társ szó akkoriban az arát jelentette.”[32] Ugyanakkor ez az állítás nem fedi a valóságot, mert az arám[33] nyelv rendelkezik a házastársi fogalmak megnevezésével, tehát itt inkább tanítványként lehetne értelmezni Mária Magdolnát úgy, mint aki társa, hű követője Jézusnak (mint azt a következő fejezetben láthatjuk majd). Sőt az említett apokrif evangéliumot a szerzője nem arámi nyelven írta (mint azt Dan Brown állítja könyvében), hanem kopt nyelven.[34]

3. Mária Magdolna személye az evangéliumokban

Sajnos az evangéliumokból nem túl sokat tudunk meg Mária Magdolna személyéről. Azonban ahhoz, hogy az evangélium fényében tudjuk megvizsgálni, hogy ki is lehetett ő valójában, fel kell vázolni röviden, pár a témához kapcsolódó Jézus-korabeli gondolkodásmódot a gyengébbik nemet illetően.

Elmondható, hogy Jézus idejében a nők helyzete az azt megelőző korokhoz képest még inkább kilátástalanabbá kezdett válni, ugyanakkor a férjeknek továbbra is megadatott a kényelmesebb életmód, például „a folyamatos többnejűség lehetősége”[35].

„A nő helyzetét a Bibliában elvileg a Ter 2,18[36] határozza meg (segítőtársa a férfinak, aki hasonló hozzá); a nő tényleges helyzetét viszont a 3,16 tükrözi („férjed… uralkodni fog rajtad”).”[37]

A Teremtés könyvének e szakaszában (vö. 3,16) találkozhatunk az asszony sanyarú sorsára való utalással, miszerint szülése fájdalmas lesz, ő maga elnyomott lesz a férfiak közt, és nekik alávetett, de mégis utánuk vágyakozik majd. Ez az ember által elkövetett bűn következménye, erre ered vissza az emberek szerint a nő sanyarú sorsa.[38] Jézus tanítása a nőkről és a családról viszont merőben eltért az ide vonatkozó mózesi törvényektől. Jól ábrázolja a kor szellemének felfogását a férfiak nőkkel való kapcsolatában, hogy tanítványai kérdőre vonják Mesterüket mikor szóba áll egy nővel (a kérdőre vonás megjelent A Da Vinci-kódban is, mint már fentebb olvashattunk róla, de ott egy apokrif evangéliumot említ meg a szerző), aki ráadásul szamáriai, velük ugyan is a zsidók nem érintkeztek (vö. Jn 4,27).

Alakjában három, különböző asszony személye „mosódott össze” az évszázadok során, több helyen nem is derül ki világosan, hogy kire gondolnak az evangéliumok szerzői. Mint már fentebb említettem, ebben része volt Nagy Szent Gergely pápának is, de végül az Egyház tisztázta a félreértést. Tehát a három asszony, akiket Mária Magdolna személyéhez kapcsolnak:

• Mária, Márta és Lázár testvére
• A bűnös asszony (ő névtelenül szerepel az evangéliumokban)
• Mária Magdolna

3.1. Máté evangéliumában

Máténál találkozhatunk a bűnös asszonnyal (vö. 26,6-13), aki a betániai vacsoránál betért Jézusékhoz, akik éppen vacsorára voltak meghívva, és ott Jézus fejére öntötte az alabástrom edényéből a drága, illatos olajat. Erre a tanítványok méltatlankodni kezdtek, hogy elpazarolja, de Jézus leinti őket, és kijelenti, hogy ne bántsák az asszonyt, mert a temetésére tette, amit tett. Majd hozzá teszi, hogy „ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett” (vö. 26,13). Tehát az evangélista nagy jelentőséget tulajdonított ennek az eseménynek (mint azt más evangéliumokban is láthatjuk majd a párhuzamos részeknél). Mária Magdolna személye kétszer is megjelenik Máté evangéliumában. Először akkor említi meg név szerint, mikor Jézus meghal a kereszten, és ennek következtében csodák történnek szerte a földön. Ez alatt asszonyok voltak a kereszt közelében, és köztük állt Magdolna is (vö. 27,55-56). Majd amikor Jézus anyjával, Szűz Máriával leültek a Megváltó sírjával szemben (vö. 27,61), akkor is nevén nevezi az asszonyt. Megfigyelhető, hogy Máté mind két utóbb említett esetnél elsőnek nevezte meg az asszonyok közül Mária Magdolnát.

3.2. Márk evangéliumában

Márk evangéliuma is (Mátéhoz hasonlóan) megemlíti a bűnös asszonyt a betániai vacsoránál (vö. 14,3-9), ahol az asszony drága nárduszolajat önt Jézus fejére. Mária Magdolnával Jézus keresztre feszítésénél majd temetésénél is találkozhat az olvasó az evangéliumban (vö. 15,40; 15,47), majd pedig az Úr feltámadásakor, ami kulcsfontosságú mozzanat. Márk szintén elsőként nevezi meg az asszonyt a többi közül. Az asszonyok elindultak a szombati napon, hogy bebalzsamozzák illatos szerekkel a holttestet (vö. 16,1). Ezt követően Magdolnának jelent meg először Jézus az evangélium szerint (vö. 16,9). Itt meg említi Márk még azt is, hogy Magdolnából korábban Jézus hét ördögöt űzött ki. Mária Magdolnát az apostolok apostolának[39] is szokták nevezni (lat. apostola apostolorum), hiszen ő vitte meg a feltámadt Jézus hírét a tanítványoknak, akik a rómaiaktól félelmükben bezárkóztak. Fontos, „hogy az asszonyok tanúságtevő szerepét ne veszítsük szem elől.”[40] Ez azért érdekes, mert mint már korábban szó volt róla, Jézus korában a nőket lenézték, nem tartották a férfiakkal egyenrangúnak. Itt viszont a feltámadt Krisztus legelőször egy asszonynak jelent meg, ami nagy szó a kor nőkről alkotott képéhez képest

3.3. Lukács evangéliumában

Lukács evangélistát a nők evangéliumának[41] megírójaként is nevezik, mert a nők a másik három evangéliumhoz képest többször szerepelnek nála, és nagyobb szerepet kapnak benne. Jézust nem csak férfiak követték útjain, hanem sok nő is vele tartott. „Az asszonyok nevei az egyes felsorolásokban eltérőek, de Mária Magdolna neve mindegyikben szerepel.”[42] Megemlíti az evangélista, hogy Jézus hét gonosz lelket űzött ki belőle (vö. Lk 8,2). Mária Magdolna vitte az asszonyokkal együtt a feltámadt Jézus hírét az apostoloknak, de azok nem adtak a szavukra (vö. 24,1-11). Ez visszavezethető a már fentebb megállapítottakra. Az asszonyok, akik anyagilag segítették Jézust (vö. 8,1-3);[43] valamint „a Jézust sirató asszonyok a feltámadás történetében – mindezek hozzátartoznak Jézus emberi kapcsolataihoz.”[44] Mária, Márta testvére is szerepel Lukácsnál (vö. 10,38-42). Itt (is) megjegyzi Jézus az elégedetlenkedő Mártának, hogy „Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.” A férfiak és nők izoláltan éltek egymástól Jézus korában, ugyanakkor találkozhatunk az evangéliumokban olyan leírással, mikor a szerző megemlíti, hogy meg is érintették Jézust. Ilyen például Lukácsnál Jézusnak a bűnös asszonnyal való találkozása, mikor megkeni a Mester lábát illatos olajjal (vö. 7,36-50). Először sírva fakad, könnyeit hullajtja Jézus lábára, majd hajával törli meg, csókolgatja, és megkente az illatos olajjal.

3.4. János evangéliumában

János evangélista Márta testvéréről, Máriáról beszél, mikor Lázár feltámasztásáról olvasunk hosszabban (11,1-45). Itt olvashatjuk azt, hogy „Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt” (vö. 11,5). Amint az kitűnik, semmilyen megkülönböztető szeretetről nem tudunk Máriát illetően. Majd Máriáról olvasunk akkor is, mikor megkente a drága olajjal Jézus lábát s végül hajával törölgette azt (vö. 12,1-8). Egyedül János evangéliumában találhatunk egy olyan felsorolást, mikor az asszonyok nevei közül egy alkalommal nem elsőnek említik meg Mária Magdolnát (vö. 19,25). Itt kivételesen „utolsónak” említi az evangélista, de pár verssel később már ismét elsőként írja le (vö. 20,1-18) mikor kiment az asszony Jézus sírjához és felfedezte, hogy üres a sír, és megvitte a hírt az apostoloknak.

4. Összegzés

Fontos megjegyeznünk, hogy Dan Brown még története megkezdése előtt konkrétan leszögezi az olvasó számára, hogy:

„A műtárgyakról, épületekről, dokumentumokról és titkos szertartásokról szóló, a regényben szereplő ismertetések megfelelnek a valóságnak.”[45]

Dan Brown állítását már az utóbbi időkig is többen megcáfolták, könyveket írtak és filmeket készítettek azzal a céllal, hogy ráirányítsák a szerző „hétköznapok emberének” figyelmét a szerző történelmi, művészeti és teológiai tévedéseire, ferdítéseire. Az ő véleményükből közlök alább rövid részleteket, mert úgy gondolom, így tömören bemutatható azoknak az embereknek az álláspontja, akik a könyv tartalmával és mondanivalójával nem értenek egyet.

• Dr. Paul L. Maier (a Western Michigan Egyetem ókori történelem tanszék tanára) szerint a könyv érdekes olvasmány, de körülbelül a történet felénél lehet észre venni azt, hogy egyre jobban el kezdenek gyűlni a tévedések.[46]
• Dr. Jim Garlow, „A Da Vinci-kód feltörése” című könyv társszerzője így nyilatkozott egy dokumentumfilmben: „Az a baj ezzel a könyvvel, hogy egy kis valóságot elegyített sok-sok fikcióval úgy, hogy az olvasó nem tudja, mi igaz, és mi nem.”[47]
• Dr. Chuck Missler, a „Hogyan született a Biblia” című könyv szerzője szerint: „[…] A Da Vinci-kód azt a vallásos meggyőződést gúnyolja ki, amit több millió szentnek tart.”[48]
• Dr. Darrell Bock, „A Da Vinci-kód megfejtése” című könyv szerzője így nyilatkozott az a már említett dokumentumfilmben: „Ha jobban megnézzük, valójában az a rész, amit ő valójában nem fikciónak nevez, a legnagyobb fikció a könyvében.”[49]
• Dr. Erwin Lutzer, „A Da Vinci csalás” című könyv szerzője megfogalmazta azt a kérdést, amit sokan feltesznek magukban a nagyon kritizált könyvvel kapcsolatban, még pedig azt, hogy: Mi a jó A Da Vinci-kódban? Erről Lutzer így vélekedik: „Ha van valami jó A Da Vinci-kód-jelenségben, akkor az az, hogy sok fontos kérdést vetett fel. Kicsoda Jézus, és kik voltak az első keresztények? A negatív hatása abban mutatkozik, hogy Jézus és Mária Magdolna házasságát veti fel, egy szent nő létezésére céloz, és mind ezt Dan Brown igaznak állítja be. Pedig az az igazság, hogy az igazi történetet nem ismerjük.”[50] (A félreértések elkerülése végett: Itt Lutzer igaz történeten azt érti, hogy nem ismerjük elég jól Mária Magdolna személyét.

Összegzésként elmondható tehát, hogy A Da Vinci-kód álláspontját elemeztük Mária Magdolna kapcsán, majd ezt követően az evangéliumokban kutattunk összehasonlítási alapok után, legvégül pedig több, a témában érdekelt tudós és teológus álláspontját ismertük meg, és így levonhatunk bizonyos következtetéseket. Alapvető probléma, hogy A Da Vinci-kódban Dan Brown több, lényeges ferdítést és tárgyi tévedést vétett, mint az fentebb kiderült Mária Magdolna alakjával kapcsolatban (is). A Szentírásból pedig eleve kevés információval rendelkezünk Magdolna személyét illetően. Az utóbbi megállapítást figyelembe véve Dan Brow-nak arra kellett volna törekednie, hogy e megállapítás figyelembe vételével ábrázolja az asszonyt könyvében, továbbá nem lett volna szabad tényként közölnie bizonyos információkat és ezekre építenie a történet fő mondanivalóját, amelyeknek eredete bizonytalan vagy eleve megkérdőjelezhető. A regény olvasmányosságával és lendületével ugyan leköti az olvasó figyelmét, azonban a fentebb tett megállapításokat figyelembe véve elmondható, hogy A Da Vinci-kód csupán fikciónak[51] tekinthető. Mindezekre alapozva azt mondhatjuk, hogy az embernek „nyitott szemmel” kell olvasnia, és nem szabad mindent első olvasásra fenntartás nélkül elhinnie, hanem alapos vizsgálatnak kell alávetnie azt.

***

Lábjegyzetek: (mivel a teljes lábjegyzet listát az oldal terjedelmi okokból kifolyólag nem engedi feltüntetni, így a korábbi blogoldalamon feltüntetett cikkből utána lehet olvasni a lábjegyzeteknek)