Véget ért a Stephen King Az c. regényéhez készült előzménysorozat 1. évada. Ennek apropóján gondoltam, hogy összeállítok egy, a széria készítéséről szóló cikket, melyből remélem, hogy számos forgatási érdekességre és kapcsolódó kulisszatitokra derül fény. A sorozat itthon nem kapott magyar címet, de ez talán nem is nagy baj, hisz az IT: Welcome to Derry is elég ütős a maga nemében. A sorozatról már nem is beszélve! Írtam egy rövid áttekintő kritikát az évadban látottakról, aztán rövidesen rá is térünk a lényegre. Sőt, az HBO jóvoltából egy rakás „így készült…”-videót is megtekinthettek majd, ugyanis a csatorna mind a nyolc epizódhoz készített külön-külön videót, Inside Derry címmel.
🎈
Évadkritika
Nem vitás, hogy a sorozatnak bizony vannak gyenge pontjai, azonban mindezek eltörpülni látszanak amellett a tény mellett, hogy a történetet irtózatosan hangulatosra sikeredett. Bár mindegyik epizódban (főleg az utolsó két részben) akad több olyan logikátlan húzás, aminél a néző legszívesebben fejjel futna a csatornafedőnek, ám valahogy mégis elillan ez az érzés, mert az összhang annyira jól átjön a képernyőn, Andy Muschietti rendező pedig olyannyira eltalálta a hangulatot, hogy sokan már-már a Stranger Thingshez hasonlítják ilyen minőségében. (Ha engem kérdeztek, az én szívemhez az Az-univerzuma sokkal, de sokkal közelebb áll, bár a kettőt nem is említeném egy lapon.) A legjobb, ami történhetett ezzel a történettel, az Andy Muschietti rendező és Bill Skarsgård (Pennywise) visszatérése. Míg előbbi a korábbi két Az-film hangulatát hozta vissza – sőt, olykor meg is ugrotta a lécet –, addig a 35 éves svéd színésztehetség újabb szintre emelte játékát, mikor már eddig is azt hihettük, hogy nincs ennél feljebb. Ha ezért a sorozatért nem zsebel be egy rakat díjat, akkor soha! Talán nem túlzás azt állítani, hogyha filmként készült volna el az évad története, akkor Bill simán esélyes lenne az Oscar-díjra. És ismételten megemelem kalapom Borbíró András előtt, aki fantasztikusan keltette életre Krajcárost a sorozatban, egészen elképesztő, hogy mikre képes a hangjával.
A sorozat egyik gyenge pontjai – a filmekkel ellentétben – szerintem pont a gyerekek. Talán nem is a színészi kvalitásukkal merültek fel aggályaim, hanem a karakterek részletessége kapcsán érzem ezt. Oké, azért nem is nyílt alkalmuk egy 1.100 oldalas könyvben karaktereik kiteljesedésére úgy, mint az eredeti cast esetében. Természetesen voltak megható és vidám pillanatok, melyek talán örökre emlékezetünkbe égtek, pl.: Rich önfeláldozása a 7. epizódban, vagy a Pennywise-nak szóló beintése a 8. részben, és persze a temetésen látott megható pillanatot sem felejtjük, mikor kezeit szülei vállára helyezi – hogy csak párat említsek. Mondjuk, azt még mindig nem értem, hogyha akkora rasszizmus uralkodik Derryben, akkor mégis miként tölthetnek be a színesbőrű katonák vezető katonai posztokat?
Na, de térjünk vissza a pozitívumokhoz! A felnőtt karakterek közül számomra a legérdekesebb figura természetesen Dick Hallorann (Chris Chalk) volt. A színész játéka nagyszerű volt, és őszintén bízom benne, hogy előbb vagy utóbb, de kap egy saját spin-off sorozatot, vagy akár elkészülhetne A ragyogás új adaptációja, melynek természetesen szerves részét képezhetné Dick is.
Bár abban reménykedtem, hogy a 8. epizód végén Pennywise nagyobb trancsírozást visz végbe, azért egy szavunk sem lehet afelől, hogy micsoda képi világgal dolgozik a sorozat. Kapásból az 1. résznél leesett az állam, és ez az érzés csak részről-részre fokozódott. A groteszk, morbid látványvilág egészen elképesztő volt számomra, simán lepipálta az első két Az-filmet. Talán egyedül a temetős jelenet CGI-jelenetei esetében éreztem úgy, hogy kicsit fapadosra sikeredett a képi megvalósítás.
Zseniális húzás volt, hogy egészen az 5. epizódig késleltették Az Pennywise-ként való felbukkanását, mely által csak egyre jobban fokozták a nézők várakozását. És ami utána jött… az színtiszta varázslat volt Bill Skarsgård részéről. A szerepben nyújtott alakítását már méltattam az Az-filmekről készült korábbi cikkeimben (ezeket belinkeltem a bejegyzésbe), de ahogyan részről-részre egyre többet mutattak Pennywiseból, én szívem szerint még tovább néztem volna. Egy pillanat erejéig elgondolkoztam rajta, hogy vajon jó ötlet volt-e ilyen sokat képernyőre tenni a karaktert – főleg az utolsó részek esetében –, hisz az igazán nagy rémisztgető karakterek legtöbbször akkor bizonyultak a legsikeresebbnek a nézők körében, mikor szinte alig kaptak képernyőidőt (lásd: Hannibal), de a 8. epizód után úgy éreztem, mégis jól döntött a rendező.
A sorozat színészei és alkotói ebben a videóban mesélnek a sorozat készítéséről:
„[Richie] (…) és az ő mocskos barátai keze által ér engem utol a vég. Vagy… inkább a kezdet? Összezavarodtam! Mi a holnap? Mi a tegnap? Krajcáros számára nincs különbség! De ez nem mindig könnyű, nem bizony! Ha folyton be vagy zárva egy helyre, egy időben. De nem tudtak féken tartani… Ezek nem! És te… sem! Bye-bye, Margie!”
⁄ Pennywise (IT: Welcome to Derry, 8. rész)
Stephen King nem írt több Pennywise-zal kapcsolatos regényt, mert kijelentette, hogy számára túl ijesztő lenne újból írnia a karakterről. Ettől függetlenül a Krajcárosra és Derry városára, valamint az ott történt eseményekre számos más King-regényében is utalnak, pl. A rémkoppantók, Az Álomcsapda és a Setét Torony-könyvsorozatban. Az IT: Welcome to Derry az első alkalom, hogy Pennywise – az eredeti regényen kívül – felbukkan az ún. King-kánonon belül. Természetesen az író áldását adta a karakter eredettörténetének bemutatására, sőt, Dick Hallorann karakterének a sorozatba történő bevonásával a King-univerzum csak még inkább kiteljesedni látszik A Ragyogás-, és az Álom doktor című könyvek kapcsán.
Így készült az IT: Welcome to Derry – 1. fejezet
🎈
Számos olyan produkciót láttam már, melynek az intróját nemes egyszerűséggel átléptettem, de a Derryé nem tartozik közéjük. Annyira el lett találva, hogy talán keresve sem találtak volna jobbat. „A Smile and a Ribbon” c. számot a Patience and Prudence-duó előadásában hallhatjuk a sorozat intrójában. Ez az 1956-ban kiadott „Your Careless Love” c. albumról származó dal ihlette meg a rendezőt, s ezen nem is csodálkozom, ismerve a nóta szövegét. Íme a dal szöveges változata, valamint a hozzá tartozó videoklip:
„A smile is something special, A ribbon is something rare,
So I’ll be special and I’ll be rare, With a smile and a ribbon in my hair.
To be a girl they notice, Takes more than a fancy dress,
So I’ll be noticed because I’ll dress, With a smile and a ribbon in my tresses.
The bigger my toothy grin is, The smaller my troubles grow,
The louder I say, „I’m happy”, The more I believe it’s so.
So I’ll have that extra something, ‘Cause I’ll know what to wear,
So I’ll be special and I’ll be rare, I’ll be something beyond compare,
I’ll be noticed because I’ll wear, A smile and a ribbon in my hair.
The bigger my toothy grin is, The smaller my troubles grow,
The louder I say, „I’m happy”, The more I believe it’s so.
So I’ll have that extra something, ‘Cause I’ll know what to wear,
So I’ll be special and I’ll be rare, I’ll be something beyond compare.
I’ll be noticed because I’ll wear, A smile and a ribbon in my hair.”
A rendező arról mesélt, hogy mikor felkereste Bill Skarsgårdot a Derrybe való visszatéréssel kapcsolatban, a színész nem mondott azonnal igent a rendezőnek. Bár a sokoldalú Bill neve jóformán egybeforrt Pennywise szerepével, azonban az elmúlt években az a gondolat körvonalazódott a fejében, hogy eddigi karrierje során „olyan sok sötét karaktert játszott már (…), hogy megterhelő sokáig együtt élni ezekkel a karakterekkel a fejében.” Szerencsénkre Skarsgård végül rábólintott a visszatérésre, mert érdekelte a (többek között) bohócként ijesztgető sötét entitás háttértörténetének feltárása.
Maga Andy Muschietti rendezte az évad első kettő és utolsó kettő részét. Azt tudtátok, hogy a rendező vázlatrajzai alapján készültek el AZ megjelenésének változatai, amikor még nem Pennywse-ként rémisztgeti a sorozat elején az embereket? Talán nem is szemléltetheti jobban Andy rajongását King világa iránt, mint hogy több ízben is cameo-szerepet vállalt a cirkuszi jelenetekben.
Még le sem ment a teljes első évad, de az HBO már be is rendelte a folytatást. Sőt, már azt is tudni lehet, hogy a sorozat összesen három évadból fog állni. A tervek szerint minden évad Derry egyik korábbi időszakában játszódik majd, mindig 27 évet visszaugorva az évadok között. Izgi lesz!
Stephen King a következőket mondta a sorozat bejelentésekor:
„Izgatott vagyok, hogy Derry, Maine legkísértetjártabb városának története folytatódik, és örülök, hogy Andy Muschietti felügyeli majd (…), amelyben tehetséges testvére, Barbara is közreműködik. Piros lufik mindenfelé!”
2022. márciusában az HBO és a Warner Bros. bejelentette, hogy a széria az IT filmes franchise előzménysorozataként fog elkészülni. Az előzményfilm címe eredetileg csak Welcome to Derry volt, melyet később módosítottak, így lett végül IT: Welcome to Derry. A stúdió természetesen a két korábbi film rendezőjét, Andy Muschiettit ültette a rendezői székbe, akinek munkáját a már említett Barbara Muschietti segíti.
Ahogyan az a sorozat intrójából is kiderül, Bill Skarsgård nem csak a történet főszereplőjét alakítja, de egyúttal a produkció egyik executive producere is lett.
A műsor premierjét eredetileg 2024. Halloween-jére időzítették, de a stúdió kénytelen volt azt cirka 1 évvel későbbre csúsztatni, a 2023-as amerikai írói sztrájkra miatt.
A műsort Kanadában forgatták, főleg Ontarióban. A munkálatok az írói sztrájk miatt két ütemben zajlottak: 2023. május 1. – és dec. 21. között, valamint 2024. február 12. – július 26. között. A műsort az Üdvözlet Fairview-ból (Greetings from Fairview) címen forgatták. A forgatás kényszerű leállása szemmel láthatóan észrevehető a felvételeken, elég, ha csak szemügyre vesszük a 4. és 5. részekben mutatott gyerekeket:
A fiktív Derry városka a történet szerint abban a Maine államban található, amely az Az regény és adaptációinak fő helyszíne. Mint azt a legtöbb King-rajongó jól tudja, Derry az író több művében is említésre kerül (pl. Álom doktor, vagy a 11/22/63), de egyes történetek akár ott is játszódnak (pl. Álmatlanság).
A forgatás a színészek elmondása alapján nagyon jó hangulatban telt, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az alábbi videó:
A sorozat a második Stephen King televíziós adaptáció, amelyben Bill Skarsgård szerepel, ugyanis volt egy (Pennywise-éhoz nem fogható) szerepe a Castle Rock c. sorozat második évadában (2018). Jovan Adepo-nak (Leroy Hanlon) is ez a második Stephen King-féle tévés adaptációja, ugyanis már láthattuk a Végítélet c. sorozatban (2020), melyben Bill Skarsgård testvére, Alexander nagyszerűt alakított.
Rohan az idő, ugyanis a sorozat 35 évvel az első Az adaptáció – a két részes Stephen King: Az (1990) – után került adásba, melyben a fantasztikus Tim Curry bújt Krajcáros jelmezébe.
Itt láthattok egy videót arról, miként készítik fel Bill Skarsgård-ot a maszk- és sminkmesterek a forgatásra. Gyakran 3-4 órákat kell a teljes jelmezben dolgoznia Billnek, ami minden bizonnyal igen megterhelő lehet a színész számára. Ha többet szeretnél megtudni a témában, kattints az alábbi videóra!
Lilly megemlíti az első részben, hogy visszamegy Juniper Hillbe. Ez történetesen az az elmegyógyintézet, ahová Henry Bowers is kerül az Az-regényben. A pilot epizódban Ronnie-n kívül az egyetlen személy, aki túléli a moziban történt támadást, az Lilly, aki épp egy teknős amulettet visel. Ez természetesen egy erőteljes utalás Maturinra, a Teknősre, a sorozatban is említett hatalmas kozmikus lényre. Mint ismeretes, a sorozatban számos alkalommal jelenik meg a teknős-kép, például Bert a Teknős, valamint az őslakosok titkos társasága, a Maturin Gyermekei. Az említett teknősbéka-motívum a Setét Torony c. Stephen King-könyvsorozatban is felbukkan (melyet bevallom, még nem olvastam. Bár a filmet láttam, tudom, hogy sajnos nem túl sok köze van az eredeti könyvekhez). Mindenesetre az epizódban látott ékszer funkcióját (védelem) igazolja a tény, hogy Lilly túléli a moziban történt mészárlást.
Az említett epizódban szóba kerül a „89-es kódex megsértése”, mely az Amerikai Egyesült Államok Katonai Igazságszolgáltatás Egységes Kódexének 89. cikkelyére utal. Ez a törvényparagrafus megtiltja a katonáknak, hogy tiszteletlenséget tanúsítsanak feletteseik felé. Mind a szóbeli, mind pedig a fizikai tiszteletlenség egyaránt ide tartozik, az efféle jogsértés pedig elbocsátáshoz és börtönbüntetéshez vezethet.
Rátérve a filmzenére: Meg kell hagyni, hogy a kiadó nem fukarkodik a filmzenekedvelők kedvére tenni, ugyanis több albumnyi zenét adtak ki az évadhoz. Az egyik kedvenc részem ennek kapcsán az volt, amikor az utolsó rész végén több ízben is hallhattuk az Az-filmek főtémáját. Ebben a röpke kis videóban a zeneszerző, Benjamin Wallfisch játssza el az eredeti-, majd pedig a sorozatbeli főtéma variációját. Bravó!
Az első epizód Pilot címadása kettős jelentéssel bír: egyrészt utalás arra, hogy ez technikailag a sorozat első epizódja (így szokták nevezni a bevezető részeket sorik esetében), másrészt pedig utalás Leroy Hanlon őrnagyra, aki a légierő pilótája.
Az egyik jelenetben kapunk egy látképet a városról, melyen feltűnik a „Bangor Chew” nevű dohánybolt reklámja. A névválasztás Stephen Kingék Main-i lakhelyére, a Bangor-i házra utal, melyet a második képen láthattok.
Amikor Marge leszáll az iskolabuszról, a busz járatszáma a 237-es. Ez a szám ismerős lehet A ragyogás hírhedt lakásának száma kapcsán, melytől Dick Hallorann óva inti Dannyt.
Az alábbi képen épp Paul Bunyan szobrát felállítják fel Port Hope emlékparkjában a 2. epizódhoz. Bunyan tisztelete amerikai/kanadai népmesei gyökerekkel bír, aki a legenda szerint egy hatalmas termetű favágó volt, s a róla szóló történetek a természet értékeinek felfedezését, valamint a favágók életét állították központjukba. A szoborállítás az előzménysorozatban a város belső konfliktusaira utal, s egyben előrevetíti számunkra a későbbi eseményeket is. Mivel Derry városa alapvetően pozitív üzenettel állíttatja a szobrot, mindez természetesen nagyon irritálja Pennywise-t, aki épp ezért igyekszik a visszájára fordítani a városka eredeti szándékát. Azt tudtátok, hogy King tiszteletére valóban emeltek egy ilyen szobrot a Maine-i Bangorban?!
A Derry-i középiskolát a Hamiltonban található egykori Delta Középiskolában forgatták, amely a 2018–’19-es tanév végén végleg bezárt.
Teddy Uris hálószobájában lóg a falon egy moziplakát, mely A fekete lagúna szörnye (1954) c. filmet reklámozza. Ha ismerősen cseng a név a King-univerzumból, az nem a véletlen műve, ugyanis a regényben Eddie Corcoran történetében erre a filmre ül be a moziba. Később, mikor Pennywise megöli Edet, a lény először a halott testvére, Dorsey alakjában jelenik meg Ed előtt, később pedig Gill-Man, A Fekete Lagúna szörnye című film címszereplőjeként.
Inside Derry – az 1. epizód:
A szupermarketben látott észveszejtő jelenetben Calumet sütőporos dobozokat láthatunk a polcokon. Ezek történetesen a Stanley Kubrick-féle Ragyogásban is feltűntek, és egyébiránt a filmről szóló A 237-es szoba című dokumentumfilmben is utalnak rájuk.
A használtcikk-bolt ugyanaz a hely, ahol majd egyszer a felnőtt Bill Denbrough fogja megvenni a régi biciklijét a morcos eladótól (akit egyébként a 2. filmben maga Stephen King alakított). Érdekesség, hogy mikor Charlotte Hanlon belép az üzletbe, lehet hallani, amint az üzlet alkalmazottai leltározás közben ugyanazokat a tételeket kiabálják, amelyeket a 2016-os Az – Második fejezet c. filmben hallhattunk (baseballkártyák, hódprém, stb).
A 2. epizódot két nappal korábban mutatták be a szokásos vasárnapi megjelenési időponthoz képest, hogy Halloweenkor (2025. október 31.) már adásba kerülhessen. Magyarországon az időeltolódás miatt hétfő hajnali 3 órakor kerültek bemutatásra az új részek.
Kicsit ugorjunk vissza arra a jelenetre, mikor Lilly a boltban bolyong: ugyebár ebben az emlékezetes jelenetben folyamatosan változik az üzlet elrendezése. Itt hangsúly a változáson van, mellyel már találkozhattunk, hol máshol, mint A Ragyogásban. Lelkes The Shining-rajongók megpróbálták feltérképezni a szálloda elrendezését, ám rájöttek, hogy a szálló elrendezése – és később a bolté is – folyamatosan változik.
Inside Derry – a 2. epizód:
Egy kanadai katonai támaszpont szolgált a Derry-i légierő-bázisaként, ahol Leroy Hanlon őrnagy és Pauly Russo kapitány teljesít szolgálatot a sorozatban. A valódi légibázist az I. világháború alatt (1916) repülőiskolának építették, ma pdig Kanada legnagyobb katonai kiképzőbázisaként funkcionál. Itt még a légibázis Google-térképét is megtalálhatjátok egy lelkes blognak köszönhetően. A Stratégiai Légi Parancsnokság S‑136-os épülete szintén ezen a bázison található, míg egy bizonyos részét CGI segítségével hozták létre.
A Kanadai Ontarioban található Niagara vízeséstől szinte egy kőhajításnyira található az az épület (a Loretto Christian Life Centre), mely a Juniper Hill Elmegyógyintézet forgatási helyszínéül szolgált. Az épületet 1861-ben építették, ám úgy hírlik, hamarosan lebontják.
A Derry-i rendőrőrs külsejét először a 4. epizódban láthatjuk. A jelenetet egy Port Hope-i önkormányzati épületnél forgatták. Érdekesség, hogy ha rákerestek a Google Térképen, akkor a 2024. júniusi utcanézetében több felvételt is megtalálhattok a forgatásról.
Mikor Bowers kihallgatja Hanket a börtöncellában, megkérdezi a férfit: „Tudod, mit csinálnak a gyerekgyilkosokkal Shawshankben?” – utalva ezzel Stephen King A remény rabjai című könyvére, ill. a belőle készült fantasztikus filmre. Az évad során több alkalommal is felemlegetik a fiktív hírhedt börtönt.
Inside Derry – a 3. epizód:
Bár az eredeti műben is van róla szó, hogy Az egy meteornak köszönhetően érkezik a Földre, mégis, abenne utazó terrorizáló lény koncepciója (mondhatni) nem teljes egészen Stephen King eredeti ötletén alapszik, ugyanis hasonló forgatókönyv valósul meg a legendás amerikai szerző, H.P. Lovecraft klasszikusában, a Szín az űrből című történetben (1927). A könyvből 2019-ben film is készült, Nicolas Cage-el a főszerepben.
Az első mese, amit a gyerekek oktatási jelleggel tekintenek meg az órán (melyben természetesen felbukkan Bert, a teknős), az 1952-es Disney-klasszikus, a Kacsa és a takaró. Az indiánok – a fentebb leírt gondolatmenet alapján – szándékosan teknőspáncélokat használtak a meteor darabjainak tárolására és őrzésére.
A Brampton belvárosa közelében található Hanlon-ház ugyanaz a díszlet volt, mint Phillip Malkinék családjáé, amit az 1. epizódban láthattunk rövid ideig, egy éjszakai jelenetben. A trükk az volt, hogy a ház sárga színét kékre cserélték az említett jelenetben.
A romos erdei épület, melyet a katonák rendbe tesznek, nevezetesen az a Fekete Folt névre hallgató éjszakai klub, mely (a regénnyel ellentétben) az 1990-es sorozatban nem kapott szerepet. Ellenben a későbbi filmekben látomásban és archív fotón is felbukkan. Bár számos fórumon az a hír terjedt el, hogy a Fekete Folt tűzjelenetét egyetlen snittben vették fel, ez nem igaz, viszont valóban jól sikerült a jelenet összevágása.
Inside Derry – a 4. epizód:
A sorozatban látott víztorony eredetije, az 1897-ben épült Thomas Hill Standpipe mindössze pár tömbnyire található Stephen King Bangor-i házától és akár több millió liter vizet képes tárolni.
A sorozat 5. részében láthatjuk először teljes valójában Pennywise-t. És micsoda belépőt rittyentettek neki! Arról már nem is beszélve, hogy egy későbbi epizódban milyen fantasztikus jelent volt az, amikor Pennywise felébred tiszavirág-életű álmából, majd pedig a frászt hozza Willre.
Azok az aprócska részletek… Az asztalon láthatjuk Mrs. Kersh teáscsészéjét, amiből évtizedekkel később Beverly Marsh kortyolgatja majd teáját az idős hölggyel a Pennywise-zal való beszélgetés közben. Sőt, ha figyelmesen hallgatjuk a zenét a 8. rész epilógusában, feltűnhet, hogy ugyanazt a zenét halljuk, mint az Az: Második fejezet c. filmben.
Pauly Russo kapitány halála (átvitt értelemben) hasonlít Eddie Kaspbrak halálára az eredeti regényből, amikor is egy hős feláldozza magát, hogy megmentse barátai életét.
Inside Derry – az 5. epizód:
Amikor Dick Hallorann (Chris Chalk) arról beszél, hogy látja a halottakat, elmeséli, hogyan tanította meg a nagymamája arra, hogy az összes halott dolgot egy dobozba zárja az elméjében, hogy azok többé ne zargathassák. Stephen King 2013-as Álom doktor című könyvében (mely ugyebár az 1977-es A ragyogás folytatása, s amiben a karakter először jelent meg) Dick Hallorann megtanítja Danny Torrance-nak ugyanezt a technikát. 2019-ben készült egy filmadaptáció is belőle, amelyben Ewan McGregor alakítja Torrance-t, Carl Lumbly pedig Dick Hallorannt.
Ingrid Kersh azt mondja Lilly Bainbridge-nek: „Tudod, mit mondanak Derryről, kedvesem. Aki itt meghal, az soha nem hal meg igazán!” Ez azért is érdekes, mert cirka 54 évvel később az idős Mrs. Kersh (…nem, nem, Pennywise!) ugyanerre emlékezteti majd Beverly Marsh-t.
Inside Derry – a 6. epizód:
Amikor a maszkos támadók belépnek a Fekete Foltba, Clint Bowers azt mondja: „adjátok meg, amit akarunk, és elmegyünk.” Andre Linoge is így figyelmeztet Az évszázad vihara című sorozatban. Érdekesség, hogy ez a mű nem a Stephen Kingtől jól megszokott „mű”, ugyanis King valójában nem írt ilyen könyvet, viszont ő maga írta az 1994-ben készült tv-sorozat forgatókönyvét.
Amikor a városlakók megtámadják a Fekete Foltot, a férfiak műanyag halloween-maszkokat viselnek – pl. vámpír, vérfarkas, múmia-álarcokat. Ezeket utalás gyanánt használták a forgatókönyvírók, ugyanis a könyvben Richie-t Pennywise filmes szörnyek alakjában támadja meg.
Gondolom, senkinek sem kell bemutatni az Az-filmekből ismert elhagyatott romhalmazt, mely a sorozatban is felbukkant. A ház külső jeleneteit egy Oshawa-i üres telken vették fel, azonban a Neibolt utca 29. szám alatti ház valójában nem díszlet volt, hanem a kiváló CGI-utómunka eredménye. Frankón elhittem, hogy újra megépítették (legalábbis a külsejét). Google Térkép: itt.
A Pennywise, a táncoló bohóc műsorában Ralph Benatzky: The White Horse Inn című operettjéből szól a zene, pontosabban az It Would Be Wonderful című dal.
Inside Derry – a 7. epizód:
Sophia Lillis visszatérése váratlan, de örömteli jelenet volt a 8. epizód végén. Nagyon ötletes volt beleszőni Beverly jelenetét, mert általa még jobban megérthetjük majd az Az: Második fejezet c. filmben látottakat, mikor a felnőtt Beverly felkeresi az idős Mrs. Kersh-t (s hogy miért okoz számára olyan nagy traumát az idős „nővel” való beszélgetés). Érdekes, ám szomorú tény, hogy az idős Mrs. Kersh-t alakító színésznő (Joan Gregson) röviddel a halála előtt még le tudta forgatni aprócska jelenetét a sorozathoz. A rendező arról mesélt, hogy az említett jelenet utólag jutott eszébe, mert olyan érzése volt, mintha valami még hiányozna a záráshoz. Ezzel a jelenettel viszont már kereknek érezte a történetet – már ami az 1. évadot jelenti. Nagyon örültem, hogy a stáblista alatt újra hallhattuk Beverly témáját:
Andy eredetileg jóval hosszabb epilógust szánt volna az 1. fejezetnek, melynek fő fókusza az egyes karaktereken és sorsukon lett volna – ezzel összekötve a Derry 1. fejezetét, valamint az Az: 1-2 fejezetét. Ami pedig Bob Gray karakterét illeti, szinte biztosan találkozhatunk még vele a következő évadban is, hisz’ még rengeteg mondanivalója van vele kapcsolatban a rendezőnek. Kíváncsian várom!
Alig vártam, hogy Dick Hallorann benyögje az utolsó epizód végén, hogy ajánlottak számára egy szakács állást egy bizonyos szállodában… Ugyanis ezzel a karakter A ragyogás című történetben való felbukkanását vetítik előre. Vár az Overlook Hotel! … és a 237-es ajtó, ugyiii?
Andy Muschietti rendező így nyilatkozott a sorozat és Pennywise időben való ugrálását illetően:
„Az időről alkotott tapasztalata nem lineáris. Hogy ez hogyan és miért, az egy egész felfedezőút, amit a következő két évadban szeretnénk kidolgozni, de nagyjából ez volt [az ötlet] a kezdetektől fogva. A Stephen Kingnek szánt üzenet az volt, hogy visszafelé fogjuk mesélni a történetet (…).”
A Feleségem hívta fel a figyelmemet egy érdekes történelmi utalásra a 8. epizód karavános jelenete kapcsán, amikor Pennywise a cirkuszos hintón trombitálva vezeti a „transzba” esett gyerekeket. Képzeljétek! A középkorban, német nyelvterületen elterjedt egy legenda a patkányfogók kapcsán, melynek mindmáig több változata is létezik… Íme az egyik:
1284-ben esett meg a Hameln-i patkányfogó legendája: A történet szerint, az egyik szerencsés patkányfogónak birtokában volt egy mágikus síp, melynek erejével elűzte a patkányokat azokról a városokból, falvakból, ahol a rágcsálók megkeserítették a az emberek mindennapjait. Természetesen a patkányfogókat jól megfizették, s ami azt illeti, bőven volt is munkájuk a korabeli rágcsálóirtóknak. Hősünk Jameln városában is elvégezte, amire felfogadták, a rágcsálókat pedig a Weser folyóba vezette, ám a lakosok úgy döntöttek, mégsem fizetnek szolgálataiért. A patkányfogó rövidesen visszatért a városba, s ahogyan a patkányokat szokta megbűvölni sípjával, úgy vezette ki onnan a gyerekeket is, akiknek aztán örökre nyoma veszett. A legenda szerint a Koppel-hegy felé vezette a gyerekeket, s aznap, 1284. június 26-án mintegy 130 gyerek tűnt el a környékről. Köszönöm szépen az ötletes utalást! ♥ (A témáról, és az azt övező történészi kutatásról itt olvashattok bővebben).
A 8. epizód a Téli tűz címet kapta, mely egyenes utalás a regényben és a filmekben szereplő versre, melyet Ben Hanscomb írt Beverly Marshnak.
Inside Derry – a 8. epizód:
Köszönöm megtisztelő figyelmeteket!
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
via: imdb, atlasofwonders, deadline, variety.
