Máig megvan még az a kis jegyzetfüzetem, amibe régen a novella-, ill. regényötleteimhez felskiccelt jegyzeteimet írogattam. Az egyik egy idilli angol kisváros idősotthonában játszódik, melyben a teszetosza helyi rendőrség helyett a bentlakók veszik kezükbe a gyeplőt, hogy felgöngyölítsenek egy rejtélyt. Persze, az ötletből aztán nem lett semmi konkrét, sebbaj. Az azóta eltelt évek alatt több hasonló tematikájú történet is vászonra került, főleg tv-sorozatokban, úgy, mint pl. a brit ITV csatorna Kisvárosi gyilkosságok (Midsomer Murders) c. sorozatában, mely jelenleg már a 25. szezonját tapossa. Kicsit hasonló a nyomozós tematika a(z egyik kedvenc sorozatomban is, a) Gyilkos a házban, melyről korábban már írtam az oldalra egy cikket – s ami azt illeti, a jövő héten érkező 5. évad kapcsán is készül majd egy beszámoló. Imádom a krimiket, s külön öröm számomra, hogy időről-időre jut egy-két darab belőlük a mozivászonra vagy épp streaming-re, itt jelesül a Tőrbe ejtve-szériára gondolok, melynek harmadik darabja idén decemberében érkezik. De kanyarodjunk inkább vissza jelen cikkünk tárgyához…
A könyvek lapjain is számos variációban találkozhattunk már a felvázolt cselekménnyel. Az egyik legjobb példa erre Richard Osman könyvsorozata: A csütörtöki nyomozóklub (The Thursday Murder Club) 2020. szeptemberében jelent meg és azonnal az eladási sikerlisták élén találta magát. A következő években újabb és újabb kötettel bővült a sorozat (A férfi, aki kétszer halt meg; Az eltévedt golyó; és Az utolsó ördög). A szerző pár év alatt hatalmas rajongótábort gyűjtött maga (jobban mondva, főhősei) köré, 2024-ben pedig elindította új könyvsorozatát a Gyilkosokra utazunk című regényével.
Richard Osman 1,5 éven át írta a klub első kalandjáról szóló kötetét, melynek inspirációjáról később olvashattok majd. Látva a széria első része iránti rajongást, a Netflix is akart magának egy szeletet a tortából, ezért rögvest le is csapott a lehetőségre, így készülhetett el a regény filmváltozata Pierce Brosnan, Helen Mirren és Ben Kingsley főszereplésével. Ezúttal nem csak egy beszámolót olvashattok a filmről, hanem a könyvre is kitérek majd, illetve számos kulisszatitkot is megtudhattok a forgatásról. Lássuk hát, hogyan muzsikált A csütörtöki nyomozóklub!
Kapcsolódó tartalmak:
- Poirot: a függöny legördül – David Suchet 25 éve a kis belga detektív szerepében
- Poirot és az art deco: a sorozat legszebb forgatási helyszínei
- Agatha Christie: A ferde ház (kritika)
A regény majdnem két órás mozgókép-adaptációját az a Chris Columbus rendezte, akinek az első két Reszkessetek, betörők!-, és Harry Potter-filmeket, valamint a felejthetetlen Mrs. Doubtfire: Apa csak egy van c. mozit köszönhetjük. Az igen impozáns listán említett produkciókat látva (s a későbbiekben kivesézett okok miatt) egyértelmű volt számomra, hogy a rendező remekül ért szót a gyerekekkel. Ezért is volt kellemes meglepetés számomra, mikor a stáblistán szembe jött velem Columbus neve. No nem, mintha a rendező repertoárja megkövetelné tőle, hogy egész életében gyerek- és családi filmeket készítsen. Sőt. Bár még nem olvastam Osman könyveit (jó véleményeket olvastam róluk), a cselekményt ismerve, valamint a forgatási videókat és a filmet látva felemelő érzés volt látni, hogy a rendező milyen jól megérteti magát a szépkorú színészekkel is – ami sajnos korántsem tekinthető általánosnak Hollywoodban.
„Ez biztosan valami Agatha Christie Klub, vagy ilyesmi!”
Természetesen olvastam negatív kommenteket is a filmről, melyek zömmel azt nehezményezték, hogy milyen lassú a cselekmény folyása. Ezt az észrevételt tulajdonképpen nem is tudom mire vélni, ugyanis ez nem egy akció-, sem pedig egy szuperhősfilm. Hála égnek, hogy nem az! Azokból minden sarkon akad egy. Olyan sok, hogy sajnos a mennyiség már a minőség rovására megy. Többek között ezért is érzem üdítőnek, amikor néhanapján rálelek egy addig nem látott és feldolgozott krimire. Másfelől, egy krimi sajátossága, hogy sosem az észveszejtő tempójáról híres, sokkal inkább a néző szürkeállományát hivatott megmozgatni – ehhez pedig szükséges az egyes karakterek, s a cselekmény ismerete, melyet csak és kizárólag általuk ismerhetünk meg, ergo, a nyomozó(k)nak beszélgetésbe kell elegyednie a gyanúsított(akk)al. És itt jön a műfaj csodája, amiért többet adhat sok más kategóriába tartozó társával ellentétben: a sikerélmény, hogy mi magunk jöhetünk rá egy titokra, rejtélyre. Erre egy szuperhősfilm nem alkalmas (de persze műfajánál fogva nem is ez a célja).
Színészek és karakterek
Mikor a könyv egy csapásra befutott, Dame Helen Mirren azt mesélte, hogy azonnal lerobogott a könyvesboltba, hogy beszerezze, mert megragadta fantáziáját a történet. Titkon remélte, hogyha egyszer filmet készítenek belőle, majd ő fog eszébe jutni a castingért felelős személyeknek. És láss csodát…
A rajongók igencsak felvonták a szemöldöküket, mikor híre ment, hogy Pierce Brosnant választották ki Ron szerepére. Bár jómagam még nem olvastam a könyvet, így csak másodkézből (ez esetben jobban mondva) csupán másodolvasásból szűrtem le azt, hogy mennyiben tér el a könyvbéli és a filmbéli Ron. Mikor Brosnan elolvasta a könyvet, ő maga is meglepődéssel az arcán lépett oda a rendezőhöz, azzal a kérdéssel, hogy biztosan őrá gondolt-e, amikor Ront keresve rá esett a választása? Mire Chris jókedvűen csak annyit mondott, hogy nyugi, te csak növessz szakállat! Adaptáció lévén, megvolt a rendező saját elképzelése arról, hogy ő milyennek látja Ront. Nekem tetszett a filmbéli Ron, de kíváncsian várom, hogy milyennek találom majd az eredeti karaktert a könyv lapjain.
Ibrahim karaktere számomra a filmben még nem teljesen forrt ki, ha lehet így fogalmazni. Úgy olvastam, hogy a negyedik kötetre sokkal jobban megismerjük őt, s ebből gondolom, hogy talán nem véletlen, hogy ő ekkora utat jár be, mire az olvasók közelebb érezhetik magukhoz. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy Sir Ben Kingsley remek választás volt a szerepre (bár miben nem volt az? – költői kérdésnek szántam). A színész nagyon beleélte magát a szerepbe. Tudtátok, hogy önszorgalomból saját családfát hozott létre Ibrahim számára? Az egyik forgatási nap odalépett a rendezőhöz és megmutatta, hogy mit jegyzetelt, mire kiderült, hogy szinte teljesen átírta a forgatókönyvben lévő beszédének a szövegét. Columbusnak leesett az álla, mire közölte vele, hogy az sokkal jobb, mint ami a forgatókönyvben volt és ragaszkodik hozzá, hogy az a változat hangozzon el a kamerák előtt.
Kamera forog, hang forog… Felvétel!
A szinkronra nem lehet panaszom (a teljesség igénye nélkül: Bánsági Ildikó, Kautzky Armand, Ujréti László, Rajkai Zoltán, Karácsonyi Zoltán), gyakorlatilag – szinte – minden fő- és mellékszereplő a köztudatban hozzánőtt magyar hangját kapta.
Ami viszont továbbra is zavar, az a tudatos melléfordítás. És itt nem arra a folyamatra gondolok, hogy a szinkrondramaturg kénytelen a szöveg és a rendelkezésre álló idő (amíg a színész beszél) egymásra illesztési mezsgyéjén egyensúlyozni, hanem arra, amikor szándékosan történik – helytelen – módosítás.
- Például, amikor Ian és Bogdan beszélgetnek a sörözőben, Ian nem figyel arra, amit Bogdan mond (hogy Lengyelországból jött), majd a vállalkozó azt mondja alkalmazottjának, hogy ha végzett mindennel, hazamehet Romániába, holott az eredeti szövegkönyvben Csehországot mond. Még azt sem lehet mondani, hogy azért nem működött az eredeti szöveg, mert nem működött az idő-faktor, hisz, mikor Ian válaszol Bogdan kijavítására, akkor a vállalkozó épp háttal ül a nézőnek.
- Ennél komolyabb probléma, amikor a módosítás zavart is okoz a filmben: Jelesül, amikor Elizabeth azt mondja a férjének, hogy pihenjen le, ő addig készít neki egy csésze kávét, majd a következő snittben már látjuk, amint teát tölt neki, s majd meg is jegyzi, hogy ki fog hűlni a teája. Ez csak két példa volt, de sajnos mostanában egyre több ilyenre lettem figyelmes.
A film zenéjét Thomas Newman komponálta, akinek sikerült egyszerre remekül érzékelteti a rejtély és a barátságos légkör hangulatát. Egyes dallamai eltéveszthetetlenül a Tolkien-, és a Skyfall c. filmekhez írt zenéit juttatták eszembe. Egy kis ízelítő a zenei albumról:
Érdekességek: a forgatásról és a regény hátteréről
- Az ötlet, mely szerint egy amatőr, idős személy vonódik bele egy szövevényes bűntény kinyomozásába, s majd azt meg is fejti, először Agatha Christie-nél volt olvasható. Miss Marple A kedd esti klub (The Tuesday Night Club) c. novellás történetben bukkant fel először. Agatha Christe nevét egyébként hőseink is felemlegetik a film elején.
- Richard Osman nem kívánt túlságosan belefolyni a forgatási munkálatokba, mert helyette jobban szeretett volna inkább az új regényére koncentrálni. Olyannyira nem akart rivaldafénybe kerülni a filmes munkálatok során, hogy a stáblista elején nem is látható a neve, csupán a legvégén, mint az adaptáció eredetijének szerzőjeként.
- A film elkészítésében Steven Spielberg cége, az Amblin Entertainment is részt vett (a legendás rendező pedig producerként), ami azért is fontos, mert amint az író megtudta, hogy Spielberg is közreműködik a produkció gyártásában, egyből biztos kézben tudta művét. Elvégre, ha valaki elkészítette az E.T. – a földönkívülit, akkor nincs mitől félnie (hangzott el egy, a BBC-nek adott interjújában).
- Az írót a történet megírására az angliai St. George’s Park Retirement Community (Sussex)-ban tett látogatása inspirálta, ahol édesanyját szokta felkeresni. A mintegy 260 hektáron elhelyezkedő intézmény 1866-ban nyitotta meg kapuit, melyen kápolna, koncert terem, farm és saját postahivatal is helyet kapott egyebek mellett. A bentlakók többek között könyv-, és kötőklubokhoz is csatlakozhatnak kedvük szerint.
- Amikor Elizabeth-től megkérdezik, hogy mit csinált Lengyelországban, ő közömbösen annyit mond csupán, hogy egy vándorcirkuszban volt. Mit ad Isten, a ‘cirkusz’ John le Carré kitalált neve volt a brit titkosszolgálatra pl. az Árulás c. művében. (Helen Mirren alakított már brit titkos ügynököt, mégpedig a Red 1-2 részében.)
- És ha már MI6: Elizabeth azt mondja, hogy az autóját az MI6-tól kapta nyugdíjba vonulási ajándékként. Nos, történetesen a filmben látott járgány egy Aston Martin, az a márka, amelyet a James Bond-filmekben gyakran hajtott a 007-es (a Daniel Craig-érában).
- Ingrid Oliver, aki Joyce lányát, Joannát játssza a filmben, 2022 óta a regény szerzőjének felesége.
- Joanna megemlíti a nyomozóklub kapcsán a ‘true crime podcast’-okat, melyek gyanítom, hogy sokak számára a Gyilkos a házban c. sorozatot juttatták eszükbe.
- A történet egy fiktív angliai kisvárosban (azon belül is Kent megyében) játszódik, Fairhaven-ben.
- Az egyik jelenetben Stephen azt mondja Elizabethnek, hogy úgy fest, mint a királynő. Nem tudom, hogy a könyvben is elhangzik-e ez a kijelentés, de esetünkben ez azért kifejezetten is érdekes, mert Helen Mirren bújt már II. Erzsébet brit királynő bőrébe A királynő c. filmben (2006). És ha már a királyi családnál tartunk, Jonathan Pryce (Stephen) alakította az idős Fülöp herceget A korona c. sorozat utolsó két évadában.
- A könyvben elhangzik Joyce szájából, hogy újra kéne nézniük az Első számú gyanúsított c. mini-sorozatot (1991), melyben nem mellesleg Helen Mirren alakította a főszerepet.
- Pierce Brosnan karakterét egyszer Vörös Ronként emlegetik a filmben, mely egy rá aggatott becenév volt még a szakszervezeti vezetői idejéből. Ez a név utalhat Vörös Robbo-ra (Derek Robinson, †2017), aki annak idején brit szakszervezeti tag volt, s arról volt ismert, hogy összesen 523 tüntetést vezetett a brit Leylands autógyártó cég rossz vezetése ellen tiltakozva az 1970-es években.
- A rendező szerepet szánt az egykori James Bondnak, Timothy Daltonnak is, melyet Dalton szíves örömest el is vállalt volna, ám a forgatás ideje egybeesett egy másik produkció munkálataival, így végül elmaradt a brit színészlegenda felbukkanása a produkcióban.
- A filmet több forgatási helyszínen vették fel, pl.: Beaconsfieldben, Little Missendenben, Aldburyben, a Shepperton Stúdióban, és az Englefield Estate birtokán is. Utóbbin többek között olyan neves produkciók forogtak, mint A Korona, valamint A király beszéde. Tulajdonképpen a belső jeleneteket (és a temetős jelenetet is) mind stúdióban vették fel. Te jó ég, milyen jól néztek ki azok a díszletek!
- Richard E. Grant (Bobby Tanner) virágboltos jelenetét mindössze egy nap alatt vették fel.
- A film forgatása csúszott a 2023-as írói sztrájk miatt, így a munkálatok 2024. márciusa helyett csak ’24. júniusában kezdődhettek el, és szeptemberig tartottak.
- Chris Columbus mindössze a forgatás kezdete előtt 1 hónappal csatlakozott a stábhoz, egy rendezőcserét követően.
- Pierce Brosnan már két ízben is együtt dolgozott Chris Columbusszal (Mrs. Doubtfire, valamint a Percy Jackson és az olimposziak: A villámtolvaj c. filmek kapcsán). És ha már a közös filmek listájánál tartunk (a teljesség igénye nélkül), Pierce Brosnan és Jonathan Pryce egymás ellenségeit játszották A holnap markában c. James Bond-filmben (1997).
A jelmezek és a díszlet gyönyörű, s ami a színeket illeti, nekem kimondottan üdítőnek hatott a film képi világa. Vizuálisan nagyon jól szemléltették Ian személyiségét azzal, amikor ármánykodni kezdett Bogdannal a sötét a kocsmában. Mivel szinte az egész filmben az élénk színek dominálnak, így még kézzelfoghatóbb volt a negatív karakterek ábrázolása. A fentebb már említett impozáns színészgárda mellett a mellékszereplők sorával sem fukarkodtak a castingosok: David Tennant, Tom Ellis, Geoff Bell, Jonathan Pryce, Richard E. Grant, és Celia Imrie ékesíti a listát. Külön öröm volt számomra újra egyazon produkcióban látni Helen Mirrent, Pierce Brosnant és Geoff Bellt – őket a Gengsztervilág (MobLand) c. sorozatban láthattátok, s ha még nem volt hozzá szerencsétek, ajánlom, ne hagyjátok ki!
Természetesen akadnak itt-ott elejtett nyomok, hogy a néző tudja szövögetni fondorlatos kis teóriáit, ám egyik után jön a másik, szóval garantáltan nem fogtok unatkozni. A helyi járőrt Naomi Ackie alakítja, aki inkább szerethető, mintsem belevaló rendőrnek tűnő karakter. A főnökéről, Hudson nyomozól pedig előbb mondanám azt, hogy ő Bigyó felügyelő, mint a helyi yard fejese. De annyi baj legyen, ugyanis a történetnek bizonyára nem lenne létjogosultsága egy olyan nyomozó lángelme irányítása alatt, mint amilyen mondjuk Benoit Blanc.
Anélkül, hogy a film cselekményről többet is elárulnék, mint az előzetesek, annyit azért mondhatok, hogy az első percekben látott bűntény a film egésze során ott lappangott a fejemben, végig próbáltam összekötni a szálakat. Nagy örömömre ismét volt olyan szelete a nagy kirakósnak, melyre sikerült rálelnem, ezért is szeretem ezt a műfajt, mert imádom összekötni a szálakat. De nem kell túlgondolkodni a közel két órás játékidőt, csupán élvezni kell a filmet. A nagy trió közül talán Sir Ben Kingsley karaktere (Ibrahim) állt legközelebb az őt megformáló színész eddigi szerepeihez. Bár Dame Helen Mirrent is láthattuk belevaló akcióhősként az elmúlt évtizedekben, mégis élvezetes volt nézni, ahogy Miss Marple-t meghazudtolóan eredt a nyomok után, s meg kell hagyni, Pierce Brosnan-nek is jól állt a kissé pocakos sztrájkszervező aktivista szerep. Itt láthattok további érdekességekben bővelkedő kulisszavideót, de vigyázat! Ha még nem láttad a filmet, csak utólag nézd meg.
„Nézegettem kicsit a kertet és megláttam egy szarkát. Csak egyet. És megsajnáltam. Úgyhogy utánaolvastam. Tudtad, hogy örökre választanak párt? Hát nem aranyos? Olyanok, mint mi!”
Hogy miért ajánlom a filmet? Mert szórakoztató, könnyed és kedves. Ha meg szereted a fejtörőket is, akkor meg egyenesen nyert ügyed van! Amennyiben már olvastad Richard Osman könyveit, szívesen veszem, ha elmeséled élményeidet, és azt is, ha a könyv ⁄ film közti különbségekre is kitérsz a kommentek között, vagy a Hátsó Sor Közepe Facebook-oldalán. Részemről már holnap megnézném a következő kötet feldolgozását, remélem elkészül.
Sőt, most, hogy kicsit jobban utána néztem a könyveknek, úgy hírlik, hogy a szerző szeretné folytatni a nyomozóklub történetét egy 5. kötettel, mely jövőre kerülhet a könyvesboltok polcaira.
Egy rendező nem csinál nyarat… Vagy mégis?
Valójában még egy fontos jellemzője miatt tudnám ajánlani A csütörtöki nyomozóklubot, amit a rendező érzékletesen ragadott meg: Chris Columbus filmje ráébreszti a nézőt arra, hogy a már szép kort megélt emberek nem holmi szobanövényként funkcionáló biodíszletekként tengetik hátralévő napjaikat egy idősotthon négy fala közt. Ugyan, kérem! Bár korukból fakadóan sokuk már multifokális szemüveget kap receptre, azonban élettapasztalatuknak köszönhetően fiatalokat megszégyenítő élességgel képesek átlátni bizonyos helyzeteket akkor, amikor talán nem is várnánk tőlük. És ezt a film remekül demonstrálja.
Egy interjúban a rendező arról mesélt, hogy már több kasszasikernek bizonyult filmet forgatott le, melyek szinte mind-mind nagysikerű könyvek adaptációi, voltak. E filmek nem pusztán azért lettek (mai szóhasználattal) blockbusterek, mert jó volt az alapanyag. Ehhez a sikerhez az is kellett, hogy ő maga – ahogyan a rendező fogalmazott – beleszeressen az egyes történetekbe és karaktereikbe. De nem csak önmagát engedi át a rendezői szerepnek, hanem színészeit is szabadjára engedi. Nyitott a javaslataikra és rögtönzéseikre (gondoljunk csak Robin Williams elhíresült impróira a Mrs. Doubtfire-ben). Engedi, hogy kollégái jobban beleáshassák magukat az általuk játszott karakterekbe, hogy ezáltal még személyesebbnek érezzék történetüket, s mi is kézzelfoghatóbbnak lássuk a filmet.
Mikor nyilvánosságra hozták, hogy ki lesz a rendező és kik a főszereplők, Chris mindenáron el akarta kerülni azt, hogy a címlapokon úgy szerepeljen a film reklámja, mint amiben szerepel Gandhi, James Bond és a Királynő szerepel. Az ő szándéka az volt, hogy egy olyan filmet forgasson le, ami 20 év múlva is frissnek hat. …És ha szívemre teszem a kezem, én 20 év elteltével is rendszeresen újranézem a filmjeit, szóval valamit tényleg tud a pali! Számomra ezért (is) olyan szimpatikus Chris Columbus, mert minden nyilatkozatában, minden kulisszák mögötti videóban kristálytisztán látszik rajta az a töretlen lelkesedés, s (nem utolsó sorban) a kollégái iránti tisztelete, figyelme és kedvessége, mely egyedülállóvá teszi őt Hollywoodban.
Ha komorabb, keményebb rejtélyre fáj a fogad, akkor lehet, hogy a Tőrbe ejtve 3. része (Ébredj fel, halott ember) lesz a Te filmed. De arra még bő 3 hónapot kell várni. Ugye, hogy nem érdemes addig ülni a babérjaidon? Ha rám hallgatsz, addig inkább nézd meg A csütörtöki nyomozóklubot. Jó szórakozást kívánok hozzá!
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a HSK csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel Facebook-on, vagy más közösségi médiás platformon! Általad még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
via: imdb, people.com.
