„A sötétség korában élünk. A világ tele van félelemmel, gyűlölettel és türelmetlenséggel, de minden korban vannak olyanok, akik küzdenek ez ellen!”
Jó volt vissza nézni őket, s átgondolni a filmekről alkotott korábban kialakított véleményemet. Az új film értékeléséhez fontos szerintem, hogy lássuk a széria korábbi részeinek erősségeit, s hiányosságait is. Akkor fussuk át gyorsan, miről is van szó…
X-Men: A kívülállók (2000)
Manapság gyakorlatilag nincsen olyan év, hogy ne lenne legalább egy szuperhős mozi a filmipar étlapján. De gondoltál már esetleg arra, hogy ez a folyamat mikor kezdődött el? A válasz: a Bryan Singer által rendezett 2000-es, első X-Men film, amely az 1963-ban indult képregények egyes történeteit kezdte el feleleveníteni számunkra, – s ez a folyamat azóta is megállíthatatlan!
A filmet Charles Xavier (Patrick Stewart) monológja indítja – ez megfigyelhető a Bryan Singer által rendezett másik két X-Men fim esetében is. A film számomra kellően megalapozta X Prof., és Magneto (Sir Ian McKellen) kapcsolatát, rivalizálását. Már ebben a filmben szembetűnik a két mutáns vezéregyéniség által képviselt értékkülönbség. Bár a cél közös (megvédeni a mutáns társadalmat), ők a megoldást az ellentétes pólusok felől közelítik meg. Charles a megelőzésre fekteti a hangsúlyt, s mindezt békével igyekszik támogatni; addig Erik az erőszakot, s az emberiség megfélemlítését szent eszköznek tartja célja eléréséhez.
A karakterek közül leginkább a fent említett vezéregyéniségeket, illetve Logan-t (Hugh Jackman) kedvelem az első részből. Farkas kellően vadállat, még nem tudja, ki is ő valójában, keresi emlékeit… Mystique hangjával nagyon nem voltam kibékülve, de a Michael Kamen zeneszerző által a karakter megjelenései alkalmával felcsendülő hatásos zene nagyon is illik a karakter rejtélyességéhez. Érdekesség, hogy ennél az X-Men filmnél még nem láthattunk – a mára már jól megszokott – stáblistás jelenetet, amely előrevetítette volna a következő film történését.
X-Men 2. (2003)
Ezt a filmet is Bryan Singer rendező dirigálta, s azt hiszem méltó utódja lett a Kívülállók-nak. Komorabb lett a hangulat, s ez jót tett a filmnek.
Sikerült karakterfejlődést elérni több esetben is (Logan egyre többet tud meg múltjáról, ami a néző számára még érdekessé teszi karakterét), kapunk újabb fő-gonoszt is, ezúttal William Stryker őrnagy személyében. Az ő háttértörténete ekkor még kellően ködös ahhoz, hogy célja és motivációja egyszerre legyen számunkra ködös és gerinctelen… Nekem ebben a filmben Logan, és Magneto nyújtotta a legmeggyőzőbb alakítást a filmben. Sir Ian McKellen (Magneto), és Patrick Stewart (Xavier) a való életben már hosszú évek óta a legjobb barátok. Becsülöm érte őket, és jó látni őszinte barátságukat, ami ritka Hollywoodban is.
A filmzene is említésre méltó, de csak leginkább a főtémát illetően. John Ottman zeneszerző olyan zenét alkotott ehhez a filmhez, amely méltó az X-Men szériához! Stáblistás jelenet: még mindig nuku (sajnos)…
X-Men: Az ellenállás vége (2006)
Ez a film nekem annyira nem jött be. Ennek az egyik oka talán a film Jean / Főnik karakter központúsága (Scott elvesztése miatt sem tört össze a szívem); illetve, hogy nem kaptunk választ például arra sem (az ezt követő filmekben sem), hogy miután a filmben Főnix megöli Xaviert, akkor a Farkas (2013) c. film stáblistás jelenetében miként tűnhet fel újra feltűnik a prof.; vagy hogy Magneto a film végén hogyan kapta vissza az elvesztett erejét?
A kérdésekre talán itt leljük a választ:
- amikor Xavier meghalt, akkor a képregények szerint a tudatát át teleportálta a kómában fekvő ikertestvére testébe! Ja, hogy akkor miért van így is tolószékben? Mivel az ikertestvére évtizedeket töltött ágyban fekve, így az ő lábizmai nem elég erősek a járáshoz.
- amikor Bestia / Hank beadta Magneto-nak a szérumokat, akkor elvileg Erik elveszítette mutáns erejét, ugyanakkor a film végén látjuk, hogy megmozdít egy sakkbábút. Ez talán azért lehetséges az ő esetében, mert akkora erővel bírt, hogy a szérum is csak átmenetileg vette el az erejét…
Ian McKellen ismét brillírozik Magneto karakterében. Karaktere árnyaltságát is tovább mélyítették – ez nagyon jól látható például Mystiqe önfeláldozásán, és ahogy ezt Erik később kezeli.
Viszont több érdekesség is van a filmmel kapcsolatban: most nem Xavier monológjával indít a film. A legújabb X-Men filmben látott Őrzők (őr-robotok, sentinel-ek) már ebben a filmben is feltűntek volna, igaz kisebb létszámban, és kezdetlegesebb alakban. Bár a film elején harcolnak egyel a szimulációs szobában, de a valóságban csak az Eljövendő múlt napjai-ban kerül sor erre. Apropó, észrevettétek a film elején Stan Lee-t, az X-Men képregények társ-megalkotóját? Piros pont annak, aki igen!
Mi nem tetszik? A film végi harc megvilágítása és koreográfiája nekem nem jött be, de ez szubjektív. Bár látszik a filmen, hogy a technika sokat fejlődött az első részhez képest, engem még régebben sem nyűgözött le a film látványvilága (talán túlzottan is hozzászoktam napjaink CGI áradatához).
X-Men kezdetek: Farkas (2009)
Amiért érdekesnek tartom ezt a filmet, az Logan múltjának megismerése. A korábbi filmekben látott emlékbevillanások végre értelmet nyertek a nézők számára. William Stryker őrnagy kísérletei és alattomos húzásai is segítettek helyretenni Logan történetét az eseményszálon belül. Bár messze nem a kedvenc X-Men filmem, de szerintem van ennél rosszabb a szériában (erről még később).
Karakter szinten érdekes dolgokat vetíthet előre a film: vegyük mindjárt rögtön Wade Wilson (Ryan Reynolds) karakterét. A film végén például az X-Men filmek történetében először volt (ez esetben egyszerre két) stáblista utáni jelenet! Az elmúlt hónapokban felröppent a hír, miszerint a 2016-ra ígért új X-Men filmbe is szeretnék az alkotók beilleszteni Wade karakterét a történetbe. Ennek elvileg már semmi akadálya nem lehet, hisz’ Reynolds nem bújik többet a Zöld Lámpás szerepébe, így akár kedvére apríthatna a következő részben.
Ami a történetet illeti: nekem kicsit összecsapottnak tűnt néhol, és több mutáns karakterét is mintha csak odalökték volna a vászonra, hogy „tessék, ők is az X-Men univerzum részei”, de valójában egyiküket sem mutatták be igazán. X professzor arca a végén valahogy nagyon műnek hatott, nem tudom miért, de örültem, hogy feltűnt a vásznon – még ha csak egy perc erejéig is.
Farkas (2013)
Számomra elég nehéz erről a filmről pozitívan nyilatkozni, az utolsó 20-30 percet leszámítva. Miért nem volt jó ez a film? A folyamatos visszaemlékezések és álmok Jane-ről olykor teljesen feleslegesnek tűntek; a japán kultúrával semmi bajom, de néhol már-már az az érzés fogott el, mintha egy Bruce Lee, vagy egy korai Jackie Chan filmet látnék. Az meg a másik, hogy rendben van, hogy ez egy képregény adaptált film hősökről, de a vonatos üldözős rész nálam már a röhej kategóriát súrolta.
Karakterek: itt még inkább üresnek éreztem őket, mint az előző film esetében. Egyedül Logan vitte hátán a filmet. Ami érdekes volt (egy ideig), ahogy érezte, hogy gyengül az ereje. Ezt is tovább húzták szerintem a kelleténél, de a film utolsó fél órájára végre kaptunk egy kis ízelítőt az igazi Farkasból. Már kezdtem nagyon hiányolni az antagonista karaktert a filmből, de a végére az öreg Yashida figurája azért talán mindannyiunknak megadhatta a kielégülést, amikor Logan elintézte az ún. barátot.
Ami tetszett: a stáblista utáni jelenet, amelyben már előrevetítik számunkra az Eljövendő múlt napjait. Erre utal a Trask Industries bemutatása a háttérben; illetve Magneto és Xavier felbukkanása is! Ez egyben a széria mérföldkövét is megelőlegezi számunkra, amikor is Charles (Xavier) és Erik (Magneto) végre úgy dönt, hogy már nem egymás ellen, hanem az igazi ellenség ellen kel felvenni a sisakot (Magneto-nak persze) kesztyűt.
X-Men: Az Elsők (2011)
A kedvenc. Az egész szériából. Bár ezt a részt nem Bryan Singer rendezte, de egy igazi vérfrissítésként hatott a szériára ez a film! Ennél a filmnél összejött minden: a zene, a látvány, a sztori, és nem utolsó sorban a színészi alakítások is! Bár ezt a részt a két Farkas film közt forgatták és mutatták be, úgy éreztem, hogy a legújabb film, az X-Men: Az eljövendő múlt napjai miatt logikus lenne ezzel zárni ezt a kis ízelítőnek szánt bemutatót a szériáról.
Karakterek: Michael Fassbender piszok jól hozza a fiatal Erik Lehnsherr / Magneto karakterét. Amikor kell, szigorúan néz, és mellé oly’ határozottan gesztikulál, hogy azt sok színész megirigyelhetné tőle. Viszont az is megdöbbentő volt vele kapcsolatban, hogy nem csak ezt a kemény srácot volt képes jól alakítani a vásznon, hanem az érzelmesebb részeket is hitelesen alakította. Magneto öltözékében pedig mintha valóban magát Sir Ian McKellen-t látnánk a film végén, fiatalként, új sisakjában.
James McAvoy a film másik legjobban sikerült alakítását nyújtotta a 24 éves Xavier professzorként. Már itt is jól kivehető a két karakter személyének különbözősége. Charles inkább az érvelésre és a nyugodtságra ösztönzi társait, addig Erik-et a korábbi (lelki) sérüléseiből adódó fájdalom vezérli, amit nem tud irányítani…
És a filmzene? A film zenéjét Henry Jackman szerezte, és bátran merem állítani, hogy munkája ott van a legjobban sikerült szuperhős filmzenék között. Csak egy pár példa erre, hallgassátok:
- First Class
- Not that sort of bank
- Frankenstein’s monster
- Cerebro
- Rage and serenity
- True colours
- Sub lift
- Magneto
Míg az első résznél „a nem túl távoli jövőben” meghatározást ismerjük, addig e filmben már konkrét időponthoz is tudjuk kötni az eseményeket (a kubai rakétaválság idejéhez). Ez sokkal inkább közelebb hozza a nézőkhöz a történetet. Másik pozitívuma a poén: például, amikor Charles és Erik elmegy felkutatni a mutánsokat, és találkoznak Logan-nel, na az a jelenet önmagáért beszél. De a kiképzés alatt is több vicces történés van, ami ritka egy X-Men filmben, de itt a film egyik alappillérének számít.
A sok fiatal karakter több figyelmet kap a filmben, mint talán bármikor, s mégsem veszik el a teret és az időt a film igazi főszereplőitől – s ez nagyon jó így! Mystique (Jennifer Lawrence) még egészen fiatal és ártatlan, nem az a rideg és önmagát a társadalom által kivetettnek érző gyilkos, aki majd később lesz belőle Magneto mellett… Egyet sajnálok azért: hogy a film végén nem volt stáblistás jelenet.
Nos, összesen hat, azaz hat filmet veséztünk ki egy szuszra. Remélem meghoztam a kedvedet egy jó kis X-Men maratonhoz, vagy ahhoz, hogy behozd az esetleges lemaradásodat a filmekkel kapcsolatban. Szívesen veszem, ha leírod a Te véleményedet az X-Men szériával kapcsolatban! Köszönöm előre is.
Frissítés: az X-Men: Az eljövendő múlt napjai kritikáját is olvashatjátok már az oldalon, sőt, már az X-Men: Apokalipszis címre hallgató részét is elérhetitek.
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
