Gondolom sokan láttátok már a „régi”, illetve az „új” Batman filmeket. Itt olvashattok egy kis összeállítást a Christopher Nolan-féle Sötét Lovag trilógiáról (főleg a 2. és a 3. részről), valamint annak zenéjéről.
Számomra az új Batman trilógiában – s így annak befejező részében is – kiemelkedő helye van Hans Zimmer zenéjének. A történet sodrása, a vizuális technika, és a filmhez remekül passzoló zene magával ragadott. A Sötét Lovag-téma fel-fel csendülése kis változtatásokkal, illetve a Bane-téma markáns hangzása és változatossága tette egyedivé a filmet számomra.
A Bane-t alakítóTom Hardy-nak nem lehetett könnyű dolga. Bár maszkja a fél arcát beborította, nekem mégis nagyon tetszett Hardy szemjátéka, és gesztusai. Amikor például felolvassa Gordon levelét az utcán, és beszédet intéz Gotham lakosaihoz, az egy remek példa erre. Ritkán van az, hogy tetszik a magyar szinkron, de ennél a filmnél szinte maradéktalanul elégedett voltam, hisz olyan remek szinkron művészek dolgoztak a filmen, mint például: Fekete Ernő (Bruce Wayne/Batman), László Zsolt (Bane), Fülöp Zsigmond (Alfred Pennyworth), Csőre Gábor (J.Blake/Robin), Epres Attila (Jim Gordon), Bogdányi Titanilla (S.Kyle/Macskanő).
Heath Ledger & Jack Nicholson
Észre vettem, hogy sokan összemérték Joker és Bane figuráját. Többen Ledger alakítását vélték mérvadóbbnak. Én személy szerint nem igazán hasonlítanám össze a Heath Legder által alakított Joker-t, és a Tom Hardy által megformált Bane-t. Mind két szereplőt más és más motiválta, más volt az egyéniségük is. Úgy hiszem, mind ketten tökéletesen megfeleltek a szerepüknek, persze a maguk módján.
Ami Ledger-t illeti, hónapokon át gyakorolta szerepét eldugott hotelszobájában, és ez meg is látszik az alakításán. Olyan vélemények is vannak, miszerint a posztumusz-Oscar-t is „csak” azért kapta meg, mert A Sötét Lovag debütálásának idején hunyt el (véletlen gyógyszer túladagolásban). Ledger olyannyira beleélte magát a szerepbe, hogy beköltözött a forgatás előtt egy szálloda szobába, és napokig ki sem jött onnan. A karakterét tanulmányozta, és feljegyzéseket készített róla magának. Ennek következtében depresszió gyötörte, és gyógyszereket is kellett szednie.
Ledger fiatal, boldog és sikeres színész volt. Az orvosszakértői vélemények szerint, szó sem volt öngyilkosságról. Az Oscar-díját családja vette át helyette az eseményen, a Kodak Színházban. Jack Nicholson 1989-es Joker alakításával is rendszeresen összehasonlították Ledger alakítását. Azonban mind a filmek hangulata, mind pedig a két Joker figura is sokban eltér egymástól, viszont mind kettő kitűnő alakítás lett. Azt gondolom, hogy Ledger rászolgált a kitüntető díjra korábbi alakításaival is, és Joker figurájával koronázta meg pályafutását. Sajnos A Sötét Lovag-Felemelkedés nem kapott egyetlen Oscar jelölést sem. Azt vettem észre az elmúlt években, hogy sokszor nem is jelölik az olyan filmeket (szereplőket, technikát, és minden mást is beleértve), amik megérdemelnék a díjat, vagy legalább a jelölést; ugyanakkor olyan filmek nyerik el a kis arany szobrocskát, amikről talán nem is gondolnánk, hogy a ceremónia során nekik mondják ki, hogy: „…and the Oscar goes to…!”
A Sötét Lovag: Felemelkedés
Nekem Nolan új Batman trilógiája azért nézhető meg akár többször is, mert egyrészt marad a realitás talaján, másrészt pedig mondanivalója is sokatmondó. Kitartás, becsület, önfeláldozás, erkölcs. Napjainkban rengeteg szuperhős „blockbuster” film került, és minden bizonnyal fog még a moziba kerülni (pl.: Az Acélember, Bosszúállók 2, Thor 2, Amerika Kapitány 2, Vasember 3, Igazság Ligája, Pókember-széria). Szeretem őket, s közülük nem is egyen „nőttem fel” kis koromban, de számomra Batman, és a Sötét Lovag trilógia még is valahogyan egyedülállóra sikeredett.
Ha pár szóval akarnám jellemezni a trilógia 3 részét:
- Batman:Kezdődik! Bruce Wayne Batman-né válásának indíttatása, és folyamata.
- A Sötét Lovag Batman küzdelme Joker-rel, vívódása önmagával, és céljával.
- A Sötét Lovag: Felemelkedés Batman bukása és felemelkedése, majd pedig önfeláldozása. S egy új fejezet kezdete Robin-nal…
Az egyik kedvenc jelenetem a filmből, amikor Bruce kimászik Bane börtönéből. Gerinc sérülése után kínozza a tömlöc mélyén a gyötrő érzés, hogy míg ő a „pokolban” szenved, addig városa pusztul… De mégis erőt vesz magán, edzi magát, próbálkozik a kimászással egyszer, próbálkozik kétszer, … de mind két alkalommal sikertelenül. Végül harmadszor, de már kötél nélkül: kimászik. Hans Zimmer „Why do we fall” című filmzenéje ezzel a jelenettel együtt „hatalmas” volt a moziban, még talán sosem szurkoltam ennyire valakinek egy film alatt.
A másik kedvencem, a film epilógusa volt. A „Rise” című szám itt is óriási, elejétől a végéig követi a film hangulatát onnantól kezdve, hogy Batman kirepül a bombával az öböl fölé, és az felrobban… A város úgy tudja, hogy Batman halott, feláldozta önmagát értük, és még szobrot is állítanak tiszteletére.
Itt érdekességként jegyzem meg, hogy ha jól megnézzük, egy mosolygós arc alakjában ültek le a résztvevők a szobor leleplezésekor, ami ugyebár Joker ‘szimbóluma’ a Batman univerzumban.
Ekkor érkezünk el a másik kedvenc jelenetemhez… Hans Zimmer zenéje szép lassan beindul, és nyomban egymás után érik a pozitív információ-morzsák a nézőt. Színre lép Robin, elmegy a Bat-barlanghoz, Alfred meglátja Firenzében az Arno partján Bruce-t és Selina Kyle-t, ahogyan arról az idős komornyik korábban éveken át csak álmodozni tudott, hogy „gazdája” egyszer valamikor végre révbe ér… A végén pedig az ifjú Robin belép a Bat-barlangba, és ezzel kezdetét veszi egy új fejezet a szériában…
De ezzel úgy vélem, a Batman filmeknek még messze nincs vége…! Meg amúgy is, ahogy Gordon mondta, Batman-re mindig szükség van, lennie kell, mert:
„…Ő a hős, akit a város megérdemelt, de most épp nincs rá szüksége. Azért vadászunk rá, mert képes lesz túlélni. Mert ő nem hős, hanem egy néma őr, éber védelmezőnk. Egy Sötét Lovag.”
