Az Acélember (kritika)

Minden kornak szüksége van hős(ök)re, de nem mindegyikük rendelkezik szuper képességekkel (pl. Batman). Néha elég a puszta erő, ill. az elszántság a jók, és az igazak megvédése érdekében. A hősök közt akadnak bizony eléggé fura szerzetek is… Superman is közéjük tartozik, a tucatnyi szuper képességével együtt.

Sokan azt hiszik, hogy valaki csak úgy pikk-pakk, hirtelen kitalálta a kék ruhás, piros köpenyes izompacsirta karakterét. Kal-El, az emberek számára eddig ismeretlen erő birtokosa. Az emberek pedig gyakran kiközösítik azt, aki egy kicsit is különbözik tőlük. Bár úgy tűnhet, hogy a Superman képregények megszületése óta az alkotóknak valószínűleg nem is volt megállás a siker felé vezető úton, – nos, ez bizony nem volt ilyen egyszerű!

Superman karakterével legelőször 1938-ban találkozhattak az amerikai emberek. Két fiatalember – Jerry Siegel, és Joe Shuster –  alkotta meg az Acélember karakterét. A két fiatalember zsidó bevándorlók fiai voltak. Származásuk azért fontos, mert – mint azt már egy korábbi cikkemben is boncolgattam -, a képregények szerintem egyfajta tükröt tartanak az olvasói társadalom elé.

Ez Superman esetében is remekül látható. Karaktere, és története a reménységet, ill. az idegenek befogadását szimbolizálja. Ez megnyilvánult a háborúk alatt abban, ahogyan az emberek befogadták a menekülteket. Napjainkban nehéz elhinni, hogy akkoriban milyen nagy szerepet játszottak a képregények a hétköznapokban. Még nem volt internet, s jó pár olyan dolog, amik ma már természetesnek hatnak mindennapi életünkben.

A történetről, röviden: A Krypton bolygó pusztulásának utolsó fázisában van, s Jor-El úgy határoz feleségével (Lara), hogy elküldik egyetlen fiukat bolygójukról, hogy tovább vihesse fajukat, és kultúrájukat. Fiuk, Kal-El a bolygó pusztulásakor már a Föld felé tart, ahol egy farmer (Jonathan Kent), és felesége (Martha Kent) találja meg őt. Tudomásukra jut, hogy a fiú (Clark) szupererővel bír, majd felnevelése során igyekeznek ezt eltitkolni a világ elől. Kezdetben a Superman képregények inkább a gyerekeket célozták meg, – mint potenciális célközönséget. Érdekesség, hogy az Acélembernek ekkor még nem is volt szuperképessége! Később, a II. világháború pusztítása hatására, Supermanből egyfajta nemzeti jelkép lett, – Amerika védelmezője. Rend szerint USA zászlóval, ill. fehér fejű rétisassal ábrázolják azóta is. A növekvő fenyegetettség legyűréséhez persze különleges erő is szükségeltetik, így kapott extrákat is küldetése elvégzéséhez. Egyik legfőbb ellensége, Lex Luthor például, a képregények kezdetekor még „csak” őrült zseni volt, míg később már hatalmas befolyással bíró milliárdosként ábrázolták.

Évtizedeken át milliószámra vették a szuperhős képregényét. Főleg háború idején fogyott, amikor az embereknek a reményre volt legnagyobb szüksége. A képregények után jöttek a Clark Kent történetét elmesélő rádióműsorok, majd Superman saját képregényt is kapott (ez akkoriban nagy szó volt). Olykor-olykor elhomályosodott a karakter fénye, de a szuperhősnek mindig sikerült megújulnia. Egyszer például, úgy próbálták kiköszörülni a csorbát, hogy 7 db., önálló képregény futott egyszerre Supermannel kapcsolatban (például, a segítőtársaival kapott közös történeteket egy-egy képregény sorozatban). Ezt követően jöttek az első Superman tv-műsorok (1952), ill. animációs rajzfilmek, és végül a mozifilmek.

Superman karakterét sok-sok színész játszotta már el, – több-kevesebb sikerrel. Az első legjobb, és legsikeresebb megformálója George Reeves volt, az 1950-es években. Azt hiszem, ha ma megkérdezünk valakit, hogy kit tekint az ideális Supermannek, akkor nagy valószínűséggel a többség Christopher Reevet mondja majd.

Reeve 4 mozifilmben játszotta el a karaktert, de az 1-2. rész volt igazán sikeres, és hű a képregényekhez. A harmadik még úgy-ahogy elmegy, de a negyedik rész már kimondottan rosszul sikerült (és veszteséges is lett). Reeve azonban tökéletes választás volt a szerepre, és az 1978-as Superman c. film 300 millió $ bevételt eredményezett (ez akkori mércével nézve hatalmas összegnek számított). A film zenéjét John Williams szerezte, aki élete egyik legemlékezetesebb munkáját alkotta meg ezzel az albummal.

Egy sajnálatos tragédia azonban árnyékot vetett a filmek sikerére, de elsősorban Christopher Reeve életére.  1995-ben, egy tragikus lovas baleset következtében a színész nyaktól lefelé teljesen lebénult, és tolókocsiba kényszerült élete végéig… De a színész nem adta fel, és létrehozta a Christopher Reeve Alapítványt a gerincsérültek gyógyítására, és mindvégig támogatta sorstársai gyógyulását. Ezzel példát adott három gyermeke, és sok más ember számára is. Figyelemre – és tiszteletreméltónak tartom Christopher Reeve, és Robin Williams barátságát is. Robin Williams, a barátja balesete után is végig mellette volt, és kezelését is állta.

Nehéz elhinni, hogy egy tehetséges, jóképű, sikeres és közkedvelt fiatalember így végezze. Ugyanakkor Christopher Reeve példát mutatott mindazoknak, akiket nagy megpróbáltatások értek – és érnek -, hogy: nem szabad feladni! Itt láthattok egy rövid videó összeállítást Christopher Reeve emlékezetes Superman jeleneteiről.

1993-’97 -ig volt látható a Lois és Clark: Superman legújabb kalandjai c. sorozat, ami eleinte kimondottan jó nézettséget produkált, de Clark és Lois házasságkötése után hanyatlásnak indult a széria nézettsége. Manapság sokak számára érdekesen hat az elképzelés, miszerint Tim Burton szeretett volna Superman él! címmel rendezni egy filmet, Nicolas Cage főszereplésével. A film egy része már el is készült, azonban Christopher Reeve tragikus balesete, és a nagy költségvetés is közrejátszott abban, hogy a produkció végül meghiúsult.

Ezt követte a 2006-os Superman visszatér, Brian Singer rendezésében. Ez a film azonban megosztotta mind a rajongókat, mind pedig a filmkritikusokat egyaránt. A filmet egyébként Christopher Reeve, és felesége emlékének ajánlották. Szép gesztus volt a készítőtől. Készült egy 2 órás műsor Superman történetéről Nézd, fent az égen!–Superman csodálatos élete címmel, amit szeretettel ajánlok minden érdeklődő figyelmébe, ha szeretne érdekes infókat megtudni a karakter történetéről.

Remélem tetszett ez a „kis” kitérőnk Superman megszületésének világába, s most végre belevághatunk Az Acélember kivesézésébe!

***

Az Acélember kritika

1. Akkor kezdjük is a jobbnál-jobb színészek felvonultatásával. Henry Cavill ölthette magára az S-betűs gúnyát, – szó mi szó, rendesen kigyúrta magát a szerep kedvéért. Russel Crowe mint Jor-El, Kevin Costner pedig mint Jonathan Kent látható. (Csupán érdekesség, hogy az utóbbi két színész korábban mind eljátszotta már Robin Hoodot.) Diane Lane pedig Martha Kentet alakítja.
2. Clark két földi nevelője közül, a fiú-apa viszonyt emelték ki leginkább. Talán a film legmeghatóbb jelenete lett a tornádó alatt játszódó, apa-fiú rész…
3. A film visszaemlékezésekkel is operált, és szerencsére nem egy tömör masszaként mutatták be a még fiatal Kal-El történetét.
4. Zod tábornok szerepét Michael Shannon kapta meg. Azt hiszem, kihozta a karakteréből azt, amit csak lehetett.
5. Nagyon tetszett, hogy – az 1980-as Superman 2-vel ellentétben – most végre komoly motivációt adtak a főgonosznak. Míg a régiben csupán a hatalomvágy hajtotta, addig most leginkább Voldemorthoz tudnám hasonlítani Zodot… Hogy miért?
6. …mert Zod elképzelése az, hogy egy új világot kell teremteni, létrehozva az „új Kryptont”, ahol csak a saját, nemes vérvonaluk maradhat fent. A Kryptonon már évszázadok óta nem asszonyok szülik a gyermekeket, ugyanis a bolygón előre beosztják a születendőket foglalkozások szerint. E folyamatnak volt a részese Zod is. Jor-El e szokás ellen is fellépett, de Zod nem tűrte ezt a (szerinte) „eretnek” felfogást, miszerint mindenki szabadnak születik.
7. Zod a Földön akarja létrehozni az új Krypton bolygót, s ehhez szüksége van Clark testére…
8. Tetszett, hogy Superman ruháján – most először – változtatást hajtottak végre, és eltüntették a piros „nadrágot”, a sárga övvel együtt. Ezzel kicsit modernizálták a karaktert.
9. Nincs kryptonit a filmben! Ez azért tetszett, mert kicsit már klisés volt, hogy folyton-folyvást előkerült valahonnan egy, amivel harcképtelenné tehették a szuperhőst. Nem árulom el, de most is van valami, ami legyengíti Kal-Elt…
10. Érdekes, hogy a film producere, Christopher Nolan nem bólintott rá a film befejezésére! Bár a képregény írók létrehoztak régen egy ún. szabályzatot, miszerint Superman nem gyilkol, nos ebben a filmben ez nem így történt. A rendező – Zack Snyder – azt mondta, hogy azért cselekedett így az Acélember a film végén, mert kellő motivációja volt rá, és választania kellett.
11. A bolygó pusztulása lenyűgözően látványos. Ez tulajdonképpen az egész filmre elmondható. Világítás, élénk színek, stb. A film hangzása a zenével együtt, pedig magával sodorja a nézőt.
12. Filmzene: az 1978-as Supermannek John Williams szerezte a zenéjét, amivel váltig állítom, hogy csak még inkább közismertté, és szerethetővé tette a figurát. Az új filmnél a rendező választása Hans Zimmerre esett, aki nagy megtiszteltetésnek érezte a rá háruló feladatot. Kissé tartott is attól, hogy nem sikerül egy új Superman-témát megalkotnia, azonban félelmei (szerintem) alaptalanok voltak. A rajongók nagy része egyenesen fogadni mert volna rá, hogy a filmzene majd megállja helyét. Jelentem, így is lett. Két album is kijött, amiből az egyik egy Deluxe bővített kiadás. Már a film előtt meghallgattam többször is a számokat, de a filmmel együtt fantasztikus volt hallani őket, – mondhatni epikus. Van benne egy cseppnyi érzelmes rész, de jóval több heroikus elem, ahogy azt mostanában megszokhattuk Hans Zimmertől. Nekem bejött az album, és tudott újat mutatni. A legjobb számokból itt egy kis ízelítő, – jó zenehallgatást: Fly, DNA, Tornado, General Zod, What are you going to do when you are not saving the world?
13. Jor-El figurája: Bár a film elején (viszonylag hamar) meghal, mégis örültem, hogy később még többször is viszont láthattuk a film folyamán. Russel Crowe nagyszerűen magára öltötte az egykor Marlon Brando által megformált karaktert. Magabiztosság, erő és tapasztalat jellemzi karakterét. Ebben a filmben sokkal inkább megismerhetjük Jor-Elt, és gondolkodását, mint anno Marlon Brando esetében. A színész egy interjúban elmondta: a stúdió megszabta, hogy közel 4 hónapon át mit ehetnek Henry Cavill-el a forgatások ideje alatt.

Negatívumok

1. 1. Amy Adams kapta Lois Lane szerepét. Hogy őszinte legyek, én egy kicsit fiatalabb színésznőt választottam volna a szerepre, – de ez legyen a legnagyobb gondunk a filmmel.
   2. A filmet 3D-ben néztem meg. Hát… nem dobtam tőle hátast, de jóindulattal mondhatjuk rá, hogy „oké” lett az a bizonyos +1 dimenzió.
   3. Zúzás. Ez tömören megfogalmazza szerintem a film legnagyobb hibáját. A film 2/3-ától kezdve kicsit sok a kemény harc, és kapkodjuk a fejünket jobbra-balra, hogy most ki üt meg kit…  Itt összedől egy felhőkarcoló, amott egy komplett városrész. Persze, ez valamelyest hozzá tartozik a filmhez, hisz’ végtére is, nem két kenguru harcol egymással, hanem két szuper-erővel bíró fazon, és harcuk persze jócskán rommá változtatja fél Metropolist.
   4. Még ehhez kapcsolódva: úgy éreztem, hogy a Zod vs. Superman harc közben túl sok civil volt veszélynek kitéve, és halt meg. Csak azért említem meg, mert a képregényekben, ill. a korábbi filmekben Superman figyelmének prioritása főleg a civilek védelme, és ezért tartottam ezt különösnek. Persze, így reálisabb lett a párharc, hisz’ nem lehet egy ilyen csatát úgy megharcolni, hogy ne túrjanak szét legalább egy vakondtúrást. Azért azt meg kell említeni, hogy kettejük párharcának végén azért jól látszik, hogy Kal-El mit is tart szem előtt, amikor kemény döntés elé állítják…!
      
   5. Perry White: ő Daily Planet c. újság főszerkesztője Metropolisban. Érdekes volt számomra, hogy a szerepre Laurence Fishburne-t választották. Nincs semmi bajom vele, de nekem nem passzol az általam eddig megszokott Perry White-okhoz. Ugyanakkor ez egy nyitást is jelenthet a világ felé, jelezve, hogy egy kicsit szabadabban kezelik a képregények világát, és mernek változtatni, ez viszont jó dolog.

Összegezve

Már az első napokban rekordokat döntögetett a film, amit ennek ellenére durván lehúzott sok rajongó és filmkritikus. Az biztos, hogy hasonló filmes kampányra, mint amit Az Acélember kapott, ritkán van példa. Egyébként idén 75 éves Superman karaktere! Kicsit félve ültem be, hogy vajon mennyi lehet igaz a filmet ócsároló kritikákból, de szerencsére kellemeset csalódtam. Szerintem nem volt unalmas, sőt.  A visszaemlékezésekkel összhangba hozták a film második felében lévő akciót, s így nem került egyik sem túlsúlyba. Jót tett ennek a filmnek is a komolyabb hangvétel, és nem hinném hogy hátrányára vált volna (mint azt sokan gondolják). Nekem bejött a film, na.

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!

Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!