Talán elsőre nem is gondolnánk, de a mesék kardinális jelentőséggel bírnak személyiségünk fejlődését illetően. Pszichológiai kutatások is bebizonyították, hogy azok a gyerekek, akiknek szülei keveset- vagy egyáltalán nem olvastak mesét, ennek hiánya később kihatott felnőttkori énképük fejlődésére és érzelemvilágára. Ebből is jól látszik, hogy milyen fontos szerepük van a meséknek, de ezzel együtt a rajzfilmeknek is!
Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy a rajzfilmek evolúciójáról írjak. Évek óta szörnyülködve szemlélem nap mint nap, hogy hová jutott a világ rajzfilm-ügyileg? Kissrác koromban (’86-os vagyok) nem csak a szereplők, de még a háttér is gyönyörűen meg volt rajzolva, minden apró részlet alaposan ki volt dolgozva a vásznon. Még a ’90-es években is nagy dolognak számítottak a báb-filmek (Dörmögő Dömötör), melyek mára már szinte teljesen kivesztek a szakmából, tisztelet a kivételnek: Shaun, a bárány.
De ne mondjunk le a film-történelemről, hisz számos elfeledettnek hitt érdekességet tartogat még számunkra: több érdekes videót találni még abból a korból, mikor a Walt Disney Stúdió koreográfus rajzmesterei lapról-lapra rajzolták meg aprólékos munkával a meséket. Micsoda munka állhatott e mögött! Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a CGI-technológia nem igényel aprólékosságot és odafigyelést, de ez a folyamat talán méginkább emberközelibb és értékesebb, mint mai fejlettebb „utódja”. Ha jól szemügyre veszünk egy-két „rajzfilmként” aposztrofált műsort a Cartoon Network, a Boomerang vagy a Nickelodeon csatornáin, mit veszünk észre? Hol vannak már William Hanna & Joseph Barbera aprólékosan kimunkált meséi? …Helyettük katasztrofálisan megrajzolt figurákat és háttereket láthatunk olyan mesékben, melyek történeti mondanivalója leginkább a nullához konvergál, és még sorolhatnám a hibákat és hiányosságokat!
Annyi minden megváltozott az elmúlt 20-30 évben a rajzfilmek világában, annyi mindenről lehetne ezzel kapcsolatban írni, hogy az igazat megvallva, kihívásnak is érzem e feladatot. De nem baj, bátran állok elébe, megteszem, ami tőlem telik!
« ♠ »
Az, hogy több évtizeddel ezelőtt milyen aprólékos gondossággal készítettek el egy-egy rajzfilmet, jól látszik abból, hogy több mese – pl. Bolondos Dallamok – esetében magához a történethez komponáltak zenét. Persze mondhatnánk, hogy „de hát ezt csinálják ma is a zeneszerzők, nem?” Nos, valóban. Ugyanakkor, ha jól megfigyeljük e rajzfilmek zenei minőségét, hallhatjuk, hogy ezek olykor már-már a komolyzene határát súrolják. Akkoriban még a minőség, és nem a mennyiség számított a filmiparban… De számos olyan rajzfilm is létezett, melyek teljes egészében komolyzenékkel voltak megtöltve. Erre legjobb példa a Hupikék törpikék sorozat, melyben Mozart, Beethoven, Schubert, Chopin, Muszorgszkij és számos más nemes zeneszerző művei hallhatók. E rajzfilmek alkotói akarva-akaratlanul is elültették a gyerekek fülében a komolyzene művészetének csíráit. Máig élénken emlékszem, hogy még általános iskolás-koromban egyszer képes voltam csak ezért végig ülni egy egész komolyzenei koncertet, mert többek között hallható volt Franz Schubert szimfóniája (No.8., „Unfinished” – I. Allegro moderato), melyet régen a Hupikék törpikék c. rajzfilmben szerettem meg.
Talán leginkább a klasszikus Walt Disney-mesék juthatnak először eszünkbe, ha valaki a kedvenc mesénkről kérdez. Nos valóban, a Disney nem szűkölködik remekül sikerült rajzfilmekben, s ami azt illeti, Oscar-díjakban sem. A stúdió alapító atyját 59 alkalommal jelölték a legnemesebb filmes díjra, s ebből 26 alkalommal el is nyerte a hőn áhított arany szobrocskát. Ezért mind máig a jó öreg Mr. Disney a legsikeresebb e tekintetben. Melyek a – teljesség igénye nélkül – a legismertebb és legszeretettebb egész estés rajzfilmjei? (Több videónál egész rajzfilmeket, egyes epizódokat vagy intrókat is meg tudtok tekinteni, olykor viszont letiltják őket.)
- Pinokkió (1940)
- Aladdin (1992)
- Hófehérke és a hét törpe (1937)
- Csipkerózsika (1959)
- Az oroszlánkirály (1994)
- A 101 kiskutya (1961)
- Pán Péter (1953)
- A dzsungel könyve (1967)
- Bambi (1942)
- Herkules (1997)
- Pocahontas (1995)
- Micimackó (1966)
- Susi és Tekergő (1955)
- Hamupipőke (1950)
- Dumbo (1941)
- A szépség és a szörnyeteg (1991)
- A Nore Dame-i toronyőr (1996)
- Mulan (1998)
De nem szabad kihagynunk a sorból a Walt Disney bemutatja rajzfilmsorozatot sem, mely olyan híres mesékkel látott el minket, mint a:
- Kacsamesék (1991)
- Chip és Dale: a Csipet-Csapat (1991)
- Gumimacik (1992)
- Balu kapitány kalandjai (1993)
- Micimackó legújabb kalandjai (1994)
- Aladdin (1996)
- A kis hableány (1995)
- Goofy (1994)
- Chip és Dale (1947-’88)
- Donald kacsa (1994)
- Mickey egér (1994)
- Plútó (1994)
De nem csupán Walt Disney klasszikusai, hanem számos más magyar, ill. nemzetközi rajzfilm(sorozat) is említésre méltó az 1980/1990-es évekből, illetve a rajzfilmek aranykorából:
- Bolondos Dallamok (1930)
- Frakk, a macskák réme (1972)
- Batman: a rajzfilmsorozat (1992)
- Beatrix Potter: Nyúl Péter és barátai (1993)
- Vízipók, csodapók (1974)
- Ferdy, a hangya (1987)
- A kisvakond (1954)
- Tini Ninja Teknőcök (1987)
- Denver, az utolsó dinoszaurusz (1988)
- Pom-Pom meséi (1979)
- Kukori és Kotkoda (1971)
- Őslények országa (1988)
- Tom & Jerry (1940)
- Hupikék törpikék (1981)
- Scooby-Doo (1969)
- Praclifalva lakói (1985)
- Frédi & Béni: a két kőkorzsaki szaki (1960)
- Mekk Elek, az ezermester (1974)
- Vuk (1981)
- Süsü, a sárkány (1974)
- Mézga család (1970)
- Pumukli (1979)
- Cápali és Cápeti (1992)
- Dr.Bubó: Kérem a következőt! (1974)
- Kockásfülű nyúl (1974)
- Magyar népmesék (1977)
- Nagy ho-ho-ho horgász (1982)
- Macskafogó (1984)
- Nils Holgerson csodálatos utazása a vadludakkal (1980)
- Vili, a veréb (1989)
- Mesék Mátyás királyról (1981)
- Az erdő kapitánya (1984)
- Babar (1989)
- Szaffi (1985)
- A kiskutya kalandjai (1983)
- Egyiptom hercege (1998)
- Roger nyúl a pácban (1988)
- Space Jam (1996)
Sajnos igen nagy eltérést látok abban, hogy miként ábrázolják a rosszat és a gonoszságot gyerekkorunk- és napjaink rajzfilmjeiben! Bár a gonoszság és az azt prezentáló karakterek mindig is a mesék, ill. rajzfilmek szerves részét képezték (pl. Grimm-mesék), azonban az utóbbi 10-15 évben szerintem valami megváltozott… Úgy látom, mintha össze akarnák mosni a jót a rosszal. Igen, tudom, hogy a való életben sem minden fekete-fehér, és Darth Vaderben is „van még jóság!” De a régebbi mesékben sokkal inkább szét volt választva a jó és a gonosz jelleme. Ma egyes (rajz)filmekben a gonoszságot és a rosszaságot is „szexinek” tartják (lásd: Minyonok)., és ez meghökkentő szerintem. Hiába bűnhődik meg a gonosz a film végén, ha egy antagonista ezt hangoztatja fennhangon, akkor a gyerek számára ez igenis emlékezetes momentum maradhat a filmből. Anno sokkal inkább kézzelfoghatónak tűnt a jó és a rossz elkülönítése a rajzfilmekben, mint manapság. A gonosz karaktert többször cuki, szeleburdi és szerethető (!) figurának ábrázolják, és hát tudjuk, hogy a gyerekek kiket tekintenek (javarészt) példaképnek: ezesetben azt, akinek hatalma és befolyása van másokra. Mondjuk, így felnőtt fejjel látva, a Magyar népmesék is tele vannak szexuális utalásokkal, de inkább maradjunk a témánál. Gyerekkorom meséiben sokkal hangsúlyosabb szerepet kapott a megbocsátás, a szeretet – urambocsá’ még az illem és a jó modor – érzékeltetése is, mint napjaink meséiben.
Valóban sokat változott a világ, és tényleg úgy érzi az ember, hogy egyre nagyobb mocsokban élünk, és már-már úgy gondoljuk, hogy az ember nem lehet ennél brutálisabb és pusztítóbb, – de (sajnos) lehet. És mivel a világ is változik, így a mesék is fejlődni, változni fognak tartalmukat és komolyságukat tekintve. Nem véletlen, hogy egy mai 4-5 évest nem fogsz tudni csak úgy leültetni Dr. Bubót nézni, mert egyszerűen NEM FOGJA ÉRDEKELNI! Egyszerűen, mert unalmasnak tartja! Nem vicc, tényleg.
A mesék, melyeken mi 20-30-40 éve felnőttünk, a mai gyerekek számára kínzóan üresnek és unalmasnak hatnak. Ezért nem őket kell hibáztatni. Pusztán az van, hogy már az óvodában és az iskolában is azt látják, hogy a mesehősök (ja, bocs!) szuperhősök röpködnek, porig rombolnak városokat vagy épp a világot mentik meg. Hol van már Róbert Gida és a Százholdas Pagony, ahol Nyuszinak az volt a legnagyobb gondja, hogy a varjak felzabálják a veteményesét?
Manapság is vannak azért aranyos rajzfilmek, nem mondom, hogy nincsenek. Például a Pirosszka (2005) mindmáig az egyik személyes kedvencem, de a Shaun, a bárány, a Kung fu Panda, a Shrek 1-2, a Jégkorszak, vagy épp a Madagaszkár is bármikor rávesz engem egy jó kikapcsolódásra. Ne értsetek félre, számtalan olyan nagyszerű animációs rajzfilmet mutattak be az elmúlt közel 10 évben, mely valóban jól sikerült. De rajzfilmek tekintetében irtózatosan nagy a hiány. Amik vannak, azok vagy régi rajzfilmsorozatok újraindításai, vagy animációs filmek sorozat-változatai (pl. Madagaszkár pingvinjei, Kung fu Panda-sorozat).
Én már jó néhány évvel ezelőtt elkezdtem begyűjteni a régi legjobb rajzfilmeket, hogy mire gyerekem lesz, normális meséket nézhessen, és ne azokat a vackokat, melyeket a tv-csatornák „mese” címke alatt nyomatnak a gyerkőcök agyába. Persze, elsősorban a kedves szülők felelőssége, hogy mit is néz otthon a gyerek! Az a legmegdöbbentőbb, amikor a drága szülők hozzák a kis lurkót moziba, aki (nem vicc, de) még csak 4-5 éves, és mit néznek? …hát a Ted 2-t! Ember, azért, mert egy plüss maci van a filmben, az nem azt jelenti, hogy a gyerekednek is való! Aki látta az első, vagy akár a második részt, pontosan tudja, hogy magas szinten megy bennük az anyázás, és akkor az egyéb nyalánkságokról még nem is beszéltem… Nem véletlenül van a korhatár-besorolás, csak hát, sajnos hazánkban erre piszkosul nem figyelnek az illetékesek, így a nagyrészt a szülőkre, másrészt pedig a mozik vezetőire hárulna a felelősség, hogy erre oda figyeljenek!
Ma már vannak olyan rajzfilmek is, melyek nem hogy a 9-10 éves korosztályt célozzák meg, de már az egészen kisgyerekek (ezesetben 4-6 éves kislányok) is olyan hisztit vágnak ki, ha nem kapnak Monster High-os hajgumit, hogy öröm nézni az üzletben a kedves szülőket, vajon miképp birkóznak meg drága kislányukkal a bolt kellős közepén, egy nagyobb sírás-rívás közepette. Mindig is voltak olyan mesék, melyek hatására a kisfiúk (szuper)hősök – Ben10 vagy épp Son Goku –, a kislányok pedig hercegnők (Elza vagy Barbie) akartak lenni. De azért könyörgöm, egy 4-5 éves kisgyereknek miért kell rúzsoznia magát, és kifestenie a körmét…? Oké, öltözzön hercegnőnek farsangkor, húzzon koszorúslány ruhát esküvőre, de egy ovis ne akarjon úgy öltözködni, mint egy 18 éves tini!
Ha már itt tartunk, nem mennék el szó nélkül a felnőtteknek szánt rajzfilmek mellett sem, lásd: South Park, Family Guy és a Cleveland Show. Bár mindhárom közül talán az első a legszókimondóbb, ugyanakkor immár hosszú évek óta – utóbbi két showműsor társaságában – a mindennapi problémákkal foglalkozik, s figurázza ki őket néhol vicces, néhol pedig jó adag iróniával fűszerezve. Bár javarészt az esti órákban sugározzák őket, mégis sok szülő engedi őket nézni (olykor egészen kis) gyerekeiknek is. Ugyanakkor a felnőtteknek is jó szórakozást nyújthat egy-egy animációs mese, pl. a Pixar Stúdió Fel! c. meséje (2009), mely komolyabb kérdésekre is rávilágít(hat)ja a nézőt. De olyan is akad, melyet a gyerekekkel együtt is érdemes megnézni (pl. az Agymanók c. film), s így a film közben válaszolhatunk is a csemete kérdéseire.
Nem véletlen az sem, hogy hiába szerettünk rajongásig gyerekkorunkban egy-egy rajzfilmet, de felnőtt fejjel feltesszük a kérdést magunknak: „hogy tudtam én ezt anno hússzor végig nézni?” Hát igen: ahogy változik a világ, s vele együtt mi is, úgy alakul át a rajzfilmek világa is. A mesék egyre inkább vizuálisabbak és élményközpontúbbak lesznek, eleget téve ezzel a kor „igényeinek”.
Megfigyelhető, hogy a régebbi rajzfilmekben sokkal több volt a minőségi betétdal, lásd: Oroszlánkirály, Aladdin, Pocahontas, stb. Manapság ezek nagyrészt vagy eltűntek, vagy igen gyengécskére sikeredtek. Az elmúlt években leginkább a Jégvarázs c. filmet (2013) lehetne említeni ellenpéldaként, s bár nekem koránt sem nyerte el tetszésemet a film, de most nem is ez a lényeg. Ami pedig a jól megszokott szinkronhangokat illeti, itt sem vagyok maximálisan elégedett: mondja meg valaki, miért szükséges újra szinkronizálni gyerekkorunk kedvenc meséit? Értem én, hogy ha megveszi egy másik csatorna, akkor jobban megéri neki a saját emebereivel újból leszinkronizáltatni, de (a legtöbb) régi szinkron még ma is magasan veri a mai színvonalát, – persze tisztelet a kivételnek!
Az az érzésem, mintha Hollywood az utóbbi években csak arra használja a rajzfilmeket, hogy még több és több pénzt sajtolhasson ki az emberekből. Erre jók (?) a folytatások: Pocahontas 2, 102 kiskutya, Verdák 2-3, Shrek 3-4, Toy Story 4, Hupikék törpikék 3, stb. Már a következő 10 évre megvannak előre a tervek, hogy mely mesék kapnak folytatást! Az embernek az az érzése támad, mintha csak le akarnák nyomni a torkunkon az újabb meséket. Persze, a gyerekeket kell ehhez megszólítani és akkor már félig nyert ügye van a forgalmazónak! De akkor ugyebár minimum egy szülőnek el kell vinnie a lurkókat moziba, plussz a büfé- ill. a jegypénz (pláne, ha 3D-s a film)… így már egész szép összeg jön ki egy családi mozizásra, nem igaz? Ezzel nem is lenne gond, csak akkor legyen annak a mesének értékelhető mondanivalója is. Új, eredeti ötletekkel nem igazán rukkol elő Hollywood, helyette inkább a régi siker-szériákhoz nyúlnak vissza, de kevés sikerrel (új Tom és Jerry, Bigyó felügyelő és Scooby-Doo sorozatok).
***
Látva a mai felhozatalt, feltehetjük magunknak a kérdést: vajon hová „fejlődnek”, vagy süllyednek még a mesék igényesség és moralitás tekintetében? Milyen példaképet mutatnak majd születendő gyerekeink számára…?
Senki se gondolja, hogy minden rajzfilmet egy kalap alá veszek. De úgy gondolom, hogy a probléma igenis súlyos, és megfontolást igényel. Nem hinném, hogy létezik egy koherens, univerzális megoldás a fenti problémákra. Talán arra hívnám fel inkább a (leendő) szülők figyelmét, hogy jól gondolják meg, milyen filmeket engednek megnézni gyerkőceiknek. Esetleg érdemes egy-két klasszikus Disney-rajzfilmet is megmutatni nekik, hátha rákapnak az ízére, de nem szabad erőltetni ezeket sem. Tapasztalatom szerint, ha már (túlságosan is) hozzá szoktak a mai mesékhez, akkor jól kell számukra adagolni az általunk megfelelőnek tartott meséket, hátha megtetszik nekik. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy jól megválogassuk, mit engedünk megnézni a gyerekeinknek!
Ha tetszett a cikk, akkor kövesd a blog Facebook-oldalát, és iratkozz fel az oldalra (jobb felső sarok), hogy ne maradj le az újabb bejegyzésekről!
pics via: Pinterest, https://superheromashup.blogspot.com/, 3, 4, 5, 6, 7.
