Mikor bejelentették az Így neveld a sárkányodat filmadaptációját, az utóbbi évek Disney-adaptációinak (siralmas) minősége alapján gondolatban máris feltettem a „majd megnézzük otthon” polcra. Hogy őszinte legyek, januárban voltam utoljára moziban (Nosferatu kritika), mert az azóta terítéken lévő filmek vagy nem érdekeltek, vagy nem bíztam abban, hogy megütik azt a színvonalat, amiért megérte volna egy kisebb vagyont otthagyni a kasszánál. Aztán megláttam a Dean DeBlois által rendezett film első előzetesét és úgy gondoltam, ez a film talán az imént említettekhez képest is jobban Ctrl+C ⁄ Ctrl+V lesz, mint bármelyik tesója. A premier előtt kezdtem el morfondírozni, hogyha anno kis híján rojtosra néztem az animációs változatot, akkor miért ne adjak egy esélyt az élőszereplős változatnak is…?
Így esett, hogy végül – minden korai ellenérzésem dacára – megnéztem az Így neveld a sárkányodat.
De vajon megérte…? Tudott újat mutatni a DreamWorks CGI sárkányáradata? Miben más ez a mese-adaptáció, mint a (méltán) sokat szidott Disney-elődök? Ha mégis bevált a film, akkor mennyire lett harapós Hablaty Fogatlanja? Megérte lenyúzni egy újabb sárkánybőrt az Így neveld a sárkányodat-szériáról?
A Hátsó Sor Közepe aktuális cikkében szó lesz nagyon sok mindenről: forgatókönyv(beli különbségekről a mese kapcsán), casting, díszlet és jelmezek, és a forgatási helyszínek mellett természetesen a filmzenéről is esik majd szó bőven. Remélem, hogy a cikk olvasása után (ha esetleg eddig dilemmáztatok volna) Ti is el tudjátok dönteni, hogy megéri-e elmenni a moziba.
Apropó, azt tudtátok, hogy már a 2010-es első animációs mese is egy 12 részes könyvsorozat alapján készült, melyet Cressida Cowell írt 2003 és 2015 között? Tartsatok velem, sárkányra fel!
Figyelmedbe ajánlom őket is:
- Napjaink legjobb filmzeneszerzői: Harry Gregson-Williams és John Powell
- Csibefutam: A csirkefalatok hajnala (kritika)
- Shaun, a bárány – a mozifilm (kritika)
- A kis kedvencek titkos élete (kritika)
- Minyonok (kritika)
- Agymanók (kritika)
- A komolyzenék szerepe a rajzfilmekben
∴
„Sokkal könnyebb bátornak lenni, ha tudjuk, hogy nincs más választásunk.„
(Cressida Cowell: Így neveld a sárkányodat)
Bevallom, a film első pár percében kicsit még furcsán éreztem magam, mert – a film egészéhez hasonlóan – a szövegkönyv szóról szóra egyezett az animációséval. Az oroszlánkirály, az Aladdin és társaik miatt akaratlanul is szkeptikusan álltam a filmhez, de mindez egy csapásra megváltozni látszott, amikor az intró alatt meghallottam John Powell filmzenéjét. Persze az első pár percben árgus szemmel lestem a díszleteket, füleltem a zenére és a dialógusokra, vizslattam a castingosok döntéseit, de Hibbant sziget sárkányos ostroma alatt már azon kaptam magam, hogy teljesen el tudtam engedni abbéli aggályomat, hogy merő csalódás lesz a film.
Helyben vagyunk! Kezdjük is rögtön a filmzenével. Számomra Powell zenéje a film iránt érzett szeretetem egyik legfőbb mozgatórugója. Bár a forgatókönyvhöz hasonlóan a zene is kapott kritikát azzal, hogy biztosan „másol ⁄ beilleszt” lesz, de ezt meg kell cáfolnom. Vagyis, csak részben – de ez most jó. Való igaz, hogy a zene szinte végig az animációsból merít, de több track-ben is észrevettem, hogy némileg áthangszerelt, módosított vagy erősebb hangzást kaptak. Az egyik új kedvencem a férfi kórussal megerősített You Are My Homeward c. új track. Érdekesség, hogy a zenei albumon több szám címe szinte teljesen megegyezik az animációs albumon találhatóékkal, de több esetben kiegészítették őket pár apró utalással (pl. a „This is Berk„-ből „This is Real Berk” lett). A „Test Drive” c. track (melyet az alábbi videóban is hallhattok) a zeneszerző és a rendező beszélnek a komponálás folyamatáról. A moziban ezt a részt vártam talán leginkább, s megérte várnom, garantált volt a libabőr érzés. Nekem ez az egyik kedvenc zeném az albumról, melyet egyébiránt teljes egészében meghallgathattok ezen a linken.
Hogy egy hasonlattal éljek, olyan élmény volt ez a mozi, mintha az őskövület tinédzserkori tévém után kapásból IMAX-minőségben láttam volna ugyanazt a történetet. Gyakorlatilag minden helyszín, minden karakter és kinézetük, s az összes fontosabb (miket beszélek, szinte az összes aprócska) dialógus visszaköszönt a vásznon. Ritka az, amikor egy adaptáció annyira részletes és hű az eredetijéhez, hogy azt kell nagyítóval keresnem, mi az, amit hozzátettek az alapműhöz képest. Természetesen akadt egy-két aprócska jelenet, mely a moziváltozatban nem kapott helyet, de talán alkalmunk lesz megnézni őket egy rendezői változatban.
Meg kell mondjam, a díszletek már az előzetes láttán is gyermekkorom egyik nagy kedvencét, az Asterix és Obelix c. filmet (1999) juttatták eszembe, de ezt nem peioratív értelemben mondom. Számomra talán így még inkább azt érzékeltette a díszlettervező, hogy közel akar maradni a kályhához, miközben bennem felidézte a klasszikus családi filmek hangulatát is. A díszletesek is rendesen kitettek magukért, tökéletesen hozták a 15 éve látottakat, csak realisztikusan. A látványvilág egyszerűen gyönyörű. És itt nem csak a forgatási helyszínekre gondolok (számos stúdióbéli munkálat mellett a stáb ellátogatott Izlandra és a Feröer-szigetekre – utóbbi jelenetek a legszebbek), hanem természetesen a sárkányok megvalósítására is. Készül egy exkluzív könyv The Art and Making of How to Train Your Dragon címen (persze busás áron) a film látványvilágának megalkotásáról, melybe ezen a linken tudtok bepillantást nyerni.
A casting kapcsán viszont már voltak aggályaim, többek között Astrid kapcsán, de erről már Nico Parker leszerződtetésekor kifejtettem a véleményem a blog Facebook oldalán. Talán a legszembetűnőbb szereposztási eltérés az ikrek kapcsán volt érzékelhető, de ezzel meg tudtam barátkozni. Javaslom, engedjük el a „bőrszín-casting” problémát. Szerintem remek választás volt pl. a Deadpool 2-ből ismert Julian Dennison Halvér karakterére, a Gothit megformáló színésznő viszont szerintem jóval fiatalabbnak tűnt, mint az animációsban. Magam is meglepődtem azon, hogy a Hablatyot játszó Mason Thames 17 éves, pedig jóval többnek saccoltam. A srác gyerekként nagy rajongója volt az általa alakított figurának, egyszer még be is öltözött Hablatynak. Gerard Butler nyilvánvalóan a film legnagyobb húzóneve Pléhpofaként és te jó ég, nem is lehetett volna jobb választás a szerepre, mint ő – aki nem mellesleg a karakter szinkronhangja is volt annak idején.
:max_bytes(150000):strip_icc():focal(749x0:751x2):format(webp)/gerard-butler-how-to-train-your-dragon-061225-0f8dd2dfcfdf464db37981753c18bbb0.jpg)
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a magyar szinkront sem, melyben volt pozitív és meglepő tapasztalatom is. Szándékosan nem mondtam negatívat. Meglepő volt számomra, hogy nem Hamvas Dánielt kérték fel Hablaty tolmácsolására (bár lehet, hogy csak egyeztetési nehézségek akadtak), így került a képbe Vida Bálint. Nem tért vissza Besenczi Árpád (Bélhangos), Rosta Sándor (Pléhpofa), Csifó Dorina (Astrid) és sokan mások sem, gondolom, a szinkronrendező miatt? Gyanítom, hogy nem most hallhattuk utoljára Kálloy Molnár Pétert (Bélhangos), Schneider Zoltánt (Pléhpofa), vagy Miller Dávidot (Takonypóc) hangjaként, én meg voltam velük elégedve.
Ebben a videóban bepillanthatunk a film kulisszái mögé, ne hagyd ki!
Szóval, hogy megérte-e beülni a moziba? Mindenképpen! Ha szeretted az Így neveld a sárkányodat, akkor az élőszereplős változat is tetszeni fog, így igen, mindenképpen van a filmek létjogosultsága, a DreamWorks nem tudott mellényúlni az első élőszereplős adaptációjával. Apropó, a stáblista után van egy szösszenetnyi jelenet… Sőt, már tuti fix, hogy úton van a folytatás is, szóval a következő pár évben nem maradunk lökött vikingek és cuki sárkányok nélkül. Engem sikerült beültetni a moziba… és nem bántam meg.
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel, mert ezáltal még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák, filmzenék és érdekességek!
via: imdb.
