Talán még sosem volt ennyire összetett az Upper West Side-i Arconia szállóban történt gyilkosságok felderítése, mint a Gyilkos a házban (Only Murders in the Building) 5. évadában. Az 1-2. évad frissességét és báját követően, a 3. szezon eleinte egy kicsivel lassabb tempót diktált (gyanítom, a színházas-szál miatt érződött így), de idővel felvette a fonalat. Charles, Oliver és Mabel jóval több időt töltöttek távol egymástól, mint korábban, ám ez az átmeneti szétszóródás a főszereplők egyéni jellemfejlődésének hasznára vált, és egyúttal barátságuk is elmélyült. A sorozat egyre mélyebb bepillantást enged a nézőknek, hogy megismerjük a három bohókás podcastert, mely vonulat a 4. évadban még bensőségesebbé vált Charles szemszögéből, s most, az 5. évadban talán még inkább jellemző volt a forgatókönyvírók ez irányú szándéka. Ha visszatekintünk az eddigi évadok minőségére, sokszor hihettük azt, hogy már nem lehet megugrani azt a bizonyos lécet…
Nos, a Gyilkos a házban 5. évadának sikerült!
A rajongók sorozat iránti lelkesedése nem lankadt az új évad kapcsán sem, sőt. Talán még egyik szezon kapcsán sem láttam ennyi fórumbejegyzést és hozzászólást a különféle közösségi médiás platformokon. Való igaz, hogy igyekeztem minden efféle bejegyzést messze elkerülni, mert iszonyatosan élvezetes volt számunkra, hogy együtt ötletelhettünk és nyomozhattunk a trióval ebben a 10 részben. A számos nyomozós-témájú produkciót taglaló cikkemből már réges-rég nyilvánvalóvá válhatott számotokra (pl. A csütörtöki nyomozóklub, A Mentalista-sorozat), hogy rajongok az ilyen jellegű produkciókért, ezért nem akartam elrontani az örömömet, hogy másvalaki teóriája derítsen fényt egy-egy rejtélyre, így próbáltam elkerülni a fórumokat.
Figyelmetekbe ajánlom a Hulu saját gyártású podcast-műsorát, melynek házigazdája a sorozat Howard-ját alakító Michael Cyril Creighton. Az 5. évadtól kezdődően minden epizódhoz egy-egy (nagyjából) 3⁄4 órás részt készítettek, ahová a fő- és mellékszereplők mellett a sorozat készítőit, forgatókönyvíróit, jelmezeseit és zeneszerzőjét is meghívták (többek között), akik sok érdekes háttérinfóval szolgáltak a műsor kapcsán. Érdemes belekukkantani ezekbe is. (A linket lejjebb találjátok majd.)
A Hátsó Sor Közepe itt írt az 1-2 évadról:
Az elmúlt években több ízben is megosztottam már Veletek elégedetlenségemet a blog Facebook-oldalán annak kapcsán, hogy miért nem készült magyar szinkron a 3-4. évadokhoz. Rengeteg felháborodott rajongói komment született a témában, s én magam is próbáltam utána járni a kérdésnek, majd jött a válasz: a Disney+ spórolni akart az európai szinkronokon, hogy ezzel faragjon a veszteségein. Kassai Károly művész úrtól (Oliver szinkron hangja) is érdeklődtem tavaly, hogy tudnak-e esetleg valami friss infót az ügyben, de akkoriban ő is csak megerősíteni tudta a hírt). Aztán idén július végén érkezett a fantasztikus hír egy bejegyzés formájában, egyenesen Mabel magyar szinkronhangjától, Bogdányi Titanillától, miszerint elkészül a magyar szinkron az új évadhoz, sőt, egyúttal a hiányzó 3-4. szezonhoz is! Imáink meghallgattattak. Bár angolul is volt szerencsém látni a sorozatot, azonban el nem tudom mondani, milyen sokat ad a történet hangulatához a magyar szinkron. Innen is köszönet a trió-, valamint a további stábtagok munkájáért (Kassai Károlynak személyesen is megköszöntem).
Az új évad kapcsán elhatároztam, hogy minden Gyilkos a házban-évadhoz készítek egy olyan tematikájú cikket, mint amit anno az 1-2 szezon kapcsán olvashattatok. Ezekben a bejegyzésekben az évados elemzések mellett igyekszem annyi forgatási- és háttér kulisszatitkot összegyűjteni, amennyit csak lehet, szóval érdemes visszatérni a Hátsó Sor Közepére, feliratkozni a közösségi médiás oldalakra, valamint már a hírlevél feliratkozási lehetőség is megnyílt az oldalon.
Ebben a cikkben spoileresen írok majd, így, ha még nem láttad az évadot, ne rontsd el az élményt, csak mentsd el a posztot és térj vissza rá, ha megtekintetted.
♠♣♥♦
Elemzés
Filmzene és hangulat
Kezdjük is nyomban a filmzenével, ugyanis nem tudom kellően hangsúlyozni, milyen nagy hatással van Siddhartha Khosla zenei aláfestése a sorozat hangulatára. Az 5. évad fő eseményszála a zenét is keresztül-kasul átszövi, ez pedig – Lester motívuma mellett – a maffia-téma. Azért is tökéletes a sorozat főtémája, mert az első pár dallam kapásból megadja a hangulatos felvezetést, aztán, amikor azt hiszed, hogy jön a megszokott dallam, hirtelen bemutatkozik az aktuális évad új zenei motívuma. Egyszerű, de mégis zseniális megoldás.
A minap kiadásra kerül az új filmzenei album, melyen összesen 21 track kapott helyet. Bár a számok többsége nagyjából 1-2 perc hosszúságú, rövidségük jottányit sem csorbít érdemein. Belinkeltem ide az egyik kedvencemet az albumról, viszont a videóra kattintva elérhetővé válnak a további darabok is. Ami azt illeti, én a napokban több ízben is végighallgattam a teljes zenei listát, hogy ráhangolódjak az évadzáróra, és persze a cikk megírására (bár én ettől függetlenül is előszeretettel hallgatom a sorozat zenéit). Ha gondoljátok, a cikk olvasása közben hagyjátok megnyitva egy új lapon az albumot, úgy garantáltan meglesz a hangulat.
Úgy kezdtem írni e sorokat, hogy csupán egyetlen nap választott el minket az évadzáró 10. epizódtól. A munkából hazaérve nyomban rábukunk a várva-várt részre, hogy aztán folytathassam a cikket az utolsó részben látottak alapján. Mivel a cikket már azután posztolom, hogy a kérdéseinkre választ kaptunk, így a sorozat nézése alatt felmerült potenciális kérdésekre és teóriákra nem térek ki. Egek, milyen izgalmas volt ez az évad! Annyi, de annyi teóriát gyártottam, és sok dologra olyan korán rájöttem, hogy talán maga Agatha Christie is megveregette volna a vállamat. Sőt, még olyan megoldások is eszembe jutottak, amiknek lett volna értelme, de végül nem oda futottak ki a szálak. Imádom az ilyen agyalós sztorikat.
Ha visszatekintünk az első négy szezonra, kijelenthetjük, hogy a sorozat alkotói rendíthetetlenül kötik magukat a krimi irodalom íratlan szabályához, ami kimondja, hogy a gyilkosnak már a mű első harmadában fel kell bukkannia. Ha jól megfigyelhetjük, akkor eddig minden évad első epizódjában felbukkant már a gyilkos (vagy a gyilkosok), sőt, narráltak is epizódokat. Ennek apropóján többször is visszanéztem az adott epizódot, bár ami azt illeti, a későbbi részekkel is így tettem. Magam is meglepődtem, hogy milyen sok apró érdekességre derült fény az újranézések közepette, a cselekmény előrehaladtával pedig egyre több háttérszál nyert értelmet. A sorozat újranézése közepette egy dolgot furcsállottam nagyon, mégpedig azt, hogy a 3-4, és az 5. évadban is sokkal több csúnya beszéd van a magyar nyelvű változatban, mint az 1-2 szezon esetében. Értem én, hogy a magyar nyelv ékes tárháza a szitkozódós szinonimáknak, de eléggé szembetűnő volt a változás. Na, de vissza a jó dolgokhoz.
Only Love is in the Building…
Ha van olyan kategória, hogy komfortsorozat (vagy film), akkor büszkén vállalom, hogy nekem a Gyilkos a házban az egyik kedvenc komfortsorim. Hányszor előfordult már velem, hogy egy-egy szutykos, ramaty nap után az embernek élnie sem volt kedve, aztán egyszer csak bevillant valami, ami segíthet… és 2 perc múlva már zengett is a ház az Only Murders in the Building intrójától, s egy csapásra szebb hellyé vált a világ.
A sorozat humora mellett egyik legnagyobb vonzereje a bensőséges, családias légkör. Mindig is szimpatikus volt számomra a fiatal Mabel és a két idősödő szomszéd közti dinamika. Közös poénjaik jelentős részét a köztük lévő korkülönbség adja, melynek érzékeltetése kapcsán az írók sosem estek át a ló túloldalára. Sőt… Lester úgy fogalmaz Olivernek az 5. évad 2. részében, hogy nem számít az ember kora, a szép időt megélt ember is érezheti magét fiatalnak, hisz bőven akadhat még számukra megélni való kaland a nagyvilágban. Mabel számíthat a két öregúrra, ha támaszra van szüksége, ő pedig segít nekik tartani az iramot a gyors léptekkel változó modern világban. És ha már a kapcsolatok építésénél tartunk, hadd elevenítsem fel, miként vigasztalja Charles, a magányában teljesen elveszni látszó Howardot:
[Charles] – „Nézd, ebben a házban eléggé elhanyagoltuk a szomszédjainkat. Ez a mi hibánk! Könnyű azt hinni, hogy úgyis mindenki jól van, de néha nincsenek jól. És… a jó szomszédság könnyen feledhető.”
Eddig sem a sorozat készítői (Steve Martin mellett) John Hoffmann, sem a triót alakító sztárok, sem a mellékszereplők, sem pedig a stáb további tagjaitól nem hallottam vagy olvastam az elmúlt öt éven belül olyan hírt, pletykát vagy bárminemű megjegyzést, mely negatív fényben tüntette volna fel a produkciót. Sőt, ellenkezőleg! Minden imént felsorolt ember olyan nagy szeretettel beszél erről a műsorról és a benne dolgozókról, amit csak ritkán lát az ember. Tényleg úgy érzik, mintha egy igazi család lennének, méghozzá mindenféle szirupos ömlengés nélkül állítják ezt. Hát kell ennél jobb munkahely és kollégák? Amellett, hogy a három főszereplő személyisége folyamatosan fejlődik az évadok során, örömteli látni, hogy Mabel és a két férfi nem rest bocsánatot kérni egymástól, ha úgy adódik a helyzet. Mindig megdöbbent az a szemmel jól látható (és szinte már-már tapintható) őszinte barátság és szeretet, ahogyan a ők viszonyulnak egymáshoz. A neten számos olyan videót találni, melyről nehéz lenne megmondani, hogy egy Steve Martint, Martin Shortot és Selena Gomezt egy esti showműsorban vagy a Gyilkos a házban egyik epizódjában látjuk. Ez is jól mutatja őszinte és igaz barátságukat. Ilyen ez a rövid kis videó is:
Kártyák az asztalon, avagy: régi és új játékosok az asztalnál
Az évad nem fukarkodik a korábbi szereplők hosszabb-rövidebb időre történő visszahozatalával. Egyes korábbi szezonokhoz hasonlóan idén is láthattunk egy visszaemlékező epizódot (2. rész), mely Lesterre koncentrált. Ez az epizód különösen is elnyerte tetszésemet a visszatérő szereplők, valamint a korábbi eseményekre történő visszacsatolások miatt.
Érdekes volt, ahogyan a trió tagjai a kiköltözéshez viszonyultak a 9. részben: az addigi 8 epizódon (és a korábbi 4 évadon) keresztül láthattuk, hogy miként lépkednek kedvenceink előre az életben (sokszor inkább egyet előre és kettőt hátra), de egyre határozottabban elindultak az önismeret útján. Az évad végére mindhárom főszereplőben kezdi realizálódni, hogy otthonuk elvesztésének valós esélye. Elkezdik jobban értékelni azt, amit addig természetesnek tartottak: az otthonukat, ahol szeretnek élni, ahol barátok veszik őket körül, s ez a felismerés végül felülír minden korábbi vágyat és törekvést, amikor mindezen értékek veszni látszanak. Azért is tetszett az említett epizód, mivel szemléletesen mutatta be azt, milyen az, amikor minden addigi személyiségfejlődésük ellenére a legkétségbeesettebb pillanatukban előtör belőlük a kétségbeesés: Mabel örök lúzernek érzi magát, csak bekuckózni és inni akar; majd jön Charles és Oliver az alábbi párbeszéddel. Imádom ezt a jelenetet, annyira tipikus Charles és Oliver:
[Charles] – „És… bepakoltam.”
[Oliver] – „Jó hír! Rájöttem, hogyan ünnepeljük meg az utolsó estét az Arconiában.”
[Charles] – „Ó! Elkezdesz pakolni?”
[Oliver] – „Teljesen kizárt! Az este témája az Utolsó vacsora. (…)„
Bár számos mellékszereplővel szimpatizáltam az évek során, magam is meglepődtem azon, hogy mennyire tudtam örülni pl. Bunny, Teddy- és Theo Dimas, Sazz, Sazz, Vince, és Tim Kono felbukkanásának. Mintha egy-egy régi barátot köszönthettünk volna újra köreinkben.
Talán egyedül Loretta az, akivel nem igazán tudtam teljes mértékben megbarátkozni, de ez nem Meryl Streep hibája, eskü, ez a nő ízig-vérig igazi átváltozó művész. Idén tavasszal híre ment, hogy a két veterán színész, Meryl Streep és Martin Short 2024 óta egy párt alkot. Mondjuk úgy, hogy a Gyilkos a házban c. sorozat hozta össze őket. Nagyon megörültem a hírnek, hisz’ a közelmúltban ért véget a színésznő hát éves házassága, Martin pedig 2010-ben veszítette el élete párját, Nancy Dolman-t. Martin és Nancy 1980-ban házasodott össze, három örökbefogadott gyermekük van. Bár sem Meryl, sem Martin nem jelentette be hivatalosan párkapcsolatukat (barátságuk régre tekint vissza), szerintem ők tették jól. Hogy még együtt vannak-e? Ki tudja. De talán nem is ez a fontos! Kívánom nekik, hogy legyenek nagyon boldogok együtt. Na, de vissza a karakterekhez!
Howard viszont egyre szimpatikusabbá vált számomra az évadok során, a 9. epizódban Charles-szal folytatott diskurzusát többször is visszatekertem, olyan jópofa volt (Elek Ferenc zseniális hangsúlyozása csak hab volt a tortán).
[Charles] – „Sajnálom, tudom, milyen magányos vagy.”
[Howard] – „Anyám életének középpontja voltam, aztán meghalt. Talán meglepő, de a hét befogadott cicát nem nevezném életem csúcspontjának. A hullakereső kutya dettó! … Az a malac segélykiáltás volt.”
Szimpatikus volt számomra az egyes mellékszereplők karakterfejlődése is. Végre kicsivel jobban is megismerhettük a fura pszcichodokit (Stanley) és Williams nyomozót a 8. részben, mely merem állítani, hogy az évad egyik legviccesebb epizódja volt. Mindazonáltal azért is volt egyedülálló az említett rész, mert a mellékszereplőknek köszönhetően engedtek mélyebb bepillantást a forgatókönyvírók a három főszereplő érzelmi világába. Williamsnek és Stanleynek köszönhetően megtudhattuk, hogy miért vonzódik Charles a veszélyes nőkhöz, és miért féltékeny barátjára; valamint, hogy miért fél elhagyni Oliver az Arconiát. Szintén érdekes volt az, hogy ezekre a felismerésekre tulajdonképpen nem is a szakember, hanem Williams nyomozó vezette rá a két barátot. Mabelnek az évadok során talán mindig is egy anya-figura hiányzott az életéből, aki közel van hozzá, mert bár (szinte) minden szabad percét a két vén csókával tölti, tisztán látszott, hogy szüksége lenne egy-két anyai jótanácsra, amit végül Lorraine ad meg neki.
Természetesen új karakterek is felbukkantak az évad háza táján. Akadt köztük ígéretes gyanúsított is, míg mások végig ott lapultak a néző elméjének egy eldugott zugában, hogy hátha majd ő lesz az… Például Tillman polgármesterre a kezdetektől fogva gyanakodtam, és a titkárnője, Romy is gyanús vol. Volt idő, mikor az írók bedobáltak egy csomó potenciális szálat és karaktert, hogy félrevezessék a nézőket, de ezt már kellő érzékkel kitapasztalhattuk az eddigi évadok során. Dianne Wiest (Lorraine) cuki volt a szerepében, szomorú sorsú karakteréhez képest sok megmosolyogtató pillanatot köszönhetünk neki. (Nekem a színésznőről még mindig az Ollókezű Edward c. filmben látott alakítása jut eszembe.)
Nos, a három milliárdos, ők bizony külön bekezdést érdemelnek: Christoph Waltz és Renée Zellweger tökéletes alakítást nyújtottak a szerepükben. Előbbi tökéletesen hozta a tőle megszokott kimért, ám rejtélyes és izgalmas figurát, akinek minden mozdulata és mimikája aranyat ér a maga nemében. Renée (a szállodákat és lifestyle-márkákat üzemeltető ingatlanmágnás) karakterének minden apró kis csücsörítése, fintora és gesztusa – annak ellenére is, hogy sokszor kicsit túljátszottnak tűnt – , egy az egyben illett ebbe a sorozatba. Pflug esetében már máshogyan látom a dolgokat: nem a színésszel van bajom, hanem a megfoghatatlan karakterével, akinek a szerepére gyakorlatilag bárki mást is választhattak volna. Viszont talán jól tették, hogy nem egy A-listás színészt választottak Jay szerepére, hisz a 4. évadban is olyan sok volt belőlük, hogy olykor a bőség már a minőség rovására kezdett menni.
Téa Leoni-nak a kisujjában volt Sofia Caccimelio karaktere, de milyen jól állt neki! Van valami a nézésében, ami egészen magával ragadó, és ami tökéletesen passzol az általa játszott rejtélyes, olasz dívához. A férjét alakító Bobby Cannavale-nak sem volt idegen a maffiafilmek világa (Az ír), Galambos Péter szinkronja pedig telitalálat volt a Nickyhez, sőt, talán még „jobb is” – ha szabad ezt így mondani –, főleg, amikor a Pablo Neruda-versből idézett. Belegondoltam, hogyha az olasz maffiózó család gyerekeit egy másik sorozatban látnám, valószínűleg hátast dobnék, hogy mennyire karikatúraszerű és erőltetett karakterekről beszélünk, de itt, a Gyilkos a házban üde színfoltjai a műsornak.
Jelmezek és díszletek
A jelmez- és kosztümválasztás (az 1. szezon mellett) talán ebben az évadban sikerült legjobban. Eddig Mabel ruhái valahogy karakteridegenek voltak számomra, s bár nem minden epizódban voltam vele elégedett, mondhatjuk, hogy idén kicsit végre karakterközelibb göncöket aggattak Selena Gomezre. Tetszett például a 9. rész, amikor minden karakter az otthonkájában ment le az épület halljába koccintani és anekdotázgatni.
Ami a forgatási helyszíneket és díszleteket illeti, láthatóan nem spóroltak semmin a készítők: jártunk a híres Keresztapa-házban, több fontos jelent játszódott a gyönyörű Bársony Szobában, hőseink ellátogattak színházba és a Wondify épületébe, utaztunk (időben és) kompon, valamint Oliver öreg járgányával is, és hát hőseink a milliárdosok villájába is betörtek. Egy szó mint száz, az írók igyekeztek minél változatosabb környezetet biztosítani a cselekmény bemutatásához.
Felejthetetlen pillanatok az évadból:
Ez az évad (is) tele volt viccesebbnél viccesebb jelentekkel, lássunk pár emlékezetes momentumot:
- Kezdjük kapásból az elején, amikor Oliver elhajítja a levágott ujjat, mely a zongorán landol, ezzel megadva a Gyilkos a házban főtémájának kiinduló hangját. Zseniális ötlet volt!
- Charles és Oliver A Keresztapát idézi – hamisítatlan OMitB-pillanat volt.
- Charles Lester koporsójában kutat a potenciális levágott ujj után. Steve Martin, nos… ő Steve Martin. Ezt a mutatványt senki mástól nem tudnám vigyorral az arcomon újra és újra végig nézni. Mint ahogy az évadzáróban látott, rúdon lecsúszós stripper-mutatványát sem. 🙂
- A maffia-fiúk kiborulnak az ujj láttán, miután előadták, hogy ők a macho csávók.
- Amikor mindenki Olivert szólja meg a Nicky hullájából áradó bűz miatt a liftben. Azért tetszett, mert Oliver, a kiköpött metroszexuális csóka bevállalja az egész tömb előtt, hogy tőle szaglik az egész Arconia, csak hogy elkészíthessék az új podcast-epizódot.
- Steve Martin és Martin Short felvétel közben imprózik: a „Cseszd meg magad…”-jeleneten (3. epizód) kristálytisztán látszik, hogy a két amigó nem ma kezdte a szakmát és tudnak élni a helyzet kínálta komikum lehetőségével, imádtam a jelenetet.
- „Hol tartottunk? Charles az anyjával akar dugni! Innen folytassuk!” – ismétlem, a 8. rész zseniális volt!
- Charles-percek: „Elegem van a testrészből a fagyasztóban. Este felkelek nassolni, erre Häagen-Dazs – ujj, Häagen-Dazs – ujj„. Nekem ennél a jelenetnél mindig Howard fagyasztott cicája jut eszembe az 1. évadból. Szintén jópofa volt Savage-től a „Meg volt, jó volt, vége volt!” anekdota, valamint a fülbevalós jelenet, de az Utolsó Roham-appal való üzekedése is maradandó emlék lesz.
- Meg sem tudom számolni, hány esetben fordult elő olyan, hogy visszapörgettem egy-egy poénos jelentet vagy párbeszédet a 10 rész során. Például imádtam a Charles tesztoszteronszedős korszakához fűződő poénokat: „(…) és tegnap könnyű szerrel kinyitottam egy üveg uborkát! Azt hiszem, a feromonokra is hatással van, követnek a macskák!„
- Szívet melengető pillanat volt, amikor Uma (értitek, Uma!) randira hívta Vince-t.
- Charles és Sofia hibachit eszik az étteremben. Téa Leoni és Steve Martin is fantasztikusat alakított a jelenetben.
- Amikor L.E.S.T.R.-t ledobják a tetőről, Charles azt mondja: „Két portás, két hét alatt.”
- Imádtam a Bash házában játszódó kérdezz-felelek játékot, és főleg úgy, hogy Oliver ott sem volt, miközben Charles és Mabel Boroadway-es játékkal győz.
- A kiköltözéses rész a szezon top3-as listáján van: a cemeók mellett emlékezetesek Teddy Dimas zseniális poénjai és beszólásai; illetve amikor Charles (eleinte tudta nélkül) nyugdíjas otthont néz magának; és persze a számos nosztalgiázós történet a lakóktól, Oliver utolsó vacsora-partja mellett.
Kulisszatitkok az 5. évadból
Easter egg-ek az epizódok intróiban
- 1. rész: Mabel Stanley bögréje, amiben az ujj van; Howard Mártást és Sevelyn-t sétáltatja az utcán.
- 2. rész: Howard az édesanyját tolja a kerekesszékben; Lester sziluettje a tetőn.
- 3. rész: Vörös rúzsfolt a Holdon (ezzel visszautalva az 1. részre az évadban).
- 4. rész: A 3 egzotikus madár az Arconia épületén csücsül.
- 5. rész: Howard L.E.S.T.R.-t sétáltatja az utcán; repülő gombák és brokkolik árnyéka vetül az Charles ablakára.
- 6. rész: A trió – és Loretta is! – (a Halálhörgés csörgés c. színdarabban viselt) ballonkabátban látható.
- 7. rész: Algernon feltűnik mindenkinél az épületben, még az utcán is.
- 8. rész: Charles asztalán látható egy shaker; valamint a tetőn a trió sziluettje tűnik fel.
- 9. rész: Howard anyukája elektromos kerekesszékben, L.E.S.T.R. látható az Arconia ablakaiban.
- 10. rész: Howard L.E.S.T.R.-t, Mártást és Sevelynt sétáltatja az utcán; egy rulett kerék látható a Hold helyén.
Behind the Scenes: az 5. évad kulisszatitkai
Az évad forgatása 2025. márciusától – június közepéig tartott New Yorkban (és további külsős helyszíneken). Természetesen az Arconia külső jeleneteit, ill. a belső vágófelvételeket a New York-i Belnord 261 West 86th Street-en vették fel.
Baki: Oliver leveri a poharat a Bársony Szobában (miközben igyekeznek elbújni a milliárdosok elől), de mindezt úgy, hogy fél pillanattal korábban még nem is volt ott a pohár, amit majd le fog verni.
Lester Coluca: tudtátok, hogy a portást játszó színész vezetékneve – az általa játszott karakteréhez hasonlóan – szintén Coluca?!
Randall megemlíti, hogy Oliver legutóbbi levelei között volt egy Playbill-magazin is, amelyben Victor Garberre hivatkoztak. Garber szintén kanadai, s egyúttal régi barátja Martin Shortnak, akivel együtt játszottak a híres, 1972-es torontói Godspell című darabban.
Nicky Caccimelio kártyapaklija Tally-Ho márkájú. Ezt a márkát használta Doyle Lonnegan ír maffiafőnök A nagy balhé című filmben (1973) is. Charles hasonló fogásokat eszközöl a kártyapaklival, mint annak idején Paul Newman karaktere, Henry Gondorff A nagy balhéban. Sőt, Steve Martin annak idején még bűvészetet is tanult, egykor még egy Disneylandi varázsboltban is dolgozott.
Sofia a maffia hanyatlásáról szóló beszédében megjegyzi Charleséknak, hogy míg Martin „Scorsese most amerikai őslakosokról készít filmeket, meg az írekről”, a maffia helyett. A helyzet érdekessége, hogy Sofia férjét az a Bobby Cannavale alakítja, aki játszott a Scorsese által rendezett Az ír (2019) című filmben, amiben egy maffiózót alakított. (Mivel az egy maffiózókról szóló film, ez egyúttal azt is jelenti, hogy Sofia minden bizonnyal még nem látta.)
Tony Plana (George, a Lestert betanító portás) Jefe szerepéről ismert A három amigó című filmben (1986), amelyben Martin Short és Steve Martin is főszerepet játszottak Chevy Chase mellett. Apropó, azt hallottátok, hogy felmerült egy folytatás lehetősége, melybe Selenát is bevonnák?
Teddy azt mondja Olivernek, hogy „ez nem Az Oroszlánkirály”. Érdekesség itt, hogy Nathan Lane Az Oroszlánkirályban (1994) Timont szinkronizálta.
Amikor a kislány Mabelt George, a portás kiszedi a Bársony Szobába vezető szekrényből, az összebarátkozik a fiatal Lesterrel. Ha árgus szemmel figyelünk, láthatjuk, ahogy Mabel egy bizonyos könyvet szorongat a kezében, ami nem más, mint Franklin W. Dixon A torony kincse című műve (1922), ez volt az első A Hardy fiúk (The Hardy Boys)-krimi. A széria minden idők egyik legkelendőbb gyermekkönyv-sorozatává vált az évtizedek alatt.
Camila fehér kasmír színű ruhái kapcsán Charles „egy Nancy Meyers konyha emberi megtestesüléséhez” hasonlítja a nő ruháit. Steve Martin Nancy Meyers Egyszerűen bonyolult című filmjében (2009) egy építészt alakított, akit Meryl Streep karaktere bérelt fel, hogy megtervezze és megépítse háza új konyháját.
A három főszereplő elszántan nyomoz a milliárdosok után az évadban. A Forbes szerint Selena Gomez nettó vagyona (2025-ben) kb. 700 millió dollárra rúg (2024-ben még 1,3 milliárd dollárra becsülték), míg Steve Martin vagyona nagyjából 140-, Martin Shorté pedig hozzávetőlegesen 30 millió dollárra rúg.
Oliver a 4. epizódban a Ron kapitány c. filmre (1992) utal, melyben maga Martin Short is játszott, s amelyben szintén szerepelt a „gerilla ⁄ gorilla” szavak körüli szókavarás.
Charles-ról kiderül ebben az évadban, hogy igencsak képben van a madarakkal. Tudtátok, hogy Steve Martin főszerepet játszott a Vad évad című, madármegfigyelésről szóló vígjátékban (2011), ahol együtt játszott Jim Parsons-szal, Jack Blackkel, Owen Wilsonnal és John Cleese-zel?
Bash Steed megemlíti a 4. epizódban, hogy rágalmazás (angolul: libel) miatt beperli Mabeléket. Ez a szófordulat azért érdekes, mivel helyesen a ‘slander’ angol szót kellett volna használnia egy podcast esetében, míg a fenti kifejezést inkább az írott tartalmaknál használják.
L.E.S.T.R., a robot hangja pedig nem más, mint… Paul Rudd, hölgyeim és uraim! Ez a fickó a 3. évad óta úgy van jelen a sorozatban, hogy Ben Glenroy már rég halott, de ezek szerint nagyon a szívéhez nőhetett a produkció, ha mindig megtalálják a módját, hogy valamiképp szerepelhessen benne. Egyébként eredetileg nem is Rudd-ra gondoltak a robot hangjaként, sőt, több más híresség is szerepelt a tarsolyban. Épp a 9. rész forgatása zajlott, amikor Hoffmann fejében fény gyúlt: mi lenne, ha Paul Rudd kölcsönözné L.E.S.T.R. hangját?
Érdekesség, hogy Oliver autóján kaliforniai rendszámtábla van – APHROD1T3, ami az Aphrodite átirata –, annak ellenére, hogy régóta New York-i lakos. (Bár talán eltekinthetünk ettől a lazaságtól, ha figyelembe vesszük az 1. évadban az autójára és a jogosítványára tett megjegyzéseit.) New Yorkban minden autónak rendszámot és műszaki vizsgát igazoló matricával kell rendelkeznie a szélvédőjén, melyekkel Oliver természetesen nem rendelkezik. És ha már az autójánál tartunk: a járgány kaliforniai rendszáma kilenc karakterből áll, ehhez képest a kaliforniai közlekedési hatóság (DMV) által engedélyezett maximális karakterszám összesen: 7.
Amikor Oliver visszaemlékszik a gyerekkorára, lát egy fiút, aki kiköpött úgy van öltözve, mint egykor Martin Short régi karaktere, Ed Grimley. Edward Mayhoff „Ed” Grimley egy kitalált karakter, akit Martin Short hozott létre és alakított a ’80-as években. A műsort a Second City improvizációs komédiás társulat indította útjára.
A darab, amiben ifjú Oliver szerepelni szeretett volna, feltehetően Charles Dickens Twist Oliver című regényének színpadi adaptációja volt.
A 6. epizódban Loretta (Meryl Streep) egy Prada napszemüveget tart a kezében, mely minden bizonnyal nem a véletlen műve, ugyanis már forog Az ördög Pradát visel (2006) folytatása, A bosszú Pradát visel címmel, melyben Streep ismét Miranda Priestly bőrébe bújik majd. Apropó, amikor Loretta lakása leég, az asztalán tisztán látható a fia, Dickie képeiből készített album, amely fontos szerepet kapott a harmadik évadban.
A pár, akik megkapják az Oliverrel kapcsolatos ún. ezüst riasztást, a való életben is házasok (Dlyan Baker és Becky Ann Baker).
Jay közli Mabellel, hogy „nem vagyok főgonosz, esküszöm!”, bár van egy macskája és az apja irodája egy hegy oldalában van. Nos, történetesen Christoph Waltz (Bash) több James Bond-filmben alakította Ernst Stavro Blofeld-et, Bond hírhedt ellenfelét.
Amy Ryan, aki a sorozatunkban Jant alakítja, annak idején együtt játszott Téa Leoni-vel a The Naked Truth (1995) című szituációs komédiban (ahol Téa karaktere szintén egy Nicky nevű fiúval járt).
Baki: a 10. rész végén egy farmer ruhás nő egy férfi mellett sétálva látja meg a magát az Arconia felé vonszoló göndör hajú nőt. Az utolsó jelenetben, amikor a kamera az Arconia kapuját és az utcát mutatja, ugyanez a statiszta hölgy már egyedül sétálva közelíti meg az épületet, ugyanabból az irányból, mint pár perccel korábban.
És íme az epizódokhoz készült hivatalos podcastok, amiket fentebb már említettem. Amint jut egy kis időm, igyekszem kiegészíteni a cikket az újonnan szerzett érdekességekkel (küldök majd értesítőt róla):
Kérdések a 6. évad kapcsán…
Az évad fő rejtélye természetesen az volt, hogy ki ölte meg Lestert és Nicky Caccimeliot, bár engem épp úgy foglalkoztatott az a kérdés, hogy ki szolgáltatja majd az új podcast-évad apropóját? A 10. epizód bemutatójáig elég sok minden átfutott az agyamon, hogy miként alakulhat a potenciális 6. évad: esetleg egy potenciális külföldre költözés (mondjuk Londonba?); vagy egy búfelejtő hajóút, ahol megoldanak egy rejtélyt; vagy közös lakást bérel a trió egy, az Arconiához hasonló épületben; stb). Aztán befutott a 10. epizód…
Az évadzáró rész lendületes és izgalmas volt, csak úgy pörögtek egymás után az események. Szépen elvarrtak minden szálat. Szerencsére hőseink megtarthatják hőn szeretett otthonukat, és Cinda Canning halálával meg is kapták a (mondjuk úgy) kötelező halálesetet, hogy folytathassák imádott podcastjukat. Remélem, hogy az új évadban sokat fognak majd ügyködni a podcaston.
Mindazonáltal adott a kérdés: a 6. évaddal vége lesz a sorozatnak? Természetesen ezt egyelőre még nem tudjuk, de bízom benne, hogyha kellően minőségi lesz a cselekmény – és a színészek is érzik a potenciált a folytatásban – akkor koránt sem kell majd még búcsút intenünk az Arconia lakóinak. De ez még a jövő zenéje… Lehet, hogy érintőlegesen pont azzal a podcasttal zárulnak majd imádott triónk kalandjai, amelyikkel az egész történet kezdetét vette: Cinda Canningével?
Nektek hogy tetszett az 5. évad? Ami engem illet, soha rosszabb évadunk ne legyen! Ezzel az szezonnal csupán egyetlen gondom akadt: hogy véget ért.
Amint megpillantottam Cinda angol zászlós podcast-ikonját, már éreztem, hogy ő lehet a kiszemelt áldozat. Az csak hab volt a tortán, hogy ezáltal megerősítették a nemrégiben felröppent hírt, miszerint a New York-i nyomozótriónk nem csak, hogy megválthatja jegyét egy New York – London repülőjáratra, de mindez egy garantáltan új évadot is jelent, mely tovább gazdagítja majd Charles, Oliver és Mabel kalandjainak ékes tárházát a Gyilkos a házban.
Köszönöm, hogy velem tartottatok! Alig várom már a folytatást… 🙂
Ha tetszett a cikk, iratkozzatok fel a blog közösségi médiás csatornáira és hírlevelére!
via: imdb, Only Murders in the Building (Instagram).
