A minap, 12 évadot követően kis hazánkban is véget ért az Agymenők (The Big Bang Theory) c. szitkom sorozat. Az Egyesült Államokban már egy hónapja lement az utolsó, dupla epizód. Azonban én már bőven az utolsó évad kezdetekor tudtam, hogy kerüljön bármibe is, de kibírom majd ezt az egy hónapot és megvárom a szinkronizált változatot. Azt hiszem, őszintén mondhatom minden Agymenők-rajongó nevében: egy korszak zárult most le!
Ez a cikk amolyan mementóként állna a sorozat előtt, mely sok-sok tízmillió embert ültetett le hétről-hétre a televízió elé. A teljesség kedvéért, azért szót ejtünk egy-két negatívumról is az évadok kapcsán (ettől lesz szerintem őszinte ez a kis visszaemlékezés), ugyanakkor mégsem ezeken lesz a hangsúly.
Az utolsó két rész fergeteges volt – erről még később bővebben lesz szó! Aki esetleg lemaradt volna róla, a Comedy Centralon láthattunk a finálét követően egy rövidke „így készült”-videót Johnny Galecky és Kaley Cuoco vezetésével. Sőt, plusz ráadásként, a csatorna kellemes meglepetést okozott, amikor megköszönte a főszereplők orgánumát kölcsönző színészek sokéves munkáját egy remek kis videóval.
Ismételten megköszönöm Csőre Gábornak (Leonard), Szabó Máténak (Sheldon), Mezei Kittynek (Penny), Karácsonyi Zoltánnak (Howard), Pálmai Szabolcsnak (Rajesh), Dögei Évának (Bernadette) és Szabó Zselykének (Amy) a sokéves, kitűnő munkát és élményt, amit nekünk nyújtottak!
Egy búcsú mindig nehéz, de mégis, vágjunk bele…
« ♦♦♦ »
Kezdjük is mindjárt a fekete levessel, tudjuk le hamar: A legutóbbi cikkekben (lásd feljebb) már javában beszéltünk a nézettségi mutatók csökkenéséről. Az már más tészta, hogy Jim Parsons távozási szándéka volt az utolsó csepp a pohárban – ettől függetlenül ugyanis, még így is rengetegen követték figyelemmel Howardék kalandjait más, hasonló cipőben járó sorozatokhoz képest.
Való igaz, hogy a széria minősége jócskán visszaesett az utóbbi néhány évad során. Igen, valóban a csúcson kellett volna abbahagyni. Az már más kérdés, hogy ez mikor lehetett – ezt döntse el mindenki maga. Én például, úgy éreztem, hogy Sheldon és Amy kapcsolatának komolyabbra fordulása vízválasztó volt a sorozat minőségét illetően.
De Howard szála is kezdett ellaposodni, no, nem az eseményeket illetően, hiszen férj és két gyermek büszke apukája lett. Ugyanakkor, a sorozat egyik sava-borsát adta az anyukájával való kiabálása (nyugodjon békében Carol Ann Susi), a felejthetetlen csajozós dumái, és még hosszasan sorolhatnám. Rajesh is hasonlóképpen járt, de ő a 12. évad során, Anuval kapcsolatban. Csak én éreztem már a kezdetekkor, hogy nagyon nem működött a két karakter között a dolog, vagy más is? Gyanítom, hogy már eleve a betervezett szakítás volt a cél, de akkor legalább lehetett volna szegény srácnak is egy állandó partnere, akit a jövőben majd lejegyezhetne (és az írók neki szántak).
Ami talán a leginkább zavart (kb. a 8-9. évad óta), az a történet ellaposodása volt. Egyre kevesebbet jártak ki a fiúk és a lányok a szabadba, egyre kevesebb volt a közös program (ami a gyerkőcök mellett Howardék részéről érthető is), de ami már valóban a sorozat vergődését jelentette: a folyamatos konfliktusok, sértődések és önmarcangolások. Korábban igyekeztek egy-egy problémát humorral lezárni, maximum egy, de legrosszabb esetben két rész leforgása alatt semmissé tenni.
Az utolsó pár évadban viszont azt éreztem, hogy a karaktereik (és ezáltal a sorozat) valahogy nem bírta elviselni azokat a problémákat, melyek a való életben terhelik az embert.
Ez talán azért van, mert amíg a kedvenc kockáink csupán maguk voltak, addig spontán (vagy épp, hogy nem) jöttek a programok, bolondozások, de amint párra leltek, a sorozat elvesztette azt a varázsát, amiért megszerettük. Emlékszem, volt egy-két olyan évad (a kilencedik és a tizedik környékén), melyet olykor kínkeservesen tudtam csak végig nézni, alig lehetett nevetni a részeken. Ettől függetlenül, végig bíztam benne, hogy a sorozat majd visszatalál a megfelelő kerékvágásba.
Ne értsetek félre! Nagyon, nagyon szeretem a sorozatot – nézzétek csak meg, eddig hány cikket szenteltem neki! –, de be kell látni, hogy a csúcson kellett volna abbahagyni. Ugyanakkor, hülyék lettek volna ezt megtenni ilyen nézettség és siker mellett, ami teljesen érthető. Én is hétről-hétre leültem megnézni az újabb (akár gyengébb) részeket is, sőt, a régebbieket emellett napi szinten néztem újra a tévében. Azokat, valahogy sosem tudom megunni!
…ennyit a negatívumokról, térjünk át arra, amiért bizonyára ide jöttetek!
Szerencsére, a forgatókönyvírók és szövegírók kicsit összeszedték magukat az utolsó 24 epizód erejéig és igyekeztek egy, a sorozat korábbi érdemeihez méltó lezárást adni az Agymenőknek. A több tucat nemzetközi díjnak és elismerésnek örvendő széria utolsó két része merem állítani, hogy olyan jó lett, mint annak idején az első pár évad részei! Már a 23. rész felvezetése is („Ami eddig történt…”) megdobogtatta az ember szívét, hát még a két rész poénjai. A Nobel-díj átadása pedig, a sorozat egyik legszebb jelenete volt! Ugyanis, itt nem csupán egy olyan jelentet láthattunk, ahol egy karakter elmond egy szirupos beszédet, a kollégái pedig igyekeznek minél szomorúbb arcot vágni és egy-egy könnycseppet kipréselni a könnycsatornájukból…
Nem! Ez a hét színész a bő 12 év alatt olyan szoros barátságra tett szert, mely ritkaság számba megy Hollywood berkein belül (is). Így, hát a színészek könnyei és meghatottsága valódi és hihető volt Sheldon beszéde alatt, könnyedén átérezhette a helyzet szomorúságát a néző is.
Bár annak idején, Magyarországon az első 5-6 évadot még nem övezte hatalmas felhajtás, mégis, ezt követően kirobbanó sikerre tett szert a széria. A legutóbbi Agymenők-cikkem kapcsán többen is írtátok kommentben, hogy akad köztetek olyan, aki az angol, míg mások kizárólag a magyar nyelvű változatra esküsznek. Én a magyarnál maradtam, mert nagyon tetszett a szinkronválasztás, egyszerűen remek munkát végeztek a színészek. Természetesen, több részt is megtekintettem eredeti nyelven és való igaz hogy van poén, ami ott jobban ül, mint a magyarban, de szerintem, ez fordítva is igaz (lehet).
Hogy csak párat említsek a legjobb Agymenők-pillanatok közül (a teljesség igénye nélkül, ugyanis lehetetlen az összeset felsorolni):
- Howard és a mamája párbeszédei
- a fergeteges „Emily vagy Fahéj?„-játék
- a srácok Star Trek-(tor)túrája a sivatagban…
- Howard csajozós dumái
- Rajesh félelme (a nők előtti beszéd)
- Schrödinger macskája
- a Vissza, a jövőbe! c. film idővonalának értekezése
- Raj kincsvadászata
- a laborba berepülő madarak
- az emlékezetes vonatozás („Ott maradt a pendrive, ott maradt a pendrive…!„)
- a kő-papír-olló-gyík-Spock játék
- Howard, a játékmester
- a „Szép cica, jó cica…„-dal
- a csattanó ostor hangja a telefonon
- Howard az űrben („Szia, szottyos!”)
- Penny és Raj éjszakája…
- a képregénykarakterek folytonos összehasonlítgatása
- …és természetesen, Sheldon elmaradhatatlan 3x-i kopogása!
A sorozat remekül élt a célközönség adta lehetőségeivel, és ennek nem csak a csatorna, hanem maguk a képregénykiadók is örülhettek. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy ugrásszerűen megnőtt a képregények és egyéb képregényfigurák eladási aránya az Egyesült Államokban az utóbbi években. (Természetesen, ez nagyrészt a Marvel és DC-filmeknek köszönhető, de jócskán része volt benne a sorozatnak is.)
A sorozat kezdetén kezdődött el Kaley Cuoco és Johnny Galecki románca is (erről egy korábbi cikkben már szintén szó esett), melyet akkoriban még a stábtagok előtt is titkoltak. Talán, ezért is működött olyan jól kettejük között a munka az évek folyamán. Szerencsére, a két színész különválása nem bélyegezte meg kettejük közös munkáját. Az én személyes kedvencem egyébként Howard karaktere volt, de Penny és Leonard is ott vannak a dobogón.
Egy cikkemben már volt róla szó, hogy milyen nagy nevek játszottak vendégszerepet a sorozatban. Ez, az amúgy is tekintélyes lista az évek folyamán csak tovább bővült. Mark Hamill, James Earl Jones, Carrie Fisher, Stan Lee és persze Stephen Hawking professzor felbukkanása is nagyon örömteli volt számomra a rengeteg neves tudós és Nobel-díjas prof. neve mellett.
Mindazonáltal, érdekes, hogy ami egyben a sorozat színvonalának hanyatlását is okoz(hat)ta, az egyszersmind, a karakterfejlődéseket is elősegítette: a párkapcsolatok! Jobbára minden karakter nagy belső változásokon ment keresztül az évek során. Hogy csak egyet-egyet említsünk:
- Sheldon: már el tudta fogadni az életében bekövetkező változásokat – korábban ez elképzelhetetlen lett volna!
- Penny: a kezdetben érzelmileg labilis leányzóból egy határozott nő lett
- Howard: megkomolyodott – már, amennyire képes rá 🙂
- Leonard: végre meg tudott bocsátani az édesanyjának, és megtanult „nem„-et mondani másoknak
- Rajesh: már nem csak tolmácsdroid segítségével tudott beszélni a nőkkel; hanem ami sokkal fontosabb, hogy végre kiállt magáért és felelősséget is vállalt a döntéseiért
- Amy: sokkal jobban ki merte magát fejezni, mint korábban. Talán, egyedül ő tudja magát megértetni Sheldonnal, a racionalitás segítségével
- Bernadette: nála éreztem a legkisebb fejlődést. Makacsnak, határozottnak éreztem amikor megismertem és ez a sorozat zárásakor sem változott.
A sorozat záró jelenete pedig tökéletes volt! Hol máshol búcsúztunk volna el a csapattól, mint Leonardék jól megszokott nappalijában? Mintha, keretbe foglalták volna az egész sorozatot. Együtt a banda, vidáman eszegetnek és sztorizgatnak… Leonardéknak babája lesz, Howardéknak már kettő gyerkőcük is van, Raj is le tud már venni egy nőt a lábáról (ha csak el nem szúrja), Sheldonék pedig, egy-egy Nobel-díj büszke tulajdonosai lettek Amyvel. A lift végre megjavult; megtudtuk, hogy miért viselt Leonard mindvégig dzsekit; és végre le is keverhetett egy sallert Sheldonnak – mekkora jelenet volt, két percig nevettünk rajta! És még sorolhatnám a nagyszerű jelenteket e két részből… Kell ennél jobb lezárás…?
Meglehet, hogy kicsit nehéz szívvel búcsúzunk a sorozattól. De ez egyáltalán nem baj, sőt. Ez kiválóan mutatja, hogy az évek során mennyire megszerettük ezt a szériát, s vele együtt a karaktereket. Ami azt illeti, az egyik szemem sír, a másik pedig nevet: egyfelől, szomorú vagyok, mert véget ért a sorozat; másfelől viszont, még a sorozatzáró epizód sem jelent teljes búcsút…! Ugyanis, borítékolni merem, hogy a Comedy Central jóvoltából ezután sem maradunk Agymenők nélkül! Ami engem illet, az első 6-8 évadot bármikor, bármilyen körülmények között hajlandó vagyok újranézni (már nem is számolom, hányadszorra)! Szóval, csak annyit mondhatok: Kockák, felkészülni az újabb Agymenők-maratonra! Én megköszönöm a figyelmeteket, jó szórakozást Sheldonékkal!
…BAZINGA!!!
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel a Facebookon, így még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák és érdekességek!
via: Pinterest (The Big Bang Theory), EW.
