Ha jól megnézzük (főleg) a nyári moziműsorokat, akkor évről-évre feltűnnek azonos kategóriába tartozó filmek. Az 1980-as, és ’90-es években javában tombolt az akció filmek kora. Ha alaposabban utánanézünk, láthatjuk, hogy a 2000-es évek fordulópontot jelentettek a filmipar történetében. Kis túlzással, de feltehetjük a kérdést (a teljesség igénye nélkül): hol vannak már a Stallone, Van Damme, Steven Seagal, Mel Gibson és Scwarzenegger filmjei?
Nos, a válasz egyszerű. A közönségnek nincs rá igénye, illetve valamilyen formában mégis van, de erről még később lesz szó. A 2000-es évek elejétől kezdve egy leáldozó tendencia figyelhető meg az akciófilmek gyártásában.
Hogy miért? Mert az akkori, s az azóta született generációk más igénnyel rendelkeznek, ami a filmek műfaját illeti. Megfigyelhető, hogy minden korban más, és más műfaj érdekli a nézőket. Maffia, western, akció, és képregényfilmek… Ki tudja, utóbbit talán megint egy új fogja követni, vagy valamelyik régi motoros tér vissza hajdani fényében tündökölve?
Én is észrevettem az elmúlt (kb.) tíz évben, hogy egyre több film folytatása kerül a mozikba. Sajnos jogos a kérdés: miért? Hát (leginkább) a pénzért, mi másért?! Egy felől érthető, hogy a stúdiók, látván a tetemes bevételi összegeket, kapva kapnak az alkalmon, és útjára indítják a következő hajójukat a közönség felé, – csak sajnos azt sokszor nem veszik számításba, hogy a széria második (vagy sokadik) darabja akár léket is kaphat, s óriási bukta – ezesetben katasztrófa – lehet a vége. Tisztelet a kivételnek, mint például a Bud Spencer és Terence Hill-széria, melynek sikerét és időtlenségét jól mutatja, hogy bő 40-50 évvel később is sűrűn vetítik a tv csatornák, és ahol Bambino és Trinity még mindig nézettségi rekordokat döntögetnek, akarom mondani pofozgatnak.
Az is bátoríthatja a filmkészítőket, hogy a mai filmek jelentős részét 3D-s formátumban is vetítik a mozik, s ez hatalmas bevétel többletet jelenthet a forgalmazó cégnek. A 3D előnyeiről, s hátrányairól már bőven ejtettünk szót a blogon, főleg a kritikáknál. Érdekesség, hogy a 3D egy-két filmtől eltekintve leginkább az animációs produkciók esetében tud érvényesülni igazán, és tud akár lenyűgöző is lenni. Az utólag konvertált 3D hátrányáról is ejtettünk már szót, ez még a részben 3D-ben forgatott filmeknél is képes sajnos sokkal gyengébb teljesítményt nyújtani, többször okoz inkább kárt, mint hasznot.
Pénzéhségből elkövetett reboot, és folytatás mánia…
Ha most megkérnélek, hogy írj le legalább öt olyan filmet, amelynek minimum egy folytatása készült az elmúlt 10-15 évben, le merném fogadni, hogy tuti a dupláját is le tudnád írni, és azon gondolkoznál, hogy melyiket hagyd ki a felsorolásból.
Azért volt olyan akció film, amelynek mind a mai napig képes vagyok megnézni az összes részét, ilyen például a Halálos fegyver 1-4 is. Vegyük mondjuk a Rocky filmeket. A széria már 6 filmet is megélt, de én személy szerint az első kettőt tartom értékelhetőnek. A Rambo széria is hasonlóan mozog nálam, de a 4. rész egész jól sikerült. A Kaptár szériával kapcsolatban is úgy vagyok, hogy az alap ötlet remek volt, de a folytatások több kívánni valót is hagynak maguk után. A Bruce Willis nevével fémjelzett Die Hard sorozat 1-3 része kimondottan tetszett, de utóbbi két része már kevésbé. A hazánkban forgatott 5. rész még veszteséges is lett, de a forgalmazó mindezek ellenére már berendelte a 6. részt is. Ilyenkor mondom azt, hogy sajnos már ez a széria is kifogyott a szuszból, és csak a producerek, illetve az alkotók szeretnék megtömni a zsebüket. Elengedhetetlennek tartom megemlíteni a Feláldozhatók-trilógiáját is, melyet szintén felemás fogadtatás övez a nézők körében, de ha másért nem, a színészgárda azért önmagáért beszél. A rajongóknak minden bizonnyal egy álma vált valóra, mivel egykori kedvenceiket három filmen át láthatják a közös produkcióban.
De nem csak az akciófilmekre gondolok. A vígjáték kategóriában is láthatunk hasonló példát a gyötrelmes folytatásokra. A Reszkessetek betörők! széria 1-2 része után még a harmadik résszel vagyok úgy, hogy – vessetek meg érte, de – szívesen megnézem, viszont a többi bűn rosszra sikeredett, többségébe csak bele néztem.
Ugyan ezt mondhatom el az Amerikai Pite-szériáról, amelyből az 1-3, és a 2012-es Találkozó c. filmről, mert a köztük lévő négy rész kritikán aluli volt szerintem, és az sem mentette meg őket, hogy egy-két mellék szereplőt folyamatosan visszahoztak a szériába.
A Múmia c. szériával meg úgy vagyok, hogy gyerekként rajongtam az első részért. A második is tetszik, de a harmadik már koránt sem hozza a széria korábbi részeinek hangulatát. Nem is Egyiptomban játszódik, a múmia már nem is Imhotep, Ivy-t már nem Rachel Weisz alakítja, hanem Maria Bello, …soroljam még? Apropó, hozzá teszem, már az első rész is reboot volt (lásd: A Múmia, 1932.), ennek ellenére, úgy két évvel ezelőtt bejelentették, hogy ismét szabadjára bocsátják Imhotepet, csak egy modernebb, és véresebb történettel körítve.
Peter Jackson álma volt – A Gyűrűk Ura mellett -, hogy a King Kong című történetet is vászonra vihesse. Ezt 2005-ben meg is valósította. A filmet sajnos leginkább negatív kritikával fogadták, s ebben fő szerepet játszott az is, hogy a film nagyon hosszúra lett nyújtva. A film összesen 188 perc hosszú, amellyel a rendező egy korábbi filmjét (A Gyűrűk Ura: A Király visszatér, 184 perc hosszú) is túlszárnyalta. Ez azért érdekes, mert mindkét film vetítési idejének a felénél szünetet kellett tartani a moziknak, a film hosszúságára való tekintettel! Az eredeti filmet 1933-ban mutatták be, s azóta számos folytatása, illetve reboot-ja született, miként Peter Jackson-é is.
Két részre bontani egy filmet…?
Legelőször a Harry Potter és a Halál ereklyéi c. filmnél történt meg, hogy az adott részt 2 epizódra bontva mutatták be. Rögtön fel is merült a fanyalgók közt a téma, hogy milyen pénzéhes a stúdió. Való igaz, hogy (főleg a második rész esetében) rekord összegű bevételt könyvelhetett el a WB. Ezt követte aztán az Alkonyat záró epizódja, amelyet szintén két részre bontva mutattak be, – több, kevesebb sikerrel.
Most, ismét egy felezés elé nézhetünk novemberben, Az Éhezők Viadala: A Kiválasztott első része kapcsán. A második részt egy évvel később, 2015. novemberében tűzik műsorra.
Ha már úgy is szóba kerültek pénzéhes stúdiók, akkor térjünk ki erre egy kicsit A Hobbit kapcsánis. Tény, és való, hogy kezdetben még csak egy filmről volt szó, majd ezt feltornázták kettőre, s a végén három lett belőle, – ahogyan A Gyűrűk Ura esetében is történt! (Érdekes, ott még nem volt ekkora kiakadás a trilógia miatt.) Na, most, A Gyűrűk Ura harmadik kötetének végén, és más Tolkien művekben rengeteg plusz függelék akad, amelyeket Peter Jackson szerintem remekül használt fel a trilógiához. Én azt is megértem, hogy sokan csak azt tudják hajtogatni, hogy minek egy egész trilógiát készíteni egy (A Gyűrűk Urához képest) vékonyka kis könyvből, hisz’ úgyis csak a pénzről szól az egész? Nos, én ezzel úgy vagyok, hogy mi ez ellen a folyamat ellen nem tudunk semmit se tenni, és aki szereti ezeket a filmeket, az úgyis megnézi, sőt, van, aki akár többször is.
***
A képregényfilmek helyzete napjaink szórakoztatóiparában
Úgy gondolom, hogy érdemes egy kicsit nagyobb figyelmet szentelni a képregényfilmeknek, mert szerintem ez a műfaj a 21. század egyik vezető filmes ágazata. Lássuk, miért is van ez így? A blogon írtam korábban egy bejegyzést az első X-Men-filmről, amely 2000-ben elindította a képregényfilmek áradatát, s amely még napjainkban is szilárdan áll a lábán.
Félreértés ne essék, nem akarom lehúzni ezeket a filmeket, sőt, egyébként is sokat írtam már róluk az oldal fennállása óta.
Jól tudjuk saját gyermekkorunkból (is) kifolyólag, hogy a gyerekek mindig szeretnek (szuper)hősöknek öltözni, olyan személyeknek, akikre felnézhetnek. A képregény figurák egy része pont ezeket a karaktereket testesítik meg. Ez pont kapóra is jön a film forgalmazóknak. Sok fiatal, és felnőtt is szereti felidézni gyermekkora kedvenc képregény történeteit és játékait, vagy amikor barátaival játszottak az utcán párbajosdit. A képregények és történelmünk kapcsolatáról bővebben Az Acélemberhez írt kritikámban olvashatsz. Talán nem is gondolnád, milyen szoros kapcsolat áll fenn köztük.
A másik nagy fordulópont a képregényfilmek világában, a 2012-es Bosszúállók c. film volt. Bár a karakterek már a korábbi években kaptak egy-egy (némelyik kettőt is, lásd Vasember 1-2.) filmet, de ezzel a közös produkcióval a MARVEL egy újabb ablakot nyitott meg a rajongók felé. Kiszélesítette ezt a világot, s a nézők újra, és újra találkozhatnak kedvenceikkel: Vasember, Thor, Amerika kapitány, Hulk, Loki, Sólyomszem és Fekete Özvegy személyében.
Felmerül a kérdés: meddig lehet húzni még a képregényfilmeket? A válasz egészen egyszerű: sokáig! Ugyanis, a Marvel már több fronton is készül a kasszarobbantásra, lássuk, mely filmekkel?
A MARVEL 1. fázisa a már felsorolt filmeket foglalta magába: Amerika kapitány, Hulk, Hihetetlen Hulk, Vasember 1-2., Thor, és természetesen a Bosszúállók.
A 2. fázis ezeket a filmeket foglalja magába (már csak utóbbi kettő vár bemutatásra):
- Vasember 3. (2013.ápr.25.)
- Thor: Sötét világ (2013.okt.31.)
- Amerika kapitány: A tél katonája (2014.ápr.4.)
- A Galaxis Őrzői (2014.aug.1.)
- Bosszúállók: Ultron kora (2015.máj.1.)
A 3. fázisának pedig ezekkel a filmekkel jön majd:
- Amerika kapitány 3. (2016.máj.6.)
- Thor 3. (2017. körül ?)
- Bosszúállók 3. (2018.máj.4.)
- Vasember 4. (berendelik…?)
- A Galaxis Őrzői 2. (2017.júl.28.)
- Doctor Strange (2016.júl.8.)
- Ant-Man (2017.júl.17.)
A 4. fázisáról is lehetett hallani már némi szóbeszédet, miszerint ebben egy új Bosszúállók csapatot mutatnának be azokból a karakterekből, akiket addig megismerünk. Mondjuk, én egy kicsit még furcsának tartom, hogy „csak úgy mellőzik” majd az eredeti bandát, de majd meglátjuk, mit ötölnek ki a fejesek, és hogy mennyire nyeri el a rajongók tetszését az ötlet.
Mellesleg, a DC COMICS sem tétlenkedik, s napvilágra hozta készülő filmjeinek címét, és dátumát. Ez egy tekintélyes lista az elkövetkezendő évekre nézve, és le merem fogadni, hogy a lista nagy része valóban meg fog érkezni a mozikba. Ugyanis, amíg van igény (és láthatóan van) ezekre a filmekre, az tuti, hogy addig ütik a stúdiók azt a bizonyos vasat, amíg még meleg.
- Batman v. Superman: Dawn of Justice (2016.máj.6.)
- Shazam (2016.júl.)
- Sandman (2016.karácsony)
- Az Igazság Ligája (2017.máj.)
- Wonder Woman (2017.júl.)
- Flash és Zöld Lámpás (közös karakter film, 2017.karácsony)
- Az Acélember 2. (2018.máj.)
Miért válthatták fel a képregényfilmek az akciófilmeket?
Mert meg van bennük a kellő akció, amely valamelyest pótolja az 1980-as és ’90-es filmek akció mennyiségét, de még bőven ad hozzá humort, látványt, és nem utolsó sorban drámát. Igen, olykor vannak ezekben a filmekben is klisék, de mely’ filmben nincsenek?
A karakterek terén is igen színes a paletta: megtalálható bennük a nagy dumás macsó milliárdos, a dögös titkos ügynök, skandináv istenségek, egy autó méretű dühöngő Einstein, és egy 70 éve lefagyasztott mirelit kapitány is akad… mi kell még?
Ami a képregényfilmeket illeti, én kedvelem őket. Ez gondolom látszik abból is, hogy több bejegyzést is szenteltem már nekik a blogon. Bár sokat változtatnak némely képregényhez képest, engem ez többnyire cseppet sem aggaszt (kivéve a Vasember 3. esetében).
A lényeg, hogy jól szórakozzunk a moziban párunkkal, barátainkkal, és amíg ezt én megkapom, addig tárt karokkal várom a következő filmeket, a Hátsó Sor Közepén.
pics via: Pinterest.
